Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-04-01 / 4. szám
1972. április hó ttltmröfct 11. oldal Nemzetünk és népünk perében Állásfoglalás Írásomat azokhoz intézem, akik az elárult és elhagyott nemzetünk és népünk perét a nagyvilág minden zegezugában hittel... reménnyel ... és kemény harccal képviselik és belekiáltják a világ hatalmasainak fülébe: az igazságot —, amit nem adtak meg Magyarországnak ... Gondolatomat azok a meglepő és elgondolkoztató nyilatkozatok és írások provokálták ki, amik a legutóbbi időkben rendszeresen megjelennek hol itt, hol ott az öt világrész magyar diaszpórájában. Nem lepődtem meg, hogy ilyen “gondolatok” is napfényre kerülhettek, mert a II. világháború alatt és utána a hidegháborúnak egyik legfontosabb stratégiája közé tartozott és tartozik az "agymosás" technikája is. Ez a szellem akaratlanul is rátelepedett a lelkekre és a szellemre, még a legjobbak is “szabadság és újszerűség” címén rátévedtek erre az ingoványos politikai elméletre. A kommunizmus ahogy a lábát valahová betette, de különösen Magyarországon, abban a pillanatban siettek a magyar múltat, történelmet, hagyományt, ideált átértékelni, széttörni korunk nemzedéke lelkében, s nyomban megkezdték az általános offenzívát a hit, vallás, a család szentsége ellen. 1956-ban Magyarország érthetően tudtára adta a világnak, a gyarmatosítóknak, hogy egyszer s mindenkorra véget akar vetni a kommunizmus minden változatának; a kommunizmus negatív “társadalmi-állami” terrorista rendszer, minden humánumnak, morálisnak, jogrendnek, szabadságjognak az eltiprója. Az ember, az egyed is csak kiradírozható szám a kommunizmus palatábláján. Nincsen baloldali, nincsen jobboldali, sem pedig nemzeti kommunizmus, sem pedig demokráciába átmenő kommunizmus. Hogy mennyire így van, ezt igazolja a kommunizmus oroszországi fejezete 1917-től, és mindez, ami 1945-től történt Európa mappáján a mai napig, amit kiegészített az öt világrész minden táján fellobbanó forradalmak és mindent elsöprő vörösszámunok. Természetesen a világgazdasági mérlege is nagyban tápott adott ahhoz, hogy üres jelszavakkal és kábítószerekkel hatalomra kerülhessenek a kommunisták. Minden oknak megvan a logikai miértje, illetve okozója. A kommunizmus diplomáciájába első helyen foglal helyet az ún. agymosás, amint fentebb is írtam, sőt, olyan szédületes iramban vágtat előre, hogy Isten bocsássa meg, de még a Vatikán falai közé is "beékelődött” az ún. "istenhívők és istentagadók” dialógusa címén! Ez a körkép, amiben benne égnek a mi kis egyéni problémáink is. Ezzel szeretnék foglalkozni. Ezt a cikket — mondjuk — kiprovokálta, illetve inspirálta a Münchenben megjelenő 25 évre visszatekintő Hídfő hasábján megjelent cikk, aminek írója az egykori magyar sajtófőnök, Fiala Ferenc szerkesztő írt. Ebben a cikkben Fiala "Fiatalok előre —, de merre?” — egy remekműnek számító írásában — végig meditálta azokat a szimptómákat, amik "megülték” egyes fiatalok logikáját. Megemlíti azt is az író, hogy mi miért történhetett Magyarországgal, de rámutatott arra is, hogy milyen utakon lehet a nemzet és a nép érdekeit szolgálni az emigrációban. Ugyanebben az újság számban megjelent egy "tiltakozó” levélnek a teljes szövege, amit az egyik fiatal írt a Szerkesztőséghez, és amiben elmarasztalta az elmúlt 50 esztendőnek munkásait, az elődöket. A cikknek az a pikantériája, hogy a két útmutató élő magyar újságírónak "aggódó sorait” nyílt provokációnak minősíti, és provokációnak mondja dr. Ráttkay Kálmán és Nyisztor Zoltán írását. E két kiváló írónak nem kell sem a múltját, sem a jelenét bemutatnom, sem megvédenem, mert mindkettőnek munkássága megcáfolhatatlan bizonyíték arra, hogy a nemzet és nép szent ügyét szolgálták híven és becsülettel. De nemcsak erre a levélre, hanem szétszórtan megjelenő beteges és káros szimptómákra akarok reflektálni, nem azért, hogy dorongoljak, nem ... Isten mentsen, hanem csak azért, hogy tisztelettel megkérdezzem a külön politikai útakra tévedtektől, hogy ‘‘kinek használnak”? Az elnyomottaknak-e avagy a Moszkva pesti ügynökeinek, Kádár Jánoséknak? Mert vannak ám “magyarvérü" kommunisták is, de azok, önmagukat elkötelezték a kommunizmus mellett... Ezzel sem kívánok foglalkozni, csupán csak, annyit megemlíteni, hogy 1945 után pl. Rajk László, mint valóban "magyarvérű” kommunista belügyminiszter mit tett a magyarság védelmében . .. Vagy milyennek minősíthető pl. Ortutay Gyula — magyarvérű — kommunistákat ezerszázalékig kiszolgáló oktatásügyiminiszter "működése", amikor az egyházak iskoláit máról-holnapra ÁVH segítségével felszámolta. A vezetésben nem a magyar sorskérdés a perdöntő! Moszkva akarata kerül kivitelezésre! Ezért van az emigráció és a pesti politikai vezetők között tátongó űr! Ne tévessze senkisem szem elől, hogy más az elnyomott magyar nép és egészen más azoknak az ezreléknyi tábora, akik, ma”Magyarországot" cégjelzik úgy belföldön, mint külföldi síkon, mint kommunisták. Éles disztinkcióval kell élnünk! Az egyik oldalon állnak a hatalom birtokosai, a másik oldalon a jogfosztottak és elnémítottak ... • Mindezek után — szabad legyen megkérdezni —, hogy az egyéni utakon járókat, hogy miért varrják az ‘‘elődök”, illetve ‘‘honatyák" nyakába mindazt, ami “történt" a magyarsággal, a magyar állammal, magyar néppel?! Azt állítják felelőtlenül, hogy az elmúlt ötven esztendőnek minden negatívuma a ‘‘honatyák” bűnös munkásságának tulajdonítható, mert “félmunkát, félmegoldást és téves gondolatokat űztek, régi dokrinákat követtek és ráadásul álomba ringatóztak ...". Vádat kovácsolni sokkal könnyebb, mint tudományosan, perrendszerűen felkészülni egyes tételekre, illetve belemerülni abba a múltba, amit kritika tárgyává akarunk tenni Vádat csak akkor emelhetünk, ha minden fizikai, lélektani, társadalmi, erkölcsi, jogi, emberi és egyetemes történelmi "momentumra” kiterjed kutatásunk! A kritikának vannak alapvető princípiumai. A történelmet a bölcseleti direktívák alapján lehet "szintetizálni és analizálni", élethűen kivetíteni! Aki Magyarország ötvenesztendős történelmével akar foglalkozni, és kutatni, annak feltétlen egy fizikaigeográfiai tényből kell kiindulnia: Magyarország XI. évszázada, hogy a mai földrajzi területén élte le és akarja a Gondviseléstől meghatározott jövendő történelmét tovább leélni és sodorni. Ez a geo gráf iai-tény sok mindenre feleletet ad. Először is Európa közepén, a Kárpát-medencében van országunk, államunk. Geográfiai fekvésünknél fogva a politikai, hatalmi törekvések, aspirációk, katonapolitikai “koordináta rendszer” kellős közepén vagyunk. Ez azt jelenti, hogy ütköző-állam vagyunk, nemcsak a fentiek alapján, hanem a spirituális vonalon is. Mi vagyunk az ún. “latin-kultúrának” utolsó európai végvára, és a mi szomszédságunkban már a keleti “hitvilág” az ortodoxia néz farkasszemet velünk. Mindkét világ rányomta, mindkét tájra — így reánk is — karaktervonását. De, ugyanakkor farkasszemet is néz a két geográfia egység, bár mindkettő a földrajzban “Európa-i" kontinensnek mondandó és mondható. Ezek a szempontok maguk után vonják, az izmusok megjelenését, harcát, éspedig a “gloireizmus", brittizmus, germánizmus, szlávizmus, ebben a szellemi hadjáratban megint “központban” vagyunk. Ezek az “izmusok” határozták meg a két világháború kirobbanásának az okait is, amiben mi csak “áldozatokként" szerepelhettünk. Aki “bűnöket rótt az elmúlt időknek “honatyáira” azok súlyosan tévedtek, mert nem tekintették át sem a Világ, sem Európa, sem Közép-Európa, sem Oroszország egyetemes történelmét és az azokban domináló "szellemi, politikai, erkölcsi" áramlatokat. . . — mint minden "rossznak", Trianonnak ... és Párizs-A fegyveres háborút csaknem mindig szívós és néha hosszantartó politikai és gazdasági harc előzi meg. Ez folyik már régóta a három nagy hatalom: Oroszország, Amerika és Kína között. Oroszország — egyelőre — mondhatnánk, hogy előnyben van a bekerítés politikája tekintetében. Elérte, hogy az egész India — Kína nyugati szomszédja —, szövetségese lett Kína ellen és Indián keresztül lejuthat az Indiai Óceánra is. A Pakisztántól elszakadt új államban, Bangla Desh-ben jelen lehet, mint “gazdasági és technikai segítő” is. Már ezerszámra működnek ott a különböző szakemberek, tanácsadók, akik egyszersmind kémek és katonai személyek is, akik döntő szerepet fognak játszani egy kínai—orosz háború esetén. Afganisztánban —, India észak-nyugati szomszédságában szintén megvetette a lábát, mint “gazdasági segítő”. Afganisztánig már évekkel ezelőtt hatalmas közlekedési utat épített. Ugyancsak segített Afganisztánban is az útépítésben, közművek építésében. Északon és nyugat-felöl tehát elzárta Indiát a Kínával barátkozó államoktól. Hátra van még Japán és Dél-Korea, hogy a gyűrű teljesen bezáródjék. Ha az amerikai politika továbbra is japán-ellenes lesz, nehéz lesz Oroszországot térdre kényszeríteni. A döntés a japán nép kezében van Keleten. Az Egyesült Államok Dél-Ázsiában folytatott kegyetlen imperialista háborúja folytán elvesztette a baráti érnak "jogforrását", ami pörölyként zúdúlt le Magyarországra... és honatyáinkra ... Nemcsak külső, hanem igen is “belső" izzóparazsaink is voltak ... az agrárkérdés... a nagytőke és bankpolitika ... rákosdaganata . . . de perdöntő volt határaink között élő nemzetiségek centrifugális robbantó politikája is... Mindezek, és még ezernyi más "mindez” felkutatása, egymásmellé rendezése, kiértékelése, majd analizálása olyképpen, hogy abból leszűrhessük azt a konklúziót, hogy vajon ki a felelős mindazokért, ami velünk történt Európa közepén ... Semmiképp sem marasztalható el a “honatyáink” munkássága, már csak azért sem, mert a nemzet és nép jogért, életéért, igazságos magyar életért “küzdők" közül, akik az emigrációban is folytatták és folytatják a harcot a küzdelmet az elnyomott tizenöt milliónyi magyar nevében, egyetlen egy sem volt a napsütéses oldalnak a fia..., hanem a jognak és az igazságos világrendnek a munkása és harcosa ... Aki ítéletet mond, először alaposan lapozza fel a történelem minden egyes apró fejezetét, és akkor mozaikszerűen építse fel "konklúzióját”, ha nem ezt cselekszi, akkor csak légből kapott, tudománytalan (kommunista stílusú!) hamisvádakat szór azokra, akik híven és becsülettel szolgálják Magyarország elnyomott népét... nem pedig azokat "a magyarvérű” kommunistákat, akik életüket Moszkva kezébe tették le ... Végezetül, csak még annyit, ne adjunk fehérlapot az emigrációban élő Kisántánt fiainak, hogy azokat kijátsszák ellenünk... De! Ne legyünk még gondolatban sem azok mellett, akik még 1956 októberéből sem vonták le a tanulságot... Legyünk: egységesek ... “acies bene ordinata” Magyar Emigráció . .. Burján Gyula zelmet; a népek — bár kommunizmustól félnek —, inkább óhajtják az orosz támogatást. Az amerikai katonai “támogatás” ezideig csak országok és népek pusztulását eredményezte borzalmas mértékben. Az oroszok bekerítési politikájához tartoznak a nyugat-európai államok semlegesítései, hogy hátát biztosítsa a kína-ellenes háborúban. Ezen a téren már csaknem elérte, hogy Nyugat-Németország semleges marad. De nemcsak semleges marad, hanem még gazdasági támogatást is nyújt az oroszoknak. Nemrégen állapodtak meg abban, hogy a nyugat-német nagyipar Oroszországban autógyárat épít és egyelőre 100.000 teherszállító autót gyárt. A nyugat-európai felvonuláshoz szükséges lesz a teherautó. Anélkül nem lehet nagy offenzívát kezdeni. Az Egyesült Államok politikájához tartozik a nyugat-európai népek felfegyverzése és — szükség esetén — hadbaállítása az oroszok ellen. Ez még igen gyenge lábon áll és megbízhatatlan. Nyugat-Európa ifjúságát sem a katonai fegyelem, sem a hazafias érzelem nem fűti és igen nagy hátrányban van az oroszokkal szemben. Egyedül Nyugat-Németországban 70.000 ifjú tagadta meg a fegyveres szolgálatot eddig. Ezek az ifjak kórházakban és közintézményekben teljesítenek polgári szolgálatot. A többi nyugati államban se különb az ifjúság lelkesedése a katonai szolgálat iránt. Azonkívül a NATO hadi Bekerítés! politika
