Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-07-01 / 7. szám
1972. JÜLIUS Hó, XI. ÉVF. 7. SZÁM Ára: 50 cent Szocializmust - de magyar módra! ♦♦ ttlTTVAKOM* HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA rr íz omueriTO hllenzkk hmm Egy olyan vállalkozás, hogy itt néhány hasábon felidézzük a Magyar Szabadságharcosok Forradalmi Tanácsának amerikai és kanadai értekezletét (1972. jún. 2-án és jún. 24- én.), vagy e tanácskozásokról valamennyire is teljes összefoglalást adjunk, meghaladja lehetőségeinket. Viszont az értekezleteken kibontakozott élénk és elvszerü eszmecsere folyamán néhány kérdés nagy nyomatékot, erőteljes hangsúlyt kapott — ezekkel igyekszünk foglalkozni. Ezekből ugyanis jól kiolvasható, hogy e tanácskozásokon hogyan értékelték politikai koncepciónk mai helyzetét, továbbfejlődésének döntő kérdéseit és feltételeit. Ahhoz, hogy helyesen értékelhessük a Magyar Szabadságharcosok Forradalmi Tanácsának (MSzFT) Clevelandban és Torontóban megtartott értekezleteit gondolatban vissza kell pillantanunk néhány esztendőre, amikor a magyar emigrációban elsőként a Hungária Szabadságharcos Mozgalom politikai koncepciójának szellemében a Szittyakürt 1965 márciusi számával önkéntes előőrsként nagy útra indult, és bejelentette, hogy Mozgalmunk jelkészült az új országépítő ellenzék feladatainak a teljesítésére. Akkor “Az Előőrs elindul” című cikkünkben azt írtuk, hogy "az emigráció — kevés logikával, de nem elég híven és egyáltalán nem okosan — azoktól a külső erőktől várja nemzete felszabadítását, melyek beledöntötték a rabságba.” Azt is megírtuk, hogy a szovjetorosz megszállás alól, nyugati szövetségeseik által való felszabadításon "töprengeni és nem figyelni a hozzá szükséges nemzeti erőkre” — rózsavizes ábrándozás. Az igazi felszabadulásunkat, igaz függetlenségünket és szabadságunkat a belső nemzeti erők maximális felfokozása hozhatja csak meg! A maximális erő felfokozásának igénye a nemzet függetlenségéért és szabadságáért küzdő magyarvérü baloldalra is kiterjed. Tetszik vagy nem-tetszik egyeseknek, de ez az erő az 1956-os Magyar Forradalomnak és Szabadságharcnak is osztályrészese volt. Ezért írta a Szittyakürt 1965 márciusi számában, hogy az előőrs elindult, vállalja a kockázatot, a felelősséget, józan vagy tépázó kritikát, a gyanúsítást, a hátbatámadást, és vállal részletezés nélkül minden következményt. Ha pedig az emigráció egyrészének gondolatvilága nem bírna szabadulni attól a gátlástól, hogy a Hungária Szabadságharcos Mozgalom eme politikai hitvallását “hazafelé való kacsingatásnak" minősítse, akkor a nemzet függetlenségéért és szabadságáért a gyanúsításnak a terhét is magára veszi. A Szittyakürt 1965 júniusi számában a “Magyar Holnapok Ellenzéke" című cikkünkben a nemzeti emigráció felé elsőként azt is bejelentettük, hogy a mi haza-nézésünk a szovjetizált magyar élettel szemben az eljövendő magyar életakarás forrása. Magyar szocialista életakarás ez! Nyelvöltögetés helyett nemcsak elleneztük a pánszlávizmus szovjetbérenc kommunistáinak pártideológiájára és művelődéspolitikájára épített csonkaországi "honismereti” munkát, de a cselekvés útjára is léptünk. Lapunk 1971 februári számában a "Honismeret kommunista módra!" című cikkünkkel már hazai kívánságokat is tolmácsoltunk. Onnan, ahol magyarok késztették Ruffy Pétert a “Hazafiság, nemzet, nemzetköziség” c. cikkének írására. • A MSzFT Politikai Osztályának tájékoztató jelentése részletesen foglalkozott a hazai nemzeti erők maximális felfokozásának — ezen belül a szovjet ellenes magyarvérü baloldal — lehetőségeivel. Mivel a nemzet függetlenségének és szabadságának érdekében ez a politikai ellenzékünk most szövetségesünk, ezért kötelességünk küzdelmeikről lapunk hasábjain is foglalkozni. A szovjetbérenc Horn Gyula és dr. Szűrős Mátyás a kommunista párt elméleti és politikai folyóiratában “A szocialista országok külpolitikájának helye és szerepe a világban" címszó alatt így támadja szövetségeseinket: — A nemzeti függetlenség konkrét társadalmi tartalma csak az osztályviszonyok felől közelíthető meg. Ahol a hatalom a munkásosztály kezében van, a nemzeti függetlenség megőrzése az imperializmus nyomásával és fenyegetésével szemben a szocialista haza szabadságának védelmét jelenti, tehát a két világ közti osztályharcban vállalt szocialista feladat. Súlyos következményekkel jár, ha a nemzeti függetlenség általános demokratikus jelszavát nem az imperializmussal, hanem a szocialista világrendszerrel állítják szembe, szovjet ellenes tartalommal próbálják megtölteni. Amikor “nemzeti függetlenség" címén a Szovjetuniótól, a szocialista közösségtől való eltávolodás kerül előtérbe, akkor óhatatlanul veszélybe kerül a szocialista ország valóságos nemzeti függetlensége. Egyetlen ország sem lehet “független" a nemzetközi erőviszonyoktól, a világban folyó osztályharctól. Mivel a szocialista fejlődés nemzeti keretek között megy végbe, a szocialista országok pillanatnyi nemzeti érdekei nem mindig esnek egybe közvetlenül és minden vonatko(Folytatás a 2. oldalon.) » Európa Kína terveiben » Az ötvenes években a Kínai Népköztársaság alapjában véve egyetértett a Szovjetuniónak és más "szocialista” országoknak az európai "béke és együttműködés” megteremtésére irányuló kezdeményezéseivel. A hatvanas évek elejétől azonban külön irányvonallal lépett fel a kínai vezetés, kezdett eltávolodni a Szovjetuniótól az “európai biztonság” kérdésében. 1960. február 4-én, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülésén a kínai megfigyelő — még mielőtt kifejtette volna kormánya álláspontját a német kérdésről — kijelentette: "a Kínai Népköztársaság nem tartja magára nézve kötelezőnek a részvétele nélkül hozott határozatokat”. Mao Ce-tung még 1964-ben, a japán szocialisták egy csoportjával folytatott beszélgetése során nyíltan kifejezte fenntartásait a második világháború eredményeként kialakult európai határokkal kapcsolatban, és kijelentette, hogy meg kell azokat változtatni. 1969 decemberében a Zsenmin Zsipao pedig azt írta, hogy “az európai biztonság gondolatának célja a status quo fenntartása Európában.” Ez a mao ce-tungi álláspont a legfontosabb oka annak, hogy Peking támadja a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti szerződést, amely többek között kimondja: nemzetközi jogilag el kell ismerni a fennálló határokat, mindenekelőtt az Odera-Neisse-határt, valamint a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti határt. 1970. szeptember 13-án a Zsenmin Zsipao olyan cikket publikált, amely e szerződést "a német nép, a szovjet nép és Európa összes népe érdekei elárulásának, és a nyugat-német militarizmus bátorításának" tünteti fel. A kínai miniszterelnök-helyettes pedig az össz-európai értekezlettel kapcsolatban oda nyilatkozott, hogy a Szovjetunió és a többi kommunista országok arra törekednek, hogy “az amerikai imperializmussal közösen felosszák a befolyási szférákat, ellenőrizzék és rabságban tartsák Kelet- Európát." ♦ Az utóbbi hónapokban a kínai vezetők néhány új gondolatot kezdtek hangoztatni Európa jövőbeli fejlődését illetően, s kezdték kiemelni és megalapozni a világpolitika úgynevezett öt centrumáról szóló tételüket. A Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének a Sunday Times tudósítójának adott és 1971. december 5-én közzétett intervjúja ilyen centrumoknak nevezi (Nixon elnök 1971. július 6-i Kansas Cityben elhangzott beszéde alapján): az Egyesült Államokat, a Szovjetuniót, Nyugat-Európát, Japánt és a Kínai Népköztársaságot. Nyugat-Európának mind "harmadik hatalomnak” a gondolatát Peking nem véletlenül karolta fel. A kontinens eme részének önmagában is jelentős politikai, gazdasági és katonai ereje van a Szovjetunióval szemben. Sok ország sajtója fordított figyelmet Kínának számos balkáni országgal kapcsolatos diplomáciai tevékenységére. E tevékenység, mint a Berliner Zeitung írja, ugyanabban az időben indult fejlődésnek, amikor Peking kezdte elmélyíteni kapcsolatait az Egyesült Államokkal. "Úgy tűnik — jegyzi meg az újság —, hogy a Kínai Népköztársaság utóbbi időben tanúsított politikájának célja: a szocialista országok ellen irányuló balkáni blokk összetákolása ... Amennyire Pekingnek a világ összes politikai erőihez való viszonyát kizárólag saját hatalmi törekvései határozzák meg, annyira a balkáni félszigeten kifejtett mostani erőfeszítései is, mint a Mao-csoport nagyhatalmi sovinizmusának részét kell tekinteni: éket verni a szocialista országok közé, és ellentéteket szítani." Mao Ce-tung politikai koncepciója a "Földközi-tengeri Szövetség” a "Balkáni Blokk” is. Mao Ce-tungnak a Földközi-tenger medencéjében fekvő országok részére kidolgozott tervében "mivel ezek az országok — úgymond — nem képesek ellenállni az ellenük irányuló szovjet, illetve amerikai hegemónia-törekvéseknek”, azt tanácsolja, hogy a felségvizek határát 200 mérföldre kell kiterjeszteni, ami "automatikusan eltávolít a Földközi-tengerről minden idegen flottát." Peking 1970 októbere óta öt NATO- tagállammal létesített diplomáciai kapcsolatot. A hozzájuk fűződő kapcsolatai alapelveinek meghatározásakor Peking számon tartja az Atlanti Szerződésben való részvételükből folyó kötelezettségeiket. Igen skrupulózusan veszi figyelembe a Kínai Népköztársaság azt is, hogy milyen álláspontot foglal el ez vagy az az ország az európai biztonság és együttműködés kérdésével kapcsolatban és hogyan alakul viszonya a Szovjetunióval. T—T
