Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-02-01 / 2. szám
12. oldal. uirrvAKOkt 1972. február hó. A „FELEDÉKENY” KIKÜLDÖTT % X ű k q t A „haladó szellemű” nők és férfiak Az illető egy magyar nevű tanácsadó ... Thieu vietnámi elnök az elnökválasztáskor megfigyelőket kért a State Departmenttől is, a választásának tisztasága ellenőrzésére, amely az illetőt huszad magával —, mint az egyik Magyar Szabadságharcos Szövetség elnökét — kiküldte. Visszaérkezése után tapasztalatairól és élményeiről nyilatkozatokat adott le. Ezek legfontosabbnak látszó része volt azt kiemelni, hogy ő személyszerint milyen nagy demokrata: “I am a hard core democrata!” — jegyezte le. Elfelejtette azonban belevenni hivatalos jelentésébe, hogy Saigon látványosságai és nevezetességei között van egy igen érdekes és komoly magyar vonatkozású is, mely örök időkre magyar dicsőséget és hősiességet hirdet. Egy magyar tanácsadónak hivatalos helyen kötelessége lett volna jelentésében kiemelni! Miután ezt “elfelejtette” az alábbiakban pótolom: Indokína 86 éves francia múltjának van magyar vonatkozású része is. A tanácsadó nem kereste fel Saigonban a magyar hősi temetőt. Nem ment el oda tiszteletadásra, nem helyezett el ott koszorút — jutott volna ideje erre a "nagy elfoglaltsága” közepette... Ott 600 volt légiónista magyar sírhantja domborul saigoni hivatalos gondozás alatt külön elkülönített parcellában. Külön a bejáratnál így nem is olvashatta el, francia, magyar és vietnámi nyelven az emléktáblát, mely hirdeti az utókor számára is, hogy ezek a magyar hősök a kommunisták elleni harcokban áldozták fel életüket..., de nem ment végig a "Corporal Josef Török” nevű utcán sem, amelyet a magyar hősök-hőséről neveztek el kegyeletből. Bizonyára jó oka lehetett erre, mert a magyar hősök nem voltak olyan demokraták, mint ő! Minő feledékenység!... egy magyar kiküldött részéről... Lehet az is, hogy a Magyar Szabadságharcosok Szövetségének elnökét —, mint halálosan szabotáló magyarországi demokratát nem is érdekelte az ilyesmi. Annyi baj legyen, de hozzáfűzhetjük, hogy ha egy jó magyar ember — még ha nem kiküldött megfigyelő —, ha egy messze idegen ország fővárosába érkezik, első dolga aziránt érdeklődni, hogy vajon van-e a városnak magyar emlékei — ezt a kiküldött elfelejtette ... Nem hagyta ki "fontos” politikai jelentéséből — véleményét —, hogy a világ nemzeteinek 50 százaléka egyetlen jelöltre szavaz, s ebben nincs semmi rossz. (Ez nem más, mint a kommunista választási rendszer feldicsérése. Madách Luciferjének mondását idézve: "nem adhatok mást, mint lényegem".) Azt felemlíti, hogy katonai repülőgépen bejárta Vietnámot, s most már az a kérdés, a hivatalos jelentésen kívül: még hova “jelentett"? A "feledékenység nem mentség, mintahogy a törvény nem tudása sem, különösen, aki egyetemi könyvtáros, s könnyen kikereshette volna megfigyelői megbízatása elindulása előtt Indokínának, speciei Vietnámnak a franciák alatti történelmi múltját, harcait, lefolyását, s hogy a francia haderők vietnámi főparancsnoka General Marquis de Lattre de Tassigny le Clair volt, aki magyar hősi temető felállítását elrendelte Saigonban. Erre minden indoka meg is volt. Apja Budapesten konzul volt az I. világháború előtt, s fiát Budapesten a gimnáziumban járatta, éveken át szívta magába a magyar levegőt, megszerette, megismerte a magyar jellemet, Magyarország békebeli közéletétj népét. Ezzel a tapasztalatokkal lépett be 1912 ben a Saint Cyr-i katonai akadémiába. Gyorsan emelkedő katonai pályája csúcsán Indokínában, illetve Vietnámban megismerte a magyar fiúk kötelességtudását, megbízhatóságát és a harctéren bátor, hősi tetteit, önfeláldozásukat. Sokan elestek a harctéren közülük. General Tassigny elrendelte, hogy Saigonban külön temetőbe temessék el a magyar hős légionáriusokat. A kiküldöttnek beszámolójában erre a tényre nem került sor, de arra igen, hogy résztvett az 56-os "hungarian revolution”-ban 1957-ben, vagyis a szabadságharc befejezése után. Ez az újság kommüniké valahogy úgy hangzott, mint amikor egy republikánus választási gyűlésen a natonal executive chairman felszólította a választókat, hogy november 4- én mindenki feltétlenül menjen el szavazni a november 3-i választásra. S bejelentette, hogy a republikánus párton belül megalakítja a nők demokrata clubját. Felemlítettem e jellemző példákat, a szándékos "feledékenység” ről, és hogyan sáfárkodnak, garázdálkodnak a magyar emigráció kárára egyes "vezéreink” és "tanácsadók”. Aki nem ismerne reá, álljon itt a kiküldött neve: dr. Pogánv András, aki elárulta Budapest hősi védőit, katonaszökevény, sőt saját közlése szerint organizált szabotáló volt, amikor hazaszerető ifjúságunk színe-java vívta élet-halál harcát a civilizáció legnagyobb ellenségével! Utilapot a talpára és kizárni a magvar közösségből, mert mi nem felejtünk! Az utóbb említett "national executive chairman” neve említésre sem érdemes a szégyenletes választási bukásai után! jdb. Hozzászólás egy „kiegészítő cikkéhez (Folytatás a 11. oldalról.) tem és menekülésemkor ott felejtettem. Ha valaki megtalálná és a soproni múzeumba adja, most azt hiszik, hogy Sopron vidékéről származik. E kis történetet annak igazolására hoztam fel, hogy "Tokajhegyalján valóban létezett obszidián bánya és kultúra. A fentiekkel kapcsolatban meg kell itt még emlékeznem egy kultúrbarbárságról is, amely ott történt. Tárcái község egyik régi főjegyzője Babocsay Izsák történetíró volt, a Rákóczi fejedelem korában, s annak jószággondozója is a tarcali kastély és a hozzátartozó szőlők fölött. Valószínű, hogy levelezett is a Fejedelem mel. Babocsay halála után gazdag archivum maradt a tarcali községházán, amelyet utódai kegyelettel gondoztak, őriztek. 1934 táján azonban egy sepsi Korocz József nevű könnyelmű és szélhámos főjegyző került a község élére, aki hivatala "átrendezésekor” az egész archívumot — mint értéktelen dolgot — lehordatta a pincébe, ott rakásra hányták az iratokat és amikor valamit kerestek ott a szolgák, térdig gázoltak benne. Végső megsemmisülésük azonban akkor következett be, amikor a községházával szemben levő hegyoldalról — egy záporeső alkalmával — beomlott a víz a pincébe az ablakon. Az iratok eláztak s azután megpenészesedtek, elrohadtak. Az iratok között pedig igen fontos okmányok is voltak, mivel Tárcái községnek pallos joga is volt hajdan. Nemes Váradi Imre Franciaországban évtizedek óta folyik a "haladó szellemű emberek” főleg orvosok harca az abortusztörvény megreformálásáért és a fogamzásgátlás elterjesztéséért. A francia nők pedig egyre türelmetlenebbek, s már nemcsak a törvény megreformálását, hanem egyszerűen eltörlését követelik. 1971 májusában született meg az úgynevezett Női Felszabadítás Mozgalma, a Szabad Vetélés Mozgalma, "történelminek” mondott kiáltványukat, amelyet 343 nő írt alá, először a NauvaX Observatuer című baloldali hetilap közölte. A kiáltvány aláírói nemcsak az abortusztörvény eltörlését követelik, hanem nyilvánosan kijelentik, hogy maguk is végeznek, vagy végeztettek művi vetélést, s hozzáteszik: a végsőkig fogunk küzdeni, mert csak azt akarjuk, ami jár nekünk, mégpedig, hogy szabadon rendelkezhessünk a testünkkel". A kiáltványt aláírók közt ismert, sőt világhírű személyek szerepelnek: Francoise Arnoul, Loleh Bellon (Claude Roy író felesége), Bernadette Lafont, Judith Magre, Jeanne Moreau, Bulle Orgier, Marie France Pisier, Micheliné Presle, Alexandra Stewart, Gaby Sylvia, Agnes Varda, Marina Vlady színésznők, illetve filmrendezők: Colette Audry, Simone de Beau voir, Claudine Chonez, Lise Deharme, Marguerite Duras, Francoise d’Eaubonne, Violette Leduc, Christiane Rochefort, Franciose Sagan írónők. Több híres személyiség külön is nyilatkozott. Micheliné Presle, a világhírű filmszínésznő így nyilatkozott: "Semmi sem akadályozhat meg egy nőt, ha abortálni akar. De a jelen helyzetben, ha nincs pénze, ezt csak veszélyes körülmények közt teheti.” Franciaországban évente körülbelül másfél millió nő “kényszerül" művi vetélésre, s közülük ötezer belehal. • Az Egyesült Államokban már 30 éve fennálló Association for Voluntary Sterilization (társulat az önkéntes sterilizációra), és a Women's Liberation (a "Nők Felszabadítása”) mozgalom buzdít a sterilizálásra: “Azt állítani, hogy minden nőnek gyermekeket kell szülnie, csak azért, mert méhe van, éppen olyan nevetséges, mintha azt kívánnánk, hogy mindenki legyen operaénekes, hiszen minden embernek vannak hangszalagjai". Az amerikai férfiak százezrei hallgatnak az ilyen felhívásokra. A nyugat-német Frankfurter Allgemeine Zeitung napilap szerint az elmúlt két évben ugrásszerűen megnőtt a sterilizáltak száma. 1970-ben 750.000 amerikai férfi sterilizáltatta magát, számuk 1971-ben biztosan meghaladja az egymilliót. Mindig újabb és újabb városokban nyílnak speciális klinikák, olyan helyeken is, ahol a sterilizációt ezelőtt sokkal jobban elitélték, mint a magzatelhajtást. New Yorkban két ilyen intézmény működik, a különböző kórházakban levő speciális osztályokon kívül. "Miért mindig csak a nőnek kelljen törődnie a probléma megoldásával?" — kérdezte a közkedvelt TV-színész. A túlnyomórészt női közönség percekig tartó dübörgő tapsa tört ki. “A probléma" a fogamzásgátlás és Arthur Godfrey, a népszerű TV-sztár nyíltan csevegett új küldetéséről: híveket akar nyerni a férfiak sterilizálásához. A jó hatvanasnak tetsző, izmos Godfrey elfogulatlanul hivatkozott saját bátorító példájára: a beavatkozás óta, nemi aktivitása intenzívebb, gyakoribb és válságmentesebb lett: házassága boldogabb, mint valaha is volt, megszűnt az aggodalom és az idegesség az esetleges nemkívánatos terhesség, a megbízhatatlan óvszerek miatt és nem kell figyelni többé a naptárban a fogamzásmentes napokat sem. "Ha tudtam volna, hogy ez ilyen egyszerű, már évekkel ezelőtt rászántam volna magamat” — jelentette ki. A beavatkozás a korlátlan szabadság hazájában a férfiaknál igazán egyszerű, olcsó és törvényes. Az ondóvezeték átvágása alig fél óráig tart, 50—150 dollárba kerül, helyi érzéstelenítéssel végzik, leggyakrabban péntek délután, tehát munkanap nem esik ki. Néhány évvel ezelőtt a sterilizáltak nagy többsége még nő volt, most viszont már 75 százalékban a férfiak kívánják a beavatkozást. Az eljárásnak egy év óta biztosított nyilvános propaganda, a frissen sterilizáltak lelkesedése és nyilvánvalóan Arthur Godfrey is hozzásegített a büszke amerikai férfiak gondolkodásmódjában rejlő akadályok leküzdéséhez. Lehet, hogy Arthur Godfreynek van igaza, a sexuális inger, sem pedig a potencia nem szenved kárt, legfeljebb a tétovázás legfontosabb oka az, hogy a sterilizálást — legalábbis egyenlőre — nem lehet visszacsinálni. Megérdemlik sorsukat! • Több, mint 10 millióan nézték meg 1971-ben azt a hivatalos kiállítást, amit a Hungexpo, a Magyar Külkereskedelmi Vásár és Propaganda Iroda külföldön rendezett. A magvar külkereskedelem történetében ezzel rekord-eredmény született. «ITTVAKÖftT Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 KANADA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 87 Longueuil. Que., Canada Előfizetés: Egy évrs $7.00 — egyes szám ára 50e Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue, Cleveland, Ohio 44102
