Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-06-01 / 6. szám
4. oldal «imAlfORT 1972. június hó U IDEGEN PÁRTOK KÖZÖTT” Jó érzés új könyvet kézbe venni. Juhász József “Idegen partok között' című érett teljesítményét. Az író modora — jó értelemben véve — népies. Juhász József novellás kötetét olvasva az ismerős ízek e sorok írójával együtt, bizonyára másokat is arra csábítottak, hogy elővegyék és újra olvassák elbeszéléseit. Annál is inkább, meri írója “Szabó Pált — a Biharsarok nagy reálista íróját — tekinti tanítójának, követen dő mesterének’’. Juhász József novellás kötete valóban Szabó Pál mesélő kedvét, stílusa káprázatos színeit, nvelve árnyaltságát és gazdagságát adja nekünk — az "idegen partok között”. Juhász József 1920-ban született Matyóföldön. Nehéz, hányatott gyermekkorát Borsódban élte, s ugyanott kezdte meg középiskolai tanulmányait. Szegénysége és napi megélhetési gondjai miatt azokat csak 1945-ben fejezhette be. 1950-ben jelentkezett egyetemre, két és fél éven keresztül az Eötvös Lóránt Tudományegyetemen tanult, ahonnan koholt váddal a kommunista rezsim helytartói kicsapatták. Első írásos irodalmi munkája 1948-ban látott napvilágot, a következő évben a “Fordulat” című novellájával a SZOT országos irodalmi pályázatának első díját nyeri. Ekkor figyeltek fel Juhász Józsefre. Ettől kezdve sok prózája, egyfelvonásos színmüve, két hosszabb rádió hangjátéka és rengeteg riportja jelent meg. A “Fordulat” című pályadíjat nyert novellája — amelyet a most megjelent novellás kötete is tartalmaz a "pártosság” hiánya miatt azonban csak 1953-ban került publikálásra. Az 1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharc vérbefojtása, az azokat követő terror, majd a menekülés, Kanadában pedig az élet újrakezdése, írói pennáját letetette vele. 14 évig hallgatott . . . Juhász József most közreadott novelláiban azonban, mintha egyetlen mozdulattal egész belső világát elénk akarná borítani. 4c élmény bőséges áradása, elemi ereje, gáttörö sodra, “ szinte útmutatás arra, hogy a nagy bábeli nyelvzavarban miként lehet édes anyanyelvűnket az ifjabb nemzedéknek nemcsak átadni, hanem meg is tartani, sőt fejleszteni azt”. Az emigrációs irodalmi életnek furcsa kísérő jelensége az, hogy többet beszélnek az emigrációs irodalomról, mint amennyit olvassák. E beszélgetések alapján születnek aztán a különböző legendák. Sokan mondogatják mostanában, hogy magvar emigráns íróink megtorpantak, visszaestek. Igaz ilyen is van. Juhász József novelláinak közös problematikája elbeszéléseiben jól érzékelteti: “Népünk jellegzetes vonásait, töretlen munkabírását, az akaraterőt, az erős-, tiszta jellemet, s nem utolsó sorban a tehetséget, mint egy-egy igazgyöngyöt ragyogtál ja meg". Juhász József kanadai termésű kötetét adja az emigrációban élő magyarság kezébe. A rabhazától távol — idegen partok között — lelke mélyén gyűjtögette eddig meglátásait. Mondanivalójában tisztán érezhető szegényparaszti származása, fajtájához való hite és hűsége. Elbeszéléseiben soha nem válik destruktívvá. Rendkívül rokonszenves az az. erkölcsi szigor, amelyet emigráns életünk jelenségeit mérlegeli. Juhász József novellás kötetében mindig fórumot talál véleménye kifejezéséhez, emigrációs életünk lehetőségeihez mérten pedig igyekszik tettekkel eszméi képére formálni az emigráns magyar küldetést, és hogy saját nemzeti kultúránk szemelőtttartásával miképpen lehet a befogadó ország kultúráját is szolgálni. Juhász József "Idegen partok között” című teljesítményének egyik alkotóeleme a paraszti valóságérzék, a biztos arányozás és a nyugodt mértékadás. Az író paraszti-népi vonásai távolról sem különlegességek, vagy néprajzi érdekességek, de kétségtelenül sugározzák az író tanítómesterének arculatát. Juhász József maga vallja Szabó Pálról: “A lelke ideszállt hozzám az. ópcrencián túlra, Kanadába Ennek tudata türelmetlenül sürget, hogy váltsam be ígéretemet — velem szemben támasztott igényét. Hogy álljak talpra a nagyvilágon szétszórtan élő magyarok között és azok érdekében!. . . Hosszú idő után találkoztunk újra. Tanítása szárbasz.ökö kalász lett az idegen tájakon, melyből egy maroknyit összeszedtem ráemlékezésem zálogául.” Köszönjük Juhász Józsefnek ezt a szárbaszökö kalászt. Dús kalász ez nekünk hazátlan emigránsoknak. Major Tibor A SZABADSÁG VÉDELME Az első "össz-európai” frontharcos találkozót 1971. nov. 18—20-án tartották meg Rómában. Ott voltak 19 országból 73 szervezet és 7 nemzetközi összefogás képviselői, az utóbbiak közt a földrész szabad részén élő volt frontharcosok túlnyomó részét egybefogó Európai Frontharcos Szövetség (EFSz) kiküldöttei is. Az első, főleg kelet-európai és társutas delegátusok közreműködésével megfogalmazott határozati javaslat követelte “a határok maradéktalan sérthetetlenségét, a nemzet szuverenitás minden vonatkozásának tiszteletben tartását, a más államok ügyeibe való be nem avatkozás elvét, a faji és vallási gyűlölet minden formájának elitélését”, felszólítva a kormányokat, hogy egyezzenek meg “a leszerelésben és a katonai tömbök felszámolásában”, stb. A gyűlés elé terjesztett határozati javaslathoz az elsők közt André de Feugerolles, az EFSz fődelegátusa, mint a szerkesztőbizottság tagja szólt hozzá. Rámutatott arra, hogy az eredeti szövegben sehol sem fordul elő az a szó, hogy "szabadság”. Egyetlen hivatkozás sem történt az "emberre”, a szöveg csak "államokról” szóit. "Mi azonban az emberért, annak becsületéért és méltóságáért küzdöttünk egy olyan rendszerrel szemben — mondotta —, amely kigúnyolta a legelemibb emberi jogokat. Az ember volt az, akiért éveken át oly hevesen harcoltunk. A mi számunkra az ember az egyetlen földi realitás, szabadsága pedig szent. Ez minden érdek felett áll! Ezért küzdöttem, hogy a szövegbe vegyék fel a 'szabadság’ szót és hivatkozzunk az emberi jogokra. Több más változtatást is sikerült elérni: a biztonsági konferencián vegyen ‘kivétel nélkül’ minden európai állam részt a szuverénitás ‘minden vonatkozását’ tiszteletben kell tartani, belekerült a szövegbe a ‘szabadság’ és az ‘emberi jogok’ fogalma és ezen felül ama szándékunk kinyilvánítása, hogy mindazt kikapcsoljuk, ami elválaszt bennünket... De, semmiképpen sem lehetünk támogatói bármilyen rendszernek vagy propagandának, amely a mi mérhetetlen erkölcsi értékeinket akarja kihasználni a maga érdekében” — mondotta az EFSz fődelegátusa. Az UNC, a Francia Frontharcosok Nemzeti Uniójának alelnöke, Jean- Maurice Martin, a “Voix du Combaltant” 1972 januári számában, visszatérve a határozati javaslat eredeti szövegére többek között a következőket írta: "Sajnos azonnal feltódult néhány emlék: Magyarország 1956- ban, Csehszlovákia 1968-ban, a mindenütt latens szubverzió, a zsidók helyzete a Szovjetunióban, az egyházellenes kampány —, hogy csak a legfontosabbakat idézzük. Elítélik-e Oroszország frontharcosai szovjet kormányuk ezen akcióit?” ... "Miért vannak katonai tömbök? Miért osztották ketté Európát? Ki a felelős mindezért? Ki eresztette le a vasfüggönyt Kelet és Nyugat között? Ki teremtett Keleten egy óriási katonai tömböt, ki az, aki fenntartja és koordinálja azt?”... “A volt frontharcosok békét akarnak és mindent megtesznek érdekében. De előbb tisztázni kell a dolgokat. A katonai tömbök lebontásának kérdését csak akkor lehet mérlegelni, ha a keleti hatalmak fogható bizonyítékokkal szolgálnak szellemiségük és munkamódszereik megváltozásáról. Minden ország ura kell, hogy legyen saját fejlődésének; véget kell vetni a szubverzív háborúnak; az emberek birtokába kell legyenek szabadságuknak, hogy azt írhassák és mondhassák, ami véleményük szerint az igazság; mindenki szabadon gyakorolhassa vallását; az értesüléseknek szabad utat kell biztosítani, stb.” Mert: "Ahol a szabadság halott, ott nincsen béke!" A szabadságszerető frontharcos vezetők franciák, németek, hollandok, belgák és mások ezzel megakadályozzák, hogy az első Nyugat—Kelet találkozó kommunista propaganda-szószék legyen. A kommunisták fogcsikorgatása a találkozó után is érezhető volt. Tömpe István, a magyar partizánok alelnöke a budapesti pártlap november 30-i számában, a találkozóról beszámolva beismeri, hogy az alapelvekben egyetértés volt ugyan, ‘‘de annál hevesebben csaptak össze a nézetek abban a kérdésben, hogy melyek a béke és biztonság elengedhetetlen feltételei”. Ez meg is felel a tényeknek. Viszont Tömpe elvtárs már hamisított, amikor az elfogadott deklaráció szövegét két lénj'eges helyen megcsonkította. A pártlapban közölt szövegben nincs benne az állami szuverénitásról szóló pontban az, hogy ennek "minden vonatkozását” tiszteletben kell tartani —, az emberi méltóságról és szabadságról szóló pontból pedig kimaradt az Emberi Jogok Deklarációjára való hivatkozás. Ezek hát — más egyéb közt — a kommunisták érzékeny pontjai? A nyugat-európai frontharcos vezetők zöme megmutatta, hogyan lehet és kell a keleti szervezetek élére állított pártfunkcionáriusokkal tárgyalni. Tanulhatnának tőlük mások is. (Hadak Útján, 284. számából.) • A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége, a CSEMADOK a közelmúltban tartotta XI. országos közgyűlését. Az egyesület 540 szervezete 64 ezer “csehszlovákiai” magyart tömörít. Az országos közgyűlésen kitűzött célok közül egyik legfontosabbként jelölték meg a népi hagyományok megőrzését és továbbfejlesztését. A közgyűlés megválasztotta az új vezetőséget is. Elnök Lőrincz Gyula, az Új Szó című magyarnyelvű napilap főszerkesztője lett, vezető titkár Varga Béla, titkárok Varga János és dr. György István. Elkészült dr. Vágó Pálnak a CHI NA’S EURAS IÁN MISSION angol nyelvű, illusztrált kézirata. Kedves Olvasóink! A China’s Eurasian Mission megjelenéséhez szükségünk van 1000 előjegyzésre. A könyv ára művészi kiállításban 12.— dollár lesz. Előjegvzők 8.— dollárért kapják. Pénzt előre nem kérünk, csak megrendelési előjegyzést az alábbi címre: Dr Pablo Vágó, Treinta y trés 630 Beccar, Argentína.
