Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-02-01 / 2. szám
1972. február hó. «itmicofcT 11. oldal. krisztianizmus védelmezői előtt nem lehet érdektelen az a vallástörténeti kérdés, hogy vajon Jézus Krisztus megváltó keresztáldozata óta megváltozott-e Vele szemben a judaizmus gondolkodása és sajátos magatartása, amely Őt hajdan nemcsak megtagadta, de elvakult gyűlöletével a keresztfára juttatta. Fűti-e még a letűnt századok Krisztus- és krisztianizmus gyűlölete a modern zsidóságot? Enyhébben vélekedik-e Jézus Krisztusról, aki csodatételeivel és saját feltámadásával nyilvánította ki istenember voltát. De kinyilvánította azzal a mindenképp emberfeletti, isteni erővel és tisztasággal is, amely jellemén, művén, intézményein és minden egyes szaván átcsillogtatta az Istentől-küldetést. Az abszolút igazságot ás szentséget, a minden népek és korszakok átalakítására, meggyógyítására és irányítására való felsőbb hivatottságot. Nagyobb megértéssel van-e már a zsidóság őseinél a Jézustól hirdetett evangéliumnak a tórával szemben való erkölcsi felsőbbrendűsége iránt? Hogyan vélekedik a modern kor héber-tudománya Jézus Krisztusról, aki több volt mint bölcs, több volt mint példakép és világreformer; aki azzal az igénnyel lépett fel, hogy mint az emberiség született királya, ura és vezére tanainak és intézményeinek nemcsak tiszteletet, csodálatot, hanem hódolatot és feltétlen követést nyerjen. (A szerk.) KÉT KÖNYV AMELYEK MEGSEMMISÍTIK EGYMÁST - AVAGY: 1 PLUSZ 1 EGYENLŐ O-VAL Dr. Schoenfield Hugh J. író szerint a Megváltó önmaga ügyködött azon, hogy őt kinevezzék a zsidók királyának és, hogy keresztre feszítsék még akkor is, ha látszólag életét is oda kellett adnia a királyi címért cseré be. Közel háromszáz oldalon próbálja az angliai író részletezni és bizonyítani azt, hogy Jézus igen is létezett és mélytudású Isten félő izrae'ita ember volt, aki egy igaz nacionalistához illő odaadással és összeesküvéssel mindent megtett a zsidó nép megmentésére a Rómaiak imperialista uralma alól! Egy másik könyvben, amelv ugyancsak Angliában látott napvilágot, az író, dr. Allegro John M., azonban nemcsak a keresztre feszítést tagadja, de még Jézus létezését is semmizi. Könyvében a Megváltó nullázása után a 12 apostol és egy sor ótestamentumi és újtestamentumi hősök és szentek következtek. Az egyetlen valóság amely valaha létezett az író szerint az a “Gomba imádás" volt — pontosabban az Amanita Muscaria — egy elmét kábító vagy izgató gomba féleség használata, amely az őskorban már az Isten titkaiba engedett betekintést. Az első könyvet 1966-ban adta ki a héber tudós dr. Schonfield, a The Passover Plot, magyarul: A nagypénteki összeesküvés címmel. A második könyv 1970-ben jelent meg amelynek dr. Allegro — The Sacred Mushroom & The Cross, azaz magyarra fordítva; A szentséges gomba és a kereszt címet adta. E könyv írója ugyancsak héber tudós, kutatója az őstörténelemnek, és a Bibliának. Hírnevét a Holt tengeri tekercsek fejtegetésével szerezte. A sumér kultúra ismeretében is járatos és különösen a philologia terén vallja magát fontosnak. Az ős-sumér nyelvet fejtegetvén arra a meggyőződésre jutott, hogy már ősidők óta felhasználták az emberek a kábító és izgató szerek csodát idéző erejét és azt az ős-sumérok egy bizonyos gombában találták meg. A hallucinális szédelgések közepette a kiváltságos papok — azaz a sumér, héber, aramaic, görög és latin népek tanítói és vallásos vezetői — ílymódon az Istenségek közelébe jutottak és táncokon és dalokon keresztül azokat nemi tevékenységekre bírták és azzal biztosították a föld, a növények, az állatok és az asszonyok termékenységét! Azért a gombát következetesen a nemző szervek formáival azonosították és gyakran ábrázolták, majd titkos jelzőkkel ellátván értelmét és jellegét a gombának szájról-szájra adván megőrizték, és nagy ritkán írott formában is feljegyezték. Az idők folyamán a nyelvek változásával és az írástudás kölcsönözésével azonban a féltve őrzött titkos jelek és jelképek elvesztették eredeti értelmüket és jelentésüket. Az úiabb vallások papjai ma olyan egyházaknak a vezetői, amelyek már régen elvesztették a hitük tanainak eredeti és igaz lényegét —, azaz az író szerint az "amanita muscaria" használatát vagy imádását! Azért például a legújabb kori keresztény vallás is végtelenül zavaros és értelmetlen az egyszerű hivő részére, de még a tanultabbak részére is — állítja dr. Allegro. A Jézus név nem volt sem egy személy, sem az Isten fiának a neve, hiszen Jézus sohasem létezett, hanem egy izgató gomba titkos álneve. Az író szerint a Jézus név "kis gombát” jelent és az pedig valójában a férfi és női nemiszervek átvittértelmű megnevezése. A hitetlen Tamás bibliai története pedig ilyen értelmezésben nem más, mint a Jézus oldalába döfött seb — azaz a női vulva — és Tamás öklének — azaz a férfi penis — egyesülése! A több, mint 350 oldalas könyv kimerülésig van tele a férfi és női nemiszervek emlegetésével, egyesülésével és az izgató mérges gomba agyon rágcsálásával. Amíg dr. Schoenfield azt bizonyítgatja, hogy Jézus igaz nemzeti zsidó létére messiáskodással és összeesküvéssel próbálta az akkori rendszert és a kormánvt térdre kényszeríteni és a farizeusok segítségével és támogatásával — akiket ő az igazi és egyedüli erőforrásnak ismert el e megváltóhoz illő munkához —, az igazi világbékét és uralmat megvalósítani az úgynevezett kiválasztott nép lelki és fizikai vezetése alatt — addig dr. Allegro azon fáradozik könyvében, hogy a nyugati vallások alól, de főleg a mai keresztény vallás a'ól, kihúzza a talajt ma, amikor már az Isten halotti mivoltát is kijelentették a nyugati világban! Bár az ótestamentumi izraelita vallásról is itt-ott emlegetést tesz az író ezen könyvében, mégis félreérthetetlenül az újszövetségi krisztusi vallás újraértelmezéséről van szó. De miért is érdekel minket magyarokat ez a két könyv? Ma, amikor már úgy tűnik, hogy a modern tudományok támogatói avagy támadói a vallásoknak úgysem tudnak újat szülni és érdemleges érveket a napvilágra hozni, akkor különösen felfrissítően szolgál az a tény, hogy két korunkbeli héber tudós-író kertelés nélkül az olvasóik elé tárják nézeteiket és félremagvarázhatatlan törekvéseiket! De különösen fontos szerepet játszanak e könyvek, ha a mai magyar fiatalságot és a jövendőbeli magyar nemzedékek vallásos életének irányát vesszük figyelembe. Sikerül-e majd dr. Allegre fejtegetéseire alapozva egy történelemmel alátámasztott új, ultramodern fertiliti vallást létrehozni az eljövendő világ polgárainak részére, amely vallásban a kábító és izgató szerek központi fontosságúak lesznek és valóra fog-e válni majd dr. Schoenfield figyelmeztetése, hogy a világ békéje csakis a zsidó nép lángeszű vezetése alatt lehet elképzelhető és elérhető? A Jézus-rabbi közel kétezer évvel ezelőtti összeesküvése sikertelenül járt, amikor életét vesztette — ami viszont nem volt a tervben —, és azért a rabbinikus világbékének ezidáig különböző okok miatt késnie kellett. Lehetséges az, hogy a huszadik század embere végül is reátalált arra a csodagombára, amely lelkének megváltását valóra válthatja? Minket magyarokat nem az érdekel, hogy vajon melyik héber tudósnak van igaza a másikkal szemben. De bármelyik írónak is legyen igaza a héber-tudományban, a másikét semlegesíti! így történik az, hogy a két könyvnek az értéke egyenlő a nullával. Egy tény azonban félremagyarázhatatlanul bizonyos, a magyarságot illetően és pedig az, hogy sohasem volt még olyan időszerű és sürgős a mai magyar hitvallások kritikus átvizsgálása és az ős magyar vallás és erkölcs megtalálása és megvallása! A mai magyar szülők kishitűsége a jövő magyar nemzedékek vesztét jelentheti majd! Paposi-Jobb HOZZÁSZÓLÁS EGY,, KIEGÉSZÍTŐ”-CIKKHEZ A Szittyakürt 1972 évi januári számában egy érdekes tudományos cikk jelent meg S. L. V. aláírással. A cikkben a nevezett " kiegészítő”-t írt Maron Ferenc és Nyárády Gábor őstörténetet tárgyaló cikkéhez, amely a budapesti "Delta” című folyóirat 8 és 9. számában jelent meg. A kiegészítő cikkben foglalt viták főként azt igyekeznek bizonyítani, hogy a Kárpátmedencében a jégkorszak végén — tehát mintegy 15 ezer évvel ezelőtt —, már a korhoz képest magas kultúra virágzott és felhozza a kiegészítő cikkben, hogy Tokajhegyalján obszidián-bánya volt, amelynek nyoma ma is megvan. Az obszidián kő hajdani létezése tehát egyik bizonyítéka a kárpátmedencei őskultúrának, minthogy az obszidián egyik fontos eszköz volt a kultúra kialakításában. Az említett cikkből csak bizonyos részt ragadok ki —, mivel az egésszel foglalkozni igen hosszú volna és csak saját tapasztalatomat óhajtom hozzáfűzni. Előrebocsátom, hogy tizennyolcévig éltem Tarcalon és Tokajhegyalját meglehetősen ismerem. Tokajhegyalján, Bodrogkeresztúrban az első világháború után ásatást végeztek egy halmos területen, ahol rézkorszakbeli sírokat tártak fel. A szomszédos Tarcalon nem történt ásatás, bár ott — véleményem szerint — még régebbi kultúrnyomokat találtak volna. Tárcái község a tokaji Kopaszhegy északi, észak-nyugati oldalán fekszik a hegy lábán. Talaja lösz, amely kitűnő alkalmat adott az ősembernek kunyhóvájásra s később agyagégetésre. Az előtte elterülő síkság valamikor vizes, nádas lehetett, ami kedvezett a halászásra, pákászásra. Az életfeltétel tehát igen kedvező volt ott, már az őskorban is. A község ősi temetője évezredek óta a község felső határa fölött terül el a hegyoldalon, ahova — feltevésem szerint — a kőkorszaktól kezdve temetkeztek egymásfölé, mivel a földet felülről állandóan koptatta a víz és magasította a temetőt. A községet — s így a temetőt is —, mély hegyi út határolja mind a két oldalán, amely a szőlőföldekhez vezet s amelyet néhol már egészen az anyaszikláig lekoptatott a hegyről lerohanó víz. Az északkeleti oldalon évtizedek vagy talán századok óta is agyagot vájtak a környéken lakó aszszonyok házaik padlója mázolásához. Úgy került elő az egyik ilyen helyen egy sír, amelyben a csontváz zsugorított alakban feküdt, az anyaszikla fölött alig egy méterre ,ami nagy régiségre sem vall. Nekem — aki a közelben laktam — megmutatták az asszonyok a sírt, de küzdelmes szélsőjobboldali politikai harcom akadályozott benne, hogy illetékes helyen Budapestre jelentsem; különben is ott volt a község vezetősége, amelynek kötelessége lett volna azt megtenni. Én — amennyire pártmozgalmi életem megengedte, kutattam a vidéken és mindenütt megjelentem, ahol szőlő alá forgattak. így szereztem egy pár agyagedényt és néhány törmeléket. A törmelékek között találtam talpcsöves agyagedény darabot is, mint amilyet Schliemann talált Trójában. Ugyancsak összegyűjtöttem néhány lyukas agyaggolyót is, amelyet az asszonyok az őskorban nyakékként viseltek. De rátérek az obszidiánra. Tárcái község református temploma építésekor az alap ásatásakor az egyik munkás egy remek obszidián vésőt talált. Az utódja nekem ajándékozta. A véső mintegy 15 cm hosszú, kétujjnyi széles és szépen csiszolt volt. Cipősarok vas-szeget vágtunk vele és nem csorbult ki. Sopronba való áthe’yezésemkor magammal vit(Folytatás a 12. oldalon)
