Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-05-01 / 5. szám
1972. május hó «IfTVAKOltf 9. oldal Magyar oktatás- és iskolaügy Burgerlandban írta: Dr. HECKENAST DEZSŐ a Nyugat-Magyarországi Szövetség alapító-elnöke (Montreal, Canada.) • I. TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS A nyugat-magyarországi részeknek Ausztriához csatolása előtt (1920), a mai Burgenland területén, az állami és felekezeti elemi iskolákon felül a következő közép fokú iskolák működtek: Kismarton (Eisenstadt) városában, a mai tartományi székhelyen 1879-től egy katonai alreáliskola működött. Ugyanitt 1884-ben Bertha János szombathelyi kanonok tanítóképzőt alapított és annak vezetését az Isteni Megváltó Leányai nevű apácarendre bízta. Felsőlövő (Oberschützen) régi lutheránus kultúrális középpont volt. A Ratio Educationis (1777) hatályon kívül helyezése után, 1845-ben, Wimmer Gottlieb Ágoston evangélikus lelkész három evangélikus középiskolát állít fel itt: gimnáziumot, reáliskolát és tanítóképzőt, mely utóbbi Vas-vármegye első tanítóképzője és egyben az ország első protestáns tanítóképzője is. A három középiskola 1912-ig azonos vezetés alatt állott, a tanerők állami fizetéskiegészítést kaptak és az állami tanszemélyzettel egyazon elbánás alatt állottak. A magyar közoktatásügyi minisztérium 1914-ben Nagymarton (Mattersburg) székhellyel állami polgári iskolát állított fel. Kismartonban az Isteni Megváltó Lányainak volt még egy három évfolyamos háztartási középiskolája és a városnak két évfolyamos kereskedelmi középiskolája, amelyet a helyi kereskedelmi kamara is támogatott. Felsőőr székhellyel működött egy-egy városi kereskedelmi középiskola és női háziipari középiskola, mindkettő két évfolyamos tan tervvel. Ez utóbbi szakiskolák az osztrák uralom alatt is működtek egy ideig, de a tanítás nyelve német lett, magyar tagozat nélkül. A nyugat-magyarországi területeken, Burgenland keretében is megmaradtak azok a közoktatásügyi rendelkezések, amelyek annakelőtte érvényben voltak, kivéve az iskolakötelezettséget. Tehát a tantervekre, tanftók-tanárok fizetésére, az egyházi felügyeletre vonatkozó rendelkezések a régiek maradtak. Az iskolák jogi helyzetében alig változott valami: a magyar iskolai törvények, mint osztrák jogszabályok egészen 1937-ig fennállottak, beleértve az egyházi iskolák működésére vonatkozókat is. Azonban Burgenland hét körzete (Bezirk) számára bevezették az állami tanfelügyeletet: tanügyi igazgatás tekintetében — a katolikus iskolákon kívül -— minden más iskola a tartományi főtanfelügyelővel karöltve végezte. Ugyanez volt a szervezete a katolikus tanügyi igazgatásnak is, ahol a tanfelügyelők a papok sorából kerültek ki. • II. AZ OSZTRÁK ISKOLARENDSZER Burgenland területén az 1921—22- es tanévben 9 magyar nyelvű elemi iskola működött, ezeket azonban fokozatosan felszámolták, mert az 1950/51-es tanévben már csak három volt: Felsőőrsön, Örszigeten és Középpulyán. A területátadáskor Burgenland területén 5 állami polgári fiúiskola és két katolikus (leány) iskola volt, valamennyi magyar tanítási nyelvvel. Ezeket általában a 8- osztályos elemi iskolák felső 4 osztályaként meghagyták (Haupt schule), másutt viszont az új német gimnáziumok alsó 4 osztályaivá alakultak át. A szövetségi kormány már 1922 decemberében elrendelte egy állami reálgimnázium felállítását a tartomány székvárosában: Kismartonban, s ideiglenesen a régi katonai főreáliskola épületében helyezték el. Az új gimnázium építése csak 1950- ben kezdődött meg és csak három év múlva nyílott meg. A nagymartoni magyar állami polgári iskola eleinte mint Hauptschule működött tovább, majd 1945 ben beolvadt az új gimnáziumba. A felsőlövői evangélikus középiskolák, mint gimnázium-reálgimnázium folytatták működésüket a tanítóképzővel egy épületben. Az épület 1945-ben a háború végső szakaszában tönkrement és helyreállítása után csak a gimnázium kezdte el újra a működését, a tanítóképző kereken 100 esztendős működése után végleg megszűnt. A kismartoni katolikus tanítóképző az osztrák uralom alatt is folytatta a működését, de a nyilvánossági jogot csak 1924-ben kapta meg, 1945 után az egykori magyar katonai főreáliskola épületébe költözött. A tanítás mindezekben az iskolákban német nyelvű volt, magyar középiskola vagy magyar tagozat középfokon nem volt. Az első osztrák köztársaság idején csak 1937 szeptemben 3-án lépett életbe az új burgenlandi Landesschulgesetz, amely a szövetségi köztársaság többi tartományainak megfelelően szabályozta a közoktatást. Sajnos a magyar nyelv számára nem adtak ki tantervet és ez nagy ingadozást és sok bizonytalanságot okozott. Mindazonáltal különös jelentőségű volt a magyar nyelv tanításának törvényben lefektetett lehetősége az elemi iskolákban. Ebben a helyzetben következett be 1938 márciusában Ausztria német megszállása és bekebelezése a Német Birodalomba. Burgenland, mint közigazgatási egység megszűnt: a négy északi körzet — Nezsider (Neusiedl), Kismarton (Eisenstadt), Nagymar-EMLÉKE ♦ Dr. Jaeger, a nyugat-németországi parlament alsóházának alelnöke a parlament rendkívüli ülésén többi között ezeket mondotta: ... Ebben az órában megemlékezünk mindazokról, akiket a háború borzalmai értek, polgári személyekről és katonákról, valamennyi érintett nemzet fiairól. Elsősorban azonban a balsorstól súlyosan üldözött nemes és bátor magyarok népe felé fordul szívünk. Régi hagyományokban gyökerező szabadságakarata kevés nap alatt olyan sikereket ért el és olyan sorscsapásokat szenvedett, melyek belénk fojtották a lélegzetet. A szövetségi gyűlés, mint egy szabad jogállam képviselete nem tagadhatja meg együttérzését a magyar nemzettől. Mély gyásszal és őszinte részvéttel emlékezik meg a régtől fogva baráti magyar nép kimondhatatlan szenvedéséről. Halottai a szabadságért s ezzel Európa és a civilizált világ ügyéért estek el. Az ő megemlékezésükre ereszkedtek félárbócra a lobogók Berlinben és a német szövetségi köztársaságban. Hölgyeim és uraim, önök felemelkedtek helyeikről. Köszönöm. (Bulletin des Presse- und Informationsamtes der Bundesrepublik, 1956. november 9.) • "Egy hét óta figyeli a világ lélektan (Mattersburg) és Felsőpulya (Oberpullendorf) a “Nieder-Donau Gau’’-hoz; a három déli kerület pedig — Felsőőr (Oberwart), Németújvár (Güssing) és Gyanafalva (Jennersdorf) a “Steier-Mark Gau”-hoz került. A tankerületek, s velük együtt az osztrák iskalai törvények is megszűntek, a magyar népcsoport kettéosztódott és iskolát nem kaptak. Ez annál igazságtalanabb volt, mivel a magyarországi németségnek számtalan elemi iskolája és 5 gimnáziuma, valamint 2 tanítóképzője volt Magyarországon ebben az időben, sőt ma is van négy gimnáziumuk: Budapesten és Pécsett, valamint Kőszegen a magyar gimnázium kebelében és Baján, mint önálló gimnázium. A háború elvesztésével Ausztria és így Burgenland tartomány is újra önálló lett. Az 1937. évi iskolatörvény ismét érvénybe lépett, de a felekezeti iskolákat, amelyeket Hitler 1938-ban megszűntetett, többé nem állították vissza. A hét tanfelügyelőséget újra megszervezték és a felsőőri tankerület élére magyarul beszélő tanfelügyelőt neveztek ki. A jelenlegi tanfelügyelő: Tölly Ernő kormánytanácsos — személyében a magyar Őrség vidéke ismét kiváló szakembert kapott. • HL A magyar tanítás PROBLÉMÁI A háború után csak 1962-ben hoztak új törvényeket Ausztriában az iskolázásra. E törvény 7. paragrafusának 3. pontja intézkedik a nemzeti kisebbségek iskolai oktatásáról. Ennek értelmében a tanítás nyelve német és a kisebbségi nyelv, ha a legutolsó népszámlálás alapján a község lakossága 30 százalékán felül a kisebbséghez tartozik. Ezek a vegyes nyelvű iskolák. Ha 30 százaléknál kevesebb a kisebbség, akkor németül folyik a tanítás, a kisebbség nyelvét azonban szabadon választott tantárgyként tanítják. Kérdés ezek után, vajon hogy fest a gyakorlatban a Z Z Ü N K . . . zetfojtva azt a harcot, amely Délkelet-Európában, a Balkán bejárata előtt tombol. Amit a szabad világban már alig lehetségesnek tartottak, Magyarországon megtörtént: egy évtizede kommunista kényszeruralom alatt élő, számszerűleg kicsi, de kimondhatatlanul bátor nép a fenyegető orosz páncélosok s léglökéses vadászgépek ellenére szabadságharcot indított. Noha a vasfüggöny mögötti országokban történt előzményekről kezdetben csak hézagosán tájékozódott a világ, nagyon hamar megmutatkozott, hogy itt nem a Sztálin kiközösítése óta a titóisták és sztálinisták között a keleti tömb államaiban szokásossá vált nézeteltérésről van szó, hanem, hogy itt egy nép elhatározta, hogy a bolsevista igát, mint olyat lerázza és vagy visszanyeri teljes szabadságát, vagy elpusztul. (A harc még eldöntetlen.) ... Nem eldöntetlen azonban az a hatás, amelyet a magyarság bolsevizmustól való félreérthetetlen elválása a szabad világban kiváltott. Már ma vitathatatlan, mégha a szabadságharc az orosz túlerő áldozatává válna végülis és vérbe fojtanák, hogy a magyarság ezzel a hősi harcával magát Nyugathoz tartozandónak vallotta és az egész szabad világnak felbecsülhetetlen szolgálatot tett”. (Neuland, 1956. XI. 3. "Ein Volksteht auf) törvény végrehajtása, s milyen kapcsolatban van a hivatalos statisztikával. Ismeretes, hogy a két háború közt az utódállamok milyen csalárd játékot űztek a magyar nemzetiségi statisztikával, s ez alól nem mentes Auszria sem. Burgenland magyar lakossága az elcsatoláskor 26.225 fő volt, ami az osztrák népszámlálások idején fokozatosan csökkenő irányzatot mutat: 1923-ban 14.931, 1934- ben 10.442, 1951-ben 5251 és 1961-ben 4141 személy. Hol vannak azok a magyarok, akik 1945 és 1956 után Burgenlandban telepedtek le, vagy az Amerikából visszatelepedett nyugdíjasok? Köztudomású, s talán érthetőbbé teszi a fenti adatokat, hogy az 1961-es statisztikai felmérés nem az anyanyelv alapján készült, hanem a társalgási nyelv ("Umgangssprache”) után érdeklődött. S ha meggondoljuk, hogy a burgenlandi nagybirtokos családok (Batthyány, Almásy, Esterházy, Erdődy) leszármazottai már alig-alig beszélnek magyarul, akkor a statisztika teljességgel igazolja az opportunizmust, az állam hivatalos nyelvét illetően. Az utolsó hivatalos népszámlálás az őrségi magyar nyelvszigeten a következő adatokat mutatja: Felsőőr (Oberwart) 4734 lakosból — 941 magyar (19.9%), Alsóőr (Unterwart) 915-ből — 783 (85.4%), Őrsziget (Sziget in der Wart) 239-ből — 207 (86.7%) és végül a Középpulyával egyesített Felsőpulya (Oberpullendorf) 2045 lakosból — 1019 magyar (49.8%). Itt él a burgenlandi magyar összlakosságnak 71.2%-a, a többi — zömben Kismartonban és szétszórva a tartományban. Tölly Ernő felsőőri tanfelügyelő adatai szerint Alsóőr és Őrsziget elemi iskolái vegyes nyelvűek, vagyis kötelező bennük a magyar tanítás; a felsőőri és felsőpulyai elemi iskolákban, a felsőőri polgári iskolákban, valamint a felsőlövői állami gimnáziumban a magyart szabadon választott tantárgyként tanítják. Ez sajnos, nem mindenben fedi a törvény idevágó pontját, mert például Felsőpulyán vegyes nyelvű iskolának kellene lenni, kötelező magyar tanítással, amit a tanulók létszáma is alátámaszt. Ugyanis a tanulók létszáma Felsőőr (elemi): 142, (polgári): 71; Felsőpulya (elemi): 147, Alsóőr (elemi): 74, Őrsziget (elemi): 21 és Felsőlövő (gimnázium): 40 tanuló. A számok az 1969/1970-es tanév hivatalos adatai. Az 1955. évi osztrák államszerződésben a horvátok és a szlovénok kisebbségi jogait leszögezték, de a magyarokét nem. Szerencsére azonban a magyarság jelenleg teljes mértékben élvezi a tartományi kormány támogatását. A magyar nyelv megtartása és ápolása terén nagy szolgálatot tesznek az egyházak, élükön Burgenland katolikus főpásztorával, a magyar (anyai részről horvát) származású: dr. László István kismartoni megyéspüspökkel. Az istentisztelet nyelve majdnem kizárólag magyar az alsóőri és középpulyai katolikus templomban, a felsőőri és a felsőpulyai katolikus templomban pedig havonta van magyar mise. A felsőőri református és az őrszigeti evangélikus templom istentiszteleti is magyar nyelvűek. Mivel Burgenlandban nincs magyar tanítóképző, vagy magyar nyelvű tagozat, komoly problémát jelent a tanári-tanítói utánpótlás. A német pedagógiai szakiskolákban végzett magyar származású tanítók magyar
