Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
8. oldal ÍZITTVAKÖfcT 1972, január hó (Folytatás a 7. oldalról.) A csalódások évei következtek. Felkellett ismernem, hogy mindazok, amikért harcoltam, amikért baj társaim meghaltak, a gúny és meggyalázás tárgyaivá váltak. Amiket itt tapasztaltam azok a következők: A kommunista fogalmak használata, a liberáhs irány megerősödése és a kommunizmus szolgálatába állítása. Figyelmenkívül hagyása annak, hogy a kommunisták nyíltan világuralomra törnek. Akik a hatalomratörés módjait és eszközeit, az adott helyzetnek megfelelően változtatják, de az alapok adottak, nyíltan hirdetik, és a gyakorlatban már igazolódtak. A két főbb út: 1. A forradalom exportja (lásd Kuba). 2. A meggyöngült liberális demokráciában a hatalom átvétele szavazás útján (Chile). A liberalizmus és főbb képviselői amerikai viszonylatban a kommunizmus szekértolói Kennedy, Morze és társai éppúgy megállnák helyüket a szovjet kommunista pártban és mégcsak revizionizmussal sem lennének vádolva. Rothadó haldokló világ vesz körül minket. A hősies életszemlélet feladása, a gyávaság, a harctól való félelem nyílt dicsőítése lett általános (lásd: hippie mozgalom). A félelem és kilátástalanság az eszmenélküliség korszaka, a kábítószer kultusza. A szovjet, a vörös kínai-maoista, a castróista elferdülések istenítése, a velük való szimpatizálás hirdetése. Az erkölcs lerombolása, a sex-peace (béke) viszonya (Make love, not war.). A négerek körüludvarlása, lassan több jog juttatás számukra, mint a fehéreknek. Másrészről a fehérnek teljes megfélemlítettsége, (Black Planther), néger rablások úton, útfélen. Néger lázadások. Mind, mind jellemzők napjainkra. Az emigráció bűne is, hogy soha nem emelte fel szavát az újságokban, azok almanac-jaiban hivatalos fórumokon a CBS. film címében szereplő forradalmunkat illető kifejezés használata ellen. Ugyanis soha nem használják a revolution kifejezést, helyette a revolt, rebellion uprising szavakat találjuk meg. Ugyan azt a megjelölést, amit az Attica-i néger börtön lázadására alkalmaznak. A Webster értelmező szótár világosan megmagyarázza, hogy a revolution a rebellion és a revolt között minőségbeli különbségek vannak. A revolution kritériumai között a nyílt fegyveres ellenálláson kívül a kormány megdöntése, új létrehozása szerepel. Ez megtörtént 56 ban. A forradalomnak létretjött az új kormánya: Nagy Imre vezetése alatt. Ennek ellenére a liberális news media Attica-val egyszinten, egy fogalommal jelöli a történelemben ezidáig páratlan, legerőteljesebb támadást a kommunizmus megdöntésére. Vajon nem lehetne párhuzamot találnunk aközött, hogy a kommunisták minden logikát nélkülözve forradalom helyett ellenforradalomról beszéltek és a liberálisok itt Amerikában revolution helyett a lekicsinylő revolt szót használják?. Amíg a nyomás a mindenáron való visszavonulásra, lefegyverzésre irányul Vietnámban, a teljes felfegyverzés és a háborús vonal támogatása figyelhető meg Izrael irányában. Csak a vakok nem látják, hogy Izrael fiai uralkodnak ebben az országban. (Az öncsonkítást olyannyira divatba hozták, hogy nem zsidóval szemben is általánosan alkalmazzák.) Egyrészről kezükben van a sajtó, amivel félrevezetik, butítják a közvéleményt. A kulturális film, társadalmi, gazdasági irányítás legfőbb posztjain és a kizsákmányolok szerepében többnyire mindenhol megtalálhatók. Másrészről ők voltak, akik a kommunizmust kreálták. Főbb képviselői: Marx, Engels, Lenin, Trockij Kaganovich, stb. Ők csempészték be Amerikába is a kommunizmust, és egyenesen atyafiak játszották ki Amerika titkait is, hogy csak a nevezetesebbe két említsem: Rósenberg házaspár, vagy legutoljára Dániel Ellsberg a Pentagon papers tekintetében. A kommunista országokban belefáradtak a háborúról szőtt mesék ismételgetésébe, itt még naponta folyik a propaganda a németek ellen. Ha valaki egy kicsit is jobboldali, vagy bírálni merészeli a dicső Ábrahám utódokat, rögtön lefasisztázzák, ami szintén a kommunista fogalom meghatározás szerint történik, nem a szó eredeti jelentésében. A bolgár kom munista Dimitrov adta az oly közkedvelten alkalmazott új fogalom megjelölést. Maga a definíció káromkodásnak is bediene, minden tudományos és történelmi alapot nélkülöz, még az úgy nevezett tudományos szocializmus és ezen belül a dialektikus materializmus sületlen elveivel is ellenkezik. A fasiszta mozgalom, Mussolini mozgalma, csak része volt az egésznek a Nemzeti Szocialista mozgalmaknak. A cél a szocialista szó használatának elkerülése a maguk részére való kisajátítása. Az egész világ balrafordulásának vagyunk tanúi a pápától kezdve — Willy Brandt, az osztrák Kreiskyn át az USA szenátusig. Nemzeti Kína eladva, a magyar Szent Korona árverés alatt, Vietnám eladófélben, Kuba, Chile már régen elvesztek. A magyar otthoni ifjúság reményét vesztett, kilátástalannak tűnik előtte a magyar jövő. Kialakult egyfajta hamis nyugatimádat. Sokan nem tudják, hogy a Nyugat korrupt és árulásra képes, illetve kommunista hatás alá került. A magyar emigráció megosztott, kis csoportokra bomlott és ezek a csoportok ádáz harcot vívnak egymás ellen, egymás bemocskolásával. Másrészről könyörgő levelek írása jött divatba kongresszusi képviselőkhöz, szenátorokhoz, valamint meghívások feléjük, csoport ünnepélyekre. A meghívásokra többnyire el sem jönnek, családi évfordulóra, szenátusi ülésre vagy tv. szereplésre való hivatkozással távolmaradnak. Ha elfogadják az invitálást ezt a szavazások előtt általában a helyi szavazatok biztosítása érdekében teszik, természetesen ha megjelenésük nem sérti más csoportok érdekeit. A magyarok egyrésze próbál beolvadni, a magyar ügyek iránt közömbössé válik. Erőlteti az angolt, sokszor még akkor is, ha kiejtésével egy egész hadsereget tudna megfutamítani. Különösen az itt született magyarok távolodnak el nézetileg a magyar ügytől, egyrészt a hazug, liberális propaganda hatása alá kerülnek. Magyarságukat sokszor szégyenük, vagy éppen hiányos magyar tudásuk miatt kerülik a magyar köröket és a magyar társalgást. Mégha szüleik magyarnak is nevelték őket, nincs meg bennük eléggé a maA KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA Kiadja a mozgalom központja XIV. évfolyam 1. szám — 1972. január hó Levelezési cím: Kereszt és Kard Mozgalom c/o Vasvári Zoltán, 256 Dayton Ave., Clifton, N.J. 07011 gyár büszkeségtudat, a magyar föld élménye. Apjukat úgy látják, aki koldús szegényként került ebbe az országba, és mindent amit elértek, azt itt érték el. Azáltal fordult jobbra sorsuk, mert elhagyták azt a sokat szidott országot. Az apjuk a múlt, ők a jelen és a jövő. Próbálnak beolvadni és ezáltal haladóak lenni. A haladó és konzervatív fogalmak szintén kommunista értelmezés szerint használatosak ebben az országban. Az újamerikás magyar is ellentmondásokba keveredik: ha magyar körökben mozog, soha nem tanul meg angolul, ha angolul akar tanulni és az amerikai szokásokat akarja egy kicsit is elsajátítani, kerülnie kell a magyar helyeket. A kiútat magam sem nagyon látom, én is egyik szenvedő alanya vagyok a csalódásoknak, ellentmondásoknak. Egy tehetetlen korban élünk. Megint nagyon érvényesek Vörösmarty a Zalán futása előhangjában írt szavai: “A tehetetlen kor jött el, puhaságra serényebb gyermekek álltak elő, az idősebb jámborabb apáktól.” Ha reménytelen is mind a magyarországi, mind az emigrációs ifjúság sorsa jelenleg, jogainkról és jogos igényeinkről nem mondhatunk le. Kitartás, felkészülés és nevelés. Nevelése az ifjúságnak a magyar nemzeti öntudatra. Felvilágosítása annak, hogy azok, akik pillanatnyilag uralkodnak, nem a fajtájuk rendkívüli okossága révén, ahogy ők szeretnék ezt beállítani —, hanem jellembeli fogyatékosságaik, súlyos erkölcsi romlottságuk és történelem hamisító képességük folytán kerültek jelenlegi pozíciójukba. Mint ahogy kb. 6—7000 évvel ezelőtt sehol sem voltak, ugyanakkor a magyarok ősei már viszonylag fejlett kultúrával rendelkeztek abban az időben. Csak mellék mondatban jegyzem meg, nagyon sok magyar úgy tudja, illetve jóakarói félrevezetése által azt hiszi, hogy a magyarok történelme Árpád apánknak a tevékenységével kezdődött. A magyar történelem a magyar—hun—szittya—szumir— ősturán történelem évezredekkel megelőzte a feleségüket prostituáló hírhedt Ábrahámokat, a gyilkos Káinok, a vérfertőző Lótok és az antihős Dávidok történelmét. Az előbb 6— 7000 év előttről beszéltem, de ugyanúgy 26—27 év előtt sem voltak ezen népfiak olyan nagy fiúk. A történelem nem áll meg. A történelemnek vannak átmeneti győztesei és vesztesei. A lényeg, hogy felvilágosító munkával, fiaink és magunk nevelésével tudatosítsuk a világgal, nem kérvénnyel, hogy nemcsak vagyunk olyanok, de különbek, mint a jelenleg divatos népek, és 56 eszméiből szocializmust magyar nemzeti módon, valamint a Nagy-Magyarországról egy jottányit sem engedünk, nem adunk fel egy talpalatnyi földet sem, egyetlen magyar testvérünket sem hagyjuk idegen járom alatt szenvedni. Ha kell erőszakot alkalmazunk! A koldús csak alamizsnát kap, ha kap egyáltalán valamit. Mi a jogos jussunkat akarjuk és ezt csak fegyverrel, erővel lehet visszaszerezni! Erre kell felkészülni. Ez nem lesz ma vagy holnap, de a baseball vagy az amerikai football primitiv majmolása helyett az ifjakat a magyar elhivatásra kell nevelni, hogy felkészülve álljanak az adott történelmi helyzetben a feladat megoldására ... Nem várni kell, a munkát már most meg kell kezdeni. A közeljövőben a 70-es évek második felében, vagy még előbb is, nagyarányú hatalmi átcsoportosítások, jelentős erőeltolódások várhatók, mind középkeleten, mind országunk szomszédságában. Tölünk is függ, hogy ezek milyen erejűek és milyen nagyságrendűek lesznek. Már a magyar kommunista kormányt is, így vagy úgy, rá kellene kényszeríteni, hogy az elszakított területek tekintetében, lépjen ki az agyonhallgatás státuszából. A horvát és szlovák emigrációval szorosabb és baráti kapcsolatok kiépítése szükséges. Végül szemben a kor minden áron való békedivatával — még a szegyen árán is békét akarnak — véleményem hadd fejezzem ki Petőfi szavaival: ‘'BÉKÉT, BÉKÉT A VILÁGNAK, DE NE ZSARNOK KÉNYTŐL, BÉKÉT CSUPÁN A SZABADSÁG FÖLSZENTELT KEZÉBŐL ...” Majd ha így lesz a világon általános béke... de amíg így nincs, addig FEGYVERT, FEGYVERT MINDHALÁLIG TARTSON BÁR A HÁBORÚ az Ítéletnapjáig. Emlékezzünk! ♦ Dr. Nahm, a kiűzőitek, menekültek és hadisérültek ügyeit intéző német szövetségi minisztérium államtitkára 1956. november 4-én Majna- Frankfurtban mintegy ezer magyar és magyarországi német előtt mondott beszédében többi között kijelentette: Szabadságmártírok barátai és hozzátartozói! Nehezünkre esik ebben az órában, hogy ne engedjük az észbeli megfontolást elfojtani a szív érzelmeivel. Hisz mindannyiunkat rémületbe ejt az a tragédia, amely ma reggel óta végiggázol Magyarországon. Egy nép szabad akart lenni, szabad a természetjog alapján, amelyhez jussa van, és amelyet oly sokáig gúzsba kötöttek. Szabad választások alapján szabad kormányt akart alakítani. Széttörte a diktatúrát és — ezt rögzítsük le — nem emelt kezet idegen hatalomra. A szovjet csapatok elvonulásáról folytatott halogató és — mondjuk ki nyíltan — megtévesztő tárgyalások után megkezdődött az új invázió. Ezzel több omlik össze, mint egy kis nép szabadsága. Itt feltárul egy végrehajtó hatalommal fel nem ruházott világszervezet problematikája, amely világszervezetnél éppúgy, semmibe vész a segélykiáltás, mint az éj sötétjében a tengerbe fulladónak a segélykiáltása. Itt öszszeomlik a békés együttélés elmélete ... Tudom, különösen a magyarországi németeknek szorul el a szívük, hiszen mint emberek, keresztények és európaiak egyaránt oly közelállónak érzik magukat Magyarországhoz mindannak ellenére, ami a múltban történt; oly közelállónak érzik magukat a magyar néphez, amelytől, mint nagyon jól tudják, nem indult ki kitelepítésük. Mindannyiukkal együtt hálával emlékezem vissza arra, hogy magyar emberek a kiűzetés napjaiban mily sok bizonyítékát adták a hű barátságnak. Készen állunk arra, hogy segítsünk. Fegyvereink az élelmiszer, a ruházat, a gyógyszer. Megadjuk mindenkinek különbség nélkül, mindenkinek, aki rászorul. Ha mától fogva meg is nehezítették a magyar földdel való öszszeköttetést a szeretet útján — együttérzésünk csak még szorosabbá vált. Talán az a feladat hárul ránk, hogy most azokon segítsünk, akiknek sikerült megmenekülniök. Ebben az esetben természetesen hajlékot is kell nyújtanunk és tartós segélynyújtássá kell változtatnunk szívünk sugallatának spontánságát; ez pedig néha nehezebb, mint a gyors tett. (Bulletin des Presse- und Informationsamtes der Bundesregierung, 1956. november 8.)
