Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-11-01 / 11. szám
8. oldal «ITTVAKÖHT 1972. november hó Ruszéik haza — most az araboknál Ez év július 18-án az egyiptomi arabok vezére Anwar Sadat félreérthetetlen hangon kiutasította a már 33.000 létszámot elért szovjet katonai tanácsadókat Egyiptom területéről. Azóta a tanácsadók kivonása rendszeresen folyik és amit a szovjet beavatkozás 17 év alatt elért a Közel-Keleten az ma látszólag mind összeomlóban van. 1955 óta több billió rubel értékben támogatta a Szovjet katonailag és gazdaságilag Egyiptomot. Abdel Nasser annakidején a Szovjetunióhoz kényszerült fordulni segítségért azután, hogy a nyugat visszautasította azt. Ezzel azután három legyet voltak képesek agyoncsapni egy csapásra a nemzetközi imperialista világpolitikusok. Az első az volt, hogy a fegyverekkel és a segéllyel a Szovjetnek alkalmat adott arra, hogy a Közel-keletre és Afrikába becsempészhessék a marxista kommunista elveket és gyakorlatot. A második legyet azzal csapták le, hogy az önvédelem ürügyén és mint “igaz” antikommunista bástya Izrael elnyerte a Nyugat azonnali és teljes, minden irányú támogatását. Ügy aztán a zsidó állam álig felfegyverkezhetett, majd 1967 nyarán egy villámháború keretében megháromszorozhatta területét. Az a történelmi tény, hogy Marx és Engels filozófiái valójában Izrael fiainak elméletei és torzszüleményei voltak mit sem zavar a mai kábult világképben! A harmadik légy akkor múlt ki, amikor az USA szintén megjátszotta az antikommunizmus látszatát és mint a Szovjetunió terveinek egyedüli meggátlója lépett elő békére noszogató jóságos nagybácsiként. Valóban, az USA ügyesen kihasználta a legideálisabb politikai pillanatot! Ez a nagyfontosságú hármas politikai valóság igen könnyen megvilágítható a következő tényeket figyelembe véve: Amikor július első hetében az arab premier, Aziz Sidky, Moszkvába utazott egy három napos tárgyalásra, ahol a további katonai segítséget kívánta kicsikarni a Szovjetuniótól, akkor már ottlétének első napján kinyilatkoztatták neki a moszkvai főnökei, hogy ügyködése ilyen irányban teljesen hiába való lesz! A Szovjet ezen nemvárt viselkedését az Arab Szocialista Egység Pártjának Központi Tanácsa egy elkövetkezett ülésén kiértékelte és ott hozták meg a határozatot a Szovjet katonai tanácsadók kiutasítására. Mi a haszna az olyan "bajtársnak”, aki nem hajlandó megmozdulni az Izraeliták ellen se békés se háborús módszerekkel? Inkább, magukat az arabokat is visszarántják és szándékaikban elgáncsolják! A se nem hideg — se nem forró politikai állapot helyében a Közel-keleten azért most egy langyos és elviselhetetlen politikai fűrészelgetés folyik és az arab nép tudatos ámítása. Így hát nem csoda, hogy Sadát elnök nagy nyomás alatt áll a pezsgővérü, harcolni akaró arab fiatalok követelődzéseitől. A legtermészetesebbnek bizonyuló eljárás éppen a hasznavehetetlen Szovjet kiutasításában adódott. Főleg az arab katonai vezetők elégedetlenkednek a se háború — se béke helyzet miatt és azért mert a oroszok által üzemelt katonai bázisokat csak külön pecsétes engedély használatával közelíthették meg avagy tehették be oda a lábaikat. A szovjet radarállomást pedig meg sem közelíthették az arabok. Az oroszok Nixon elnök moszkvai látogatása után azonnal lelassították a már 1967 után megkötött arab— szovjet segélyegyezmény értelmében szállítandó fegyverek és hadigépezetek átadását. Bár a világsajtó és az amerikai hírszolgálat is egy jó ideig tagadott mindenféle ilyen irányú szovjet—amerikai egyetértést, de mégcsak e kérdésnek esetleges felmerülését is — most mégis, úgy apránként a Nixon—Kosygin májusi tárgyalások eredményei lassan-lassan csak napvilágot látnak. A helyzet az, hogy a két világnagyhatalom vezetői elérkezettnek átták az idejét az arab államok felfegyverzésének a lelassítását és azok hadi erejének gyengítését. Ezzel az egyiptomiak a legfontosabb támadó és távolsági fegyvernemek hijjában hoppon maradtak. Sadát szerint az egyiptomiak mit sem veszítenek a tehetetlen társ kitessékelésével. Július 24-én ki is jelentette, hogy ha kell Egyiptom egyedül is hajlandó lesz megviaskodni Izraellel! Ugyanazon a napon Egyiptom Szíriát és annak elnökét Hafez Assadot is sürgette, hogy kövesse az egyiptomi példát és ők is küldjék haza a ruszkikat! Az oroszok azonnal megfenyegették Szíriát kijelentvén, hogy abban az esetben minden további segítséget megvon! Ugyanakkor a pekingi rádió lelkesen üdvözölte Egyiptomot hangoztatván, hogy: “A "hősies egyiptomi népet nem lehet lealacsonyítani!” A beiruti arab hetilap az A1 Hawadith, egy értekezésen kikérdezte Jaafar Nimeirit, Szudán elnökét a szovjet és kínai segélyek felől, amellyeket országának nyújtottak ezidáig és az elnök bevallotta, hogy amíg a szovjet segély méregdrága, késve érkezik és gyatra minőségű, addig a kínaiak által leszállított tankok és MÍG 17-es repülőgépek kitűnőek és teljesen ingyen kapták! Mao Ce-tung azt mondotta neki, hogy az imperializmus elleni küzdelemben a kínai nép hajlandó lesz mindig ajándékozni és áldozatot hozni a szudáni nép megsegítésében és az ossz arabok támogatásában. A kínaiak betartják ígéretüket és amint leszállították az árúkat és betanították a szudániaikat azonnal haza is mentek amíg az oroszok államot kívánnak teremteni az államon belül! “Ha tudtam volna, hogy így üzletelnek a kínaiak” — mondotta Nimeiri — "akkor sohasem kezdtem volna az oroszokkal! A jövőben nem fogom megújítani kapcsolatainkat és szerződéseinket a Szovjettel.” Meddig lesznek hajlandók az arabok elmerészkedni szovjet-ellenes politikájukkal? Sadat július 24-én azt is kijelentette, hogy "Mi ebben az országban sohasem leszünk marxisták!” Pedig nem egészen másfél évvel ezelőtt még egy 15 évre szóló egyezményt kötött Sadát az oroszokkal. Az aswani gát egy billió rubeljába került a Szovjetnek és, hogy 1967-ben és később is az izraeliták nem rohanták le Egyiptomot, teljesen az arabok a Szovjet jelenlétnek köszönik és könyvelik el. A több, mint 5 billió rubeles katonai segély újra felépítette — úgy ahogy — az egyiptomi hadsereget és a szükség azt mutatja, hogy egy néhány ezer katonai, ipari és gazdasági tanácsadónak mégis maradniuk kell, de most már megváltoztatott magatartással. Az arabok tudják jól, hogy katonáik és munkásaik még mindig kétbalkezesen kezelik a fejlett szovjet fegyvereket és gépeket. A tanító mesterek mégiscsak kellenek a Szovjetből. A repülő és hadihajó bázisok pedig arab kézbe és irányítás alá kerülhetnek majd. Az oroszok viszont ravaszul magukkal vitték a bázisok fülét és lelkét a radart és elektromos berendezést! Azok nélkül az arabok valójában tehetetlenek lettek egy esetleges villám támadás ellen. Bár az egyiptomiak és a lybiaiak terveznek egyesülni és az irakiak is követni kívánják Sadát példáját — az oroszok is és az izraeliták is tudják, hogy az arab katonai erők egyesülten sem jelenthetnek nagy veszélyt. A veszély abban van, hogy az arabok nem hajlandók a nemzetközi demokrácia "testvéri” útján haladni! A volt professzor Mohamed Jamil Shalesh, aki jelenleg Irak Információ minisztere Bagdadban félre érthetetlenül fejezte ki az arab hangulatot mondván: "A mi erősségünk a BAATH — az Arab Szocialista Párt — de alattvalói és másodrendű csatlósai nem vagyunk más ún. szocialista államoknak. Bizonyos tekintetben mi szocialistábbak vagyunk, mint az oroszok, és a mi szocializmusunk arab szocializmus. Az ateista politikát pedig sohasem fogjuk lenyelni!” Az oroszok nagyon úgy érzik magukat most, mintha egy várat építettek volna arab homokból, amely a tüzesen sütő afrikai anptól hirtelen kiszáradt és összeomlott. Ezt a nyugat is megtanulta már annak idején és azért az elmúlt másfél évtizedben szovjetet használva eszközül próbálkoztak valamilyen formába kényszeríti és lehűteni a robbanékony Izrael-ellenes arab világot. A múlt században egy napóleoni francia generális, amikor a Krimbe érkezett azt kiáltotta: “Itt vagyok és itt maradni fogok!” Mintha most az oroszok tökélték volna el magukat hasonlókra Kairóban. De valljuk be az igazat — az orosz jelenlét Egyiptomban és bármely más arab országban, legyen az Szíria, Lebanon, Irak, Jordan, Oman, Kuwait, Yemen, Somália vagy a Gulf-i sheikek kiskirályságai — ahol félbillió muzlum lélek él az egykori római birodalomnál is nagyobb területen — csak is nyugati és pontosabban amerikai beleegyezéssel lehetséges! Az USA a világ kolonizálását — bocsánat, demokratizálását! — nyíltan és közvetlenül ma nem teheti még meg. Azért már évtizedek óta a Szovjetuniót használja fel előőrsnek és bikacsöknek. Velük láttatja el az államfelforgató átformáló kegyetlen munkát és amikor a megannyi szerencsétlenül szenvedő népek fulladásig tellenek az orosz kultúrával és falujárással, akkor szabadjára engednek egy lehelletnyi "Ruszkik haza!" felzúdulást. Majd, mint a világ önzetlen békeharcosa, és mint a történelmi igazság felkent lovagja az USA külpolitikája előre lép és az ENSZ-en keresztül megoldást javasol és rendet csinál. Izrael vonuljon vissza az 1967-ben elrabolt területekről — az arabok pedig engedjék Izraelt a "jogos” területén létezni! Legyen tehát, béke és szeretet! íme, milyen egyszerű az egész? A szovjet ezúttal is bizonyságát adta annak, hogy igen is csak a USA kegyelmében és kényében létezik és virágzik történelmének első napja óta. Ezért vihet az orosz ezer meg ezer hordónyi olajat haza az arab területekről és ezért halászgathatnak háborgatás nélkül a szovjet hadiflották a Földközi-tenger langyos kék vizében is! Ezt nekünk magyaroknak sohasem lesz szabad szem elől veszíteni! Az oroszok a napokban már le is szállították az arany téglákat a svájci bankok vastömlöceibe, hogy az USA—Szovjet üzleti egyezményeknek eleget tegyenek, pedig az aranyat az oroszok nagy veszély és szükség esetén szokták cseretárggyá tenni. A szovjet rendszer nemcsak ostora az USÁ-nak, hanem arany bányája is! Hogy az aranyat honnan szerzi be a szovjet azt fejtegetni nem is szükséges ... —paposi-jobb— SZOVJET EJfő E&yiPTOniBAM: (/?72 jAu'us /8 atSbt) 20,000 KATffHA, •SO RII6--23 65 RAKérA 6A*>S 260 RMtrA veri SxAmcS HAbÍHAJÓK ás CIRKÁLOK ÁuAKótí MOS<p*SBA*/sSt JJA6/-HAJÓ SÁZ/SOK _ Szóvjer KepÜLÓ-TE#eK A A Szovjet rakéta aáz/sok
