Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
1972. január hó wnmofcT 7. oldal 19 A KERESZT ES KARD MOZGALOM HANGJA Caak önzetlen emberek önzetlen műnké je viszi előre a magyar ügyet! felkészülés és Részletek az 1971. december 2-án a Kereszt és Kard Mozgalom York-i csoport rendezésében tartott előadás anyagából. Előadó: Dr. Nádasdy István fiatal magyar baj társunk aki alig másfél éve él közöttünk. Előadásának címe: A külföldön élő magyar ifjúság meglátásai a magyarság és a magunk sorsával kapcsolatban. Valamint Korunk és a magyarság a magyar ifjúság helyzete egy ifjú szemszögéből. Kitartás, Hölgyeim és Uraim! Mielőtt a téma részletesebb tárgyalásába mélyednék, engedjék meg, hogy rövid történeti áttekintést adjak a napjainkat megelőző korszakról a II. világháborúig visszamenően úgy, ahogy azt én láttam, mert csak így tudják értékelni a később kifejtendő véleményemet. A II. világháború alatt születtem, ezért a háborúval kapcsolatos személyes élményeim nincsenek. Az idősebbek elbeszélései alapján kialakított képem a háborúról, segített a továbbiakban, hogy már gyermekfejjel is, az iskolában tanított ferdítéseket átértékelhettem. Gyermekéveim a magyarság történetének egyik legsötétebb korszakára estek. Rákosi (Róth) és az ÁVO rémuralma, papok üldözése, templomok bezárása (Gellérthegyi Sziklatemplom), erőszakos termelőszövetkezesítés, kulák-üldözés: kulák lett mindenki, aki nem akart belépni a TSz-be, vagy ragaszkodott kis talpalatnyi földjéhez. Kitelepítés, sorbanállás: kenyérért, húsért, vajért, stb., sorbanállás mindenért. Hírhedtté vált Andrássy (Sztálin) út 60. Legjobb magyarjainkat, bajtársainkat ott kínozták, nem egyszer halálra. Ezek és általában a zsidó bosszú jellemezték e korszakot. Az élet kilátástalan volt, reménytelen. A félelem ránehezedett az emberekre ... És egyszeresük valami történt: megszületett 1956 csodálatos októbere. Ez lett az én születésem, vagy újjászületésem időpontja is. Amolyan eljegyzés volt, ami meghatározta életem és gondolkozásom további menetét. 14—15 éves voltam, mint mások, akiknek élete ekkor befejeződött. Okt. 23-i tüntetések: Petőfi, Bem tér, majd este a Múzeum kertben, később a Rádió ostroma. Felejthetetlen, mintha tegnap történt volna. Az oroszok bejövetele másnap hajnalban. Az első, engem közelről érintő veszteség: barátom lelövése egy Múzeum körúti ház tetején, szemben a Rádió utcájával, a Bródy Sándor utcával. Barátom levente puskával próbálta eltalálni a páncélkocsikban lapuló és a Rádió környékét ellepő oroszokat. Egy viszontválasz éppen homlokon találta, 15 éves volt. A szomszédos Károlyi kertben lett eltemetve. Akkor még sírtam a sírja felett, de kezem bosszúesküvésre emelkedett és ugyanaz a kéz dobta később a benzinesüvegeket. S némelyik talált... A Forradalom győzelmes napjait éltük. Az ávosok, mint a patkányok menekültek házról-házra, pincéről-pincére. Az ÁVO. a zsidóság és az államhatalom általában, szorosan összefort a Rákosi korszakban. Ezért hamis az az állítás, amit egy magát szabadságharcos vezetőnek tartó férfiú tollából olvastam, az egyik magyar nyelvű újságban, a Forradalom 15. évfordulójára írt cikkben: Hogy a Forradalomban a diák, munkás és paraszt mellett a zsidó rabbi vállt vállvetve harcolt. A mártírhalált halt baj társaim nevében meg kell cáfolnom ezt a kijelentést, mert a Forradalom éppen a zsidó kommunista Rákosi- Róthok rémuralmának következménye volt. Árulás, cselszövés és eljött November 4 a második támadás időpontja ... Felindulás fog el, amikor azt hallom vagy olvasom újságban, avagy a New York Times illetve Daily News almanac-jában, hogy a Forradalom nov. 4-gyel véget ért. A harcok november végéig elhúzódtak. Szórványos lövöldözések voltak még december elején is. Általános sztrájk volt. A földalatti mozgalom hőskorszaka kezdődött. Nem azok voltak a hősök, akik itt Nyugaton ünnepeltették magukat, és korai távozásukkal segítették azt a téves képet kialakítani, hogy nov. 4- gyel a forradalom elbukott. Sajnos számunkra a saját, személyes szabadságunk fontosabb volt, mint a haza és a nemzet szabadsága. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a kb. 200.000 menekültből 35 ezer zsidó volt, és éppen ezek, szabadságharcos színekben tündököltek, holott mint már rávilágítottam, semmi közük nem volt a forradalomhoz, esetleg a másik oldalon — az árulás oldalán ... Az igazi hősök: Tóth Ilonák, Szabó Bácsik, Dudás Józsefek, az ipari tanulók, a II. Rákóczi Ferenc katonai közép iskola növendékei, egyetemisták, munkások, parasztok, értelmiségiek, katonák és egyéb névtelenek, akik nem adták fel a harcot, inkább meghaltak, elnyelte őket a börtönök mélye vagy Szibéria megint. Társaimmal, illegalitásban folytattuk a harcot: röpcédulák gyártása és terjesztése, középületeken feliratok felfestése, stb. Hittünk a MŰK. mozgalomban (Márciusban Újra Kezdjük!) A terror egyre jobban eluralkodott: az elítélések, kivégzések, deportálások miatt reális reményünk már nem lehetett egy erőteljes fegyveres nevelés! ellenállás kifejtésére. 1957 január végén próbáltunk szökni, de már késő volt. A rendszer lassan az 50-es évek vége felé konszolidálódott. Ezekben az években az egyetlen reális és egyben legális lehetőségünk a rendszerrel szembeni ellenérzés kifejtésére a sporton keresztül nyílt meg. A Ferencváros, a "Fradi” éppen a forradalomban kapta vissza nevét és a zöld-fehér színeit, mint ismeretes a Rákosi időkben, ezt a csapatot nyilasnak minősítették és feloszlatták. A forradalom idején a csapat újjáéledt, átszerveződött és a nép ezrei sorakoztak fel mögé. Éppen ezért is az új kommunista vezetőség megtett mindent a csapat háttérbe szorítására. Ennek eredménye lett, hogy olyan százezrek is Fradi szurkolónak vallották magukat, akik életükben egy meccsen nem voltak. Csak azért is nem egy meccs közben, vagy a végén rendezett tüntetésen a szurkolók tízezreinek a keserűségé csendült ki a rendszer terrorja ellen. Valóságos kis forradalmak voltak ezek a tüntetések, mondanom sem kell, amiket a letartóztatások százai követtek. A kilátástalanság következtében 1960 ban ismét az ország elhagyására határoztam magam. Jugoszlávia felé megkíséreltem átlépni a határt. Pont a határon, már a nyomsávon, kutyák segítségével elfogtak. Félholtra vertek, majd 14 napot töltöttem előzetes letartóztatásban Szegeden. Innen a Budapesti Rendőr Főkapitányságra, majd a Gyermekvédelemre kerültem, mivel még nem voltam 18 éves. Fiatalkoromnak köszönhetem, hogy nem ítéltek súlyos szabadságvesztésre, mint nagykorú társaimat. Ezek után, bár késéssel, mégis egyetemre kerültem. A változott körülményekhez képest, új taktikát kellett választanom. A cél az adott helyzetben a minél magasabb képzettség megszerzése volt, hogy azt majdan népem és hazám szolgálatában kamatoztathassam. Az egyetem után a legfőbb ügyészséghez kerültem. A kettős szereposztás végül is idegileg felőrölt. 1968- ban a cseh események után belátva, hogy a legügyesebb belső reformtörekvések is halálra vannak kárhoztatva a szovjet durva fegyveres erőszakja által, megszületett végső elhatározásom az ország elhagyására. A kalandos vállalkozás sikerült. Hat hónapos ausztriai tartózkodás után, Amerika földjére léptem. (Folytatás a 8. oldalon.) A MOSZKVAI PÓK Ismeretes már, mennyire behálózta Moszkva a világot kém- I szervezetekkel, kémekkel. Az 1 orosz kémszervezetekben műkő- | dők számát mintegy 20.000-re :j főre becsülik a szakemberek a j világon. Hallatlanul magas szám és hallatlanul költséges is fenn- > tartásuk... de megéri az oroszoknak. A moszkvai kémhálózat mű- [ ködése mellett még számta- : !lan "keresztény” világszervezet, 1 egyesület áll az orosz kommu- j nizmus szolgálatában, amiről n csak a beavatottak tudnak. Az | alábbiakban — a Deutsche N. j Zeitung 1971. október 22. száma adatait felhasználva — bemutatjuk őket olvasóinknak: Munkás szervezet, mint világ- j szervezet. Székhelye Prága. Célja: a világ forradalmosítása és az orosz irányítás alá való vetése, munkás proletár diktatúra alatt. Párttag az egész világon mintegy 138 millió, 56 országban. Főiskolások szövetsége vagy egyesülete. Székhelye Prága. Tagja 4 millió, 87 testületben. Tanítók, előadók szakszervezetének szövetsége. Székhelye Prága. Tagja mintegy 7.65 millió, 25 országban. Újságszerkesztők nemzetközi j szervezete. Székhelye Prága. Taglétszáma mintegy 140.000, többmint 100 országban. Óriási hatalom, az írás hatalma! |j Mostanában Prágában székel a | nemzetközi rádió és távolbalátó központja is, 19 alárendelt szer- ; vezettel, ami csak fokozza az j újságírás hatalmát... íme, a szabad világ legvesze- j delmesebb ellenségei mind Prágában székelnek, a csehek tud- J tával és részbeni irányításával. | Érthető már ezek ismeretében is, hogy az oroszok 1968-ban j megszálták Csehszlovákiát, ami- j kor Dubcek pártvezető ki akart ■ ugrani a “moszkvai hám”-ból. A ! cseheket régóta világelleni öszszeesküvőknek tartották, ezek ismerete után pedig méginkább azoknak tarthatjuk ... A többi hat szervezet — ! amelyet Moszkva a háború után szervezett meg a saját érdeké- j ben, a pánszlávizmus érdekében —, így oszlik meg: Világbéketanács. Székhelye j Helsinki. Demokratikus Ifjúsági Világ- \ szövetség. Székhelye Budapest, j Demokrata Nők Világszerve- j zete. Székhelye Kelet-Berlin. Demokratikus Jogászok Nem- j zetközi Szervezete. Székhelye j Brüsszel. Tudósok Világ-Federációja. Székhelye London. Ellenállók Nemzetközi Fede- j rációja. Székhelye Bécs. Ezek a szervezetek, mint pók- ! háló fonják be a világot szabad j államok és népek ellen és a “demokrata jelszótól megkábult keresztények” hitelt is adnak j nekik többnyire és nem cselekednek ellenük egységesen; a “demokrata” szó kábít... A pókháló közepén Moszkva ül, mint vérszopó pók ... (Sz. S.) i
