Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-06-01 / 6. szám
12. oldal. 1972. június hó AHOGY AMERIKA SEGÍT! Amerika segítő tevékenysége — amióta a történelem színpadára került — kétféle módon nyilvánult meg mindig: az egyik segítési mód gazdasági volt, azaz hitelnyújtás az arra rászoruló országoknak. Abban az esetben — a jótékonyság álarca alatt — virágzó üzleteket kötött mindig. Tapasztalhatták ezt az adós államok elégszer. Tapasztalhatják most ezt a nyugat-németországi németek is, a "Marshall-kölcsön felvétele után fokozatosan amerikai zsidó tőkések kezébe került a nyugat-németországi nagyipar túlnyomó százaléka részben, vagy egészen, akik akkor okozhatnak gazdasági romlást, amikor akarnak. Ez a pénzügyi "megsegítés” nemcsak politikai megkötöttséget, hanem hosszantartó kamatrabszolgaságot is jelent a németeknek. A másik "megsegítési mód” a fegyveres megsegítés. Ahol eddig az amerikaiak megsegítették a népeket, mindenütt ott is maradtak, fegyveresen és gazdaságilag birtokukba vették az országot, így: a dél-ázsiai tenger szigetein, a Karibi-tengeröbölben, s elkergették a gyarmati hatalmakat: hollandot, spanyolt, franciát, mint "elnyomók”at. Az a hadművelet folyik most Vietnámban és a szomszédos országokban is mindenütt, “felszabadítási művelet”, megakadályozni a kommunista terjeszkedést. Olyan volt Nyugat-Európa megsegítése is a második világháborúban — a nemzeti szocialisták ellen —, amikor szétbombázták Németország városait, falvait. Napjainkban — a jelentések szerint — minden egyes bombázó gép 30 tonna bombát dob le egy-egy bevetéskor a vietnámi földre. Sehol a világon nem hullt még annyi bomba az ellenséges országokra, mint Vietnámban. Mint a Stern 1972. április 16. száma írja: "1971 végéig 6.5 millió tonna bomba hullt Vietnám földjére, három és félszerte több, mint a második világháborúban az egész Európára”. És ebben a bombázásban nemcsak a katonák, hanem a polgári lakosság is szenved és pusztul, sőt talán inkább az pusztul jobban és a természet világa ... Két amerikai kutató: Egbert W. Pfeiffer zoológus és Arthur H. Westing botanikus hosszabb ideig kutatott Dél-Ázsia hadszínterein és megállapította, hogy: "a háborúnak a természetre és népekre való hatása igen mélyreható”. Leginkább elpusztult Dél-Vietnám. A korábban 173.000 qu.km. őserdőből már egynyolcad teljesen megsemmisült. Olyan nagy terület az, mint Felső-Bajorország. Azon a területen minden fa és élőlény elpusztult. A bombák és gránátok 25 millió krátert, tölcsért idéztek elő és a robbanások összezúztak kétszer akkora területet, mint a Saárvidék (2500 qu. km.). A mérges gáz (herbizide) körülbelül ugyanakkora területen irtotta ki a növényzetet. A méreggel való rombolást felváltotta a Buldogg-egységekkel való tervszerű irtás, amely további egyharmadát irtotta ki a bombázott erdőknek.” "A legborzalmasabb — írja Westing botanikus az amerikai “Environment’ című szaklapban — a Daisy Gutter nevű szuperbomba, amelynek hossza 3.30 m , szélessége 1.35 m., s hatása oly nagy, hogy csak az atombomba múlja felül. Ezt a bombát eredetileg arra a célra gyártották, hogy az őserdőben a légcsavaros repülőgépeknek röpteret robbantsanak. Robbantása után 50 m. átméretben nem marad fa a helyén, 1100 m. rádiusban pedig minden emberi és állati lény elpusztul. A közönséges bombákat és aknákat ma már újabb találmányok egészítik ki. Olyan a "pók-akna” is, amely a ledobáskor a földbe fúródik és finom szálakat bocsát ki magából, amelyek a legkisebb érintésre meggyújtják, felrobbantják a bombát. Egy másik bomba olyan ködöt szór szét, amely felrobbantja a földbehelyezett ellenséges aknákat és megsemmisíti a növényi és állati élőlényeket ... A nagyszabású robbanó bombák lassan, de feltartózhatatlanul szétrombolják Dél-Vietnám mezőgazdaságát, s talán az északvietnámit is. Egbert Pfeiffer beszélt olyan parasztokkal, akiknek földje megmunkálhatatlan volt. Az ok: a parasztok nem képesek a tíz méter széles és két méter mély bombatölcséreket elegyengetni, s maga az egyengetés is igen veszélyes, mert az éles gránátszilánkok megsértik az igás bivalyok lábát és súlyos mérgezést okoznak. Azonkívül a bombáknak mintegy 2 százaléka nem is robbant fel, ami még nagyobb veszedelmet jelent. Legalább 100.000 olyan fel nem robbant bomba fekszik a vietnámi földben — becslés szerint. A parasztok akasztófahumorral “halastavaknak” nevezik a tölcséreket. A két tudós attól tart, hogy az állóvizek moszkitót termelnek ki a bombatölcsérekben és nem halat, s a malária veszedelme el fog terjedni Vietnám egész területén. Egy másik kegyetlen megsemmisítő módszer az, hogy 1968-óta hernyótalpas óriások — Cater-pillar típusú D-7 és D-9 gépek irtják tervszerűen az őserdő haszonfáit és a gumiültetvényeket. E gépek 30—40 tonna súlyúak. Az US-Army "Öserdőfalás”nak nevezi ezt az irtási műveletet, amely a korábbi kémiai szerrel való irtást váltotta fel. Westing szerint, mintegy öt század 30-30 ilyen hernyótalpassal végzi az erdőírtást. Eredetileg a vietnámiak utánpótlási vonalát szándékozták úgy elpusztítani, de aztán elkezdték egyik erdőrészleget a másik után tervszerűen pusztítani. A botanikusok szerint naponta mintegy 4 qu.km. erdő pusztul el. 1971 év végéig 3000 qu.km. tett ki az elpusztított őserdő. A dél-vietnámi parasztok vesztességét 60 millió DM-ra becsülik. A francia farmerek gumi-ültetvénye 100 DM. veszteséget mutat. (Stern, 1972. ápr. 16. szám.) Mennyi lesz majd a veszteség a háború megszűnése után, ha mindent összeadnak: erdei fában, állatban, alj-növényekben, madarakban, kisebb állatokban, rovarokban, amelyeket a természet az élet kiegyensúlyozására rendelt egymásmellé. És mennyi lesz emberi életben, házakban, vagyonban? És mennyi kár esik a vietnámi nép egészségében és erkölcsében, amit mind az amerikai katonák okoznak? Amerikát korábban szinte áhítattal emlegették a népek, annyira tiszteltek és vágytak barátságára, támogatására. Ha nálunk valakinek egy kicsit jobban ment a dolga, mint a többinek, mindjárt megszólalt az irigység: "Amerika van annak itt is!” Ma már csak átokkal ejthetik ki azt a szót, hogy "Amerika”. (Sz. S.) Albrecht Haushofer, a hitleri Németország egyik geopolitikusa és "másodrendű állampolgára” (nagyapja mennheini zsidó kereskedőcsalád tagja volt), 1941 novemberében a világproblémák megoldására a külügyminisztériumhoz benyújtott "geopolitikai-katonai” tervében így fogalmazza meg Európa jövőjét (James Douglas-Hamilton: "Motive for a Mission”, Macmillan Kiadó, London 1971.): — A Reich, mint Európa vezető ereje, igényt formálhat Hitler "perszonálúniója” alatt a balti országokra: Szlovákiára, Horvátországra, sőt Szibériára is. A Birodalomhoz szövetségi paktummal kell hozzáfűzni Magyarországot, Romániát, Bulgáriát, "szükség esetén” pedig Ukrajnát, Belorussziát és a Kaukázus térségét. Federációt alkotnak a skandináv országok, valamint Svájc és Olaszország. (258. oldal.) A Reich-hel határos országok tekintetében Haushofer szerint kívánatos a határkorrekciók egész sorozata. Itt csupán a trianoni Magyarországgal szemben támasztott haushoferi területi igényeket említjük: — Kisebb "korrekciók" az első lépcsőben Altenburg-Weiselburg, Ödenburg és Güns (Mosonmagyaróvár, Sopron, Kőszeg) átcsatolása! Nagyobb korrekciók a következő lépcsőben: Steinamenger (Szombathely), Körmend és Szentgotthárd a Birodalomhoz kerül, természetesen “tárgyalások útján”. (261. oldal.) A "másodrendű állampolgár”, a félzsidó Haushofer ennél is tovább megy. Felsorol néhány európai népet, amelyeknek hegemonisztikus törekvései ütköznek a németek érdekeivel. Ezek a népek: a nagyoroszok, a lengyelek, az olaszok és — a magyarok. (262. oldal.) Haushofer a külügyminisztériumhoz benyújtott tervében a “regionális problémák” cím alatt részletesen elemzi a "magyar problémát”, mint a Duna-medence legégetőbb problémáját. Javaslata a következő: — "Ha nyugodt Közép-Európát kívánunk”, nem csupán a magyar revíziós igényekkel szemben kell ellenállást tanúsítani, hanem az eddigi magyar revíziót is revideálni kell. Konkrétan: a Reich-hel perszonál unióban álló Szlovákia visszakapja Kassát, Horvátország a Muraközt és Dél-Baranyát. Kárpátalja a német birodalomba kebelezett Ukrajna része lesz, Románia visszakapja Észak- Erdélyt. “A magyarok mindig a német befolyás legügyesebb és legszilárdabb ellenzői voltak, a német nacionalizmus legnagyobb ellenségei. Nincs okunk tehát arra, hogy kíméljük őket, ha a körülmények lehetővé teszik számunkra a radikális fellépést.” (264. oldal.) A "magyar problémák” rendezésének harmadik lépcsője a félzsidó szerint az, hogy Ny ugat-Német országot egészen a Balaton—Bakony vonaláig a Birodalomhoz kell csatolni olyan módon, hogy a Reich határai között rekedt magyar lakosságot ki kell cserélni a tolnai és baranyai svábsággal. Haushofer azonban nagylelkű: az itteni területi veszteségekért Magyarország kárpótlást kap — hasonló lakosságcsere végrehajtása után — a Bácskában és Bánátban. (265. oldal.) James Douglos-Hamilton "Egy küldetés indítéka” című könyvében megemlíti, hogy a fentiekben csupán tömören vázolt haushoferi terveket Németország akkori vezetői nem fogadták el. Hírek • A Bukarestben megjelenő Könyvtári Szemle érdekes beszámolót közölt: az Ady-kutatóként ismert Bustya Endre, a marosvásárhelyi Teleki Téka anyagának rendezésekor egy XVI. század végéről való latin nyelvű prédikációs kötetben az belső fedőlapra ragasztott papírlapon magyar szöveget talált: Az 1515—1524 közötti időkből származó szöveg 340 szó terjedelmű, s ebből 12 sornyi egy Mária ima. Egy másik prédikációs gyűjteményben Zápolya János kézjegyét találta meg a kutató. A feltehetőleg Zápolya tulajdonában volt könyvben eddig ismeretlen magyarnyelvű, vallásos formájuk ellenére is ősi "pogány” rítust idéző, s megőrző bájoló imák olvashatók. ♦ • Baranya elcsatolt részében, a Drávaszögben elterülő Vörösmarton nemrég nyílt meg az újvidéki Fórum Lap- és Könyvkiadó Vállalat üzlete. Ezzel szervezetté vált a magyarnyelvű újságok és könyvek terjesztése ezen a vidéken is. ♦ • A Kolozsvári Főiskolás Tavasz színjátszóversenyén a filológiai kar magyar nyelvű csoportja Vörösmarty A fátyol titkai című komédiáját mutatta be; az Echinox magyar nyelvű csoportja Karinthy Frigyes paródiáit adta elő, a modellül szolgáló eredeti művekkel együtt. t Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 KANADA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 87 Longueuil, Que., Canada Előfizetés: Egy évre $7.00 — egyes szám ára 50c Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue, Cleveland, Ohio 44102
