Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-12-01 / 12. szám
10. oldal 1972. december hó Dr. Somogyi Ferenc: KÜLDETÉS Az óamerikás magyarság a nemzet gerincét roncsoló nincstelenség és földnélküliség kiűzöttje volt. Ezt az állapotot nemcsak a nagybirtokok, hanem az idegen nemzetiségek és a zsidóságnak kedvező kormányintézkedések okozták. A 45-ös és 56- os emigráns pedig világot megrázó történelmi katasztrófák által lett a népek országútj ára kisodorva. Nyugalmat nem találó életének súlyos keresztje és forrón szeretett fajtájának az abortusz következtében a nemzethalál felé tántorgó szörnyű viziója alatt roskadozik. Amíg lélegzem, addig reménykedek elv alapján — hiszen ez tartotta a lelket 150 évig a török és osztrák ellen küzdő végvári vitézekben — a 20. század magyar végvári vitézei, a politikai emigránsok mindegyike egész erejével keresi a módozatot, hogy rendületlenül hitt küldetésének értelmében segítsen pusztuló fajtájának szabaddátételében és újból önmagára találásában. Ezen céltól vezetve nagyon sokan vállalnak olyan tevékenységet, amelyet otthon nem csináltak, s így lettek 1—2 évtized alatt írók, tudósok, művészek, politikusok, egyesületi vezetők, stb. Annál természetesebb, hogy azok, akik már otthon magyarságtudománnyal foglalkoztak, az emigráció élvonalába kerültek. A közelmúltban jelent meg egy közel 700 oldalas történelmi munka, mely a magyarság történelmét tárgyalja, érintve benne a legrégibb szumir kapcsolatainkat, s befejezve Mindszenty József bíboros hercegprímás úr 1971. szeptember 28-án történt kényszerű számkivetésbe érkezéséig. A könyv címe: "Küldetés", s alcíme: “A Magyarság Története”. A nemzet legjobbjai minden időkben rendületlenül hittek abban, hogy a Mindenható akarata folytán kerültünk a világ legveszélyesebb geopolitikai ütközőpontjába, a Kárpátoktól övezett Duna-medencébe. A szerző ezen vezérlő elv köré építette fel a magyar történelmet. Ennek megfelelően az első részben tárgyalt alapfogalmak után a magyarság történelmének Kr.e. 177-től Kr.u. 1038-ig terjedő II. része: "Készülődés a küldetésre” c. viseli. Itt helyesen írja a szerző: "A honfoglaló magyarok eleinek általános műveltsége más és magasabb színvonalú, mint az egykorú európai népeké. Ez a műveltség keleti, a nyugati lélek számára idegen. Ha a magyarság lovas-nomád műveltségéből indulunk ki, akkor a magyarság szerepe, története és küldetése a Kárpátok medencéjében, valamint az emberiség szolgálatában érthető és világos lesz előttünk.” Az ún. kalandozások, helyesebben honvédelmi hadjáratok nagyon is tervszerűek, s a későbbiek folytán igazolt, várható, főleg nyugati támadásokat igyekeznek megelőzni. Harcászati művészetüket vizsgálva azt mondhatjuk, hogy küldetésükre való ez irányú felkészültségük is kitűnő volt. Magától értetődő, hogy "A Küldetés Vállalása” c. III. rész Szt. Istvánnal, s a magyarság megkeresztelkedésével előálló új helyzettel kezdődik. A magyarság "a keleti pogány népekkel vívott súlyos harcok árán a kereszténység védőpajzsának szerepét, nagy történelmi küldetésének betöltését vállalja”. Már 1068-ban az úzok törnek be az országba, később a kunok zaklatják állandóan a keleti végeket; I. Imre a Balkánon elterjedt bogumil eretnekséget számolja fel a pápa kérésére. A mohipusztai vereség után a tatárok az országot megsemmisítik, azonban a tatárdúlás még évtizedekig megismétlődik, hiszen a török szultánok szövetségeseiként Erdélyt végig pusztítják. Nagy királyaink mindegyike újból és újból az elé a végzetes választás elé kerül, hogy betöltjük-e küldetésünket vagy sem. De emelett a magyarság történeti küldetését minden rendű magyar magáévá tette, hiszen II. Pius pápa 1460 körül a frankfurti birodalmi gyűlésen mondotta: "Magyarország a kereszténység pajzsa és bástyája.” A szigetvári kirohanás, Eger védelme a magyar nők által, a végvárak hősi ellenállása örökké ragyogó bizonyítékok. Zrínyi Miklós gróf a "Szigeti veszedelem” c. hőskölteményében örökíti meg ezen történelmi küldetés lényegét. Buda török uralom alóli felszabadítása a "Helytállás” c. IV. rész záró akkordja. Ezekben az évszázadokban a Nyugat nemhogy segítséget nem igen adott, hanem igyekezett még elvenni tőlünk azt, amire az adott helyzetben alkalom nyílott. A török elleni támasz reményében fogadták el a rendek a Habsburg dinasztiát, amely több, mint 3 évszázadon át gyötörte a magyarságot. Habsburg királyaink vagy szánt-szándékkal küldték a Básta, Caraffa, Hocher, Haynau és hasonszőrű martalócokat a magyarság pusztítására, s akkor szadisták voltak, vagy pedig nem tudtak ezekről Azok, akik ismerik az orosz irodalmat és történelmet, azt is tudják, mit jelent az orosz messianizmusból származó szlavofilizmus (vagy más szóval pánszlávizmus). A Münchenben megjelenő "Zarubiesé” ("Túl a határon") című orosz folyóirat 1971. június 2-i számában jól dokumentált cikk jelent meg a pánszlávizmus eredetéről V. Gorsky aláírásával. Szerinte e mozgalom így keletkezett: a firenzei összejövetel meghiúsulása után (1439) s Konstantinápoly elestével (1453) egy Filopé nevű szerzetes Eleazar kolostorából levelet írt az akkori moszkvai cárnak, III. Ivánnak (1462—1505), s kifejtette előtte, hogy ezentúl már csak a Moszkvai Fejedelemség képviseli az igaz keresztény (orthodox) hitet. Majd kérve-kérte a cárt, őrizze meg a hit tisztaságát, hiszen "a két Róma már elesett, s a harmadiknak (Moszkvának) meg kellene maradnia érintetlenül, mivel negyedik Róma nem lesz többé”. Ez a felfogása az oroszok között gyorsan elterjedt, egyházi körökben, hivatalos helyeken és a nemességnél egyaránt. Idővel ez az eredetileg bölcseleti-misztikus "isteni elhivatottság” politikai és katonai expanziós jelleget öltött s Oroszország történelme ezentúl folytonos hódítások sorozata, úgy Európában, mint a Kaukázusban vagy Ázsiában. Orosz bölcselők és írók nagyszámú gárdája (Khomiakov, Kartasev, Bergyajev, Akszakov, Dosztojevszki, Truveckoi és mások) a XIX. és a XX. században ki-ki a maga módján fejleszti tovább az orosz messianizmust s a belőle származó imperializmust. A cári hatalom a messianizmus álarcával viseli háborúit a szélrózsa minden irányában. Helyszűke miatt nem lehet e cikk keretében felsorolni a sok orosz hódítást, de az érdeklődők bármely lexikonban megtalálhatják azok felsorolását. Az orosz imperializmus és kolonializmus kétség kívül Filopé barát messianizmusából fakad. "Oroszországnak az a hivatása, hogy az egész a bűntényekről, s akkor idióták voltak. Az igazság kedvéért megjegyzem, hogy az utolsó erős kritika nem a jelenleg tárgyalt műből lett idézve. Fráter György, Bocskay, Bethlen, majd II. Rákóczi Ferenc ennek a küldetésnek a végrehajtóiként áldozták fel magukat a szabadság oltárán. Az első és II. világháborúban új keleti népáradás és pogányság zúdult Európa felé hazánkon keresztül. Nemzetünk nem óhajtotta a háborút, de mindkét esetben újból vállalta a küldetést, öntestével védve azt a nyugatot is, amely ezen alkalmakkor már nemcsak közömbösen nézte az élet-halál küzdelmet, hanem még össze is fogott az emberi szabadság, méltóság és a kereszténység halálos ellenségeivel. A szerző határozottan kijelenti, hogy Budapest és a Dunántúl hős védői 1945-ben megmentették újból Nyugat-Európát azáltal, hogy az orosz hordák egyesülését a francia és olasz kommunistákkal megakadályozták. Mindszenty József bíboros hercegprímás és Márton Áron erdélyi püspök mártírokká váltak a keresztény hit és erkölcsi világrend védelmében, ma pedig a hivatalos római egyház nyájasan egyezkedik a véreskezű ateistákkal. világot megváltsa” ("Ex Oriente Lux” — "Az orosz Istennek választott népe” — "Az orosz nép Isten igéjének hirdetője” — "Az orosz népet Isten arra szemelte ki, hogy az egész világot irányítsa”, stb.). Ezeket az elveket regények és irodalmi lapok hosszan ismételgették, mialatt Északon, Délen, Keleten és Nyugaton mindenütt megindult az orosz katonai terjeszkedés, dörgött az ágyú, süvített a puska s csörtetett a kard és a bajonett. A cári politika a messianizmussal összekötött imperializmust a szláv népek körében vallásos és faji köntösben, másutt inkább bölcseleti-misztikus mezben terjesztette, de mindig hatalmi céllal s a moszkvai csoport uralma javára. A fentebb idézett cikk szerzője nem is tagadja Oroszország imperialista jellegét s példaképpen Ákszakovot idézi: "Az orosz messianizmus a nacionalizmust és az imperializmust testesíti meg!” Majd ezt a mondatot ismétli meg: "Isten felmagasztalta a bátortalan Oroszországot... Oroszország hatalmas területeknek lett birtokosa a Földön. Birtokai három földrészre terjednek ki. Övé a világ egyhetede ...” Ugyanakkor azonban világosan felismeri e terjeszkedés imperialista veszélyét s utópikus jellegét. Az 1917-es forradalom után a jelszavak kissé átalakulnak. "Béke a kunyhókban, harc a paloták ellen!” Békét akarunk, terjeszkedés és adó nélkül!" "Szabadság, egyenlőség, testvériség!” Mihelyt azonban megszilárdul a bolsevista hatalom, a hangvétel is módosul: "Világ proletárjai, egyesüljetek!” (Természetesen Moszkva égisze alatt.) "A bur-1956-ban a magyarság újból egyedül, puszta ököllel is betölti küldetését, elsőnek bizonyítva be, hogy a kommunizmus is sebezhető és sarokbaszorítható. Az otthoni magyarság passzív ellenállással ma is hol öntudatosan, hol öntudatlanul teljesíti kötelességét, az emigráció áldozatos rétege pedig nyíltan vállalja népe sok évszázados küldetését. Mindezek megvilágítása a szerző dr. Somogyi Ferenc egyetemi tanár, volt országgyűlési képviselő igen nagy érdeme. A mű egyetlen hiánya szerintem az, hogy nem mutat rá arra a tényre, hogy ez a küldetés vállalás a fő oka annak, hogy annyi és oly megátalkodott ellenségünk és rágalmazónk van az európai népek, főleg a szlávok soraiban s ezért ítéltek halálra bennünket, amit a nemzetgyilkos abortusz törvénnyel igyekeznek elérni. A szerző nagy szolgálatot tett elsősorban azoknak a politikai menekülteknek, akik nem akarnak lesüllyedni a bevándorlók nívójára. Ez utóbbi ugyanis azt jelentené, hogy minden szenvedésük, hazátlanná válásuk, nemzeti, családi és egyéni tragédiájuk hiábavaló volt. A küldetés vállalása öntudatot, hitet és reményt önt az elcsüggedt szívekbe. Fazakas Ferenc (Elhangzott dr. Somogyi Ferenc tiszteletére rendezett clevelandi díszvacsorán.) zsujok elpusztítására felgyújtjuk az egész világot!” "Legyen világforradalom!" "Ó Nyugat, jöjj hozzánk testvéri lakomára, amíg lehet!” (Alexander Block.) “Moszkva a világkommunizmus Mekkája!” S a vörös hadsereg csakugyan mozgásba jön: Európában, a Kaukázusban és Ázsiában. A régi cári messianizmus álarcot cserél: a kommunizmus és a népeknek a kapitalista járom alól való felszabadítása jelmezében "boldogságot hoz az egész világnak” s nemcsak azoknak a népeknek területeit hódítja meg, melyek kihasználva a forradalmat, 1917-ben önálló államokat hívtak életre, mint pld. a Balti államok, Lengyelország, Fehéroroszország, Ukrajna, Észak-Kaukázus, Georgia, Örményország, Azerbedzsán, Turkesztán, hanem olyan államokat is elfoglaltak, melyek sosem tartoztak a régi Orosz Császársághoz, mint Kelet-Németország, Csehszlovákia, Románia, Magyarország, Bulgária. Közép- és Kelet-Európában már csak Jugoszlávia, Albánia és Görögország tud az orosz terjeszkedésen kívül maradni. 1945 után a szovjet birodalom világot domináló hatalommá válik. V. Gorsky, a fenti cikk szerzője elítéli ugyan az orosz imperializmusnak szovjet színekben történő feltámadását, ugyanakkor azonban úgy véli, hogy "a bolsevizmus nem más, mint az orosz messianizmus utolsókig való megvalósítása”. Vegyük tudomásul, hogy ez a kijelentés egyike az orosz részről megnyilvánuló első ilyen értelmű nyilatkozatoknak, s hogy tárgyilagosan és a történelmi hűségnek megfelelően boncolja azt a bajt, mely valamikor a cári Oroszországot roncsolta, ma pedig a Szovjetuniót fertőzi. Cs. V. L. A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA Kiadja a mozgalom központja XIV. évfolyam 12. szám — 1972. december hó Levelezési cím: Kereszt és Kard Mozgalom c/o Vasvári Zoltán, 256 Dayton Ave., Clifton, N.J. 07011 A SZLAVOFILIZMUSRÓL
