Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-11-01 / 11. szám
6. oldal «imAicöfrf 1972. november hó Az ősi feliratok titkai csak az istenfogalom súlyos aberrációjával lehet! A Fiú-Áldozat Istenre és Jézusra vonatkoztatása judaista párhuzam, melyhez a kereszténységnek semmi köze sincs! Az eredeti bűn és munkabüntetés ellentmond az Alkotó fogalmának, a teremtés hevében Isten is "verejtékezett”! Másrészt bűnt csak egyén követhet el. Az anyag korlátain túli szellemi világban, Isten jelenlétében és színröl-színre való látásával, tehát Istennel szellemi viszonylatban élve bűnt elkövetni abszurdum. A személyes sátán tehát merő fikció, s nem egyéb, mint az emberi hibák és bűnök jelképes individiuma! A vérontás és isteni bűnbocsánat összekapcsolása szörnygondolat, mely az emberi társadalmi viszonylatok, s az egyén Istenhez való viszonylatának összezagyválásából keletkezett! A judaizmusban a vérontás bosszúvá fajult, s nemzedékek és népek kiirtását célzó szélsőségekbe csapott! A vérfröcskölő és vérmázoló mózesi bűbájoskodás a legkezdetlegesebb vérmiszticizmus, mely a legalacsonyabb ösztönökre a minden judicium nélküli képzettársítás együgyűségére támaszkodott. Elrémítő leírását "Isten beszédének” venni embernek öngyilkosság! Mindezeket a kérdéseket napjainkban és előttünk teológusok, filozófusok és gondolkodó-fők elemzésül tollúk hegyére vették. Kellett, hogy tegyék, mert a szentnek vélt hitek nagyrésze minden alap nélküli hiedelmekké degradálódott a történelmi fejlődésben. Keresztény civilizációnknak ezt a szellemtörténeti forradalmát magyar szempontból sem lehet figyelmen kívül hagyni. Elszigetelődni elsorvadást és néphalált jelent. A magyar identitás és öntudat tudományos aláépítése és fent vázolt szellemtörténeti forradalom közvetítése elválaszthatatlan feladat. Történelmi analógia figyelmeztet bennünket. Ahogy a klasszikus mitológiákat nem a krisztusi erkölcs és MAGYAR TUDÓSOK RÉSZVÉTELE AZ ŰRKUTATÁSBAN Magyarországon már 1966-ban megalakult az űrkutatási kormánybizottság, s azóta a magyar tudósok mind több űrkutatási témával foglalkoznak. Tevékenységük négy fő területre terjed ki, ezek: a kozmikus fizikai, a kozmikus-meteorológiai, a kozmikus-orvosbiológiai kutatások és a kozmikus távközlés. A magyar szakemberek elsősorban olyan tudományos témákba kapcsolódnak be, amelyek a gyakorlati élet számára is fontosak. Részt vállalnak például a szovjet automatikus holdrakéták által hozott holdkőzetminták összetételének vizsgálatában, a mikro-meteoritok kutatásában, és a kozmikus sugárzás vizsgálatában. Nagy fontosságú a Föld légkörének és környezetének vizsgálata. Magyar kutatók bevonásával kutatják az ionoszférát és magnetoszférát; folytatják a mesterséges holdak optikai és rádió megfigyelését, s e kutatások eredményei közvetlenül kapcsolódnak a légszennyeződés problémáinak tisztázásához is. A földfelszíni méréseket, az ionoszféra és magnetoszféra vizsgálatokat Sopronban, Budapesten és Tihanyban végzik, a nap-fizikai észleléseket Debrecenben és rövidesen a dél-magyarországi Gyulán is, ahol már épül egy obszervatórium. tanítások közvetlen átvétele követte, hanem kellett, hogy azt a hellén filozófia hiedelmeket elmállasztó megítélései megelőzzék, ugyanúgy napjainkban a pozitív tudományok feladata az, hogy a krisztusi röneszánszot előkészítsék. Szükséges tehát, hogy az egyházakban és azok mellett haladó szellemtörténeti forradalomba a magyari tudományos felfedezéseket is belevessük, mert ezzel azok valószerűségét nyilvánvalóvá tehetjük, nemcsak a magunk, de krisztusi civilizációnk számára is. Péternek gyenge pillanatában kakasszóra volt szüksége, nem támadó vádra, hanem lelkiismeretbevágó figyelmeztetésre. Erre van ma szüksége Rómának is! Valószínűnek látszik, hogy keresztény civilizációnkat a bibliai és modern judaizmustól együtt, s egyszerre lehet és kell megtisztítani. Az ábrahámi-freudi sexuális lélek (circumcisio, libido), a mózesi—marxi anyagi miszticizmus és a páli—einsteini mindenség-filozófia korunkban elválaszthatalanul együttható erők! A Magasságbeli-Ember fenkölt alakját ezek züllesztik le a házaló zsidó figurájának szintjére. Ami pedig újságjainkat illeti, sajnos, azok főleg régivágású keresztény magyaroknak írnak, sőt szerkesztőik is nagyrészben azok sorából kerülnek ki. A "színre berontó” új igazsággal számolni tehát nem lehet. Nem bírják azt el elsősorban az olvasók, de nagyobbrészben a szerkesztők sem. Csak lépésről-lépésre haladásban remélhetünk, mert a "kényelmes hitet” élők minden időkben csak megbotránkozni, felháborodni és követ hajítani tudtak, ha "örökös váruk" düledezésére figyelmüket felhívták. Mondanivalómnak végéhez érvén, még csak ennyit: ... ha szóltam, szívem szerint és segítő szándékkal tettem, de elsősorban megbecsülésem jeléül, melyet munkásságod és műved iránt érzek! Igaz barátsággal köszöntlek Gyékényesi Gy. László A magyar szakemberek már több alkalommal résztvettek a mesterséges holdakba beépített műszerek konstruálásában is. A magyar meteorológusok résztvesznek az űrmeteorológiai kutatásokban, s Európában harmadikként kaptak lehetőséget arra, hogy a pilóták a műholdak által Európa felhőzeti viszonyairól készített legfrissebb képeket a Ferihegyi repülőtéren megtekinthessék. A magyar tudósok elismerésre méltó eredményeket értek el az embert érő sugárzások hatásának vizsgálata terén is, s tapasztalataik nemcsak az űrkutatásban, hanem a "mindennapi életben" is hasznosíthatóak — alkalmasak például az embert érő röntgen és rádióaktív sugárterhelés vizsgálatára. A szovjet és magyar szakértők közösen végeznek kísérleteket annak tisztázására, hogy milyen szerepet játszanak egyes védőszerek, ha a szervezetet sugárzás éri. Univerzális műszer kidolgozásán is munkálkodnak, amely alkalmas az űrrepülések során fellépő sugárhatások meghatározására. Ezt a műszert az orvosi radiológiai gyakorlatban is alkalmazhatják majd. Rövidesen megépül Magyarországon az első űrtávközlési földi állomás, amelynek előmunkálatait már megkezdték. TÁJÉKOZÓDÁS Régészeti ásatásokra alkalmatlanabb pillanatot el sem lehetne képzelni ... A németek a Volgáig törtek előre. Megkezdődött a sztálingárdi csata. Ebben az időben az egyik szovjet harcos a lövészgödör ásása közben ismeretlen jelekkel teleírt titokzatos edényre bukkant. A katona tovább ásott, és az előbbi közelében ugyanolyan kerámiaedényt talált. A leleteket a heves harcok közepette is épségben eljuttatták a régészekhez. Kiderült, hogy a katona az ótürk runaírás úgynevezett “nyugati változatának” értékes emlékeire bukkant. Az edények feliratainak betűi azonosak voltak azokon az aranyedényeken talált felíratok betűivel, amelyeket annak idején a magyarországi Nagyszentmiklóson találtak, és “Attila kincsének” neveztek el. Véget ért a háború. A novocserkasszki kerámiaedényeket (a harcok befejezése után a novocserkasszki múzeumban helyezték el őket) szovjet és magyar tudósok vették tüzetes vizsgálat alá. Űjabb évek teltek el. És ismét hasonló szenzációk hozták lázba a tudósokat. Az első leletre, a feliratos kövekre, a Kubán folyó völgyében, egy régi erődítmény romjainál bukkantak rá az archeológusok. A másodikra, sok éves ásatás után, a kalmük sztyeppék ősi temetkező helyén. Iván Szinyicin régész itt egy titokzatos feliratokkal televésett bikakoponyát talált. Mindkét lelet feliratai a magyar rovásírásra és Közép-Ázsia ótürk runaírására hasonlítottak. A Leningrádi Kelet-kutató Intézetben magyar orientálisták jöttek. A kiváló magyar tudós, Németh Gyula akadémikus szakcikkben publikálta elképzeléseit. Kirajzolódott a nyelvészek közös expedíciójának terve... Miben van a rejtélyes rúnáknak a titka? Miért érdekelte annyira a szovjet orientálistákon kívül a magyar őrien tálistákat is? Mint ismeretes, a magyarok rokonai a mi ugor nyelveken beszélő népeinknek, s ugyanabban az időben álltak szoros kapcsolatban az ótörök törzsekkel, amelyek valamikor Közép-Ázsiát és Szibériát népesítették be. Ezért érthető a magyar tudósok nagy érdeklődése azoknak a keleti népeknek a történelme iránt, amelyek valamilyen kapcsolatban állnak a magyarság múltjával. A magyar tudósokkal közösen folytatott kutatásokról dr. Szergej Kljastornij, a Leningrádi Kelet-kutató Intézet török—mongol tanszékének vezetője mondja a következőket: Az ótürk emlékek tanulmányozásában a kölcsönös érdeklődés széles területén dolgozunk együtt a magyar tudósokkal. A kutatás a történelem legkevésbé tanulmányozott szakaszára, az úgynevezett "sötét középkorra” terjed ki. A szovjet és a magyar tudósok már korábban is találkoztak közös konferenciákon, kicserélték tudományos munkáikat, megismerkedtek a jelentősebb ásatásokkal. A leningrádi és a magyar orientálisták között a szorosabb kapcsolat 1968- ban kezdődött, amikor a két Tudományos Akadémia megállapodása alapján Ligeti Lajos akadémikus egyik tanítványa, Kara György Leningrádba érkezett. Nem rövid időre szóló tudományos kiküldetése volt ez: Kara bekapcsolódott a Leningrádi Kelet-kutató Intézet munkájába és a török—mongol tanszék munkatársa lett. Egy éven keresztül nemcsak a forrásokat tanulmányozta, hanem elkészítette monográfiáját is "A mongol nomád törzsek könyvei” címen. Érdekes, hogy a monográfiát kiváló orosz irodalmi nyelven írta meg, pedig amikor a Szovjetunióba érkezett, a magyar tudós csak nagyon szerény orosz nyelvtudással rendelkezett. A magyar kutató a szovjet tudósokkal szoros kapcsolatban végezte munkáját, így Maja Volkovával, a kézirattár vezetőjével, Lejla Tuguseva kandidátussal, Jevgenyij Kicsanowal és Szergej Kljastornijjal, a nyelvtudományok doktorával. A mindkét fél számára hasznos tapasztalatcsere példája volt ez, amely elősegítette a kutatók szakismeretének gyarapodását, munkamódszereik javítását, a kutató munka színvonalának növelését. Kara György monográfiája már a nyomdában van. 1972 végén, a Szovjetunióban jelenik meg. Dr. Vásári Istvánt, aki szintén Leningrádban dolgozik, a VII—XI. századi ótürk runaírásos emlékek érdeklik, amelyeket a szovjet tudósok a mai Hakasz Autonom Terület és a Tuvai ASZSZK területén találtak. Ezek a emlékek az egykor Közép-Ázsiát és Szibériát benépesítő népektől származnak, nempedig a kínai vagy arab megfigyelőktől, akik rendszerint írásos tanúbizonyságot hagytak hátra a szomszédos népekről. így a leletek annál értékesebbek. A türk nyelvű népek keletkezésére, történetére, nyelvére, kulturális színvonalára, világnézetére vonatkozó legősibb dokumentumok ezek, amelyek kőbe vésve maradtak fenn. Mint ismeretes, Németh Gyula az elsők között volt, akik az ótürk runaírást megfejtették és ő állapította meg a hasonlóságot az "Attila kincseinek” edényein talált feliratokkal, valamint a közép-ázsiai forrásokkal. Németh és Ligeti profeszszorok tanítványai most új források alapján folytatják a kutatásokat. Ebből a témakörből mi számos közös publikációt adunk ki. A legutóbbi leletek újabb feladatot állítottak a tudósok elé: tökéletesebb kulcsot keresni a megfejtéshez. Az Oroszország déli részén feltárt nyugati variánsok runaírásainak elolvasása újabb módszert kíván. A szovjet és a magyar tudósokat most elsősorban ezeknek a feliratoknak publikációra való előkészítése és értelmezése foglalkoztatja. Az ótürk runaírás már megfejtett és megfejtésre váró legnagyobb fotógyűjteményét a Leningrádi Keletkutató Intézetben őrzik. A gyűjtemény állandóan új leletekkel bővül. A tudósok Mongóliától a Szovjetunión át Magyarországig a kutató munka egységes frontját teremtik meg, egyesítik erejüket és mi reméljük, hogy a régészeti leletek sok, eddig még ismeretlen titkot tárnak fel őseinkről. Irina Kirpicsnyikova Megjelent az ún. Szovjet—Magyar Társaság "Fáklya” c. lapjának XVI. évf. 14. számában, 1972. VII. 23-án, Űrtávközlési földi állomás épül Magyarországon
