Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-01-01 / 1. szám
4. oldal $*imAKÖ*T 1972. január hó a mai adott körülmények között az egyetlen járható utat elfogadnunk, a nemzeti függetlenség elérésére. Az elmúlt 27 év bebizonyította, hogy emigrációnk azon törekvése, hogy Magyarországon egy polgári demokratikus rendszert állítsunk vissza, meghallgatásra és szövetségesekre nem talált, tehát ez egy halott ló, amivel kár az időt és energiát vesztegetni, nem beszélve arról, hogy ezt a társadalmi formát még az otthon élő magyar nép sem kívánja vissza, amikor függetlenül és szabad akaratából kinyilatkoztatta, hogy földet, gyárat vissza nem adunk! Szocializmust akart — de magyar módra! Emigrációnk létalapját viszont az képezi, hogy a szovjet elnyomás alatt élő magyar nép szószólói szeretnénk lenni és ebben az esetben nem a saját elképzeléseinket kell a világ fülébe kiáltanunk, hanem a magyar nép valóságos óhaját. Azt az abszolút primitív álláspontot, hogy odahaza "minden kommunista”, minden csak a kommunisták érdekeit szolgálja "erős revízió alá kell vennünk, mert az elmúlt 27 év alatt felakasztottak Otthon olyan magyarvérű kommunistákat is, akiknek a nemzeti függetlenség kérdése fontosabb volt a "proletárinternacionalizmus” leplébe burkolt szovjet elnyomás tudomásulvételénél annak ellenére, hogy igen zsíros pozíciókban ültek. Ezek a kommunisták a maguk módján mindent, még az életüket is feláldozták a nemzet függetlenségéért, ami letagadhatatlan tény. 27 év emigráns politikájával semmit sem értünk el, mert az izmusok rabjaivá lettünk és ezen keresztül magyar a magyarnak farkasa lett. Ezt az állapotot fel kell számoljuk, mert utódaink és a történelem megátkozza még porainkat is. Az elmúlt évek bebizonyították, hogy szövetségesünk, barátunk ezen a világon nincs! Egyedül csakis a saját erőnkre, a saját szövetségünkre támaszkodhatunk, hogy nemzetünk sorsán javítsunk. Meg kell találjuk azt a népünkhöz visszavezető utat, ahol az Otthon és az Emigráció teljesen eggyéforrva dolgozhat a nemzet felszabadításán, függetlenül attól, hogy milyen belső társadalmi berendezkedés vagy társadalmi rend uralkodik ma Magyarországon. Ha ez az emigráció valóban be akarja tölteni történelmi, "nemzetmentő” hivatását, akkor bármmily fájón és keserűen is hangzik egyeseknek, az egyetlen szövetségesünk az otthonmaradt és a nemzet függetlenségéért harcoló magyarvérű baloldal. Ez a reális valóság, mert a mai adott körülmények között más választásunk nincs, mert vagy közhellyé vált frázisok puffogtatásával az ajkunkon temetnek el itt idegenben bennünket, anélkül, hogy bármit is tudtunk volna produkálni a korlátlan szabadság adta lehetőségek között, vagy valóban politikusokká válunk és kihasználunk minden rendelkezésre álló lehetőséget. A magyar nép ma otthon még mindig vért izzadva, milliméterről milliméterre igyekszik közelebb kerülni nemzeti önállóságához, mely törekvéseket mi emigránsok nemhogy elősegítenénk, hanem sok esetben még hátráltatunk is kizárólagos osztályszempontok miatt, mert “azokkal nem állhatunk szóba, azok kommunisták". Van-e nekünk félnivalónk? Vagy talán attól tartunk, hogy a boldizsárivánok vagy a szántómiklósok infiltrálni tudnak bennünket? Ha ennek a lehetősége fennáll, akkor igen gyenge lábakon állhatunk politikailag, erkölcsileg egyaránt. Ha mi nem vesszük tudomásul a létezésüket, ostoba módra behúnyjuk a szemünket és azt gondoljuk, hogy nincsenek, ez még nem fogja megakadályozni őket abban, hogy kényükre kedvükre közlekedjenek a nagyvilág nemzetközi fórumain és a mi nevünkben is szóljanak, mert nekünk, mint emigrációnak, egyetlen ilyen fórumon, sehol, semmilyen képviseletünk nincs. 27 esztendő meddő emigrációs politikai magatartása után elérkezett az idő, hogy alapjaiban átformáljuk osztályharcos, kizárólag osztályérdekeket képviselő álláspontunkat, ráébredjünk arra a tényre, hogy ezzel kizárólag a szovjet malmára hajtottuk a vizet és egy lépéssel sem vittük mi (emigráció) közelebb a magyar nemzeti felszabadulás ügyét. A reális valóságok felmérésével és a ma adta lehetőségek maximális kihasználásával, egyéni érdekeink, az elveszett múlt utópisztikus visszasírásának elvetésével, valóban betölthetjük emigrációs hivatásunkat, nemzetünk felszabadítása érdekében, minden jelenlegi anyagi, egyéni jólétünk veszélyeztetése vagy feláldozása nélkül, ha kizárólag a nemzeti felszabadítási harcnak szenteljük minden energiánkat az osztályharc elvetésével, mert mit veszthetünk? De országot és hazát nyerhetünk. Kaldeától Ister-Gamig 1971. szeptember havában jelent meg egy tanulmány-sorozat első kötete a magyar származáskutatás déli irányú eredményeiről. írója Badiny Jós Ferenc a Buenos Aires-i Jezsuita Egyetem, Sumerológiai Tanszékének (sumir nyelv és irodalom) nyilvános, rendes tanára. A szerző rövid 254 oldalon a sumir őstörténet kezdetétől hatalmas anyagot tárgyal. Logikus, világos bizonyító adatainak fölsorolása után az őstörténetemmel nem foglalkozó olvasó is, elolvasás után, tiszta, világos képet alkothat a magyar őstörténetről is, jelesen ama korairól, amelyek a sumir történelem változó korszakainak a függvénye. Az I. kötetben XVII. fejezetben feleletet kapunk három fontos kérdésre. 1.) Kik is voltak azok a sumir ok? 2. ) Honnan jöttek és hogyan éltek? 3. ) Hová lettek és kik az utódaik? A szerző a történelmi eseményeket az említett 3 irányú kutatás szerint csoportosítja. Kiemeli, hogy csak a történelmi valóságot rögzíti és nem mint eddig — különösen az ókori történetírás terén, amikor a tudományos kiértékelést a hatalom érdeke és nem a régészet, embertan és nyelvészet eredménye irányítja. A szerző célja kimutatni, hogy milyen és mennyi sumir—babiloni örökség van a mai magyarság birtokában. Az eddigi ókori történetírás, mellőzve a régészeti adatokat, nem törekszik arra, hogy az eltűnt és ismeretlennek mondott sok nép élete és a sumir kultuszdiaszpóra között valamilyen kapcsolati lehetőség kimutatható legyen. Pedig a sumir kulturdiaszpóra újra azon a területen vezet át, ahol ezek az ismeretlen eredetű, eltűnt népek éltek, uralkodtak. Gordon Childe szerint a neolit korban a Visztulától a Balkán déli csücskéig egy azonos nép települt. Kramer szerint a mai tudomány azt a népet nevezi sumirnak, amely a vízözön előtti (kb.Kr.e. 4000) az AL-Ubaid-nak nevezett népre rátelepedik. Ez az ősnép az anyaistennőt Nagy Föld Erősének nevezi. Az említett tér egy azonos népi települései archeológiailag föltárattak. (Kr. e. 5500—5000 év körüliek.) Pl. Erősdön Erdélyben az Olt folyó mellett. Ez is, mind az Al-Ubaid-i nép is, keletről jött. írása feltételezhetően rovásírás volt. A szerző bebizonyítja, hogy a sumir kultúrának és nyelvnek, a rátelepedett keletről jött nép együttes nyelvét és kultúráját nevezzük. Az A Ubaid-i nép nyelve tehát a valódi, eredeti sumir nyelv. A szakirodalom nem részletezi az Al-Ubaid-i nép kultúrájához tartozó, Eridu-ban kiásott 14 egymásra épített templomok maradványait. Ugyancsak ez a helyzet az Uruk-ban kiásott 11 egymásra épített városrészlegeknél. Itt 12 méter vastagságban kizárólag Al-Ubaid-i nép települése volt és e fölött volt 9 méter vastagságú Uruk-i kultúr település már a vízözön utáni időből. Tehát az Al-Ubaid-i korszak igen hosszú lehetett. Az Uruk-i kultúra (az I. Ur dinasztiától visszafelé) népe, feltehetően a subar nép, északról jött. A subar föld valószínűleg igen nagy kiterjedésű volt. Magába foglalta a Van tó környékét. A Kaukázus alatt az Araxes folyó völgyét, a Kaspi tenger, Arai tó közötti területet a mai Kara sivatag, Khorezmet. E területen a vízözön után is, változás nélküli, egynyelvű, azonos szokású egy nagy nép tagjai éltek. A Mezopotámiai nagy térségben valaha létezett egynyelvűség bizonyított! A szerző bebizonyítja a sumir—pelazg—szkita egynyelvűséget, a subir—subar—szabir nyelv és a sumir nyelv azonosságát. Végül megállapítja, hogy az özönvíz előtt létező nyelv a magyarban maradt fenn, tehát a magyar nyelv lesz az emberiség őstörténelmének a megoldója. A sumir népnek érintkezésbe kellett lennie nemcsak a török-tatár népekkel, az altáji ággal, hanem a finn-ugor törzszsel is. E kapcsolat csak az ősi együttlakásra, ősidőbeli nyelvrokonságra utal. A nagy ural-altáji nyelvcsalád együttlakása csak a Balchas- Aral-Kaspi tó közötti kirgiz pusztaságon, Turkesztánban, a Syr Darja és Amu Darja folyamterületet körülvevő területen képzelhető el. Kr. e. 2500-ig a sumir élettérben a sémiek jelentős szerepet nem játszottak. A szerző a sumir—subar sajátosságokat keresi mind a vallási szemlélet, tradíció, mind a sumirlelkiség azonossága terén. Ahol a kutatás szerint ez megállapítható, ez sumir örökség. Az asszírok legyőzői a mat mada-a-i sumir eredetű nép. Ebből lett az árja történetírásban a méd elnevezés. E nép egy része később a Kaukázustól északra telepedett le és új hazájukat, a régire emlékeztetve, királyi földnek nevezték, (sar-mata) E név mögött a babiloni sumir nép él. A szerző részletesen kifejti a magus papság hatalmát, akik a sumir kultúr és tradicionális tudást viszik tovább. Ennek tulajdonképpeni eredete Babilonban van. A mágusok uralnak mindent, mert a tudás a valóságos hatalom és ez náluk van. Pl. Perzsiában senki se tehet király, hogy előbb a mágus oktatást, a magus nevelést meg nem kapná. A pártus népből váltak ki az avarok, akik azonos nyelvet beszéltek, a honfoglaló magyarsággal. így a magyar nyelv segítségével megtalálható az avarok előbbi hazájának a nyelve, a Pártus Honnak a nyelve. A pártusok rovásírásos feliratai a hun—magyar—szkita írásmód szerint olvasandó. A pártusok az ékírást nem ismerték. A szakirodalom sem a pártus nép származását, sem a nyelvét nem derítette ki és egyszerűen hellenizáltnak mondotta. A szabir törzs a honfoglaló magyaroknak uralkodó ága. Akkor a pártus—szabir nyelvnek is egyeznie kell. A szabirok azonosak a subarokkal, akik sumirul beszéltek, tehát a magyar nyelvnek is azonosnak kell lennie a sumirral is. A XII. fejezetben a szerző kimutatja a finn-ugor származási elmélet lehetetlenségét. A finn-ugorságból sem nyelvileg, sem fajilag nem lehet a magyarságot származtatni, mert a finn-ugorok faji keletkezése későbbi, mint feltételezett anyanyelvűk kialakulási lehetősége. A 3. föltett kérdésre: „Hová lettek a sumirok és kik az utódaik” a szerző az alábbi feleletet adja, ,.Sumir utódoknak tekintendők a kaukázusi népek, akiknek a nyelvében nagyon sok sumir elem van. A török népeknél ugyanez a helyzet. De, hogy a magyar nyelvben, népben és lelkiségben a sumir nép és nyelv valóságos formája és alakja maradt fenn, azt kétségtelennek tartom.” Véleményünk szerint ez a munka nagy érdeklődést és feltűnést fog kelteni, amely néhai dr. Varga Zsigmond nyomdokait folytatja. Akit érdekel az igazi őstörténet, ezt a könyvet okvetlenül el kell olvasnia. Az olvasó, a szaktudós kutatásai alapján, pontos, biztos, a valóságnak megfelelő ismeretek birtokosa lesz. Ez biztosítja magyarságtudatának alapjait és erősíti nemzeti öntudatát. vitéz Vittay Béla Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét arra, hogy Badiny Jós Ferenc professzornak, a Buenos Aires-i Je zsuita Egyetem Orientalista Tanszék vezetőjének, a Nemzetközi Orientalista Kongresszus állandó tagjának clevelandi előadása 1972. február 4- én este 7 órai kezdettel a Cleveland Public Library ben (1900 Fulton Rd.) kerül megtartásra, a Magyar Szabadegyetem rendezésében. Az előadásra mindenkit szeretettel vár a rendezőség.
