Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-12-01 / 12. szám
2. oldal «ITTVAKOfcT 1972. december hó DR. MIHÁLY FERENC: ’’NIMRÓDNAK FIA KÖNYÖRÜLJ RAJTUNK Éppen egy esztendeje múlt annak, hogy megírtam és a "Szittyakürt” 1971 decemberi számában leközölte “Gondolatok egy prédikációhoz” c. tanulmányomat, melyben történelmi adatokkal, továbbá a Bibliával és a Talmuddal bizonyítottam, hogy Jézus Krisztus nem Dávid király családjából, hanem a Nimród kushiszkita magyar népéből származott. A hozzászólásokra válaszolva, a "Szittyakürt" 1972 júliusi számában közölt "Válasz a hozzászólásokra” című cikkemben alkalmam volt még több adattal bizonyítani, hogy Isten az ő szkita-magyar népén keresztül küldte el az Ő Fiát az Ő Igéjének tanítására. A tanulmány — újságcikk-szerű formában — ezzel lezártnak is tekinthetném, de egyik ismételten hozzászólóm, dr. Gálfi Géza a Szitytyakürt 1972 szeptemberi számában úgy fogalmazta meg hozzászólását, hogy az a gyanútlan olvasóban — aki tanulmányom mindkét részét esetleg nem olvasta — azt a hiedelmet keltheti, mintha én azokban a Katolikus Egyházat és annak dogmáit támadtam volna, vagy mintha engem írásaimban "mások vallásos érzületének megbántása”, sőt "antiszemitizmus” avagy "vallásalapítási” szándék vezetett volna, vagy éppen a "magyar ügynek” ártanék. Testvéreim, a rám dobott kőre nem akarok kővel válaszolni, hanem a tudománynak ama kenyerével, melyet Jézus Urunk úgy fejezett ki, hogy "keressétek az igazságot és azt a háztetőkről is prédikáljátok”. De kérdem, vajon egyházellenes dolog-e a történelem igazságainak feltárása, antiszemitizmus-e a régi zsidó iratok történelmi adatainak felhasználása? Avagy megbántom-e valakinek vallásos érzületét azzal, hogy olyan tényeket tárok elé, amelyekről eddig nem volt tudomása, de lelke mélyén mindig égett a vágy, hogy megtudhassa az igazságot? Milyen magyar ügynek ártok én azzal, hogy bebizonyítom, hogy Jézus vérünkből való vér és húsunkból való hús volt? De kérdezhetem fordítva is: Mi haszna volt a "magyar ügynek” abból, hogy eddig Jézus emberi származását a zsidókra erőszakoltuk? A zsidók nem örültek neki, de a magyar hitélet sokat veszített vele. Mindezek után azt kell hinném, hogy az alaptalan vádak csak arra valók, hogy tudományos bizonyítékaim hitelét gyengítsék és hamár azokat cáfolni nem lehet, akkor az ügyet tudományos vita helyett a vádak és védekezések útvesztőjére tereljék. Én erre nem vagyok hajlandó. Mindazonáltal úgy érzem, hogy a hozzászólónak még néhány megjegyzésére válaszolnom kell. Dr. Gálfi Géza lehetetlennek tartja azt, hogy Ottó fráter és társai, akiket IV. Béla királyunk felesége Mária királyné rokonai felkeresésére Szíriába küldött, ott áriánus magyarokat talált volna, mert szerinte "áriánusokról a VII. század után a történelem semmit sem tud”. Ezzel szemben a dr. Fehér Mátyás Jenő által közölt részlet a Kassai Kódexből, az "Exodus Fratrum” azt írja, hogy Ottó fráter a Kur folyó mentén — tehát a mai Szíriától északra és a Kaukázustól délre — 1233-ban megtalálta a "Keleti Magyarokat, akik ugyan kereszténynek vallották magukat, de vallásukban a georgiaiakat és örményeket követik, de sokan közülük szaracénok”, sőt némelyek "áriánusok módjára élnek”... "a testvérek hirdetni kezdték közöttük a katolikus hitet és nagyonis könynyen megértették őket, mert beszélték nyelvüket”. Barcha Murta (Barcsai?) nemes férfiú is fogadta őket, stb., stb.) Ottó fráter betegen érkezett a pécsi kolostorba, ahol az utolsó kenet szentségétől felfrissülve mindezeket rendtársainak tollbamondta és az útitérképet a testvérekre bízva meghalt. Azt írja a továbbiakban dr. Gálfi, hogy “semmi nyom nincsen arra, hogy Palesztinába valaha is szumérokat telepítettek volna”, mert az légvonalban 1500 kilométer távolságot jelent és így lehetetlennek tartja, hogy II. Sargon, majd Nagy Sándor Sumériából (Nimrudból, Samarrából és Susánból) oda áttelepítést hajtottak volna végre. De vajon akkor ez alapon azt is lehetetlennek tartja, hogy Nebucadnezar zsidókat hurcoltatott volna el Judeából Babylonba, tehát hasonló távolságra? Sőt akkor nyugodtan lehetetlennek tarthatjuk azt is, hogy Cyrus hozzájárulásával onnan vissza is térhettek, másodszor is megtéve ugyanazt az 1500 kilométernyi távolságot. Miért ne tudták volna a kushi-szkithák ugyanazt a távolságot megtenni, amire a zsidók kétszer is képesek voltak. De ha mindezt dr. Gálfi nem hiszi a történészeknek, higyje el a Bibliának (II. Kir. 24 és Esdr. 4,9.) és a Collins Dictinary of the Bible által az 513. old. a Samaritánusokról és az 546. oldalon a Shushanitákról írottakat. Ezek "szent írások”. Miért haragszik hát a hozzászóló énrám, amikor és ugyanezeket leírom és történelmi adatokkal kiegészítve a ma embere részére érthetővé teszem és a történészek megállapításain — miszerint Jézus nem volt zsidófajú — túl menve, bizonyítom, hogy magyar volt a Nimród népéből. Ide tartozik még dr. Gálfinak az a megjegyzése, hogy a Talmud nem bír a szemtanú hitelességével, mert azt mai formájában Mezopotámiában állították össze Kr.u. 1000 körül, tehát a Jézus származására vonatkozó tételei nem származhatnak kortársaitól, és Luzsénszkyre hivatkozik. Luzsénszky azonban a Talmud magyar fordításának előszavában nem ezt írja, hanem a következőket: “... egy Juda nevű rabbi Kr.u. 150- ben egy könyvet állított össze, mely könyv Misna elnevezést nyert”. (Az ebbe felvett régi iratok alapján hivatkoznak Jézusra.) "A későbbi évszázadok folyamán a Misnát Palesztina és Babilónia zsidó iskoláiban különböző kommentárokkal bővítették.” "Ezek a magyarázatok Gemara név alatt ismeretesek és a Misnával együttesen ... Talmud nevezet alatt idéztetnek.” "A babiloni Talmud Krisztus után 500 körül készült el.” Tehát nem 1000-ben. A Collins Dictionary of the Bible is azt írja az 580. lapon, hogy a Talmudot — már meglévő régi iratokból — Kr.u. 70- ben kezdték el egy egységes műbe összegyűjteni. Tehát nyugodtan elfogadhatjuk, hogy Jézusra vonatkozó adatai kortársaktól származnak, akik — az Enciclopedia Britannica szerint — "akkor tanítottak, amikor Jézus élt”. Azokban pedig többször is előfordul, hogy Jézust hol Noé, hol Nimród leszármazottjaként gyalázzák és istentagadó góynak nevezik. Ha Jézus zsidó lett volna, pláne a Dávid király családjából, akkor ilyen jelzőkkel nem illették volna. Én azonban elismerem a hozzászólónak, vagy bárkinek azt a jogát, hogy ha lelki üdvösségéhez zsidó Krisztusra van szüksége; Legyen neki az ő hite szerint. Tiszteletben tartom mindenki hitét. Tanulmányomat én azoknak írtam, "akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot” és azt akkor is szívesen fogadják, ha az eddigi ismereteikkel ellenkezik. Sőt merem állítani, hogy sok ezer magyar testvérünk boldogan veszi tudomásul, hogy nekünk több közünk van az Úr Jézushoz, mint bármely más népnek. Ki kell még térnem dr. Gálfi ama megjegyzésére, mellyel Ernest Renan — aki a College de France professzora volt — kutatásainak és megállapításainak értékét azzal igyekszik csökkenteni, hogy Renan szabadkőműves volt. Én nem tudom, hogy az volt, de Jézusról a legnagyobb tisztelettel és szeretettel ír. A galileai és samariai nép jellemvonásairól, egyenes, barátságos és segítőkész magatartásáról, a nők szépségéről és kedvességéről, vendégszeretetéről elragadtatással nyilatkozik. Ellenkezően a judeaiakról (zsidókról), akiknek vallása tiltotta azt, hogy házukba idegent befogadjanak. Ismerve a szabadkőművesség és a zsidóság kapcsolatát, ha Renan szabadkőműves lett volna, akkor Jézus életéről szóló könyvét egész másképpen írta volna meg. Ő egész életén át gyűjtötte az adatokat Jézusra vonatkozóan és 1860—61-ben két évig járta Palesztinában Jézus lábanyomát, mire kijelentette, hogy Jézus nem volt zsidó. Ugyanezen megállapításra jutott, több más történész között, H. S. Chamberlain is és nem utolsó sorban a mi Zajthy Ferencünk és Ft. Szelényi Imrénk, hogy a másik nagy hittudóst dr. Pálfi Károlyt se hagyjam ki, nem beszélve a jelenleg még élőkről, köztük Badiny Jós Ferencről, stb. Végezetül megköszönöm dr. Gálfi Géza testvéremnek hozzászólásait, de sajnálom, hogy őt sem az igazság érdekli, hanem az, hogy neki legyen igaza. De nem haragszom indokolatlan vádjaiért, elvégre magyarok vagyunk és én mindnyájunk nevében kiáltom az Úrhoz: "Nimródnak Fia könyörülj rajtunk”, mert ha Te nem segítesz, elveszünk. hogy a magyar nemzet fogy, és ha a helyzet nem változik, 60 év múlva a jelenleginek a negyedére csökken. Ezért minden erőnket a népesedésügy támogatására fordítsuk mindenek előtt. Elsőrendű feladatunknak tekintsük nyugat helyes tájékoztatását a magyarság történelmi szerepéről, a Kárpátmedence valódi helyzetéről (így Magyarország antidemokratikus felosztásának káros következményeiről) és anyagi erőnkkel segítsük elő ilyen célú, főleg idegennyelvű propaganda-anyag kiadását és terjesztését. Magyarnyelvű sajtóterméket csak akkor támogassunk, ha ennek a célnak a szolgálatában áll. Szomszédaink soviniszta, gyűlölködő csoportjai minden eszközzel igyekeznek a magyarságot beszennyezni, és ebben a Magyarországon gyártott és külföldre kijuttatott magyargyűlöletttől fűtött filmek is segítik őket. (Pl. frank-per, újvidéki-eset, marsellei királygyilkosság, stb.) Hogy ezeket ellensúlyozzuk és nyugatot helyesen tájékoztassuk, minél szorosabb kapcsolatokat kell kiépítenünk a nyugati közvélemény felé. A trianoni békediktátumba való belenyugvás álláspontján lévő, álmagyar csoportok működését minden eszközzel lehetetlenné kell tennünk. Keresnünk kell a velünk szükségszerűen sorsközösségben lévő és velünk együtt élt népekkel a baráti kapcsolatot, mert a kölcsönös megértés nélkül a Kárpátmedence egysége meg nem valósítható. Dr. Gálfi Géza európai elnök SZABADSÁGHARCOS HÍREK A "Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség” európai szervezetei a szabadságharc 16. évfordulója alkalmából közös értekezletet tartottak a franciaországi Mulhouseban 1972. október 21—22-én. Megjelentek a franciaországi, németországi, belgiumi és svájci szervezetek küldöttei, András Sándor vezérőrnagy, Szövetségünk örökös díszelnöke üdvözletét küldte ez alkalommal az európai elnökségnek, külön kiemelve, hogy szervezetünk a magyar szabadságharc elveinek és tisztaságának utolsó mentsvára. A megjelentek kétnapos tárgyalásuk során áttekintették a magyarság és az emigráció helyzetét. Megállapították, hogy változatlan céljaink, azaz Magyarország teljes szabadságának visszaállítása, a Kárpátmedence gazdasági egységének helyreállítása az ezeréves természetes határokon belül, a többi testvérnéppel való egyenjogúság alapján, az elmúlt 16 év alatt nem sok előrehaladást mutattak. Ennek fő oka az, hogy emigrációnk életében a vezetőszerepet egy olyan csoport akarja játszani, melyet a Trianont létrehozó és fenntartani akaró magyar-ellenes tőke támogat. így ezektől a magyar érdekek képviselete sohasem várható. Ennek a csoportnak a vezetői személy szerint főleg ahhoz a réteghez tartoznak, amelyik Magyarországot évtizedeken át, a két világháború alatt is vezette és ügyetlen politikájával tönkre is tette. Ezen egyének a dolgokhoz való hozzá nem értés tulajdonságát az emigrációban is megőrizték, aminek legerősebb bizonyítéka az, hogy az általuk idekint hangzatos tisztségekkel felruházott, belső bizalmukba fogadott, sőt többszörös lovaggá ütött egyének egymás után leplezték le önmagukat: így a 8 éven át “világfőtitkár”-ként futtatott, majd a legbizalmasabb iratokkal "hazadisszidált” Mikófalvy, valamint ennek többi társai, akikről az egyik botrány után a másik derül ki, hogy egyiküket nemrég a nyugati bíróság kénytelen volt börtönbezárni, közönséges bűncselekmény miatt. Ezen csoporthoz tartozó, egykori kommunista rendőrtisztek szabadságharcos álruhában szervezik a "hazafias célú” gyűjtéseket, melyeknek egyetlen eredménye magáncélokat szolgáló villák felépülése és ilyen egyének gondtalan megélhetése munka nélkül. Az emigrációban van áldozatkészség, de ezt a jószándékú emberek nem mindig helyes irányban gyakorolják. Ezért felkérjük az emigrációt, hogy a jövőben a magyarság támogatására szánt segítségét elsősorban közvetlen nemzetvédelmi célokra adja és ne kétesmúltú egyének által szervezett hangzatos célú, de egyéni érdekeket szolgáló gyűjtések számlájára. így mindenekelőtt elsőrendű céljának tekintse az abortusz elleni harcot, a magyar népszaporodás ügyét, sokgyerekes családok támogatását (otthon is), mert, ha nincs magyar gyerek, nincs magyar jövő és minden munkánk hiábavaló. A statisztika által kimutatott 2,6 ezrelékes szaporodásban bent van az országba állandóan betelepedő idegen elemek száma is, a valóság az,
