Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1972-10-01 / 10. szám

1972. október hó

**imAKöfcf

11. oldal

A SZLÁVOKRÓL

(A nagy őrségváltás)

A germánság a magyar nép végzete volt. A szlávság a végzete lett és maradni fog még időkön át. A germán népcsoportba tartozó népeket

— részben turániakat is — felváltották a szlávok. Uralmuk a Bécsi Medencétől Japánig terjed, befolyásuk pedig — a kommunizmust tekintve — egész Európára, sőt más Földrészekre is van ... E valóságot figyelembevéve az érintett kérdés megismerése már nemcsak hogy időszerű, hanem szinte elkésett dolog is. A következő kis tanulmány adalék a kérdéshez.

Milyen népcsoportba tartoznak a szlávok? Nehéz volna ezt pontosan meghatározni. Nyelv tekintetében az indo-európai népcsoporthoz tartoznak. Fajiság tekintetében azonban

— a turáni népelemek magukbaolvasztása által — inkább turániak, mint indo-európaiak.

A Nowgorod—Kiev térségben ezelőtt mintegy kétezer évvel megszületett szláv néppel egy pár száz évvel ezelőtt még csak úgy a vállukon keresztül, kézlegyintéssel beszéltek a nyugati országok vezető emberei, a történetfilozófusok azonban egyre jobban és jobban érdeklődni kezdtek népiségük felől és foglalkozni velük.

Jan-Jaques Rousseau (1.) —, aki előbb az enciklopédisták müveit tanulmányozta —, abba hagyva korábbi kutatását, az egyszerű népek sorsával kezdett foglalkozni, amelyeket a civilizáció még nem rontott meg, amelyek a jövőt hordozzák magukban, "nem puderozzák magukat, nem viselnek parókát, copfot, abroncsrafeszített szoknyát. Társadalmi szabályt kellene felállítani, amelyben leszögeznék az emberek egyenlőségét és nem adni elsőbbséget a parókának és kardnak.’’ — írta.

Tanítása eljutott a keleti német területre is, ahol Herder (2.) nagy lelkesedéssel tette magáévá. Attól kezdve behatóan foglalkozott a szláv népekkel és valóságos költeményt írt róluk. Összegyűjtötte népmeséiket, népi dalaikat, népi szokásaikat, történetüket. Szinte rajongójuk lett. Lelkesedésében azonban elvesztette a mértéket, túlzásba esett.

Herder elmélete volt, hogy a jövő emberét nem szükséges Amerikában vagy a messze Ázsia szigetein keresni, elég csak a keleti német területekre menni, s megtalálhatók a Rousseau által említett népek. Azzal a szlávokról írt tanulmánya azzá lett, ami hajdan a Tacitus (3.) "Germania”-ja a németeknek volt.

A szlávság korunkban sokszor nagyobb területet birtokol, mint a történelemben elfoglalt helye. Bruno Brehm, Die grosse Wachablösunk című tanulmányában (Deutsche N. Zeitung, 1972. július 7.) mérhetetlenül nagy fejlődésük fő okának azt tartja, hogy "a rómaiaktól távol éltek”. Ezt azonban csak a sok közül egyik oknak lehet tartani. Véleményem az, hogy:

1. Néppé való válásuk kezdetén a körülöttük élő népek nem szívesen keveredtek velük, népiségüket tehát tisztán megőrizhették és fejleszthették;

2. Itt-ott előforduló kis vállalkozásoktól eltekintve, nagyobb háborút nem folytattak, amely számukat, erejüket apasztotta volna.

3. Főként mocsaras, erdős — tehát védett — vidékeken éltek, ahol háborítatlanul szaporodtak. Helyükről mindig akkor vándoroltak tovább, amikor valahol — főként háborúból kifolyólag — üressé vált a terület;

4. Amikor az orthodox keleti vallás elterjedt közöttük, az orthodox papság és a cárok erőszakos térítés folytán meghatványozódott szaporodásuk;

5. Megmaradásuk és megerősödésük egyik fontos oka volt az is, hogy nem voltak harcosok, a rablókkal és kizsákmányoló uraikkal szemben alázatosak voltak és inkább fizették az adót, csak ne háborgassák őket. Azért volt könnyű a keletre nyomuló németeknek is uralmuk alá vetni őket.

• HATALMI VERSENGÉS

Az előrébb felsorolt adatokon kívül meg kell itt még emlékeznünk a nagyhatalmak közötti állandó versengésről is, mint okozóról.

Ismeretes a történelemből az a nagyhatalmi versengés, amely gyakran idézett fel háborút a franciák és németek, a franciák—angolok és németek között, amikor a franciák a náluk hatalmasabb németek legyőzhetése szempontjából a szlávokat, közelebbről az oroszokat hívták segítségül. Ügy kerültek az oroszok többízben is Európa közepébe. Egyegy olyan "segítségülhívás” csaknem mindig vitt nekik valamilyen területi, hatalmi gyarapodást. Annak bizonyítására elég csak a két utóbbi nagy háborút megemlítenünk. Az általuk győzelmesen befejezett háborúk után a maroknyi szerbség megkapta Dél-Magyarországot és Horvátországot és a Balkán feletti uralmat. A csehek megkapták a Szudeta német földet és Magyarország felső részét. Az oroszok előrenyomultak a terjeszkedésben egészen Magyarország észak-keleti területére. A lengyelek megkapták Kelet-Németországot. Mindez hatalmi versengésből történt. A franciák és szövetségeseik úgy akarták megtörni — és nagyrészben meg is törték — a német nép biológiai és katonai erejét; egyidőre gazdasági erejét is. Úgy vélték saját népi és gazdasági erejüket növelni és kiterjeszteni a németek fölé is. Közben azonban még nagyobb veszedelmet vittek és növesztettek magukra: a pánszláv veszedelmet.

Külön kell itt megemlékeznünk a Habsburgok hatalmi versengéséről vagy politikájáról is, amelynek általános alapelve volt az "Ossz és uralkodjál!”. Az a politika évszázadokon át támogatásban, kedvezményben részesítette a Monarchia területén élő kis szláv népeket, hogy azzal ugyanakkor gyengítse az állam alkotó magyar nép biológiai erejét, hatalmát is. Azzal a politikával azonban nemcsak az említett célt érte el, hanem bukását és az orosz nép, illetve összszlávság erejének növelését is, amely már félelmetessé vált nemcsak az európai, hanem a világ más népei számára is. A Herder által csak sejtett szláv "nagy őrségváltás”, elnyeléssel fenyegeti a világot.

• A TÖRTÉNELEM VÁLTOZOTT:

A szolgákból urak lettek. A szlávok az őket legyőző és hosszú időn át szolgaságban tartó népekkel elkeveredtek, összeházasodtak. Elég példa rá a kelet-németországi családi nevek közt előforduló számtalan szláv név.

Kik voltak a szláv népek első tanítói.

A mai német szakirodalom igen sokat foglalkozik e kérdéssel és míg eldicsekszik a tanítás eredményével, kárhoztatja is, hogy éppen németek voltak.

A tanító mesterek közül magasan kiemelkedik Herder, aki a szlávok nagy barátja volt. Ő nemcsak nagy adottságot tulajdonít és nagy vezető szerepet jósol a szlávoknak, hanem a németeket teszi meg azok elnyomóinak is. Az északi fajú germánok voltak a gépesítés megalapozói és más népek pusztítói is — írja. — A galloknak nevezett keltákat a gótok, burgundok, frankok, alemánok, szászok, normannok üldözték el lakhelyeikről. Megsemmisíteni azonban sem őket, sem jellemüket, sem élő emléküket nem sikerült. "Szelíden, mint a hárfa szomorú hangja száll fel a sírokból a Fingéi fia, Ossian (4.) és néhány kortársa hangja...” — mondja Herder.

"Mindent feltaláltak már akkor és lélekkel megtöltve módszerbe, tudományos formába foglaltak, amikor jöttek hideg, észszerű találmányaikkal, amelyek később nagy szerepet játszottak” — írja az északiakról. (A Philasophie der Geschichte zur Bildung der Menschheit-ban.)

A szlávok tanultak elnyomóiktól, legyőzőiktől.

Nagy Péter orosz cár — a svédeken aratott győzelme után — olasz, francia, holland és német szakemberek segítségével a mocsáron felépítette Szent Péter várost. Attól az időtől kezdve fokozatosan fejlesztették technikai ismereteiket és lépésről-lépésre terjeszkedtek nyugat-felé is. Az igazi szellemi kultúrát mégis a körülöttük élő turáni népektől kapták.

Az idő kereke forog — mondja a szlávokról Herder, s az a ma még mélyen álló nép —, ha egyszer láncaitól megszabadul, s megmunkálhatja Európa legszebb földjét, amelyen lakik — az Adriától a Kárpátokig, a Dontól a Muldaig — sok hasznos dolgot kapunk tőle történelmünk számára. Kívánatos, hogy más népek is segítsenek kitölteni a hiányt: gyűjtsék ez egyre pusztuló népek szokásait, népmeséit, népdalait, történeteiket, miként azt az emberiség képe megkívánja.

Meglepő szavak ezek egy német költőtől — fűzi hozzá a tanulmány írója —, hasonlók a Tacituséhoz, amelyeket a hanyatló rómaiakról írt.

Herder azzal a jóslatával, hogy a felnövő primitív népek — mint a szlávok is — kiszorítják egyszer helyükről a nyugati kultúmépeket — új "őrségváltás”-ra céloz.

Elméletét a szlávok tovább költötték. A tizenkilencedik század elején azzal dicsekedett a cseh Hollar pap, hogy "Livius, Plimius, Catull és Virgil is a szláv népcsoportból származott, ha latinul beszélt is”. így van ez: a népek igaznak veszik, amit szeretnének. Őseiket is a múlt leghíresebb népei és fiai közül választják, mivel a halottak nem tudják az ellenkezőjét bizonyítani, szerencséjük is van.

A változott világot Goethe is felismerte. Amikor Napóleont Moszkva alatt megverték, amikor rajna-vidéki szövetségesei is sok veszteséget szenvedtek, s amikor az üldöző oroszok Németországon keresztül jöttek, így szólt a jénai tudós barátjához, a történettudós Luden-hez. Úgy igaz: franciát nem látok már, sem olaszt, látok azonban horvátot, magyart, baszkirt, kozákot, barna és másfajta huszárt. Hozzászoktunk tekintetünket hosszú időn át nyugatra irányítani és a veszélyt onnan várni, a föld azonban kelet-felé is kiterjed.

Mitől félt Goethe? Attól, hogy mi lesz, ha egyszer a tatárok lóraülnek, s Európa romjain felépítik birodalmukat kalmük börtönökkel, mint mandarinok?

A legyőzött franciákat üldözők között Goethe nemcsak oroszokat, hanem a Monarchia népeit is látta. Csehországban — hosszú nyári tartózkodása alatt — megismerte a cseh "Manfredi” ezredet. Tudta, hogy minden megváltozik, ha egyszer e népek nem a Monarchiával és Poroszországgal haladnak együtt, hanem az oroszokkal.

Grillparzer (5.) se látta azt másként Bécsben. "Aztán rátok és testvéreitekre törnek. Az utolsó felemelkedése lesz az az elhalványult világnak. Aki sokáig szolgált, uralkodni fog végre éspedig kiterjedten, nem csupán magasan és mélyen. Az erő elgyengül ugyan benne az első ugrástól, amely kölcsönvett erő, de uralkodni fog és nevét, mint pecsétet a jövőre nyomja.” Mily nagyon igaz jövőbelátás!

Ahogyan fejlődött, gyarapodott erőben a szlávság, úgy sokasodott a szláv történethamisítás is.

Miként a skót McPherson (6.) az általa írt költeményt, mint Ossiandalt adta ki, úgy hamisítottak a csehek egy Nibelungen-énekhez hasonlót.

Herder szellemétől áthatva, segítettek a németek a fiatal szláv népeknek.

Arnim, Achim dicsérte a sötét vend templomot, amelyben szláv Istenek bársonyon nyugodtak. De a németek gondoskodtak a szlávoknak költeményekről is. Nietzsche (7.) dicsekedett azzal, hogy egy gróf Nietzky-től származott, felejtvén, hogy egy német papi házból eredt.

Annyi támogatással lassanként erőre kapott a pánszlávizmus, amely eljutott a legeldugottabb kis szláv kunyhóba is.

A negyvenes évek elején átadott egy moszkvai egyetemi tanár, Pogodin egy emlékiratot az egyetem igazgatójának azzal, hogy az juttassa el azt a trónörököshöz. Strogonow igazgató elolvasta ugyan az emlékiratot, de azt túlzónak találta. "Oroszország! Micsoda káprázatos jelenség a világ színpadán! Melyik ország lenne hozzá hasonló; melyik nagyságával vagy csak felével is ...? A hatvanmilliós nép nemsokára százmilliós lesz, amelyhez jön még hatvan millió hasonló fajú rokon, ugyanazon nyelvű, amely Európában szétszóródottan él az Északi-tengertől az Adriáig ... Testvérek ... A természet és föld egy egység a távolság ellenére is, akár török, akár osztrák fennhatóság alatt élnek is. Egy független, magábazárt világ, alkalmas gyárak építésére, habár még Oroszország nem is tart lépést nyugattal. A cár egy szava elég e gyárakat a földből előteremteni éppen úgy, mint a nehézkes orosz parasztokból vitéz katonákat nevelni, akiknek XII. Károly, Nagy Frigyes és Napoleon kénytelen volt a győzelmi babért átadni. Ki tudná ezt az országot — amelynek kezében a világ sorsa fekszik — legyőzni. Bár Miklós cár békés fejlődést, élet javulást óhajt és nem háborút, azonban Zarskoje Seloi munkatermében mégis közelebb áll a világuralomhoz, mint V. Károly Escorialban vagy Napoleon I. Versaillesben. Az aranyat kínáló Európa elernyedt és képtelen, Amerika pedig — amelyben sok szabadságra vágyó bízik — nem állam, hanem csak kereskedelmi társaság... Szívem örömtől reszket 0, Oroszország, hazám...! Te kiválasztott vagy, elhivatott arra, hogy az ember fejlődését teljessé tedd, a régi és új kultúrát egyesítsd, szívet és értelmet megbékíts, valódi igazságot és békét harcolj ki...”

Gróf Stroganow túlzónak találta Pogodin emlékiratát. 0 a Szent Szövetség — orosz, porosz és osztrák— magyar együttes — oldalán állt és utálta az őrjöngő úi nacionalizmust.