Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-11-01 / 11. szám
4. oldal «itmKÖfct 1972. november hó KORSZERŰ HAZAFISÍG (Selmeczi K. dr. az évek óta megszűnt ÉF hűséges munkatársa a minap elhagyta Kanadát. Búcsúzóul küldi az Ausztráliai Magyarság kiváló szerkesztőjének valóban figyelemreméltó írását. Selmeczi dr. úgy véli, hogy "napjainkban a rabtartók szolgálatában működő írnokok maszlagos cikkei egyeseket megigéznek és különös kalandokra késztetnek...” Az alább közölt írás szerzője Csapó Endre szerényen Cs. E. betűkkel jegyezte remekét. Selmeczi új aláhúzásait S jelzés tünteti fel.) Figyelemre méltó cikket írt "Korszerű hazafiság” címen a Magyar Hírek állandó cikkírója, Pethő Tibor. Érdemes minden cikkét elolvasni, milyen nagy igyekezettel tesz eleget munkaadói kívánságának. Cikkei az élet fogas kérdéseire adnak választ a “szocialista" dialektika módszerével úgy, hogy mintegy feltételezett ellenvéleményre számítva, valamely igazságból indul ki, de egy ártatlan pillanatban — zsupsz! — kifordítja a köpönyeget és vezess Lucifer, már röpülünk is a másik irányba. Ez a módszer egyébként nem Pethő találmánya, ezzel szórakoztatja a magyar olvasót minden engedélyes írástudó. Vagy nincs más módszer, vagy talán nem látják, hogy ilyen óvatlan pillanatokra a magyar olvasóban már beidegzett jelzések működnek. így van, ha a közvéleményformáló eszközök kizárólagos birtokában közvéleménynek hiszik, amit leírnak és talán már el sem képzelik, hogy olcsó, vásári átejtéseiket a gyerek is észreveszi. Cikkében Pethő a hazafiság tartalmának változásáról ötlendezik, hogy "melyek a hazafiság érzésében állandóan jelenlévő elemek, s mik azok, amelyek a helyezi és körülmények változásával átalakulnak?” — Az "állandóan jelenlévő elemekre” aztán nem sok szót fecsérel, elintézi "régi típusú hazafiság" megjelöléssel, de közli velünk, hogy ezen elavult hazafisággal szemben a “szocialista hazafiság” — az ám a döfi! Mert "Szabadságharcaink idején ún. nagy nemzeti cél volt századokon keresztül a független Magyarország megteremtése, mind a török, mind a Habsburg hatalom kiűzése, s a magyar nép egyéniségének megfelelő önálló hatalom kiépítése a Kárpátmedencében.” Hát ez bizony így igaz, és ha így volt évszázadokon keresztül, akkor ugyan mi ütött belénk a XX. század közepén az orosz megszállás alatt? (S), hogy "...a magyar nép leszá-. molt a Duna-völgyi hatalmi álmokkal, kijózanodott és a régi, idejétmúlt célok szertefoszlásával találta meg feladatát, hivatását a népek nagy együttesében.” Pethő elvtárs hol volt 1956-ban? Az évszázad szabadságharca napjaiban, amikor a magyar nép az egész világ előtt megnyilatkozott a független Magyarországért? "A hazafiság nem statikus érzelmek összessége..." — írja. De mennyire az! A török és az orosz hódoltság között csak annyi a különbség, hogy abban az időben nem kellett Mohácsot ünnepelni. (S) Másszóval akkor még nem találták ki az agymosást és nem nyomtattak Magyar Híreket és nem oktattak senkit korszerű (!) hazafiságra, amelyben kijózanodunk a nemzeti függetlenség, a szabad ország, az önálló hatalom téveszméiből és belejózanodunk a megszállás örömeibe, az elhurcolás izgalmaiba, a Pethő Tiborok maszlagjába. De néha elszólja magát: "Az I. világháború után az ország függetlenné vált, de igen súlyos körülmények között; a békeszerződés jelentős területi változásokkal járt, többmillió magyar más államok közösségébe került." — A jelentős területi változás az ország kétharmada volt, ahol még a magyar szót is eltiltották a vagyonától megfosztott 3 millió magyartól. Erre így reagál a pártlogika: "Ebből egyenesen következett a soviniszta uszítás a szomszéd államok ellen ,s végül a szövetség fasiszta hatalmakkal, a nemzeti érdekeket eláruló részvétel a II. világháborúban.” (A trianoni országcsonkítás revíziójának követelése tehát Pethőék szerint sovinizmus! S) Majd; amikor a "nemzeti érdekeket eláruló” katonai védekezésünk összeomlott "Hiába hangoztattuk, hogy a történtekért a volt vezető osztályok felelősek, nem pedig a nép, a nemzet a maga egészében —, a háborút követő évek európai közhangulatában a kollektív felelősség eszmeköre uralkodott." — Erre fölhívjuk a cenzor figyelmét, mert — miután Közép-Európában egyetlen hatalom dirigál, a Szovjetunió —, a furfangos íródeák ekként közié velünk, hogy bolsevista szlávok üldözték a népet a maga egészében, a Szovjettől visszaszállított trianoni határokon túli milliókat is! A felszabadult "kollektív felelősség eszmekörében”, ami bizony népellenesség a javából! "Súlyos anyagi helyzetben, nemzeti becsületében és önérzetében megalázva kezdett hozzá a nép az új ország, új állam és társadalmi rend felépítéséhez.” Ez is így igaz szórul-szóra — és azóta is. — Azzal egyetértünk, hogy “a 70-es évek egyik legfontosabb társadalompolitikai feladata éppen a kérdések helyes megválaszolása." — Jó volna hát' tudni, hogy Pethő Tibor valóban azt hiszi-e, hogy cikkeiből azt olvasuk ki, amit a Párt nekünk szán? Hiszi-e, hogy cikkei meggyőzőek, vagy hogy a hosszú külföldi tartózkodás feltétlenül értelmi csökkentséget idéz elő, amelynek épp legszomorúbb periódusában vagyunk (S), amikor a hazafiság fogalmát bennünk ellenkezőjére lehet korszerűsíteni? Vagy csak írja a jó ember, mert így rendelte munkaadó gazdája, aki Lenin könyvéből kinyalt bölcseséggel vallja: hazudj, sározz, valami mindig megmarad. Lenin ■viszont nem hallotta 56-ban a csepeli munkást, amikor a külföldi újságírónak mondta: "Uram, már akkor sem hittünk nekik, ha igazat mondtak." (S) Nos, mi sem vagyunk olyan hiszékenyek és ezért olvasunk szívesen a Magyar Híreket, mert bizony kilóg abból a lóláb. AZ AMERIKAI KÍNAIAK Ezidőszerint — mint ismeretes — kétféle Kína van: az egyik Formóza, a 14 milliónyi lakosú nemzeti Kína; a másik az anyaország, a 800 milliónyi lakosú vörös Kína. Az előbbit — akárcsak Dél-Kóreát is — Amerika hozta létre és támogatta mostanáig politikailag és gazdaságilag. Amerika politikájában Formoza mint az Indiai Óceán egyik támaszpontja szerepel. Támogatásával gazdasági csodaországgá fejlődött. Különösen dicsérik a munkafegyelmet. Ott nem szabad sztrájkolni, bár a munkabér még a híres honkongi munkabérnél is alacsonyabb. Mostanában — a kommunista Kína támogatása aaiatt — lelkiismeretfurdalást éreznek az amerikai politikusok, ezért különlegesen erős módon is támogatják Formózát. Miben bízik a formózai kormány? A kommunista Kína ellen azért számít támogatásra Formoza, mert Amerika fontosnak* tartja a Formozai Tengeri Út "biztonságát”. A sziget belső átalakulása ellen pedig bízik 600.000 modernül felszerelt katonájában. Az amerikai kínaiak: Az amerikai kínaiak érzelme a kétféle kínai nép között oszlik meg, de míg hajdan csak Formozáért lelkesedtek, ma már egyre inkább a Mao kommunista államfő mellett való tüntetésben nyilvánul meg. A Formozáért lelkesedő nemzeti kínaiak az UNO-ban székelő vörös Kínaiak ellen való tevékenykedése még ugyanannyira élénk, hogy a kormány mintegy egy millió DM-át költ védelmükre, de az az ellenszenv egyre csökken ... A megalázott kínaiak. A részben Formozáról, részben Honkongból az utóbbi időben Amerikába vándorolt kínaiak egyre több és több hangot hallatnak az őketért lealacsonyító bánásmód miatt. Mondják, hogy "az rosszabb, mint a négereké”. A szegénység, a munkanélküliség nagyobb... A tüdőbaj, az öngyilkosság gyakoribb, mint bárhol New Yorkban ... A kínaiakat a valóságban kizárják minden jólfizetett szakfoglalkozásból. A szakszervezet elzárkózik előlük. Úgy tagadja meg például az építőipari munkásoknak a szakszervezetbe való felvételét is. Véleménye, hogy "a kínaiak kistermetűek ahhoz a munkához”! Elfelejti, hogy a kínaiak voltak azok, akik a múlt évszázadban a vasúti hálózat felét építették fel Nyugat-Amerikában éspedig emelődaru és planirozó gép segítsége nélkül, saját testi erejükkel. Azt is elfelejtik, hogy Honkongban is az apró kínaiak építették a hatalmas felhőkarcolókat... Számukat az összlakossához mérve, százalék szerint több kínai megy az egyetemre, mint fehérfajú és jobb eredménnyel is végzik az államvizsgát, mint azok. Mindezek ellenére mégis ritkán jutnak vezető állásba. A kínaiak egészen néhány évvel ezelőttig ellentmondás nélkül tűrték a megaláztatást, bár őket még a washingtoni kongresszus is a másodrendű emberek osztályába sorozta 1882-ben. A kínai negyedben nem volt protestálás. Nem volt bűnügyi eset. A baloldali eszme idegen volt nekik. Szóval és adománnyal támogatták a formózai kormányt. Johnson elnök a hatvanas években felemelte az ázsiaiak bevándorlási kvótáját. Az utolsó tízévben megkétszereződött az amerikai kínaiak száma is, 237.000-ről 460.000-re. Az új bevándorlók azonban nem oly türelmesek. San Franciscóban bandák képződtek, valamint New Yorkban is az ifjú kínaiakból, akik főként Honkongból vándoroltak oda be, mint munkanélküliek. Sárgabőrű US tanulók vörös-gárdista sejtekbe verődtek és kapcsolatbaléptek a többi kisebbségbeliekkel, mint a négerekkel és portorikóiakkal is. Az ifjú kínaiakat a néger "Black Panther” szervezet képezi ki fegyveres harcra. Az utóbbi évben több szervezet is alakult, amely Pekinghez igazodik. Az egyik ilyen szervezet a "I Wor Kuen” 1970. október elsején meg is ünnepelte a kínai negyedben a Kínai Népköztársaság születési évfordulóját, bár azon csak 400 kínai vett részt a New Yorkban lakó 60.000 kínaiból. Amikor azonban Nixon elnök — a múlt év júliusában — bejelentette, hogy Pekingbe fog utazni, egy hónap múlva megalakult az új "Pro-Peking- Egyesület", az "United States China People’s Friendship Association”, amely az USA hadseregének Formozáról való kivonását és Kína elismerését követelte. Az eddig konzervatív üzletemberek a kínai negyedben New Yorkban és San Franciscóban nyiltan elfordultak Formozától és Pekinggel tartanak. Sokan utaznak közülük az utóbbi időben Kínába... A fiatal generáció tagjai annál már továbbmennek. Gyakran találkoznak egymással a "Tiao-Yu-Tai” mozgalom tagjai (kínai főiskolások és docentek szervezetének tagjai) Rhod Izlandon, akiknek nagy többsége kizárólag Peking híve. Az összejövetel után forradalmi dalokat énekelnek és Mao életbölcseletéből idéznek... (A Stern 1971. november 7. számából.) Szöllösy Sándor Üj honfoglalást hirdetünk (Folytatás a 3. oldalról) Ne engedjük tehát be soraink közé a felforgatókat és a. hazugság palástjában tündöklőket, hanem a magyar lelkű sajtó zárja ki közleményeiből ezeknek írását éppen úgy, miképpen ők sem adnak helyet lapjukban a mi szent tradícióink tiszteletére. A magyar lelkűek pedig segítsenek azzal, hogy a mi sajtótermékeinket vegyék és ne adjanak pénzt azokra a lapokra, ahol a magyarság megbecstelenítésének kürtösei harsonáznak. Avagy vesz-e egy nemzeti vallással rendelkező román egy olyan újságot, ahol a dáko-román származási elmélet hamisságát hirdetik? ... Ha a románokban van nemzeti öntudat hamisított tradíciókra való támaszkodással, akkor a magyar nép miért nem ébred öntudatra valóságos és sokezeréves nagyszerű történetének és Jézus-hitének igazságában? ... Elveszítettük a józanságukat — vagy a saját magunk által megásott sírgödörbe készülünk belerogyni? ...
