Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-03-01 / 3. szám
4. oldal. St ITtVAKÖfcT 1972. március hó. VERES PÉTER: NAPLÓJEGYZETEK A JELEN GONDJAIBÓL A töméntelen szociológiai “felmérés” között nagyon érdekelne már egy olyan is, amelyik arról adna hiteles képet, hogy a sok — vagy mert mindig szem előtt vannak, soknak látszó — tényleges huligánok, vagy csak a stílusukat utánzó ifjak mivé lesznek például 8—10 év alatt, a felnőtté érlelő 25—30 évük között. Mivé és milyenné lesznek mint munkások, tsz parasztok (valamiből nekik is élniük kell), avagy mint üzemekben, hivatalokban dolgozó értelmiségiek? És vajon lesznek-e közöttük olyanok, s milyen arányban, akik az egész életre vállalt fegyelem rendjét is vállalni tudják és bírják? Lesznek-e belőlük hivatásos katonák, rendőrök, vasutasok, postások és másféle állami vagy közösségi alkalmazottak? Hogyan érvényesül közöttük-bennük e tetszik, nem tetszik szocialista társadalom függelem- és viszonyulás rendje? Lent maradnak-e a társadalom földszintjén vagy felfelé törekednek benne? De az sem felesleges kérdés, hogy mivé lesznek mint házastársak, mint családapák, családanyák. Mert akármennyire érdekes, avagy titokzatos, mondjuk, Beckettel, Godotra várni, de íme, itt van egy egész közösség, egy ország, egy nemzet — és a világon sok ilyen közösség —, a munka, a szolgálat, a fegyelem, és természetesen a megélhetés és a családi élet rendjében. Ismerjiik-e mi ezt a közösséget, a maga igazi arányaiban, a szocializmus és a nemzeti önfenntartás sorrendi fontossága szerint? Erre nem ad feleletet a legpontosabb népszámlálási statisztika sem. Abban nincs olyan kérdés, hogy mi a jó és mi a rossz ... Ez az irodalom, a művészet és a gondolkodás dolga volna ... A realizálás, a személyekre szóló megvalósítás pedig a pedagógia, a sajtó, rádió, televízió, és persze, mert ide kevés a szép szó, az államhatalom dolga lenne . . . Mindez eddig úgy látszik, mintha kerek beszéd volna. A maga nemében az is. Csakhogy kiágazik belőle egy másik, s mondhatni kegyetlen kérdés: hogy is állunk az úgynevezett emberi természettel? Miért nem sikerült általánosítani a jóra nevelést? Mióta fáradoznak ezen a papok, próféták, politikusok, írók és bírók. Huligánság volt már századokkal, ezer évekkel ezelőtt is. Nemcsak a pogány, hanem a keresztény Rómában is, és persze nemcsak az ugyancsak pogány Babilonban, Ninivében (hiába ment oda Jónás!), hanem a szigorú Jehova országában is. Olvasható a bibliában, a Bírák könyve 19., 20. és 21. fejezetében egy olyan borzalmas huligántörténet, amelyhez hasonló — ebben a nemben — nincs talán az egész világirodalomban sem. Csak annyit belőle, hogy a Benjámintörzs városában, Gibeában egy Betlehemből Efraimba utazó fiatalasszonyt elragadtak a férjétől és halálra erőszakolták. A férj a nő testét 12 darabra vágta és vádirat helyett minden törzs vezetőnek elküldött egy-egy darabot. A törzsek vezetői és harcos férfiai rettenetesen felháborodtak és megrohanták Gibeát. De mert a város nem adta ki a bűnösöket, 600 férfi kivételével, akik áttörték az ostromzárt és fel tudtak menekülni a hegyekbe, a dühroham paroxizmusában majdnem az egész Benjámin-törzset kiirtották. Nem folytatom. Csak azért idéztem fel (el kell olvasni erede tiben, a Károli bibliában), hogy elmondhassam: én nem esek pánikba, nem veszem át a kétségbeesettek hanghordozását, mert nemcsak a huligánokat látom, hanem a fiatal munkásokat a gyárak, a fiatal parasztokat és mezők gépein vagy gépei mellett, akiknek szót kell érteniük ezekkel a vas-állatokkal, különben végük. És látom a kiskatonákat, nemcsak a felvonulások megragadó szervezettségében, hanem az országutak, a folyópartok és a gátak építésében is. És egyáltalán mindenütt, ahol a munkában és a szolgálatban a fiataloknak is ott kell lenni — és ott kell lenni, mert másképpen nem élnek meg! —, de szeretném tudni, látni az arányokat is. Merthogy az igazi dolgozó ifjúság helyett egy ál-ifjúság ágáljon a fórumokon, velük legyen tele film, színház, sajtó, rádió, televízió, az valahogy nem illik a szocializmushoz. Hogy mit lehet itt tenni? Jobban oda kell figyelni az országot fenntartó, ténylegesen dolgozó nép érdekeire és véleményeire. Gondoljunk rá mit kell dolgozni ennek a népnek fiatalságának, még eb-I ben az évben is, hogy — most csak a földről szólva — ez a csodálatos kánaáni termés még a tél előtt betakarítódjon. Vannak fiatal mezőgépészek, akik július hónapban 360 órát dolgoztak .. . Vigyázzunk: a munkás, a paraszt és a valóban értelmiségi fiatalság nehogy másodrendű állampolgárnak érezze magát. Még pszicholózisszerű értelemben sem ... == SZÓT KÉR AZ OLVASÓ Tisztelt Szerkesztőség! A "Szittyakürt” 1971 decemberi számában, a 3. oldalon, dr. Mihály Ferenc: "Gondolatok egy prédikációhoz” című cikkében, több teológiai vonatkozású kitétel jelent meg. Semmiesetre sem akarjuk kétségbevonni a cikkíró jóhiszeműségét, de a tárgyilagosság és tudomány megköveteli, hogy néhány tévedésre rámutassunk. így: Jézus csoda útján történt fogamzásával kapcsolatban ellentétet lát az író abban, hogy Jézust József miatt Dávid leszármazottjának tartják, ugyanakkor Jézus a Szentlélek erejéből származott, nem Józseftől. Itt meg kell említeni, hogy Mária, József unokatestvére volt, így — miután Mária is Dávid családjából származott, a "bio’ógiai” leszármazás Dávidtól ezúton is fennáll. Egyébként a törvények szerint Jézus József családjából származott, abban nőtt fel. Továbbá: ",.. az evangéliumok a második és harmadik század keresztény irodalmának termékei . . .”. Ez tévedés, mert Iréneusz (a második században élt) Máté evangéliumáról, mint már meglévőről ír, sőt azt is kiemeli, hogy ezt akkor írta Máté, amikor Péter és Pál Rómában tanított, azaz Krisztus keresztrefeszítése után kb. 15—17 évvel . . . Pápiász (:75—150:) ugyancsak, mint már megírt könyvről emlékezik meg Máté evangéliumáról, kiemelve, hogy annak eredeti nyelve az arámi volt. Később ezt görögre fordították, az arámi szöveg elveszett. Márk: Pápiász, Iréneusz és alexandriai Kelemen szerint (ezek az I. és II. században éltek) Márk, Péter igehirdetését foglalta írásba, szerintük az eredeti szöveg változatlanul ekkor már ismert volt. Lukács evangéliumáról azt írja a “muratori töredék” (I. századból), hogy Pál igehirdetését tartalmazza. Ez egyébként a fogalmazáson is látható. Jánosról azt írja a II. században élt Iréneusz, hogy János ezt efezusi tartózkodása alatt írta. Iréneusz az I. században élt, Polikárp tanítványa volt, értesülései nyilván tőle jönnek. De ezek semmit sem tudnak "utólagos” beszúrásokról, utólag írt történetekről, stb. Mind eredeti szerzőtől származó és változatlan szövegű könyvként ismerték a mai napig is használt evangéliumokat. Tehát szó sem lehet utólag kitalált “legendák”ról, mint ezt a most felsorolt hiteles, egykorú kútfők bizonyítják. Itt megjegyzendő, hogy a szabadkőművesek mondták azt, hogy az Üj szövetség "apokrif” irat, ezzel a keresztény tant akarták erőtleníteni. Jézus nemzetségtáblája: az egyház tanítása szerint; a Biblia csak hit és erkölcs dolgában tartalmazza szükségszerűen Isten szavát, a történelmi, fö’drajzi, stb. kérdések vita alá eshetnek. Egyébként könnyen lehet, hogy egy-egy nemzetségtáblából egyes ősök kimaradtak. Jézus szavai a keresztfán: "Éli, Éli, Iámmá szabaktáni?” (én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?), szószerinti idézés Dávid 21. zsoltárának (1. vers), azaz Jézus nem kétségbeesett, hanem imádkozta a zsoltárt. Nem "állítólagos” népszámlálás volt Krisztus születése idején, hanem az egykorú pogány kútfők és a tudomány megállapítása szerint is Augusztus császár Kr.e. 28-ban, 8-ban, és Kr.u. 14-ben népszámlálást tartott. A második népszámlálást (Kr.e. 8.) a szövetséges Heródes országára is kiterjesztették. Lukács (II. 2.) említi, hogy Jézus születése alkalmával a népszámlálást Quirinus, Szíria kormányzójának idejében tartották. Quirinus népszámlálása Kr.e. 4-ben történt, azaz a mai időszámításunk Krisztus valóságos születése után 4 évvel kezdődik. Heródes is — a történelem szerint — időszámításunk előtt 4 évvel halt meg. Még ennyit: a Krisztus után 1000 évvel írt Talmud-ra nem lehet hivatkozni az egykorú és szemtanúk által írt Evangéliumok cáfolatára. A zsidók óriási szumér keveredése is kétes, mert, ha a zsidók valóban olyan nagy sumér—turáni tömegeket asszimiláltak volna, és ezektől vették volna át kultúrájukat, stb. (Szatmári: 1.) "Mérleg” c. könyve szerint még a Makkabeusok lázadását is idetelepedett turáni törzsek csinálták, sőt: Salamon maga is sumér volt, mert Uriás — állítólag ő is sumér volt — feleségétől származott, aki szintén sumér volt...), akkor a mai zsidókban faji és szellemi, kulturális szempontból sokkal többnek kell lennie a sumérból, mint a magyarban. Márpedig én semmi hasonlóságot a zsidó és a magyar között felfedezni nem tudok. Ellenben Schmökel, kiéli professzor, sumérológus könyve szerint a Kr.e. 2000 körül eltűnt sumérok nyelve Kr.e. kb. 150-ig, a mezopotámiai egyetemeken, mint a tudomány nyelve tovább élt. Meg kell még említeni Jeruzsálem pusztulását, ami Kr.u. 70 ben történt. Erről egyik evangélium sem emlékezik meg, pedig, ha az evangéliumokat Jeruzsálem pusztulása után írták volna, ezt feltétlenül befoglalták volna, mint Jézus jövendölésének igazolását. Eszerint is kétségtelen, hogy a négy evangéliumot 70 előtt írták. Az utólagos betoldások, kiigazítások, stb. lehetősége már azon ténynél fogva is ki volt zárva, mert ez időben az evangéliumok terjesztése írásban úgy történt, hogy az elküldött szöveget kézzel lemásolták, a másolatokat tovább másolták, stb. A szöveget igen nagy tiszteletben tartották, sokan szóról-szóra megtanulták, naponta felolvasták egyes részeit, stb. A legkisebb változtatást azonnal észrevették volna és ez óriási vitákat, veszekedéseket idézett volna elő. De hol van csak egyetlen-egy, ezen korból származó olyan szöveg, ahol más szövegezést, stb. látnánk, azaz hol van csak egyetlen-egy "még át nem írt” szöveg? Tisztelettel, Dr. Gálfi Géza ♦ 1.) Nemes Váradi Imre: Mérlegen. (A magyarországi nemzetiségek rövid története.) Copyright by Szatmári István. Printed by Túrán Printing. Garfield, N. J. USA. 1969. (A szerk.) GRATULÁLUNK! Mrs. G. Gatto, Gyékényesi Katalin (Cleveland) elnyerte tíz közül az egyik Fulbright-Hays tanulmányi ösztöndíjat Spanyolországba, az 1972—73. tanévre. Mrs. G. Gatto doktorjelölt a spanyol nyelvis irodalomban. Az ösztöndíjat az amerikai és spanyol kormányok közösen folyósítják.
