Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1972-12-01 / 12. szám

1972. december hó 9. oldal «itmKÖtrr A KERESZT ES KARD MOZGALOM HANGJA TLEN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET! Irányváltozást! Minap munkába mentem a gép­kocsimmal, szokás szerint bekap­csoltam a rádiót és a következő üz­leti híradást hallom: “Újítsa meg Christmas és Chanukah club köny­veit". A vér az agyamat elöntötte, a szokásos reggeli álmosság is egy pil­lanat alatt elszállt a fejemből, a fer­tőzésnek, az agymosásnak ilyen cini­kus módon való propagálása miatt. Ebből a kis reggeli ébresztőből ki­indulva is elénk tárul, aki tisztán lát, sátán szolgálóinak mérhetetlen uralkodása a "Jézus hit” nélkül élő úgynevezett nyugati keresztény tö­meg felett. A közeledő karácsonyi ünnepek szolgálnak a legjobb alka­lomnak, hogy minél több tömegem­bert neveljenek, és minél kevesebb legyen az egy Isten hivő. A neon fé­nyek szolgálnak arra, hogy a valósá­got ne lássuk és meg ne értsük. A léleknélküli pompa dísz a legjobb álca, amely takarja a mesteri módon irányított félrevezetést, butítást. Magyar Testvéreim millió példa van előttünk, történelmünk tanúsít­ja, az a sok hiába kiontott magyar vér bizonyítja, hogy ez a sátáni erő elvette hitünket, hazánkat feldara­bolta, fiait a világba szétszórta, ott­hon börtönbe zárta. E sok megaláz­tatás ellenére szellemi vakságunk miatt ennek a könyörtelen erőnek voltunk csodálói és kiszolgálói. Gon­dolkodás nélkül hittünk benne, tőle vártuk nemzetünk ügyének felkarolá­sát, ma is vannak még sokan, akik még nem látnak tisztán, vagy nem akarnak látni. Mi, akik hiszünk abban, hogy van Isten, mert fajtánk mindég egy Isten hívő volt, szellemi forradalomra hív­juk fel a tisztán látókat, hogy végre rázzuk le magunkról mesterségesen ránk erőszakolt felfogást és hitet, amely nem csak a személyt, de az egész nemzetünket mindig romlás­ba döntötte. Szellemi forradalom harcosainak tudnia kell, hogy a sátán erői ne­künk mindig hazudtak, nagyon he­lyesen fejezte ki magát az egyik har­cos társam, mikor azt írta: Krisztus Urunk tanításait is meghamisították mikor a korbácsos Krisztus szájába ilyen szavakat adtak, hogy "szeresd az ellenségedet”, aki megdob kővel hajítsd vissza kenyérrel. Testvéreim ez ellentmondás! A mindenbe való belenyugvás a túlzásba vitt megaláz­kodás csak ennek az istentelen erő­nek a céljait szolgálja... Ez a ha­zugság kivetődik a hitéleten túl a né­peket irányító és vezető politikai életre is. Ennek tudatában meg kell, hogy értsed magyar testvérem, hogy mért nem kap meghallgatást a nyu­gati világ fórumán a magyar népünk ügye. Tudatosan azt akarják belénk ver­ni, hogy rokontalan kis nép vagyunk és örüljünk annak is, hogy megcson­kítva is, de élhetünk ott a germán és a szláv tenger közepében. Milyen őrültek voltunk, hogy ennek a hazug szellem-világnak áldoztuk fel magun­kat 1000 éven keresztül. Félreveze­tett vagy félrevezető prófétáink szemforgatás közben azt szavalták nekünk, hogy mi vagyunk és voltunk a nyugat védőbástyája, hogy még több vért adjunk. A szavalat csak a félrevezetést szolgálta a butítás miatt mindig megmaradtunk a csendes belenyugvásnál. Kérdezheted Testvérem, hogy mért? Mert a magyarok gerincét már I. István korában eltörték az országba hozott idegenek miatt. így mindig elmaradt a magyar nép cselekvése a saját sorsa ügyének megváltoztatá­sára __A magyar saját otthonában csak jobbágy lehetett, mert a be­özönlő idegenek, akiket a nyugati romantikával megszédített vezetők behoztak első számú polgárai lettek a magyar hazának, ranggal és va­gyonnal ellátva ők uralkodtak és még ma is uralkodnak az államal­kotó nép fölött. Az emigrációban még mindig meg­található ez a csökevény, az otthon­ról most nem beszélhetünk, mert szláv kommunista imperializmus alatt él népünk. A szellemi forradal­munknak innét kell kiindulnia, majd megerősödve birtokba venni az ősi földet... Ennek érdekében teljesen revideálni kell az ezer éves meddő politikánkat. Új utak mutatkoznak, népünk bölcsőjében ahonnét szár­mazunk, az ott élő testvér népek éb­redeznek. Ezt az ébredést nekünk nem csak figyelemmel kell kísér­nünk, hanem cselekvésre is el kell szánnunk magunkat. E végből sür­getjük a “Turáni” népekkel a baráti kapcsolatok felvételét. Első lépésnek ajánlatos lenne, ha a fiatal egyete­mista ifjaink felvennék a baráti és kultúr kapcsolatokat a török, Pa­kisztán, japán, kínai és bolgár ifjú­sággal. Politikusaink pedig több időt szen­teljenek a keleten feltörő új erők felismerésére és a kapcsolatok kiépí­tésére, mint hogy teljes idejüket a nyugati előszobákban alamizsna vá­rassál töltsék. Figyelmünk itt csak arra szorítkozzon, hogy tudjuk mi történik itt és ha még is akad barát azt is be tudjuk állítani céljaink se­gítésére, de a fő erőnket és időnket ne itt pazaroljuk el... Be kell lát­nunk, ha tetszik, ha nem sátán szel­lemiségtől uralt nyugattól, ma is csak a fennt álló status quot kaphat­juk, az pedig lassú, de biztos halálát fogja jelenteni népünknek a szláv kommunista imperializmus elnyo­mása alatt. Félre kell tennünk né­pünk érdekében minden régi, de meddő romantikus elképzelést, mert ha az új út felé vezető vonatról is le­maradunk, maradi kényelmes felfo­gás miatt, elfogja nyelni népünket a szláv tenger. Cselekvésre van most szükség, nem pedig hangzatos jelszavakra és beszédekre, mint azt eddig tettük, a beszédek elhangzottak megtapsoltuk őket és minden maradt a régiben. Az apró vezérecskék pedig diadalma­san ültek tovább a homokra épített fellegváraikban ... Úr Jézus Krisztus születésének idejét rövidesen ünne­peljük. Akkor lennénk hozzá méltók, ha mi is mernénk az akasztófák ár­nyékában követni őket az igazság, a rend és a becsület útján. Magyar Testvéreim, ne legyetek restek fogjátok meg a tollat, írjátok meg nekünk egy levelező lapon he­lyesli tek-e ezt az elképzelést vagy nem, amelyet fennt vázoltam. Adjá­tok tovább ezt a felhívást azoknak is akikhez esetleg nem ér el szavunk. Nem akarunk külön utakon járni, de a meddőn sem. Ha ez az akarat találkozik az emigráció többségi akaratával, ez lesz az a szellemi for­radalom, amely kitudná alakítani a “Nemzeti Frontot” amely képes vol­na egységes cselekvésre bírni a ha­zánk sorsáért aggódó honfitársain­kat. Ennek jegyében kívánok minden áldoztra képes magyar baj társam­nak áldásokkal teli békés ünnepeket, majd közös akaratunkból, magyarok Istene segítségével hazánk népének szabadságot hozó örömteljes új esz­tendőt. Vasvári Zoltán Címünk: Kereszt és Kard Mozgalom 256 Dayton Avenue Clifton, NJ. 07011 USA. Tel.: (201 546-5342 Kereszt és Kard Mozgalom vezetősége Istentől áldott békés karácsonyi ünnepeket és egy boldogabb magyar új esztendőt kíván a mozgalom tagságának és a nemzeti magyarságnak. MAGYAR BÁL NEW YORKBAN Előzetes értesítést adunk arról, hogy a 16. "MAGYAR BÁLT” New Yorkban a Hotel Hiltonban 1973. január 20-án tartjuk. Kérjük a nyitó lányok és fiúk jelentkezését telefonon leadni: 201-546-5342 vagy 212-HI-55706 az esti órákban. Bálkirálynő választás, magyar ruha verseny és jó hangulat várja a megjelenő honfitársakat a "magyarok magyar bálján”. Ismerősök és barátok címeit kérjük leadni a "Magyar Bál Com­mittee” címére 256 Dayton Ave., Clifton, N. J. 07011. Legyünk támogatói a Magyar Bálnak, hogy örögbítsük a ma­gyar hírnevet, valamint a tiszta bevételből a rendezőség is tudja akkor támogatni a magyar ügyeket és a fiatalságot. 180 ÉVES A KOLOZSVÁRI SZÍNHÁZ A trianoni békediktátum kö­vetkeztében Romániának ítélt Erdélyben évszázadokon át az iskolaszínjátszás, időnként a fe­jedelmi udvar alkalmi színjáté­kai és a főúri műkedvelő szín­játszás jelentette a színházat. S bár ezek a hagyományok nem lebecsülendők, a hivatásos ma­gyarnyelvű színtársulat megala­pításáig évszázadokig várni kel­lett. Az idevezető úton jelentős esemény volt, hogy Teleki Ádám 1772-ben Kolozsváron magyarul jelentette meg Cor­neille Cid-jét. A 80-as években egyre központibb helyet kap az állandó játékszín ügye, egyre többen ismerik fel az anyanyel­vű állandó színjátszás megte­remtésének fontosságát. 1792. november 11-én felgördül a füg­göny, lezajlik az első előadás. Kolozsvár ekkor még kisváros volt ahhoz, hogy egész éven át eltarthasson egy népes társula­tot és úgy látszott, hogy a sike­res indulás után a színház meg­bukik. Ekkor sietett a társulat segítségére néhány haladó szel­lemű nemes, elsősorban idő­sebb Wesselényi Miklós, aki jö­vedelmének jelentős részét a színházra költi. Wesselényi nem­csak adományoz, de éveken ke­resztül közvetlenül is részt vesz a kolozsvári színház szellemi irányításában és megszervezi annak vidéki vendégjátékait. Nagyvárad, Marosvásárhely, Nagyenyed, Brassó, Dés, majd Máramarossziget, Szatmár lát­hatja vendégül egy-egy rövi­­debb, vagy hosszabb szezonra a kolozsvári aktorokat. Az erdé­lyi nemesség egy része a szín­pártolásból oroszlánrészt vál­lalt magára, de a kolozsvári színjátszás így sem lett nemesi színjátszás, sohasem lett a ki­váltságosak színháza. A nézőté­ren a nemesi páholyok tulaj­donosai mellett ott voltak a polgári, az iparos rétegek is, amelyekre mindig számíthatott a színház. (A kőszínház építése­kor ingyenmunkával siettek a színház segítésére.) Aztán ott voltak a vékonypénzű diákok, akiket a színházbajárásért időn­ként a kicsapás veszélye fenye­getett. Wesselényi halála megint gö­röngyösebbé teszi a kolozsvári színészek útját. Az évek óta megkezdett kőszínház építése az árdrágulás miatt alig halad előre és a Kolozsváron játszó­hely nélküli kolozsváriakat Ma­rosvásárhely fogadja be. 1821- ben készül el a kőszínház, a Farkas utcában és majd egy év­századon át nyújt a kor szín­vonalán játszási lehetőséget a társulatoknak. Két évtized híján két évszá­zados múltra tekinthet vissza tehát a kolozsvári színészet és színháztörténet.

Next

/
Thumbnails
Contents