Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-06-01 / 6. szám
2. oldal «rmAK&itt 1972. június hó A HIDAT MINDKÉT VÉGÉRŐL KEZDVE SZOKÁS ÉPÍTENI (Folytatás az első oldalról.) “A kinti magyar irodalom létrejötte pillanatában ellenzéki irodalomként jött létre, próbálta igazolni a saját létét; az írók ábrázolták és igazolták elmenetelük körülményeit; hogy akkor, ott és úgy jelenhetett meg ez az irodalom, nem egyszerűen önmagáért történt, hanem valami ellen". — Szerintünk ez az állásfoglalás nem tárgyilagos alapokra épült és éppen ezért hatása a dialógus kialakítás kísérletére döntő behatással bírhat. Itt kell mindjárt megragadnunk az alkalmat, hogy a Nyelvi Konferencia résztvevőit is vizsgálat tárgyává tegyük. Véleményünk szerint a résztvevők összeválogatásánál igen komoly hibákat követett el a szakmai bizottság, úgy egyes hazai, mint külföldi személyeknek a konferenciára történt meghívása esetében, akiknek véleményünk szerint pusztán annyi köze volt a magyar nyelvhez, hogy magyar nyelvterületen születtek és életük folyamán magyarul is beszéltek. A jövőben ezekre a meghívásokra igen nagy tekintettel kell lenni, mert a konferencián résztvevők munkássága, egyéni nézetei, igen rossz megvilágításba helyezhetik a jószándékúak igyekvéseit, továbbá a konferencia valóban szakmai hitelének ártanak. Nem kívánunk itt most neveket felsorolni, de szeretnénk a Konferencia tudomására hozni, hogy külföld felé a nagykapu nyitva van, oda nyíltan őszinte szándékkal be lehet jönni és egyáltalán nem látjuk szükségességét annak, hogy a konferenciák megrendezésére a kiskapukon keresztül, a nyilvánosság teljes kizárásával lehet csak eljutni a külföld olyan magyarjaihoz, akiknek képességei, munkássága alkalmassá teszik ezen egyéneket egy ilyen természetű konferencián való részvételre. Nézeteink szerint a Konferencia rendező bizottsága nem rendelkezik kellő információkkal a meghívott személyek idekinti működését illetően. Ezen hiányosságok kiküszöbölésére a Rendező Bizottság a jövőben minden nehézség nélkül megkereshet külföldi magyar szervezeteket és felkérheti a szervezeteket javaslatok megtételére a résztvevő személyeket illetően. Utóvégre is, a kint élő magyarság kilencven százaléka beletartozik valamelyik egyházközségbe vagy valamilyen szervezetbe, de a kívülállók is kapcsolatban állnak ezen egyházközségekkel, szervezetekkel. Végezetül ezek a szervek ismerik ezeket az egyéneket és szerintünk ezen szervezetek demokratikus jogaihoz tartozik, hogy maguk válaszszák meg vagy jelöljék ki azokat az egyéneket, akik megítélésük szerint a legalkalmasabbak arra, hogy egy ilyen természetű konferencián, a külföldön élő magyarságot képviseljék, így a külföldön élő magyarságnak minden kétséget kizárva, lehetősége nyílik arra, hogy az adott körülmények között, a témával kapcsolatos külföldi magyar álláspontot a teljes valóságnak megfelelően tolmácsolja a hazai résztvevők és rendezők felé. Az általunk átvizsgált tankönyvből kiderült, hogy szerkesztői kizárólag a magyar nyelv megismertetésére törekedtek, minden ún. "kommunista propagandát” mellőzve. A tananyag összeállításánál elismerést érdemel az az irányadó álláspont, hogy a tematikának a "gyermek világhoz s nem a felnőttek ideológiai elkötelezettségeihez van köze”. Amennyiben ez a szándék érvényesül a továbbiakban is, akkor mi is úgy látjuk, hogy valóban megtaláltuk azt a közös alapot, amely összeköthet bennünket ezen a területen. Ebben a szellemben, a külföld gyermekei számára íródott tankönyvek valóban komoly segédeszközül szolgálhatnak a jövő magyarjainak a nevelésében. Éppen ezért, nézetünk szerint a gyermeki lélek egy és ugyanaz, éljen az külföldön, vagy Magyarországon. Az ilyen egészséges szellemben szerkesztett tankönyv ugyanolyan felmérhetetlen szolgálatot tehet a hazai tanuló gyermek számára, a pedagógiailag ily nagy előrelátással elkészített tankönyvektől nem foszthatjuk meg az otthon élő magyar gyermekeket sem. A hazai iskolákban is ilyen jó minőségű tankönyveket szeretnénk a gyermekek kezében látni. Nem mulaszthatjuk el megjegyezni még azt, hogy a tananyag összeállításánál felmerültek olyan szempontok is, melyekkel nem érthetünk egyet. "A magyar nyelvért és kultúráért” c. első számú tájékoztató füzet 6. oldalán, alulról a negyedik sorban: "Hasznos figyelmeztetés volt az is, hogy kezdőfokú tankönyvben nem a magyar falu életéből kell kiindulni”. Ez véleményünk szerint nem egészséges álláspont. Tekintettel arra, hogy a külföldön felnövő magyar gyermekkel nemcsak a nyelvet, de a magyar tájegységek mellett a valóságos magyar élet keresztmetszetét, vagyis a magyar falu életét is meg kell ismertetni a kinti adottságok között, mert nyelvünk, kultúránk vagyis .magyarságunknak, a magyar falu a bölcsője, egy évezreden át nemzetünk fenntartója volt és lesz a jövőben is. Éppen azért kell erre különös hangsúlyt fektetnünk, mert ez a hagyományos, kultúrszempontból, magyarságtudat szempontjából igen erősen veszélyeztetett életformát minden körülmény között fenn kell tartanunk. Kitűnik ez a veszélyeztetettség az "Elindultam szép hazámból” c. népdal-könyvecske 3. oldalán írott előszavából is, ahol a következőket olvashatjuk: "Ennek az élő hagyománykohónak a tüze a paraszti életforma megváltozásával együtt lohad, és tudnunk kell, ha végkép kialszik, vele együtt az alkotó folyamatnak eltűnik az a közösségi formája is, amely a népi költészet remekműveit létrehozta." "A dalok, balladák, e kezünkbe adott kultúrkincsek sorsa pedig már mindannyiunk felelőssége.” Éppen ezért azon kell fáradoznunk, hogy ezt az "élő hagyomány-kohót” minél pezsgőbb életben megtartsuk, továbbfej leszük és különösen külföldön született gyermekeink lelkületébe már bölcsőnél betápláljuk, annak magyarságtudatunkat éltető tüzét. Sajnálattal kell megállapítsuk azokat a szomorú tényeket, hogy a szomszéd-államokban, nemzeti kisebbségben kénytelen élő véreinkhez egyáltalán vagy csak igen kevés jut el a konferenciák anyagából, szelleméből, valamint a tankönyvekből. Ez alól talán még a Délvidék lenne az a kivétel, ahol a többihez viszonyítva előnyösebb a helyzet. Elégedetlenül állapítjuk meg azokat a tényeket, hogy a hazai irányzat ezen a téren semmilyen kézzelfogható, azaz látható cselekvést vagy tiltakozást sem eszközöl, ugyanakkor a csonka-ország területén élő más kisebbségek kulturális továbbfejlesztésére, százalékarányuknál jóval magasabb és még a lenini proletárinternacionalizmus követelményeit is messze felülmúló arányban részesíti előnyben, azokat, holott ezek az országok a legcsekélyebb jóindulatot sem tanúsítják mifelénk, gondjaikra bízott véreink kulturális fennmaradása érdekében. Ezek a szomorú tények, melyeket a hazai statisztikákból lehet megállapítani, az emigráció legnagyobb elégedetlenségét váltják ki, ennek kövekeztében a hazai rendszer esetleg legjobb indulatú törekvései mifelénk, kudarcba fulladnak, mert az esetleges jószándékok hitelképességét lerontja az a nemtörődömség, amit a közvetlen közelben élőkkel szemben tanúsítanak. Az Anyanyelvi Konferencián résztvevők arányában túlsúlyban szeretnénk látni a külföldiek közül a szomszédos államok képviselőit. Itt gondolunk a Kárpátalján (Szovjetunióban) élő magyarságra is, de csak úgy megkérdezzük, hogy vajon a Szovjetunió, hogy vélekedne, ha a Magyarországon élő orosz kisebbség hasonló bánásmódban részesülne, mint mondjuk a mi véreink Erdélyben vagy a Felvidéken? Itt ismét hivatkozunk a már fentebb idézett tájékoztató füzet 1. sz. 6. oldalára, ahol a következők olvashatók: “A külföldiek tanácsai, szigorú bírálatai feltétlenül szükségesek”. (Erre a kitételre való hivatkozással hadd említsük meg a Magyar Híreket, melynek a főszerkesztője szintén résztvett a konferencián és ott fel is szólalt olyan hangnemben, mintha a konferenciát ő, Szántó Miklós rendezte volna, azt irányítja és határozatait jóváhagyja, ez valóban így lenne?) 1956-óta a hazai hivatalos irányzat számtalanszor kinyilvánította külföld felé, hogy felszámolta a hírhedt Rákosi korszak maradványait, mindez azonban hitelképtelen a Nyugaton élők előtt akkor, amikor Szántó Miklós még ma is a Magyar Hírek főszerkesztője, aki a Rákosi rendszert maradéktalanul kiszolgálta. Továbbá a Magyar Hírek nyelvezete, stílusa egyáltalán nem tükrözi íróinak a magyar nyelv mesteri kezelését, és nívója ezen a téren lemarad sok emigrációban megjelenő lap magyarsága mögött. A magyartalan fogalmazás mellett hemzseg az idegen szavaktól, amely szerintünk pontosan az ellenkező hatást váltja ki, mint amilyen szándékkal azt esetleg küldik. Tekintettel arra, hogy a Magyar Hírek kizárólag a mi, azaz a külföldön élők használatára készül, helyi szokás szerint jogunk van a részünkre készített munkákat és termékeket megkritizálni, értékelni vagy a papírkosárba dobni. Ugyanakkor helytelenítjük azt is, hogy a Magyar Hírek Magyarországon nem kapható. Szerény megítélésünk szerint ez janusi kétarcúság, mert miért ne olvashatná az otthon élő magyar azt, amit róla, vele kapcsolatban külföldön terjeszt a hazai irányzat? Ugyancsak hivatkozunk a fentebb már idézett bírálatra való felhívásra — az ez évi Konferenciára eljutatjuk részletes bírálatunkat írásban a kellő időben, mely bírálat kialakításánál figyelembevesszük, szemelőtt tartjuk azokat a szempontokat, hogy bírálatunk a hibák kiküszöbölésére, a jobb légkör megteremtésére irányuljon. Végezetül megkívánjuk jegyezni még a következőket: Láttuk az arcukon a meglepetést a bemutatkozások pillanatában, hogy mi lehet az oka, hogy Otthon a "legjobboldalibb”-nak nevezett szervezetek azok, melyek elsősorban keresték Önökkel a találkozást, míg más Otthon a "tolerált” kategóriákba soroltak elzárkóztak Önöktől. Ennek igen egyszerű a magyarázata. Mi, akik itt külföldön ezen úgynevezett "szélsőjobboldali” szervezetekhez tartozunk, mi magyarok vagyunk elsősorban és utolsósorban is. Mi itt politikai emigránsként, nem bevándorlóként élünk. Várjuk minden nap a pillanatot, amikor Magyarországon olyan ideológiai vagy politikai légkör fog kialakulni, ahová mi is "betudunk illeszkedni". Ezért vagyunk itt, hogy ennek előfeltételeit megteremtsük, ezért keressük a hazai kapcsolatokat, mert az otthon élőkkel együtt szeretnénk ezt a légkört kialakítani, mely függetlenül a társadalmi rendszer berendezkedési formájától, egyenlő lehetőséget fog nyújtani minden magyarnak születés, származás vagy minden más előjel nélkül, függetlenül attól, hogy mikor és milyen körülmények között hagyta el a Szülőföldjét. Mi is valljuk azt a meggyőződést, hogy á magyarság léte vagy nem léte, független a társadalmi berendezkedési formáktól, a magyarság örök és ennek mi részesei voltunk, vagyunk és azok is maradunk. Álláspontunk az egész nemzet egyetemes érdekeinek a szemelőtt-tartása, a világon jóhírnevünk terjesztése és nemzetünk boldogulásának az elősegítése, mely törekvéseink méltányolását az otthon maradottaktól elvárjuk. Mi is tudatában vagyunk annak, hogy úgy Magyarországon, mint itt külföldön vannak még olyan hangadók, akik minden igyekezetükkel azt akarják megakadályozni, hogy mi megtaláljuk egymást és közösen dolgozhassunk egy szebb és jobb magyar jövő kialakításán. Otthon Önök ismerik ezeket a csoportokat, itt mi ismerjük őket. Most miután ezek létezéséről tudunk, a mi erős akaratunkon múlik, hogy ezeket a nehézségeket legyőzve, ne engedjünk éket verni magyar és magyar közé, különböző világszemléleti dogmákkal, vallási felfogásokkal és egyéb trükkel, mert célunk azonos, sorsunk közös. Jóllehet ez az út nem könnyű sem Önöknek Otthon, sem nekünk itt. Ne riasszanak el bennünket a különböző megbélyegzésekre szánt jelzők, de építsük vasszorgalommal mindkét végéről hidunkat, mert csakis így biztosíthatjuk nemzetünk számára a következő századokat a Kárpát-medencében. Hisszük, hogy ebből a találkozásból mindkét részről erőt meríthetünk az előttünk álló nagy és szép feladatok megvalósítására. A Magyar Szabadságharcosok Forradalmi Tanácsának küldöttsége. MAGYAR VONATKOZÁSÚ HÍREK A SZOMSZÉDOS ORSZÁGOKBÓL • A Vajdaság egyik legdinamikusabban fejlődő községe, a magyar határ közelében elterülő Horgos az idén ünnepli fennállásának kétszázadik évfordulóját. A jubileum tiszteletére a nyár elejétől a késő őszig igen sok rendezvényt tartanak Horgoson. A jubileummal összefüggően az idén Horgos lesz a házigazdája a magyar tánccsoportok hagyományos seregszemléjének, amelyet az elmúlt esztendőben Gomboson rendeztek meg. A nagyszabású kulturális versenyen mintegy hatszáz táncos és énekes lép fel, ott lesznek többek között Bajmok, Pancsova, Csantavér, Gombos, Keresztur és Szabadka művelődési egyesületeinek tánc- és népdal csoportjai.
