Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-04-01 / 4. szám
12. oldal. «ITTVAKÖfcT 1972. március hó. felszerelése is gyenge az oroszokéhoz viszonyítva, amit a NATO katonai vezetői is elismernek. • MOSZKVA FEGYVERKEZIK Míg Amerika egyre a leszerelés és fegyverkezés csökkentését sürgeti és hangoztatja, Moszkva hallgat és lázasan fegyverkezik. Amerikát egyre figyelmeztetik erre a nyugat-európai szakértők, de hiába. A veszély így — Nyugat-Európa tekintetében — egyre növekszik. Az amerikai Fehérházban remélik, hogy májusban a Nixon—Brezsnyev találkozón elérik, hogy a további fegyverkezés csökkenni fog. Míg a ballisztikus interkontinentális rakéták építését csökkentik, addig a tengeralattjárókat rakják meg új ballisztikus nukleáris rakétákkal. Egy fontos állásban levő amerikai katonai személy így fejezi ki aggodalmát: “A mi lehetőségünk a Szovjet rakéták ellen (nagytávolságú vagy tengeralattjáróról van szó) csak védekezés, ast is a nullával egyenlő. Mi csak feltalálhatunk és várhatunk.” A Kremlben “sok vasat tartanak egyszerre a tűzben’’. Ahhoz tartozik a Balkán ügye is. A Balkán erősen az előtérben van. Brezsnyev doktrínája: Tito halála után — mint “segítség” — bevonulni a Balkánra. Ez a dokrina igen régikeletű és eddig mindig sikert eredményezett az oroszoknak. A Balkánon támogatni kell a segítséget kérő kisebbségi népeket Jugoszlávia, illetve a szerbek ellen; interveniálni kell a segítséget kérők ügyében, miként az 1956-ban Magyarországon is történt és a csehekkel 1969-ben. Az időpont nemérdekli a Kremlét. Az oroszok nem sietnek. A NATO és Amerika tiltakozása is aligha fog megtörténni a beavatkozás esetében vagy pedig nem lesz komoly, mivel Moszkva és Washington között folyik a “közeledési politika”. A “segítési akció” tehát, mint helyi, balkáni esemény lesz, amikor is esetleg “az oroszok által támogatott kisebbségek” kérdése nemzetközi probléma lesz majd, mint eddig is hasonló esetekben. Horvátország és Macedónia önálló állammá való alakulása és az UNO-ba való felvétele meg fog történni Oroszország és a keleti blokkállamok támogatásával. . . A franciák és angolok józanul látják ezeket a dolgokat, de egyelőre hallgatnak. Ami a Brandt féle keleti politikát illeti, míg Párizsban nincsenek nyíltan ellene, a német sajtó egyik képviselője úgy véli, hogy “új Párizs— London tengely van kialakulóban. A francia—angol összedolgozás erős iramban folyik. Tapasztalható ez a közel-keleti kérdésben való hasonló véleményben, a pénzügyi téren való Dózsa—emlékkiállítás A Magyar Nemzeti Múzeumban elkészült a Dózsa emlékkiállítás terve. A tárlat kapcsolódik ahhoz a gazdag ünnepség-sorozathoz, amellyel 1972- ben országszerte megemlékeznek a nagy parasztforradalmár születésének 500. évfordulójáról.. A kiállításon — amely a legújabb kutatási eredményekre építve mutatja be az 1514-es parasztháború okait, lefolyását és következményeit — több olyan dokumentumot kiállítanak, amelyeket eddig nem láthatott a közönség. így például az egyik felvidéki parasztvezérnek, Bagoly Ferencnek, Kassa városához intézett és csatlakozásra felszólító levelét, valamint Dózsa üzenetét Bártfa városához. Kiállítják az Erdélyben élő Szervátiusz szobrászművész két Dózsa-szobrát is. együttműködésben, Kínának az UNO- ba való felvétele tekintetében, az indiai—pakisztáni háború tekintetében elfoglalt álláspontban. De még az olaj kitermelésben is összedolgoznak. “Párizsban az európai egyensúlyt egy francia—angol szövetségben látják . . .” (D. N. Z. 1972. mácc. 3.) Mikorra várja Moszkva a háborút? Lapjelentés szerint 1973 nyarára . . . A szovjet bekerítési politika kiterjeszkedik a Fillippini-szigetekre és Indókínára is, ahova a Szovjet indirekt úton küld “technikusok”-at és már felajánlott nagyobb kölcsönöket „Élet és koholmány” is. Ugyancsak odatartozik a földközitengeri térség is. Annak közel-keleti részében Ciprus az egyik központ, ahol ezidőszerint Nikoziában 60 tagból álló orosz követség van, ahhoz jön mintegy 100 hivatalnok. Az amerikaiak néhány lépéssel mindenütt az oroszok után kullognak. • MIT MONDANAK KÍNÁBAN “Ahol elnyomás van, ellenállás is van. Az államok függetlenséget kívánnak, a nemzetek pedig igazi felszabadítást, a népek forradalmat. E tényt tagadni nem lehet. Minden nemzetnek — kicsinek és nagynak — egyenlőnek kell lennie egymással. A nagy nemzetek nem tirannizalhatják a kicsiket, sem az erősek a gyengét. Kína nem akar szuper-hatalom lenni és elutasít minden hegemóniát, valamint hatalmi politikát.” (D. N. Z. 1972. márc. 3.) Ugyancsak hangsúlyozzák a kínaiak azt is, hogy segítenek az elnyomott népeknek elnyomóik ellen és elismerik, hogy minden népnek joga van olyan rendszerben élnie, amilyent óhajt és joguk van óhajuk szerint fejleszteniük társadalmukat, valamint joguk van függetlenségre, területük épségére és védekezni a külső beavatkozás ellen. Minden idegen katonai erőnek vissza kell tehát vonulnia az általa megszállt területről. Ugyancsak ellene vannak a kínaiak a japán katonai hatalom újraéledésének, valamint a japán terjeszkedésnek is. Ez még nehéz ellentét a két nagyhatalom között, amelyet le kell küzdeniük a jövő szempontjából. Kína támogatja a demokratikus, békés és semleges japán törekvést. India—Pakisztán tekintetében kívánja Kína, hogy csapataikat a fegyverszüneti időre saját területre vonják vissza, Kasmírba és Jammuba. Támogatja Pakisztánt szuverenitása és függetlensége megőrzésében. Ugyancsak támogatja Kasmír és Jammu önrendelkezési jogát. E kérdésekben Amerika is egyetért vele. Az oroszok véleménye a kínaiamerikai barátságról az, hogy Amerika azáltal szabaddá válik keleten és katonai erejét a Földközi tengerre összpontosíthatja. Az amerikai—kínai szövetség mind a két nép terhét csökkenti az oroszokkal szemben. Az amerikai—kínai barátság egyik feltétele az, hogy Amerika ismerje el, hogy csak egy Kína van, ami már meg is történt és Formoza átadása a kínai kormánynak, már rövid idő kérdése. Úgy hírük, hogy ott egy kínai kormánybiztos fog működni. A bírálattal azonban még várnunk kell; Amerika hintázik Kína és Oroszország között. Lényegében mind a kettő ellensége, de éppen úgy lehet belőlük hasznos barát is a döntésben ideig-óráig. És hátra van még az is, hogy Japán melyik oldalra billenti a mérleget. . . Minket, magyarokat most csak az érdekel: összeomlik-e az orosz kolosszus és ha igen, hamarosan-e vagy csak későn. Nekünk minden perc akadályt jelent fejlődésünkben és minden nap egy lépést a pusztulás felé. — ősy — A Budapesten megjelenő "Élet és Tudomány” hetilap 1972. február 11- én megjelent 6. számában "Dr. Scheibel Sándor főiskolai igazgató” aláírással az "Ókori héber felirat Amerikában" címmel egy cikk jelent meg. A "szerk.” (="szerkesztőség” vagy "felelős szerkesztő"?) ezt feltűnően különleges elbánásban részesítette, mivel a következő ajánlást írta eléje: fedezett archeológiái leletnél ama gyanúba került, hogy az "ismeretlen” hamisítók üzelmét tudományos tekintélye kihasználásával fedezni akarja-4. A cikkben olyan dokumentális és ténybeli ellentmondások, s hiányosságok vannak, amelyek a szerző tudományos hírnevének hitelességét veszélyeztetik. OKOM HEBER FELIRAT AMERIKA BAN A cikk tartalma lényegében semmi egyéb, mint Cyrus H. Gordon, a Brandeis Egyetem professzorának, a "világhírű orientalistának” és a még meg sem jelent egyik könyvének feldicsérése. Egyenlőre a lényegnél akarunk maradni és ezért a tartalommal részleteiben egyelőre nem foglalkozunk. Elsősorban megállapítjuk a következőket: a) Az "Élet és Tudomány” az 1945 év előtti "Természettudományi Közlöny” utódlapjának állítja be magát. b) A cikk szerzője a budapesti Rabbiképző Intézet igazgatója, nyilvánvalóan a világ zsidóságát érintő összes vallási és világi kérdések szakértője, s mint ilyen a magyarországi közvélemény előtt kiváló tudós, tehát erkölcsileg elsősorban a zsidóságnak felelős az állításaiért. c) Az “Élet és Tudomány” “szerk”ről nem tudunk nyilatkozni, mivel nem vagyunk biztosak abban, hogy vajon az egész szerkesztőséget, annak talán csak egyik osztályvezetőjét vagy esetleg magát a jogilag felelős főszerkesztőt takarja-e? d) Nyilvánvaló, hogy a jogi fele lősség kérdése nem reánk tartozik Ellenben biztos, hogy az erkölcsi je lelösség az olvasóközönség félreveze léséért a "szerk’’-t és a szerzőt egy formán terheli. A "félrevezetéséért” kifejezésünl magyarázataképpen szükségesnél tartjuk a következő megállapítást: 1. A cikk feldicsér egy olyan köny vet, amely még meg sem jelent, tehá az olvasóközönségnek nincs módjá ban ellenőrizni a szerző és a "szerk. bírálatát. Súlyosbítja ezt az a körül mény, hogy a szerző "közismert tu dós", a lap pedig "tudományos” heti lap. 2. A cikknek nyilvánvalóan üzlet reklám jellege van, ami ethikailaj nem egyeztethető össze egy tudomá nyos laptól megkövetelt irodaim színvonallal. 3. A feldicsért Cyrus H. Gordoi egy, hasonló körülmények között fel Scheiber Sándor professzornak művelődéstörténeti világszenzációt tartalmazó közlését azzal a megjegyzéssel továbbítjuk olvasóinknak, hogy tudós szerzőnk tárgyilagossága, személyiségének erkölcsi súlya kizárja cfTszenzációkeresés szándékát. A tájékoztatás forrását képező mű C. Gordon profeszszortól ered, akinek orientalista kutatási tevékenysége világszerte megbecsülést váltott ki. De a szerző említette Gordon-könyv e tárgyban még nem jelerft meg, és a Gordon professzor bejelentését követő tudományos vita a kérdésben még nem zajlott le. - A szerk. A fentiek után elvárjuk, hogy a hazai illetékes körök megteszik az "Élet és Tudomány” tudományos színvonalának emeléséhez szükséges intézkedéseket. Nekünk magyaroknak bélés külföldön nem közömbös, hogy a világ közvéleményében a lap "Élet és Koholmány” elnevezése immár szállóigévé vált. Az sem közömbös nekünk, hogy egyes személyek a "magyar” nevet viselő állam tekintélyét hogyan igyekeznek tudatosan lerombolni a tudományra való hivatkozással. Az sem közömbös nekünk, hogy például e bírálatunk elől ugyanilyen személyek elzárják a hazai sajtót. Ezért befejezésként: reméljük, hogy az "Élet és Tudomány” a saját érdekében helyesbíteni fogja az elkövetett hibát és nem kényszerít minket arra, hogy a fenti 1—4. pontokban foglalt állításaink bizonyítékait a világ nyilvánossága elé terjesszük. Budapest, 1972 február. "Iuventus Ventus" «ITTVAKÖlrT Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 KANADA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 87 Longucuil, Que., Canada Előfizetés: Egy évre $7.00 — egyes szám ára 50c Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue, Cleveland, Ohio 44102
