Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1972-04-01 / 4. szám

1972. április hó «ITTVAKÖkT 9. oldal A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA TLEN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET! Szíj Enikő: Sumér kérdésről AZ Eötvös Lóránt Tudományegyetem nyelvészcsoportja “Bokor” cím­mel Időszakos értesítőt tart fenn, amelyben (1971. okt.) Szíj Enikő tanársegéd “A sumér kérdésről” címen cikket írt. Ebben adott javaslatára a “Bokor” 1971. nov. 10-én vitaösszejövetelt rendezett (V. Károlyi Mihály u. 9.), amely­re Zakar András és Orbán Árpád nem hivatásos nyelvtudósokat indító-előadás megtartása végett meghívta. Ezt a vitaelőadást megtartották. Ennek érdekes­sége abban van, hogy első ízben történt meg, hogy sumir—magyar rokonsági kérdéssel foglalkozó és finnugor hivatalos nyelvészek (csakis szakemberek) jöttek össze vitára. Az eddigi hírek szerint az összejövetel tudósokhoz illő tárgyilagos hangnemben és sok kérdésben egyetértéssel folyt le. Az utánpótlást jelentő fiatalok és nemfiatalok között a sumér—magyar contra finnugor (ural-altáji) nyelvrokonság kérdésében hasonló összejövetel várható a szegedi és pécsi egyetemen is, ahol az ifjúság igen nagy érdeklődést tanúsít a kérdés, különösen pedig a két fenti tudós állásfoglalása iránt. Orbán Árpád a kassai egyetemi ifjúságnak szintén tartott már előadást. A sumér kérdés állásának megbe­szélését a tájékoztatás, tájékozódás kedvéért javasoltam a Bokor vezető­ségének. A kérdés felvetésével sem a sumér kérdés jelentőségének eltú­­lozása, sem a másik fél lebecsülése, sem a teljesség igénye, sem pedig a probléma megoldásának szándéka nem vezetett, nem vezethetett. Amennyire csak lehet, igyekeztem el­kerülni a szaklapokban megjelent cikkek: Hajdú Péter: Üj hazát talál­tak, őshazát keresnek (Néprajz és Nyelvtudomány XIII., 1969., 9—15). Papp László: A sumér—magyar kér­dés (Nyelvőr XCIV., 1970., 280—91.) megállapításának ismétlését. • "A finnugoros nyelvészet nem vé­gez becsületes munkát... a finnugo­ros nyelvészet egy csöppet sem tudo­mányos, végeredményben hasznave­hetetlen és a továbbiakban minden megállapítása a magyarság szárma­zása kérdésében — finnugoros vi­szonylatban — nem mérvadó többé." A finnugor nyelvészetben az ősha­za- és eredetkérdés megoldását szá­­monkérő indulatos megállapítások sorából kiragadott szerény példa is önkéntelenül felkelti érdeklődésün­ket a sumér-kérdés, ezen "interkon­­tonentális méretekben kibontakozott mozgalom” (Hajdú Péter) iránt, mert az ilyen és ilyenfajta kirohaná­sok azokat jellemzik, akik szentül hi­szik a magyarok sumér eredetét. A mintegy 100 éves sumerológiai tudo­mány eredményei minden időkben nagy figyelmet keltettek — tudomá­nyos, áltudományos és laikus körök­ben egyaránt. A sumér kérdésnek új­ból előkerülését, ill. maradását újabb tudományos eredményeink, pl. a ré­gészeti újdonságok: az esztergomi oroszlános címer, az erdélyi “ékírá­sos” táblák, a rovásírás kutatásról az avar rovásírás megfejtéséről, a bas­­kir-földi antropológiai vizsgálatokról (Tóth Tibor) szóló újságcikkek (Esti Hírlap, Hétfői Hírek, Magyar Nem­zet, stb.). Bartha Antal könyvének: “A IX—X. századi magyar társada­lom” (Bp. Akadémiai Kiadó. 1960. 193. 1.) megállapításai, krónikák új­ra elővett ellentmondásai, a Fettich— Paizs vita, a finnugor őshaza kutatás még tisztázásra váró számos kérdése, valamint nem utolsó sorban László Gyula kettős honfoglalás elmélete ("Valóság” 1970. 1. sz. 48—64. oldal) támogatta és táplálta a szakvélemény hiánya, mert úgymond: ahol a hiva­tottak hallgatnak, ott megbocsátta­­tik a hozzá nem értők merészsége. A sumér nyelvet i.e. 3210—2000 (vagy 4000—1800) között beszélték Dél-Mezopotámiában, a mai Irak te­rületén folyó Tigris és Eufrátesz kö­zötti területen, "a nádak szent föld­jén”. Az ún. “ósumér” nyelvet i.e. 2400-ig, az "új sumér” (klaszikus su­mér) nyelv i.e. 2200—2000 között volt használatos, az ún. kései sumér nyel­vet i.e. 1600 ig (1800-ig) használták. (Ez a sumér nyelv kihalásának ide­je.) Egyes források szerint két fő "nyelvjárása” ismeretes: eme-ger vagy eme-kur (a beszélt nyelv) és az eme-sal az "asszonyok nyelve”, ame­lyet az írott szövegekben a nők és az istennők beszéltek, himnuszokban, siratókban is ez használatos (irodal­mi nyelv). A nyelv fonétikai szerke­zete labilis, a mássalhangzók száma 14, a magánhangzóké 4 körül moz­gott. Az olvasat rendkívül bizonyta­lan. A névszók két osztályra, élőt és élettelent jelentőkre osztottak, s a mondatnak volt jól elkülöníthető ige és névszói (alanyi-állítmányi?) része. A szótövek általában egytagúak vol­tak, a szavak CVC szerkezetűek (má­sok szerint CVCV szerkezetűek), a véghangzó gyakran lekopott. A su­mér agglutináló nyelvként egyedül állt a környező nyelvek között, szó­kincséből azonban számos jövevény­szó messzire elkerült, mivel az iro­dalom és tudomány nyelveként so­káig használatos volt Babilonban, Asszíriában, stb. 1967-es adatok sze­rint megbízható és használható su­mér szótár még nincs. Az ejtésbeli, pontosabban az olvasatbeli bizony­talanság mellett jellemző volt a su­­mérra a homonimák rendkívüli gaz­dagsága. (Pl. Somogyi Ede 1903-as szójegyzékében: szí, szem, látni, ro­kon a szí, szem szónál fogva-szarv, tarka, sötét lenni, tele lenni, adni, szívni, gyenge, szig, szél, vihar, meg­sérteni, kecskebak). Mindezek együtt­véve pedig a többek között szabályos hangmegfelelésekre, ill. eltérésekre épülő nyelvhasonlítás szempontjából a sumér nyelvnek különféle nyelvek­kel, elsősorban az uráli nyelvekkel, pontosabban a magyarral való roko­­nítása iránt tanúsított mélységes gya­nakvásunkat teljes mértékben jogos­sá teszi. A sumér kérdés történetével foglal­kozó különböző munkák egyetérte­nek abban, hogy a sumér kutatás kezdeteinek a következő főbb kor­szakait lehet megkülönböztetni. — 1850—74.: a kezdet, az ásatások fel­lendülése, az első összefüggő szöveg elemzése (1870). Ez az egyetlen kor­szak, amikor senki sem kételkedik a sumérnak az uraltáji nyelvekkel való rokonságában. A korszak fő alakjai: Jules Oppert (tőle származik a "su­mér" elnevezés), valamint Lenor­­mant (aki elsőként mondta ki, hogy a sumér kérdést csak az tudja megol­dani, aki a magyar nyelvet is alapo­san ismeri). Ebben a korszakban a hazai tudományos körök az ugor— török háború csatározásai miatt nem kísérték figyelemmel a kérdés alaku­lását. — 1874—1880. A második kor­szak J. Halévynek azzal a — bomba­ként ható — dolgozatával indult, amelyben a sumér nyelvnek, a sü­niért beszélő népeknek még a puszta létét ("voltát”) is kétségbe vonta. A sumér volta és nem-volta körüli harcoknak már volt magyar résztve­vője is. Ujfalvy Jenő (1876). A követ­kező korszakot a sumér nyelvjárá­sok — nyelvek körüli viták indítot­ták. 1883-ban Halévy rendszerezte nézeteit, ellenkezői és támogatói vol­tak bőven. Lehmannak végül sike­rült — kétnyelvű (sumér és akkád) szövegek összehasonlító elemzése alapján — bebizonyítani, hogy a su­mér létezett. A magyarok ettől kezd­ve aktívan figyelik az eseményeket. 1887-ben jelenik meg Győrben Giess wein Sándor könyve ("Misrain és As­­sur”), melyben azt fejtegeti, hogy a sumér úgy viszonylik az ural-altáji nyelvekhez, mint a szanszkrit az indo­európaihoz. 1891—92-ben Goldzieher Ignác foglalkozik a kérdéssel és mi­vel ő Halévy pártján állva tagadja a sumér puszta létét is, az MTA a to­vábbiakban elzárkózik a kérdés napi­renden tartásától. Mégis, szinte éven te jelennek meg témábavágó cikkek. Köztük a szerző nővolta miatt érde­kességként említsük meg Torma Zsófiának az erdélyi régészeti leletek sumér vonatkozásairól írott munká­ját. 1903-ban teszi közzé Somogyi Ede "Sumirok és magyarok” című 270 ol­dalas munkáját, s 1942-ig ez a hazai sumirológia kézikönyve. Somogyi is úgy vélte: a sumérral való rokonítás nem zárja ki a magyar nyelvnek a többi finnugor nyelvvel való rokon­ságát. Szótárjában (szójegyzékében) etimológiai megjegyzései is vannak: pl. "tim” tó, zűrjén "ti”, votják; "ti”, osztlák: ten, vogul: tuo. Vagy: “ene" (-en) a többesszámot megjelölő utó­szócska, amely a magyarban megvan, pl. hányán, sokan, mennyien. Somogyi példáját Galgóczy János követte, aki 13.000 szavas sumir szó jegyzéket adott be az Akadémiának. Talán éppen neki volt köszönhető, hogy az Akadémia 1916-ban három­(Folytatás a 10. oldalon) Felhívás! Az amerikai magvar lövész if­júsági mozgalom 1972. május 27 és 28-án tartja nagyszabású konferenciáját a Pa.-ban levő lövész tanván. Kérjük a kerületi parancsnokokat, csapat pa­rancsnokokat, lövész tiszteket, lövészeket, lányokat és fiúkat, valamint a lövészek baráti kö­rét, hogy személyes megjelené­sükkel tegyék sikeressé a kon­ferenciát. Erre vonatkozó rész­letes intézkedést idejében szét­­küldi a lövész központi parancs­nokság. Mozgalmi életünkből Lövészek "Pöttyös Bálját” 1972. május 6-án tartják, szom­baton este 8-órai kezdettel a “President Palace” báltermé­ben. Cím: 115 President St. és a Parker Ave., sarok Passaic, N. J. A gyönyörű modem hatalmas bálterem már előre is biztosít­ja a lövész bál sikerét. A lövé­szek kérik, hogy New York és New Jersey-i magyarok jegyez­zék elő maguknak a bál idejét. A tiszta hasznot a lövészek ki­képzésére és az apródok nyári táborozására fordítjuk. A távolban lakó honfitársak önkéntes adományaikat hálás szívvel fogadják a lövészek. Az adományokat kérik Maurer Fri­gyes pénztárnok címére küldeni. Cím: 192 Parker Ave., Passaic, N. J. 07055. ♦ A Kereszt és Kard Mozgalom központja 1972. április 8-án, szombaton este 1/2 8-órai kez­dettel emlékezik meg a Passaic i magyar református templom­ban hazánknak az orosz kom­munista hadsereg által történt megszállásáról. 1945. április 4- ről. Legyünk ott minél többen magyar testvérek. REMÉNYIK SÁNDOR KÖT A RÖG Aki messze vágyik, Csak hazáig ér el, Ha nem selyemszállal: Köt a rög kötéllel, Koporsókötéllel. Aki pártos szívvel Önszivére lázad, Föld alatt lel végül Ősi hazát, házat, Nyugodalmas házat. Aki tépegeti, Mint egy nyűgöt, átkot, Szivében hordozza Az a magyarságot, Akinek magyarul Muzsikál a vére, E bús szerelemtől Nincsen menekvése, Sehol menekvése. Majd ha a sírodon Friss tavaszi hajtás Nö — te is belátod: így van ez jól, pajtás, így van ez jól, pajtás.

Next

/
Thumbnails
Contents