Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-05-01 / 5. szám
1972^m^ush0 «FTTVArtirr 11. oldal Marits László: Mind hősök ők... Kétszer is elolvastam Stirling György az “Amerikai Közös Magyar Külügyi Bizottság . . . felhívása” c. írásában függesztett sorait. Szemem többször megdörzsöltem: jól látok-e? Stirling nevét egyre gyakrabban látom s a magát Szabadságharcos Világszövetségnek nevező együttes “sajtófőnökének” vélik egyesek. — Írása első része mindnyájunk hő óhajával találkozik, amikor a külföldi nemzethű magyar sajtó támogatását sürgeti 1848. márc. 15-e hagyományaira hivatkozva. Annál meglepőbb, sőt határozottan visszatetsző, hogy Nemzeti ünnepünk évfordulóját kétesértékű figurák magasztalására használja föl. Azt írja, hogy “hazánk ujabbkori történelme számos párhuzamot kínál, ahol a magyar márciusok — 48 szellemében — függetlenségi harcunk jelentős eseményeihez kapcsolódnak.” — 1848/49-i függetlenségi harcunk nagyjait mindenki ismeri: Széchenyi, Kossuth, Batthyányi Petőfi, Vasvári, hogy a politikusok közül említsünk néhányat. A katonák? Ki ne tudna az aradi Tizenháromról? S most kérdezem, .hogyan lehet ezekkel a ragyogó évekkel összehasonlítani Bajcsi- Zsilinszky Endrét, Dálnoki Veres Lajost és társaikat? Nagyon kancsal történelemszemlélet vagy elemi történelmi tények nem ismerése szükséges ahhoz, hogy valaki párhuzamosítani merészelje ezekkel 1848/49-i hőseinket. Lehet, hogy Stirling jóval fiatalabb nálamnál s így 1944-47 körül még bölcsőben ringatták s ezért az akk,or történetekről nincs tudomása. Annál súlyosabb hiba, hogy 1956 után elmulasztotta az újságíráshoz anynyira szükséges informálódást. Magam e valóban tragikus években, bár fiatal fővel, de teljes tudatossággal vállaltam 1848/49 szellemében függetlenségi küzdelmeinket. Nemzetféltő aggodalommal figyeltem a történéseket. így tudomásom volt Bajcsi-Zsüinszky “szabadságharcáról”, amely részéről elkezdődött zselléreinek hős védelmezője, Achim András orvul történt meggyilkolásával. Folytatta a fajvédő SZÓZAT munkatársaként, majd 180 fokos fordulattal az EST-lapok cikkezőjeként. Tudtam, mint sokan, hogy korábban ugyan Berlinből borsos antimarxista tudósításokat küldött, ,most kifejezetten destruktív, szélsőbaloldali mozgalmakhoz sodródott.. Igaz, hogy ezért Hazánk német megszállásakor, 1944, márc. 19-én az SS-ek letartóztatták, — de különös(!), nemsokára szabadon engedték . . . s folytatta elvtársaival — a dolgot bolsevista jelentésében értve — a Nemzet szabadságharca ellen fúró-faragó működését. Mert amíg apáink, testvéreink a vörös hordákkal szemben harcoltak, addig a Bajcsi Zsilinszkyt, Nagy Ferencek és társaik ezt a hősi erőfeszítést akarták aláaknázni — suttyomban. Alattomosan dolgoztak, rágtak. így kellett tenniük mert hiszen — s ezt jól jegyezze meg “bajtárs”! — az 1939-i választások után enne a Nemzet szabadságharca ellen összeesküvő “Front”-nak egyetlen képviselője sem jutott be a parlamentbe! Törpe kisebbség volt, amit a Nemzet többsége tehát elvetett. Törpe kisebbség maradt ez az émelyítően vegyes elemekből összeverődött “front”, amely azután szovjet szuronyokkal kényszerítette rá akaratát népünkre . . . S mivel az a benyomásom, hogy Stirling arról sem tud, miért fejezte be életét dicstelenül Bajcsi Zs., emlékeztetem arra a levélre,, amit az előbb említett “front” nevében Molotovhoz és Malinovszkij szovjet tábornokhoz akart 1944, nov. 19-én eljuttatni Hiszem, hogy elolvasva ennek szövegét, mindenki osztja véleményem, hogy bármely önvédelmi, szabadságért harcban álló nemzet hadbíróság nemcsak jogosult, hanem köteles is eljárni. Hogy Ítélete az adott körülmények között a vesztőhelyre vezetett, az érthető minden ép erkölcsi énzékű ember előtt. Ugyanekkor ez a törvényes hadbíróság fegyházbüntetéssel sújtotta a nemetáruró fronthoz szegődött Kővágó-Kuronya József v. tényleges századosunkat is. Partizán érdemeit egy ideig honorálta a szovjet-támogatású rendszer, majd az árulók sorsában osztozva lebukott, de 1956 után ő is “szabadságharcossá” lépett elő! Stirling másik “hőse” Dálnoki Veres Lajos lenne. — S mivel éppen Donáth mellett említi, ha nem tudná vagy nem emlékeznék a “bajtárs”, felidézem a Magyar Közösségi-per tárgyalását, ahol Donáth mindent magára vállalva, megmentette másoké mellett Dálnoki Veresét is. Ezt magam akkor a per rádióadását követve, megállapíthattam. De miről is volt szó? Arról ugy-e, hogy ez a különös közösség kizárólak faj-, vagy más akkortájt divatos meghatározással “mély”-magyarokat engedett volna vezető pozíciókba. (így a Stirlingek, Maritsok és más “híg”-magyarok csak Isten tudja, hányadrendű állampolgárok lehettek volna.) Mindez persze egyenlő az 1848-as eszmék megcsúfolásával,, hiszen a magyarság akkor sem discriminált s vele együtt harcoltak a szabadságért a Damjanichok, Guyonok, Leiningenek, Pöltenbergek ugyanúgy mint későbbi utódaik, a Jány-Hautzingerek, Szombathely-Knauszok, Zadraveczek s még annyian a “nem-fajtiszták” közül! (Talán azt sem árt tudnia Stirlingnek, hogy ezt a különös közösséget a Varga Béla elnöklete és hatalmas támogatásával hozott 1946: VII. t. c. alapján ítélte el a Jankó-tanács.) Soraim kérdéssel kezdtem: Mind hősök ők? — Tegye bárki a mérleg egyik serpenyőjébe 1848/49-i hőseinket, nagyjainkat, a másikba azokat, akiket Stirling felsorol az 1940-es évekből, — én szentül hiszem, hogy ezek az előbbiekhez viszonyítva, legjobb esetben gyászvitézül minősülnek. Avagy Stirlinget is megfertőzte már az egyes nyugati körök erkölcsi tótágasa, amellyel Júdásokat mártírokká akarnak avatni, a Nemzet nagyját, vértanúit, hőseit pedig a jobbik esetben hülyékké, a rosszabbikban gazemberekké nyilvánítani. A csakhamar bekövetkezettek megmutatták,, hogyan néz ki a Bajcsiék-A japán kormánynak 1969 októberében lebonyolított népszámlálása alapján kiadott adatai serint, az utóbbi öt évben a japán lakosság lélekszáma 5 millió 445 ezerrel gyarapodott. Japánnak most összesen 103.720.000 lakosa van. Ez azt jelenti, hogy 1920-hoz viszonyítva, amikor első ízben végeztek népszámlálást az országban, a lakosok száma 1.87-szeresen gyarapodott. Okinawának, melyet az idén adnak vissza Japánnak, 945.111 lakosa van. tói megálmodottt szovjet “együttműködés”. Megjegyzem még, hogy Horthy Miklós: Emlékirataim (Buenos Aires. 1953) c. müvében beszámol moszkvai kapcsolatkereséséről 1944 szeptemberében, de ehhez a “front”nak nem volt sémi köze. (269-270. 1.) S ha Echardt olyan nagy “politikus”, mint amilyennek Stirling állítja,, akor a USA-ba érkezése után egy héttel már látnia kellett volna, hogy ott nem terem a magyaroknak fű, meri Washingtonban komolyan vették a háborút s következéskép a szövetségi hűséget is! Különben egyre többen furcsálják ezt az erőltetett Eckhardt-kultuszt a magukat szabadságharcosoknak kinevezők . . . mintha Mindszenty ellen történnék itt valami furcsa toborzás! Gondolom a Mártír Bíboros mégiscsak tud egyet s mást e klikk jeleseiről. Eckhardt fantasztikus szélkakaskodásaival elérte azt, hogy senkisem Igen tisztelt Szerkesztőség! E sorok írója több úgynevezett jobboldali magyarnyelvű újságnak csöndes olvasója és figyelője. Eme újságok egyöntetűen elítélik a kommunista magyar kormányt az abortusz rendeletért, amelynek következtében sok százezerre rúg évente a terhesség mesterséges megszakítása. Ez nem csak elítélendő, de Isten és hazánk ellen elkövetett büncselekedet is. Mivel a Szittyakürtöt találtam legtárgyilagosabbnak, így bátorkodom önökhöz fordulni abban a reményben, hogy méltányolni fogják az alábbi kérdéseimet. Engedjék meg, hogy családunkról mondjak egy-két szót. 1938 ban szüleim cselédek voltak az egyik pusztán; hatan voltunk testvérek, én 12 éves voltam. Nagyon jól emlékszem, amikor az édesapám előleget kért az intézőtől. A válasz a következő volt: "minek olyan ostoba, hogy annyi gyereke van?’’. A környéken az intézőhöz hasonlóknak egy gyermekük volt, vagy legjobb esetben, kettő. (Itt azonban hozzá kell tennem, hogy a cselédek azt súgdosták egymásközt, hogy az intéző nem is volt magyar.) Arra is nagyon jól emlékszem, amikor a hozzánk hasonló cseléd legények nagyon sok esetben önként vonultak be katonának. Az intéző és vele egyrangúak felmentették fiaikat, mondván, hogy menjenek a cselédek, a nincstelenek. Ilyen és hasonló nem lakosainak számát tekintve, világviszonylatban a hetedik helyen áll — a 740 (?) milliós Kína, az 540 milliós India, a 240 milliós Szovjetunió, a 200 milliós Amerikai Egyesült Államok és a 120 milliós Pakisztán után. Japánban a lakosságsűrűség négyzetkilométerenként 280 fő. Nyolc város lakossága haladja meg az egymilliót. Ezek Tokió (8.840.000), Osaka (2.900.000), Kobe (1.290.000), Kitakjusu (1.040.000), és Sapporo (1.010.000). Az összlakosságnak valamivel több, mint 72 százaléka városi vette őt komolyan, hitelét vesztette mind a magyarok mind a külföldiek előtt s így érdemelte ki a “legeredménytelenebb” politikus díszítő jelzőjét! JEGYZET: Eckhardt túlságosan sokszínű s nyilván ezért is eredménytelen “politizálgatásának” fénypontja a USA-ban 1941, okt. 31-én (Tisza István meggyilkolásának évfordulóján!) Göndör-Krauszhoz írt alábbi levele: “Kedves Szerkesztő Ur! Az EMBER holnapi jubileuma alkalmából örömmel csatlakozom azok sorába, akik Szerkesztő Uramat jó kivánságaikkal felkeresik. A végveszedelem, amelybe a magyarság és egész Európa jutott, megszüntetett végre minden régi pártpolitikai ellentétet, mely széttagolta a magyarságot és részben felelős azért a tragikus helyzetért,melybe jutottunk. Tudom, hogy igen nehéz küzdelem előtt állunk, de hiszem azt is, hogy azt sikerrel fogjuk közös erővel megvívni. Ehhez kívánok Szerkesztő Uramnak továbbra is erőt, kitartást és sok sikert. Őszinte üdvözlettel maradok igaz hive: Eckhardt Tibor s. k.” (Az EMBER 1941, nov. 8. sz. 1. pld.) éppen túlságosan kedves cseléd gyermekkori emlékeim után remélem, hogy megértik a következő furcsa kérdéseimet. Felvetődött-e már önökben a kérdés, hogy nem-e követnek el hibát, amikor egyedül és kizárólagossan csak a Kádár kormányt teszik felelőssé az abortusz rendeletért? Elfelejtik megemlíteni, hogy a magát kereszténynek-nevező Nyugat tette lehetővé, sőt erősen hozzájárult ahhoz, hogy egyáltalán a Kádár kormány létezhet. Megfeledkeznek arról is, hogy a jelenleg életben lévő abortusz rendeletet Trianonban fogalmazták, de fajtánk hazaszeretete és a kereszténység általános erkölcsi felfogása nagyon erős volt, ezért nem kerülhetett sor akkor a mai módszer alkalmazására. Ennek a keresztény felfogásnak a gyors lerombolását a minden hájjal megkent Róth Móricz sem látta célszerűnek. És jól számított a Róth, mert mint ahogy az olvasók látják, a kereszténység saját maga lerombolta erkölcsi felfogását. Ennek tulajdonítható, hogy az USA- ban kommunizmus nélkül is lehetséges a magzat elhajtás egyes államokban. Felmerült-e már önökben az a gondolat, hogy a magyar nemzetnek ily mélyfokú erkölcsi lezülléséhez nem-e járult hozzá a fentebb említett intézőknek és hozzá hasonlóknak útmutatása? Felvetődött-e már önökben, hogy a magyar nemzet születés csökkenésének okait nem volna-e előnyösebb mélyebben keresni, mint megelégedni kommunista-ellenes megvetéssel? Gondolt-e már a szerkesztőség arra, hogy azok az urak, akik olyan nagyszerű magzatelhajtás-elleni tiltakozó cikkeket írnak, nem-e akarják az olvasókkal a cionista Rákosinak 56-előtti törvényerejű rendeletének helyességét sejtetni? Felvetődött-e már a kérdés a Szittyakürt szerkesztőségében, hogy az egyoldalú abortusz rendelet elleni tiltakozással nem-e az 56-előtti törvények helyben valóságát ismerik el? Tud-e a szerkesztőség arról, hogy 56 előtt súlyos börtönnel büntették azokat az orvosokat, akikre rábizonyosodott, hogy mesterséges gyérükét is beszámítva Japán lakosainak száma: 104.665.171. A fenti számok lakos, ami a városi tömörülés egyre alapján feltételezhető, hogy Japán fokozotabb tendenciájára utal. 100 MILLIÓNÁL TÖBB JAPÁN . SZÓT KÉR AZ OLVASÓ
