Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-05-01 / 5. szám
10. oldal 1972. május hó MÁRCIUSI MEGEMLÉKEZÉS nyelvi, irodalmi és művelődéstörténeti ismeretei pedig nagyon is hiányosak. A pedagógus-hiánynak tudható be az is, hogy a kismartoni és a felsőőri ipari-kereskedelmi szakiskolákban még mindig nincs magyar tanítás, pedig 1938 előtt már megvolt. Újabban mindezen bajok orvoslását attól a kultúregyezménytől várják, amely nemrég jött létre Ausztria és Magyarország között. Ennek természetesen meglesznek az előnyei, de az árnyoldalai is ... • Ugyanis pár év óta erős barátkozás folyik a semleges Ausztria és a kommunista Magyarország között, aminek elsősorban gazdasági okai vannak, de politikai okok is meghúzódnak mögötte. Négy évvel ezelőtt a MÁV és az Osztrák Szövetségi Vasútak vezetői tanácskoztak Budapesten a Bécs—Budapest közötti legrövidebb: 3-órás megállás nélküli öszszeköttetésről, ami a két háború közt az Árpád-Express-szel már megvolt. Most meg arról kapunk hírt, hogy a Szovjetunióból Ausztriába, illetve Olaszországba irányuló áruforgalom a jövőben nem Csehszlovákián, hanem Magyarországon keresztül bonyolódik le. Ennek érdekében az Osztrák Szövetségi Vasút villamosítja a Bécs—Hegyeshalom közti vasútvonalát, a MÁV pedig korszerűsíti Hegyeshalom közös határállomást és teljesen átépíti az évek óta elhanyagolt Budapest—Győr—Hegyeshalom közti — Nyugatra vezető fővonalunkat. Mindezek talán a laikusnak nem sokat mondanak, a gazdaságpolitikai szakértők azonban nagyon is értenek belőle. A közös túristaforgalom érdekében el akarják törölni a két ország közti útlevél-kényszert, ennek fejében viszont Ausztria az újabb menekülteknek nem adna menedékjogot, Magyarország pedig elismeri Burgenland jogos birtoklását. Burgenland birtoklásának 50 éves évfordulójára a magyar kormány el is küldte Kismartonba (Eisenstadt) hivatalos képviselőit, akik együtt ünnepeltek az osztrákokkal. A Magyar Tudományos Akadémia pedig gyors egymásutánban két könyvet is megjelentetett a kérdésről: A nyugat-magyarországi kérdés 1918—1919 és Burgenland az európai politikában 1918— 1921 címmel. Mindkét könyv G. Soós Katalin marxista történész munkája, amelyben a remek okadatolás mellett hemzseg a kommunista propaganda és a rosszindulatú tendencia, aminek igazalására elégséges a ‘‘Bandaharcok Nyugat-Magyarországon” című fejezet bevezető sorait idéznünk: "Az egymást váltó magyar kormányok Nyugat-Magyarország megtartásáért folytatott harca sohasem állt arányban a túlnyomóan németlakta terület reális gazdasági, politikai értékével”. E sorok írójához a közelmúltban többször érkezett megkeresés a budapesti Országos Széchenyi Könyvtár vezetőségétől, amelyben nyugatmagyarországi (burgenlandi) vonatkozású cikkeinek, tanulmányainak a megküldését kérték — közölvén a pontos adatokat: cím, megjelenés helye (folyóirat) és ideje. Úgy látszik a hazai hivatalos szerveket érdekli az emigráció álláspontja a burgenlandi kérdésben... E sorok íróját igenis sok szál fűzi Nyugat- Magyarországhoz: dédapja, Heckenast András a magyar—osztrák monarchia idején Alsóőrön volt főtanító és nagyapja ugyanott született; ő maga pedig a nyugati határszél magyar városaiban működött, mint tanár, levéltáros és újságíró. Már akkor feladatának tekintette az őrségi magyarság sorsának a szemmel tartását és sérelmeinek propagálását, amit huszonöt éves emigrációja során sem adott fel minden ellenzés és támadás ellenére sem. E tekintetben örömmel és vigasztalással tölt el bennünket a Felsőőrön 1968-ban megalakult “Burgenlandi Magyar Kultúregylet" működése, élén Moór János főtanítóyal és Szeberényi Lajos gimnáziumi tanárral. Ez az egyesület az alapszabályai értelmében főfeladatának tekinti a magyar nyelv ápolását és fenntartását Burgenlandban, a kielégítő magyar iskolai oktatás hivatalos szorgalmazásával és a magyar népiség jogainak megóvásával kulturális és társadalmi vonalon. Ennek a nemzetmentő munkának a beszédes bizonyítékai: az egyesület hivatalos közlönye, a Felsőőrön megjelenő Őrség című folyóirat és az Őrszigeten megjelenő Szigeti Kiskalendárium, valamint a naptár kiegészítője, a Szigeti Levelek címen negyedévenként megjelenő családi kisújság, amelyekben a szerkesztőik elmondják az őrségi magányos magyarság gondjait, örömeit, akik ezer éven át őrizték és vérük hullásával védték-vigyázták e szépséges tájat, ma három nép hazáját ... Március 12-én vasárnap délután meg Galt (Ontario) és környékének magyarsága az 1848-as magyar Szabadságharc 124. évfordulójáról, a Galt-i Kossuth Házban Változatos nívós kultúresemény is volt ez a nap, nagyszámú szereplővel, kik szivüket lelkűket adták az igaz magyar érzéssel előadott aktuális versekbe, dalokba. Hatalmas értéke van egy ilyen kultúreseménynek, mert szereplői nem hivatalos művészek, de az idegenbe szakadt magyarság, az idegen talajon élő magyar nép nemzeti, kulturális és történelmi hagyományaihoz való ragaszkodását fejezi ki. Idegenben is, a magyarság élniakarásának, töretlen hitének kifejezője. Nehéz lenne kiemelni külön-külön a szereplőket, mert mindegyik egy-egy virága volt egy szines, szép ünnepi csokornak, mely a szent, emlékező hódolat oltárára lett helyezve. Az ünnepi megemlékezést Homonnay Ottó J. a Turul Szövetség főtitkára mondotta, kihangsúlyozva 1848 és 1956 történelmi politikai azonosságát, a két évforduló egymástól való elválaszthatatlanságát. Mindkét évforduló azt bizonyítja, hogy van helyünk a nap alatt és joggal tartunk igényt nemzeti szabadságunkra, emberi szabadságjogainkra, melyekről soha lemondani nem fogunk. Kihangsúlyozta beszédében azt is, hogy sok hamis hang keveredik a magyar beszédbe itt külföldön manapság, mely hamis hangok közül meg kell, hogy értsük mi magyarok egymást. Testvéri szeretettel kell egymáshoz közelednünk, megértőnek és elnézőnek kell legyünk testvéreinkkel szemben, mert csakis így tudjuk öszszehozni eggyékovácsolni nagy magyar családunkat. Nem diktatúrában, de egy szabad országban élünk, ahol annyi emigráns év után meg kell, hogy tanuljuk egymás szeretetét és egymás megbecsülését. A szépen csengő magyar nyelvet használók között fel kell végre ismerjük, hogy valóban ki az atyánkfia és ki az aki csak a nyelvünket beszéli? mert csak így tudjuk valóban kiharcolni nemzetünk, népünk szabadságát, így tudjuk valóban érvényesíteni 1848 és 1956 célkitűzéseit.. F. J. JERIKÓ OSTROMA Olvasom az írást, s mint isteni csoda Felvillan előttem Jerikó ostroma Hétszer kerüli meg a várat a sereg Míg a hatalmas vár végre beleremeg. Zenélnek, dobolnak, táncolnak a vének, Ugyanaz a dallam, mindig más az ének. Tapsolva, őrjöngve ordít a harci nép, Míg az óriás erőd azt nem mondja: elég. Pokoli zür-zavar, ördögi harcmodor, Mely előbb vagy utóbb, de mindent elsodor. Búgatják a kürtöt, fújják a trombitát, Keresik a várnak leggyengébb oldalát. Akit nem vesznek meg első fordulóra, Az majd sorrakerül, mikor üt az óra, Aki ellenáll a harmadik menetnél, Az ellen a gonosz minden réme felkél. Aki tovább harcol és nem akar félni, Annak még a sarját sem hagyják majd élni, Aki hősi hittel indul a csatába, Azt az orgyilkosnak tőre vágja hátba. Aki véresen is folytatja a harcot Az majd életével fizet hadisarcot, Aki félholtan is ott marad a vártán Arra száz halálnál is nagyobb kín vár tán. Addig fuvoláinak, addig járnak körbe, Míg a védősereg beesik a tőrbe, Az agyuk megkábul, a lelkűk megszédül, Erejük elernyed, a váruk meg szétdül. Követ szórnak kőre, harcost hánynak kardra, Rabot kötnek láncra, gyermeket kínpadra, És a győzelemnek akármi az ára, Beveszik a várat véres napnyugtára. Összehasonlítom a múltat s a jelent, Megfejtem a titkot s megmondom mit jelent, Jerikó váráért folyt akkor a csata, Világuralom ma sokak gondolata. Hétszer járták körül a várat akkoron, Kürtösök, dobosok ültek tort a romon, Ma a propaganda zenekara játszik, Amíg a győzelem kétségesnek látszik. Hétszer járják körül ma is a népeket, Dobolnak, kürtőinek hazugság-híreket, Háborút csinálnak, forradalmat szítnak, Miközben örökké békéről papolnak. Rádiók, újságok, színes TV képek, Ostromolnak most — nem Jerikót — de Téged, Változnak az idők, változik az ének, De a vége ma is csak az a mesének. Az első kör célja gyanakvás és kétség, Reménytelenség lesz ott, hol volt reménység, Testvér testvérével szóba többé nem áll... Háttérben a banda gúnyosan muzsikál. A második kör már hitedet rengeti, Fülbejátszó banda lantjait pengeti Szívedből ők Istent, Krisztust kidobálnak, Minden élő embert állattá formálnak. A harmadik kör az erkölcsöt rombolja, Mert erre is van az ellenségnek gondja, Elszóratja veled védelmednek pajzsát Mindenbe ami szent beledugja mancsát. A negyedik kör a szeretetet zúzza, Miközben a banda egyre jobban húzza, Lelkedből kitörlik az életnek titkát Önző ember leszel, ki megássa sírját. Az ötödik körnél betörnek a várba, Nemzeti zászlódat tiporják már sárba, Meggyalázzák mindazt, ami drága Néked, Bűnös muzsikával mérgezik meg véred. A hatodik körnél extázisba csapnak, Érzik közeledtét a győzelmi napnak, Tombolva, rombolva mindent felforgatnak, Lelkeket, bástyákat sorra lerombolnak. A hetedik körnél véget ér a csata, Beteljesedik az “Isten akarata’’, így tanították ezt az iskolákban régen, Mióta csak a Nap fent ragyog az égen. “Leomlik Jerikó" — így szól a történet, A védőseregre vár majd szolga élet, Dobosok, kürtösök, lantosok zenéje: Győzelemre készül aranyborjú népe! Ébredjetek fel már elárvult Testvérek, Istenért, Hazáért harcoljatok népek, Családért, gyermekért fogtok mostan fegyvert, Megverni az ellent, ki eddig bennünk vert. Nyíljék ki szemetek, lássátok meg végre, Hazugság zenéből nem lesz világbéke! Kik ma szónokolnak világszabadságot, Vasfüggönyök mögé zárják a világot! Kiáltás nem hallik a sírok mélyéről, Fájdalom nem sír fel holtak teteméről Sortüz ropogása nem hallik az égre, Magunknak kell rendet csinálni itt végre! Védjük meg a várat, győzzük le az ellent, Imádjuk az Istent, szeressük az embert, Verjük szét hitünkkel a gyűlölet hadát, így érhetjük meg a győzelem hajnalát. (G. I.)
