Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1972-04-01 / 4. szám

2. oldal iZITTVAkÖfct 1972. április hó Nemzeti függetlenségünkért! Vitafórum A Szittyakürt márciusi számában dr. Selmeczi Kristóf, "Osztályharc az emigrációban”, “eszmétcserélt” a januári számban megjelent "Nemzeti függetlenség vagy osztályharc” c. gondolatokkal. Ez egy örvendetes tény, hogy egy ilyen kiváló magyar, mint Selmeczi úgy érezte, hogy szól­nia kell, mert lehet, hogy az előző írás talált. Nem kívánok itt emigrációt külön­böző rétegekre boncolni és azok tény­kedéseit analizálgatni, de ha már Sel­meczi a 45-ösök védelmében írta vá­laszát, mindjárt az elején hadd hív­jam fel figyelmét egy igen sajnálatos tényre, melynek úgymond a dolgok velejét Selmeczi mondta meg, nem én. "S éppen, mert ennek a 45-ös emig­rációnak számtalan tagja — volt ka­tonatisztek és altisztek, közigazgatási tisztviselők, stb. —, nagyon közeli kapcsolatban lévén a magyar nép széles rétegeivel sokszor annak sorai­ból kerülvén ki —, sorsközösséget vállalt annak problémáival." Selmeczi uram, a kutya itt van el­ásva, hogy a saját szavaival éljek, "ezek a köztisztviselők és katonatisz­tek" csak "nagyon közeli kapcsolat­ban" voltak a nép széles rétegeivel, a másik történelmi hiba pedig ott volt, hogy csak “sokszor annak soraiból kerülvén ki", dehát mennyi volt ez a “széles kapcsolat” és mennyi volt az "sokszor”, amikor a nép soraiból ke­rültek ki ezek a tisztviselők? Mert, mint ahogy Selmeczi írásából kitű­nik, csakis azok, akik a nép soraiból kerültek ki, azok vállaltak sorközös­séget a néppel. Valahogy ez úgy néz ki, mintha azt mondaná Selmeczi, hogy mindazok, akik nem a nép szé­les rétegeiből kerültek ki, azok ott együtt voltak a magyar néppel, de amikor a nemzet már adni nem tu­dott, akkor nem vállaltak sorsközös­séget vele, hanem szépen tovább áll­tak és újabb lehetőségek után néz­tek, mintahogy: A Lőcsei fehér asz­­szonyban írva vagyon, “visszaesküd­ték hűségűket és egy szebb mente­kötőért, csakhogy urak maradhassa­nak, beálltak ellenségnek". Node nem kívánok rosszindulatú lenni és tovább analizálgatni a fen­tebb leírt sorokat, mert gondolom, hogy Selmeczi sem így gondolta azo­kat, de értelmesen olvasva, valahogy ez volna a mondanivalója. Abban viszont gondolom megegye­zik velem Selmeczi, hogy mikor az emigrációnk tehetetlen gyámoltalan­ságáról beszélek, akkor alapos okaim vannak rá, mert például bármely "nagybizottságban" vagy jól "coordi­­nált külügyi vagy politikai bizottsá­gokban” még lámpással sem találna egy parasztot vagy munkásembert, mert nem a szellemi képességei, de valami más miatt nem "illik" bele a környezetbe még az e kettőből lett értelmiség sem. A legnagyobb hi­bánk, hogy úgy otthon, mint emig­rációban, mindig a "hivatott vezetők­ről" beszélünk és nem a választottak­ról, holott az elmúlt 27 emigrációs év "eredményei” bebizonyították, hogy a hivatottságból lett "vezetők” erre alkalmatlanok. Hadd hozzak fel itt egy élő példát, ami valóban meg­történt és nem is olyan régen. 1970- ben a NATO nukleáris stratégiáját úgy határozták meg, hogy először is csak ijesztgetésre fogják használni a nukleáris fegyvereket. A gyakorlat­ban ez úgy néz ki, hogy a Szovjet nyugati irányba történő európai ag­ressziója esetén, a NATO először nukleáris fegyverekkel elpusztítaná a csatlósállamokat, ezzel megijesztvén a Szovjetet, hogy a további agresszió­ját jól fontolja meg, mert rá is sor kerülhet. Ezt így le is írták, ki is je­lentették, tehát így vált köztudomá­súvá. Clevelandban a X. Magyar Találko­zón az úgynevezett "közös külügyi bizottságunk” egyik tagja, aki vala­mikor a külügyminisztériumban ügy­ködött, emigrációban, mint “külügyi szakértő” működik, az új német ke­leti Doütikát magyarázgatta hallgató­ságának nagy igyekezettel. “Magyará­zatának” végén szerényen megkérdez­tem, hogy a "közös külügyi bizott­ság”, vagy jómaga személyileg a fen­tebb vázolt NATO politikával kapcso­latban mit tett? Akkor szemeit égre meresztette, kezeit széttárta és azt mondta: "Ja kérem, ez nagypolitika, mi ebbe nem avatkozhatunk bele” — hát mi a csudába avatkozhatunk ak­kor bele, ha egy ilyen "hivatott szak­értőkből” álló ún. "külügyi bizott­ság” szó nélkül eltűri és elhallgatja, hogy a bolsevizmus áldozatául esett szülőföldjét hagyja elpusztítani nuk­leáris fegvverek által, anélkül, hogy egy szót is szólt volna ez ellen. A helyzet az, hogy mi nem vagyunk "hivatott’ vezetők, de maga a nép va­gyunk, így semmilyen egyéni létér­dekek nem korlátoznak bennünket az igazság kimondásában még akkor sem, ha az esetleg sértő lenne a házi­gazdánkra. így ennek értelmében ki­fejezésre juttatjuk nem tetszésünket, felrázva más emigrációkat is ez ellen az embertelen és nemzetgyilkos terv ellen, de tud-e Selmeczi felmutatni egyetlen magyar szervet vagy "emig­ráns érdekképviseletet”, mely hason­lóan tiltakozott volna velünk. Tilta­kozni nem mertek, mert ez "kelle­metlen lett volna az amerikaiaknak". Kellemetlen is volt és ha kívánja Sel­meczi, a NATO és a State Dept. vála-Dél-Magyarország Felszabadító Ta­nácsa 1972. évi április 16-án, vasár­nap délután 4 órakor a Cleveland West-oldali (West 98 Str. és Denison Ave.) magyar evangélikus egyház termében megtartandó tisztújító köz­gyűlésére. E közgyűlésre a DFT tagjain kívül emigráns szervezeteink vezetőit, a Délvidék barátait, s az elszakított te­rületek problémái iránt érdeklődő minden magyart szeretettel hívunk és várunk. A közgyűlés napirendje: 1. Dr. Lelbach Antal elnöki meg­nyitója. (A jugoszláv válság és a dél­vidéki magyarság sorsa.) 2. Titeli József főtitkár beszámo­lója. 3. Prof. Csejtey Béla kulturális tit­kár: A bánáti apostoli adminisztra­­túra önállóságának jelentősége. 4. Rumpf Antal tb. alelnök: A bonni német kormány keleti politi­kája, s az érdekelt németség szerve­zeteinek álláspontja. 5. Ifj. Zolnay Mátyás pénztári je­lentése. 6. Homonnay Elemér a Központi Munkatörzs vezetője: A párizsi béke­­szerződés és a Délvidék. 7. Javaslatok, határozatok. 8. Hozzászólások. Az előterjeszté­sek megvitatása. 9. A lelépő tisztikar felmentvényé­nek megadása. 10. Új tisztikar megválasztása. 11. A közgyűlés berekesztése. E közgyűlésünket a délvidéki terü­letek Jugoszláviába visszakényszerí­­tő párizsi béke aláírásának 25. évfor­szát errevonatkozólag rendelkezésére bocsájtjuk. A lényeg tulajdonképpen ott van, hogy szabad legyen ezt a kérdést fel­tennem: Mit csinálnánk mi (az emig­ráció), ha Magyarországon abszo­lút szabad választás eredményeként otthon, egy szocialista kormány jut­na hatalomra? És ha erre a kérdésre a tükör előtt őszinte és igaz választ tudunk adni magunknak, akkor vá­laszt adtunk az eredeti cikk címében feltett kérdésre is: Nemzeti függet­lenség vagy osztályharc”, mert az osztályharc rombol nemcsak lentről felfelé, de romboló hatása sokkal nagyobb fentről lefelé. Amikor egyes pozíciókhoz görcsösen ragaszkodunk, melynek gyakorlati értelme egyenlő a nullával, pusztán személyi érdekek miatt, az is osztályharc, melynek eredménye emigrációnk “diplomá­ciai, politikai sikereiben" mérhetők az elmúlt 27 év alatt. A januári cikk tulajdonképpeni mondanivalója az volt, hogy mi itt emigrációban 27 éve harcolunk egy nemlétező valami ellen, amit úgy hív­nak, hogy kommunizmus. Jóllehet, hogy egy orosz imperializmus a kez­det kezdetén ezt a köpenyt vette ma­gára, de ezek az idők régen elmúltak és a szovjet internacionalizmus lé­nyege régen kibontakozott, de mi még mindig a kommunizmust átkoz­zuk, amely valójában az osztályharc, és nem koncentráljuk erőnket kizá­rólag a nemzeti függetlenség vissza­szerzésére, függetlenül a belső társa­dalmi formáktól. 1956 októbere be­bizonyította, hogy mindaz amit úgy­hívnak és úgy közismert ma, mint kommunizmus, röpke órák alatt ösz­­szeomlik, mint a kártyavár, amint csak híre kerül, hogy a szovjet csa­patok szedelőzködnek, kifelé tartva az országból. Az igazi kulminált, amikor teljes lelkiismereti és szólás­dulóján, s a jugoszláv állam súlyos belső válsága idején, a jelenlegi status quo-t rögzíteni kívánó, s kizá­rólag a Szovjetunió hatalmi törekvé­seit szo'gáló európai biztonsági ér­tekezlet előkészületei közepette ren­dezzük. A DFT vállalja történelmi küldetését, de harcához kéri tagjai, az emigrációs magyarság erkölcsi és anyagi támogatását. Kérjük tehát tagjainkat (évi $5.00) befizetésére. Ugyancsak kérjük az elszakított területek problémáival foglalkozó negyedévi szemle, a Virrasztó előfi­zetőit, előfizetésük rendezésére. A Virrasztó 3. évfolyamának elindítása az előfizetések befizetésétől függ. A DFT elfogad előfizetéseket a 3. év­folyamra is, de ez összegeket csak akkor fogja átutalni a lap kiadójá­nak, ha a 3. évfolyam megjelenése biztosítva lesz. Egyébként ez össze­get az előfizetőknek visszatérítjük. A közgyűlésen személyesen meg­jelenni nem tudó tagjainkat kérjük a csatolt Meghatalmazás kitöltésére. A DFT elnöksége MEGHÍVÓ szabadság gyakorlása mellett egyön­tetűen hangzott el az a történelmi ki­tétel, hogv “földet, gyárat vissza nem adunk, de ruszkik haza”. Nem érthetek egyet Selmeczi azon kijelentésével sem, hogy a magyart elproletárosították. A mai Magyaror­szág egyáltalán nem úgy néz ki, mint Lenin proletárálma. A magyar soha­sem volt proletár nemzet. A magyart soha nem lehet semmiféle erőszak­kal egyszintre hozni azokkal a valódi lumpenproletárokkal, akiket Engels és Marx látott a londoni és hamburgi kikötőkben, mely rétegek ihlették őket tudományuk megalkotására. Mert legyen bármilyen szegény is a magyar, az egyoldalú és rossztáplál­kozás eredményeként csak "ótvaros lett a falu népe" de a tetüt azt min­dig Oroszországból hozták haza ka­tonáink magukkal. Minden erőlködés és dicső múltunk mesterséges leki­csinylése ellenére a magyar sohasem lesz internacionalista, mert lelkében fajtájának szeretete minden nyomo­ra ellenére sokkal mélyebben gyöke­rezik, mint azokban az elemekben, akikre Leninék a proletár-internacio­nalizmus gondolatát alapították. Éppen ezért, mert egy ilyen nem­zet testének vagyunk részesei, nem egy nemlétező "mumus”, a kommu­nizmus ellen kell hadakozzunk, mindenkit kommunistának bélyegez­ve, aki nem ért velünk egyet vagy esetleg saját egyéni elképzelései van­nak, hanem minden magyarral össze­fogva, nemzeti függetlenségünk kiví­vása az elsődleges főcél. Sokan be­szélnek ugyan magyarul, de meg kell találjuk ezek között a valóban ma­gyart, mert mindennek kulcsa az a bibliai mondás, hogy "Atyánkfia vagy-é, vagy csak a nyelvünket beszé­led?". Mert, ha Atyánkfia vagy, bár­milyen gondolataid legyenek is. Atyánkfia maradsz és akkor egyek vagyunk és együtt munkálkodhatunk a jobb jövő kialakításán. Homonnay Ottó János/ Kedves Honfitárs! —levele érkezésétől számított 13 hónapra előre és születési adataira kiszámított magyar­nyelvű horoszkópot s holdnap­tárt küldök. Ha fontos Önnek tudni, hogy mit várhat a holnaptól... soha még fontosabb és nagyobb el­lenértéket nem kapott pénzéért. 40 év asztrológiai tapasztalata és tudományos felkészültsége segíti Önt, hogy szebb, jobb, boldogabb, biztosabb legyen a jövője. Nem jóslás, nem jövendő­mondás, nem cigánykodás, ha nem egy sokezeréves, számok­kal dolgozó és a kozmikus erők­nek a földi életre való hatását kiszámító tudomány önre vo­natkozó eredményei sietnek az Ön segítségére, családi, gyer­mek-nevelési, hivatás, foglalko­zás. szerelmi, érvényesülési, üz­leti, munka, pénz, egészség és a mindennapi életében előforduló ügyekben és problémákban. írja meg pontos születési adatait — abszolút titoktartás­ra számíthat —, küldjön %2.50-et és nagyon meg lesz elégedve az eredménnyel, a válasszal. Cím: JOHN PAPP P. 0. Box 38745 Hollywood, CA., 90038 Magyaron kívül kérhet spa­nyol, német, angol, francia és minden más nyelvű leírást —, ami 2.00 dollárral többe kerül.

Next

/
Thumbnails
Contents