Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1972-04-01 / 4. szám

1972. április hó ttltmröfct 11. oldal Nemzetünk és népünk perében Állásfoglalás Írásomat azokhoz intézem, akik az elárult és elhagyott nemzetünk és né­pünk perét a nagyvilág minden zege­­zugában hittel... reménnyel ... és kemény harccal képviselik és bele­kiáltják a világ hatalmasainak fülé­be: az igazságot —, amit nem adtak meg Magyarországnak ... Gondolatomat azok a meglepő és elgondolkoztató nyilatkozatok és írá­sok provokálták ki, amik a legutób­bi időkben rendszeresen megjelen­nek hol itt, hol ott az öt világrész magyar diaszpórájában. Nem lepődtem meg, hogy ilyen “gondolatok” is napfényre kerülhet­tek, mert a II. világháború alatt és utána a hidegháborúnak egyik leg­fontosabb stratégiája közé tartozott és tartozik az "agymosás" technikája is. Ez a szellem akaratlanul is ráte­lepedett a lelkekre és a szellemre, még a legjobbak is “szabadság és újszerűség” címén rátévedtek erre az ingoványos politikai elméletre. A kommunizmus ahogy a lábát valaho­vá betette, de különösen Magyaror­szágon, abban a pillanatban siettek a magyar múltat, történelmet, ha­gyományt, ideált átértékelni, széttör­ni korunk nemzedéke lelkében, s nyomban megkezdték az általános offenzívát a hit, vallás, a család szent­sége ellen. 1956-ban Magyarország érthetően tudtára adta a világnak, a gyarmato­sítóknak, hogy egyszer s mindenkor­ra véget akar vetni a kommunizmus minden változatának; a kommuniz­mus negatív “társadalmi-állami” ter­rorista rendszer, minden humánum­nak, morálisnak, jogrendnek, szabad­ságjognak az eltiprója. Az ember, az egyed is csak kiradírozható szám a kommunizmus palatábláján. Nincsen baloldali, nincsen jobboldali, sem pedig nemzeti kommunizmus, sem pedig demokráciába átmenő kommu­nizmus. Hogy mennyire így van, ezt igazolja a kommunizmus oroszorszá­gi fejezete 1917-től, és mindez, ami 1945-től történt Európa mappáján a mai napig, amit kiegészített az öt vi­lágrész minden táján fellobbanó for­radalmak és mindent elsöprő vörös­­számunok. Természetesen a világgazdasági mér­lege is nagyban tápott adott ahhoz, hogy üres jelszavakkal és kábítósze­rekkel hatalomra kerülhessenek a kommunisták. Minden oknak meg­van a logikai miértje, illetve okozó­ja. A kommunizmus diplomáciájába első helyen foglal helyet az ún. agy­mosás, amint fentebb is írtam, sőt, olyan szédületes iramban vágtat elő­re, hogy Isten bocsássa meg, de még a Vatikán falai közé is "beékelődött” az ún. "istenhívők és istentagadók” dialógusa címén! Ez a körkép, amiben benne égnek a mi kis egyéni problémáink is. Ez­zel szeretnék foglalkozni. Ezt a cik­ket — mondjuk — kiprovokálta, il­letve inspirálta a Münchenben meg­jelenő 25 évre visszatekintő Hídfő hasábján megjelent cikk, aminek író­ja az egykori magyar sajtófőnök, Fiala Ferenc szerkesztő írt. Ebben a cikkben Fiala "Fiatalok előre —, de merre?” — egy remekműnek számí­tó írásában — végig meditálta azokat a szimptómákat, amik "megülték” egyes fiatalok logikáját. Megemlíti azt is az író, hogy mi miért történ­hetett Magyarországgal, de rámuta­tott arra is, hogy milyen utakon le­het a nemzet és a nép érdekeit szol­gálni az emigrációban. Ugyanebben az újság számban megjelent egy "til­takozó” levélnek a teljes szövege, amit az egyik fiatal írt a Szerkesztő­séghez, és amiben elmarasztalta az elmúlt 50 esztendőnek munkásait, az elődöket. A cikknek az a pikantériá­ja, hogy a két útmutató élő magyar újságírónak "aggódó sorait” nyílt provokációnak minősíti, és provoká­ciónak mondja dr. Ráttkay Kálmán és Nyisztor Zoltán írását. E két ki­váló írónak nem kell sem a múltját, sem a jelenét bemutatnom, sem meg­védenem, mert mindkettőnek mun­kássága megcáfolhatatlan bizonyíték arra, hogy a nemzet és nép szent ügyét szolgálták híven és becsülettel. De nemcsak erre a levélre, hanem szétszórtan megjelenő beteges és ká­ros szimptómákra akarok reflektál­ni, nem azért, hogy dorongoljak, nem ... Isten mentsen, hanem csak azért, hogy tisztelettel megkérdez­zem a külön politikai útakra téved­­tektől, hogy ‘‘kinek használnak”? Az elnyomottaknak-e avagy a Moszkva pesti ügynökeinek, Kádár Jánosék­­nak? Mert vannak ám “magyarvérü" kommunisták is, de azok, önmagu­kat elkötelezték a kommunizmus mellett... Ezzel sem kívánok foglal­kozni, csupán csak, annyit megemlí­teni, hogy 1945 után pl. Rajk László, mint valóban "magyarvérű” kommu­nista belügyminiszter mit tett a ma­gyarság védelmében . .. Vagy milyen­nek minősíthető pl. Ortutay Gyula — magyarvérű — kommunistákat ezerszázalékig kiszolgáló oktatás­ügyiminiszter "működése", amikor az egyházak iskoláit máról-holnapra ÁVH segítségével felszámolta. A ve­zetésben nem a magyar sorskérdés a perdöntő! Moszkva akarata kerül kivitelezésre! Ezért van az emigráció és a pesti politikai vezetők között tá­tongó űr! Ne tévessze senkisem szem elől, hogy más az elnyomott magyar nép és egészen más azoknak az ezre­­léknyi tábora, akik, ma”Magyarorszá­got" cégjelzik úgy belföldön, mint külföldi síkon, mint kommunisták. Éles disztinkcióval kell élnünk! Az egyik oldalon állnak a hatalom bir­tokosai, a másik oldalon a jogfosztot­tak és elnémítottak ... • Mindezek után — szabad legyen megkérdezni —, hogy az egyéni uta­kon járókat, hogy miért varrják az ‘‘elődök”, illetve ‘‘honatyák" nyakába mindazt, ami “történt" a magyarság­gal, a magyar állammal, magyar nép­pel?! Azt állítják felelőtlenül, hogy az el­múlt ötven esztendőnek minden ne­gatívuma a ‘‘honatyák” bűnös mun­kásságának tulajdonítható, mert “fél­munkát, félmegoldást és téves gon­dolatokat űztek, régi dokrinákat kö­vettek és ráadásul álomba ringatóz­tak ...". Vádat kovácsolni sokkal könnyebb, mint tudományosan, perrendszerűen felkészülni egyes tételekre, illetve belemerülni abba a múltba, amit kritika tárgyává akarunk tenni Vádat csak akkor emelhetünk, ha minden fizikai, lélektani, társadalmi, erkölcsi, jogi, emberi és egyetemes történelmi "momentumra” kiterjed kutatásunk! A kritikának vannak alapvető prin­cípiumai. A történelmet a bölcseleti direktívák alapján lehet "szintetizál­ni és analizálni", élethűen kivetíteni! Aki Magyarország ötvenesztendős történelmével akar foglalkozni, és kutatni, annak feltétlen egy fizikai­geográfiai tényből kell kiindulnia: Magyarország XI. évszázada, hogy a mai földrajzi területén élte le és akarja a Gondviseléstől meghatáro­zott jövendő történelmét tovább le­élni és sodorni. Ez a geo gráf iai-tény sok mindenre feleletet ad. Először is Európa közepén, a Kárpát-medencé­ben van országunk, államunk. Geog­ráfiai fekvésünknél fogva a politikai, hatalmi törekvések, aspirációk, ka­tonapolitikai “koordináta rendszer” kellős közepén vagyunk. Ez azt jelen­ti, hogy ütköző-állam vagyunk, nem­csak a fentiek alapján, hanem a spi­rituális vonalon is. Mi vagyunk az ún. “latin-kultúrának” utolsó európai végvára, és a mi szomszédságunkban már a keleti “hitvilág” az ortodoxia néz farkasszemet velünk. Mindkét világ rányomta, mindkét tájra — így reánk is — karaktervonását. De, ugyanakkor farkasszemet is néz a két geográfia egység, bár mindkettő a földrajzban “Európa-i" kontinens­nek mondandó és mondható. Ezek a szempontok maguk után vonják, az izmusok megjelenését, harcát, éspedig a “gloireizmus", brit­­tizmus, germánizmus, szlávizmus, ebben a szellemi hadjáratban megint “központban” vagyunk. Ezek az “iz­musok” határozták meg a két világ­háború kirobbanásának az okait is, amiben mi csak “áldozatokként" sze­repelhettünk. Aki “bűnöket rótt az elmúlt időknek “honatyáira” azok súlyosan tévedtek, mert nem tekin­tették át sem a Világ, sem Európa, sem Közép-Európa, sem Oroszország egyetemes történelmét és az azokban domináló "szellemi, politikai, erköl­csi" áramlatokat. . . — mint minden "rossznak", Trianonnak ... és Párizs-A fegyveres háborút csaknem min­dig szívós és néha hosszantartó poli­tikai és gazdasági harc előzi meg. Ez folyik már régóta a három nagy hatalom: Oroszország, Amerika és Kína között. Oroszország — egyelő­re — mondhatnánk, hogy előnyben van a bekerítés politikája tekinteté­ben. Elérte, hogy az egész India — Kína nyugati szomszédja —, szö­vetségese lett Kína ellen és Indián keresztül lejuthat az Indiai Óceánra is. A Pakisztántól elszakadt új állam­ban, Bangla Desh-ben jelen lehet, mint “gazdasági és technikai segítő” is. Már ezerszámra működnek ott a különböző szakemberek, tanácsadók, akik egyszersmind kémek és katonai személyek is, akik döntő szerepet fognak játszani egy kínai—orosz há­ború esetén. Afganisztánban —, India észak-nyugati szomszédságában szin­tén megvetette a lábát, mint “gazda­sági segítő”. Afganisztánig már évek­kel ezelőtt hatalmas közlekedési utat épített. Ugyancsak segített Afganisz­tánban is az útépítésben, közművek építésében. Északon és nyugat-felöl tehát elzárta Indiát a Kínával barát­kozó államoktól. Hátra van még Ja­pán és Dél-Korea, hogy a gyűrű tel­jesen bezáródjék. Ha az amerikai po­litika továbbra is japán-ellenes lesz, nehéz lesz Oroszországot térdre kény­szeríteni. A döntés a japán nép kezé­ben van Keleten. Az Egyesült Államok Dél-Ázsiában folytatott kegyetlen imperialista há­borúja folytán elvesztette a baráti ér­nak "jogforrását", ami pörölyként zúdúlt le Magyarországra... és hon­atyáinkra ... Nemcsak külső, hanem igen is “belső" izzóparazsaink is vol­tak ... az agrárkérdés... a nagytőke és bankpolitika ... rákosdaganata . . . de perdöntő volt határaink között élő nemzetiségek centrifugális rob­bantó politikája is... Mindezek, és még ezernyi más "mindez” felkutatása, egymásmellé rendezése, kiértékelése, majd anali­zálása olyképpen, hogy abból leszűr­hessük azt a konklúziót, hogy vajon ki a felelős mindazokért, ami velünk történt Európa közepén ... Semmi­képp sem marasztalható el a “hon­atyáink” munkássága, már csak azért sem, mert a nemzet és nép jogért, életéért, igazságos magyar életért “küzdők" közül, akik az emigráció­ban is folytatták és folytatják a har­cot a küzdelmet az elnyomott tizen­öt milliónyi magyar nevében, egyet­len egy sem volt a napsütéses oldal­nak a fia..., hanem a jognak és az igazságos világrendnek a munkása és harcosa ... Aki ítéletet mond, elő­ször alaposan lapozza fel a történe­lem minden egyes apró fejezetét, és akkor mozaikszerűen építse fel "konklúzióját”, ha nem ezt cselekszi, akkor csak légből kapott, tudomány­talan (kommunista stílusú!) hamis­vádakat szór azokra, akik híven és becsülettel szolgálják Magyarország elnyomott népét... nem pedig azo­kat "a magyarvérű” kommunistákat, akik életüket Moszkva kezébe tették le ... Végezetül, csak még annyit, ne adjunk fehérlapot az emigrációban élő Kisántánt fiainak, hogy azokat kijátsszák ellenünk... De! Ne legyünk még gondolatban sem azok mellett, akik még 1956 októberéből sem von­ták le a tanulságot... Legyünk: egységesek ... “acies bene ordinata” Magyar Emigráció . .. Burján Gyula zelmet; a népek — bár kommuniz­mustól félnek —, inkább óhajtják az orosz támogatást. Az amerikai kato­nai “támogatás” ezideig csak orszá­gok és népek pusztulását eredmé­nyezte borzalmas mértékben. Az oroszok bekerítési politikájához tartoznak a nyugat-európai államok semlegesítései, hogy hátát biztosítsa a kína-ellenes háborúban. Ezen a té­ren már csaknem elérte, hogy Nyu­­gat-Németország semleges marad. De nemcsak semleges marad, hanem még gazdasági támogatást is nyújt az oroszoknak. Nemrégen állapodtak meg abban, hogy a nyugat-német nagyipar Oroszországban autógyárat épít és egyelőre 100.000 teherszállító autót gyárt. A nyugat-európai felvo­nuláshoz szükséges lesz a teherautó. Anélkül nem lehet nagy offenzívát kezdeni. Az Egyesült Államok politikájához tartozik a nyugat-európai népek fel­fegyverzése és — szükség esetén — hadbaállítása az oroszok ellen. Ez még igen gyenge lábon áll és megbíz­hatatlan. Nyugat-Európa ifjúságát sem a katonai fegyelem, sem a haza­fias érzelem nem fűti és igen nagy hátrányban van az oroszokkal szem­ben. Egyedül Nyugat-Németország­­ban 70.000 ifjú tagadta meg a fegy­veres szolgálatot eddig. Ezek az if­jak kórházakban és közintézmények­ben teljesítenek polgári szolgálatot. A többi nyugati államban se különb az ifjúság lelkesedése a katonai szol­gálat iránt. Azonkívül a NATO hadi Bekerítés! politika

Next

/
Thumbnails
Contents