Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1972-11-01 / 11. szám

6. oldal «imAicöfrf 1972. november hó Az ősi feliratok titkai csak az istenfogalom súlyos aberrá­ciójával lehet! A Fiú-Áldozat Istenre és Jézusra vonatkoztatása judaista párhuzam, melyhez a kereszténységnek semmi köze sincs! Az eredeti bűn és munkabüntetés ellentmond az Alkotó fogalmának, a teremtés hevében Isten is "verejté­kezett”! Másrészt bűnt csak egyén követhet el. Az anyag korlátain túli szellemi világban, Isten jelenlétében és szín­­röl-színre való látásával, tehát Isten­nel szellemi viszonylatban élve bűnt elkövetni abszurdum. A személyes sátán tehát merő fikció, s nem egyéb, mint az emberi hibák és bűnök jel­képes individiuma! A vérontás és isteni bűnbocsá­nat összekapcsolása szörnygondolat, mely az emberi társadalmi viszony­latok, s az egyén Istenhez való vi­szonylatának összezagyválásából ke­letkezett! A judaizmusban a véron­tás bosszúvá fajult, s nemzedékek és népek kiirtását célzó szélsőségek­be csapott! A vérfröcskölő és vérmázoló mó­zesi bűbájoskodás a legkezdetlege­sebb vérmiszticizmus, mely a legala­csonyabb ösztönökre a minden judi­cium nélküli képzettársítás együgyű­­ségére támaszkodott. Elrémítő leírá­sát "Isten beszédének” venni ember­nek öngyilkosság! Mindezeket a kérdéseket napjaink­ban és előttünk teológusok, filozó­fusok és gondolkodó-fők elemzésül tollúk hegyére vették. Kellett, hogy tegyék, mert a szentnek vélt hitek nagyrésze minden alap nélküli hie­delmekké degradálódott a történel­mi fejlődésben. Keresztény civilizációnknak ezt a szellemtörténeti forradalmát magyar szempontból sem lehet figyelmen kí­vül hagyni. Elszigetelődni elsorva­dást és néphalált jelent. A magyar identitás és öntudat tudományos aláépítése és fent vázolt szellemtör­téneti forradalom közvetítése elvá­laszthatatlan feladat. Történelmi analógia figyelmeztet bennünket. Ahogy a klasszikus mito­lógiákat nem a krisztusi erkölcs és MAGYAR TUDÓSOK RÉSZVÉTELE AZ ŰRKUTATÁSBAN Magyarországon már 1966-ban meg­alakult az űrkutatási kormánybizott­ság, s azóta a magyar tudósok mind több űrkutatási témával foglalkoz­nak. Tevékenységük négy fő terület­re terjed ki, ezek: a kozmikus fizi­kai, a kozmikus-meteorológiai, a kozmikus-orvosbiológiai kutatások és a kozmikus távközlés. A magyar szakemberek elsősorban olyan tudo­mányos témákba kapcsolódnak be, amelyek a gyakorlati élet számára is fontosak. Részt vállalnak például a szovjet automatikus holdrakéták ál­tal hozott holdkőzetminták összeté­telének vizsgálatában, a mikro-me­­teoritok kutatásában, és a kozmikus sugárzás vizsgálatában. Nagy fontos­ságú a Föld légkörének és környeze­tének vizsgálata. Magyar kutatók be­vonásával kutatják az ionoszférát és magnetoszférát; folytatják a mester­séges holdak optikai és rádió megfi­gyelését, s e kutatások eredményei közvetlenül kapcsolódnak a lég­szennyeződés problémáinak tisztázá­sához is. A földfelszíni méréseket, az ionoszféra és magnetoszféra vizsgá­latokat Sopronban, Budapesten és Tihanyban végzik, a nap-fizikai ész­leléseket Debrecenben és rövidesen a dél-magyarországi Gyulán is, ahol már épül egy obszervatórium. tanítások közvetlen átvétele követte, hanem kellett, hogy azt a hellén fi­lozófia hiedelmeket elmállasztó meg­ítélései megelőzzék, ugyanúgy nap­jainkban a pozitív tudományok fel­adata az, hogy a krisztusi röneszán­­szot előkészítsék. Szükséges tehát, hogy az egyhá­zakban és azok mellett haladó szellemtörténeti forradalomba a ma­­gyari tudományos felfedezéseket is belevessük, mert ezzel azok való­szerűségét nyilvánvalóvá tehetjük, nemcsak a magunk, de krisztusi civilizációnk számára is. Péternek gyenge pillanatában kakas­szóra volt szüksége, nem támadó vádra, hanem lelkiismeretbevágó fi­gyelmeztetésre. Erre van ma szüksé­ge Rómának is! Valószínűnek látszik, hogy keresz­tény civilizációnkat a bibliai és mo­dern judaizmustól együtt, s egyszer­re lehet és kell megtisztítani. Az ábrahámi-freudi sexuális lélek (cir­cumcisio, libido), a mózesi—marxi anyagi miszticizmus és a páli—ein­steini mindenség-filozófia korunk­ban elválaszthatalanul együttható erők! A Magasságbeli-Ember fenkölt alakját ezek züllesztik le a házaló zsidó figurájának szintjére. Ami pedig újságjainkat illeti, saj­nos, azok főleg régivágású keresz­tény magyaroknak írnak, sőt szer­kesztőik is nagyrészben azok sorá­ból kerülnek ki. A "színre berontó” új igazsággal számolni tehát nem lehet. Nem bír­ják azt el elsősorban az olvasók, de nagyobbrészben a szerkesztők sem. Csak lépésről-lépésre haladásban re­mélhetünk, mert a "kényelmes hitet” élők minden időkben csak megbot­­ránkozni, felháborodni és követ ha­jítani tudtak, ha "örökös váruk" dü­­ledezésére figyelmüket felhívták. Mondanivalómnak végéhez érvén, még csak ennyit: ... ha szóltam, szívem szerint és segítő szándékkal tettem, de első­sorban megbecsülésem jeléül, me­lyet munkásságod és műved iránt érzek! Igaz barátsággal köszöntlek Gyékényesi Gy. László A magyar szakemberek már több alkalommal résztvettek a mestersé­ges holdakba beépített műszerek konstruálásában is. A magyar me­teorológusok résztvesznek az űr­meteorológiai kutatásokban, s Euró­pában harmadikként kaptak lehető­séget arra, hogy a pilóták a műhol­dak által Európa felhőzeti viszonyai­ról készített legfrissebb képeket a Ferihegyi repülőtéren megtekinthes­sék. A magyar tudósok elismerésre méltó eredményeket értek el az em­bert érő sugárzások hatásának vizs­gálata terén is, s tapasztalataik nem­csak az űrkutatásban, hanem a "mindennapi életben" is hasznosít­­hatóak — alkalmasak például az em­bert érő röntgen és rádióaktív sugár­­terhelés vizsgálatára. A szovjet és magyar szakértők közösen végeznek kísérleteket annak tisztázására, hogy milyen szerepet játszanak egyes védőszerek, ha a szervezetet sugár­zás éri. Univerzális műszer kidolgo­zásán is munkálkodnak, amely al­kalmas az űrrepülések során fellépő sugárhatások meghatározására. Ezt a műszert az orvosi radiológiai gya­korlatban is alkalmazhatják majd. Rövidesen megépül Magyarorszá­gon az első űrtávközlési földi állo­más, amelynek előmunkálatait már megkezdték. TÁJÉKOZÓDÁS Régészeti ásatásokra alkalmatla­nabb pillanatot el sem lehetne kép­zelni ... A németek a Volgáig törtek előre. Megkezdődött a sztálingárdi csata. Ebben az időben az egyik szovjet harcos a lövészgödör ásása közben ismeretlen jelekkel teleírt titokzatos edényre bukkant. A katona tovább ásott, és az előbbi közelében ugyan­olyan kerámiaedényt talált. A leleteket a heves harcok köze­pette is épségben eljuttatták a régé­szekhez. Kiderült, hogy a katona az ótürk runaírás úgynevezett “nyuga­ti változatának” értékes emlékeire bukkant. Az edények feliratainak betűi azonosak voltak azokon az aranyedényeken talált felíratok be­tűivel, amelyeket annak idején a magyarországi Nagyszentmiklóson találtak, és “Attila kincsének” ne­veztek el. Véget ért a háború. A novocser­­kasszki kerámiaedényeket (a harcok befejezése után a novocserkasszki múzeumban helyezték el őket) szov­jet és magyar tudósok vették tüze­tes vizsgálat alá. Űjabb évek teltek el. És ismét hasonló szenzációk hoz­ták lázba a tudósokat. Az első lelet­re, a feliratos kövekre, a Kubán fo­lyó völgyében, egy régi erődítmény romjainál bukkantak rá az archeoló­gusok. A másodikra, sok éves ásatás után, a kalmük sztyeppék ősi temet­kező helyén. Iván Szinyicin régész itt egy titokzatos feliratokkal tele­vésett bikakoponyát talált. Mindkét lelet feliratai a magyar rovásírásra és Közép-Ázsia ótürk runaírására hasonlítottak. A Leningrádi Kelet-kutató Intézet­ben magyar orientálisták jöttek. A kiváló magyar tudós, Németh Gyula akadémikus szakcikkben publikálta elképzeléseit. Kirajzolódott a nyel­vészek közös expedíciójának terve... Miben van a rejtélyes rúnáknak a titka? Miért érdekelte annyira a szovjet orientálistákon kívül a ma­gyar őrien tálistákat is? Mint ismeretes, a magyarok roko­nai a mi ugor nyelveken beszélő né­peinknek, s ugyanabban az időben álltak szoros kapcsolatban az ótörök törzsekkel, amelyek valamikor Kö­­zép-Ázsiát és Szibériát népesítették be. Ezért érthető a magyar tudósok nagy érdeklődése azoknak a keleti népeknek a történelme iránt, amelyek valamilyen kapcsolatban állnak a magyarság múltjával. A ma­gyar tudósokkal közösen folytatott kutatásokról dr. Szergej Kljastornij, a Leningrádi Kelet-kutató Intézet török—mongol tanszékének vezetője mondja a következőket: Az ótürk emlékek tanulmányozásában a köl­csönös érdeklődés széles területén dolgozunk együtt a magyar tudósok­kal. A kutatás a történelem legke­vésbé tanulmányozott szakaszára, az úgynevezett "sötét középkorra” ter­jed ki. A szovjet és a magyar tudó­sok már korábban is találkoztak kö­zös konferenciákon, kicserélték tu­dományos munkáikat, megismerked­tek a jelentősebb ásatásokkal. A leningrádi és a magyar orientálisták között a szorosabb kapcsolat 1968- ban kezdődött, amikor a két Tudo­mányos Akadémia megállapodása alapján Ligeti Lajos akadémikus egyik tanítványa, Kara György Leningrádba érkezett. Nem rövid időre szóló tudományos kiküldetése volt ez: Kara bekapcsolódott a Leningrádi Kelet-kutató Intézet mun­kájába és a török—mongol tanszék munkatársa lett. Egy éven keresztül nemcsak a forrásokat tanulmányoz­ta, hanem elkészítette monográfiá­ját is "A mongol nomád törzsek könyvei” címen. Érdekes, hogy a monográfiát kiváló orosz irodalmi nyelven írta meg, pedig amikor a Szovjetunióba érkezett, a magyar tudós csak nagyon szerény orosz nyelvtudással rendelkezett. A ma­gyar kutató a szovjet tudósokkal szoros kapcsolatban végezte munká­ját, így Maja Volkovával, a kézirat­tár vezetőjével, Lejla Tuguseva kan­didátussal, Jevgenyij Kicsanowal és Szergej Kljastornijjal, a nyelvtudo­mányok doktorával. A mindkét fél számára hasznos tapasztalatcsere példája volt ez, amely elősegítette a kutatók szakismeretének gyarapodá­sát, munkamódszereik javítását, a kutató munka színvonalának növe­lését. Kara György monográfiája már a nyomdában van. 1972 végén, a Szovjetunióban jelenik meg. Dr. Vásári Istvánt, aki szintén Leningrádban dolgozik, a VII—XI. századi ótürk runaírásos emlékek érdeklik, amelyeket a szovjet tudó­sok a mai Hakasz Autonom Terület és a Tuvai ASZSZK területén talál­tak. Ezek a emlékek az egykor Kö­­zép-Ázsiát és Szibériát benépesítő népektől származnak, nempedig a kínai vagy arab megfigyelőktől, akik rendszerint írásos tanúbizonyságot hagytak hátra a szomszédos népek­ről. így a leletek annál értékeseb­bek. A türk nyelvű népek keletkezé­sére, történetére, nyelvére, kulturá­lis színvonalára, világnézetére vonat­kozó legősibb dokumentumok ezek, amelyek kőbe vésve maradtak fenn. Mint ismeretes, Németh Gyula az elsők között volt, akik az ótürk runaírást megfejtették és ő állapí­totta meg a hasonlóságot az "Attila kincseinek” edényein talált felira­tokkal, valamint a közép-ázsiai for­rásokkal. Németh és Ligeti profesz­­szorok tanítványai most új források alapján folytatják a kutatásokat. Ebből a témakörből mi számos kö­zös publikációt adunk ki. A legutóbbi leletek újabb felada­tot állítottak a tudósok elé: tökéle­tesebb kulcsot keresni a megfejtés­hez. Az Oroszország déli részén fel­tárt nyugati variánsok runaírásai­­nak elolvasása újabb módszert kí­ván. A szovjet és a magyar tudóso­kat most elsősorban ezeknek a feli­ratoknak publikációra való előké­szítése és értelmezése foglalkoztatja. Az ótürk runaírás már megfejtett és megfejtésre váró legnagyobb fotó­gyűjteményét a Leningrádi Kelet­kutató Intézetben őrzik. A gyűjte­mény állandóan új leletekkel bővül. A tudósok Mongóliától a Szovjet­unión át Magyarországig a kutató munka egységes frontját teremtik meg, egyesítik erejüket és mi remél­jük, hogy a régészeti leletek sok, ed­dig még ismeretlen titkot tárnak fel őseinkről. Irina Kirpicsnyikova Megjelent az ún. Szovjet—Magyar Társaság "Fáklya” c. lapjának XVI. évf. 14. számában, 1972. VII. 23-án, Űrtávközlési földi állomás épül Magyarországon

Next

/
Thumbnails
Contents