Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1972-10-01 / 10. szám

12. oldal. «IfmiCOfcT 1972. október hó KAIN VAGY ÁBEL? amely az emlékiratból is kiáradt. "Annyi sok szó és csak egy gondolat, amely méghozzá hamis is” — vélte. Eszébe se volt az emlékiratot a trón­örököshöz juttatni. íróasztalában kellett annak megsárgulnia... A szlávofilek más utat választot­tak. A cár lányának, Olgának adták át az emlékiratot, mellékelve hozzá egy térképet is, amelyen a szlávok által lakott területek, mint: Lausitz, Meklenburg, Pommerania és a Habs­burg birodalom nagyrésze vörös vo­nallal volt körül jelölve. Amikor Olga, a cár leánya a cár­nak megmutatta az emlékiratot, a cár vonakodóvá lett. "A nacionaliz­mus a jakobinusok találmánya és a tudósoké” — mondta. — "Ha e ta­lálmányt más országok is átveszik, egész Európa veszélybe kerül. Én semmi esetre se fogom a kezemet soha olyan túlhajtott eszméhez se­gítségül nyújtani.” A történelem azonban másként alakult, mint Miklós cár gondolta: A nacionalizmus — szláv tekintet­ben pánszlávizmus — által megin­dult a rombolás, hogy megsemmisít­sék, amit évszázadok alkottak. A pánszlávizmus megszületett és egyszerre óriásivá nőtt. Céljáról, tö­rekvéséről Marx Károly írta 1851- ben az "Odera-Zeitung”-ban: "A pánszlávizmus célul tűzte ki, mindent elpusztítani, amit évszáza­dok alatt alkottak a népek. E célt azonban csak úgy érheti el, hogy ha előbb Törökországot, Magyarorszá­got és Németország egy részét letör­li a térképről. Csupán egy lehetőség marad: vagy alávetjük magunkat a szláv uralomnak, vagy a központot, Oroszországot megsemmisítjük.” Nyugat azonban csak aludt-aludt, ahelyett, hogy komolyan vette volna Marx Károly intését és cselekedett volna. Két nagy világháború alakította át A fenti nevezetű politikai napilap XVII. évfolyam 195. számában a kö­vetkező cím alatt: Eseménydús ‘‘al­kotmányünnep” ... Ma felvonják az állami zászlót. Tisztavatás, fényárban a parlament...” érdekes dolgokat olvashatunk. “ ... a Kossuth Lajos téren az Ál­lami Zászló felvonásával kezdődik.” Már a zászlókat is leállamosították?, — vagy Magyarország az első ország, ahol nem nemzeti zászló van, hanem állami. De akármüyen zászló is van, mégis felvonják, s ez a zászló piros­­fehér-zöld. Annakidején augusztus, 20- án szintén felvonták a nemzetiszítű zászlókat mindenhol, s az alkotmány mellett azt ünnepelték, akinek köszön­hető volt, hogy a magyar nép egyál­talán ünnepelhetett. “ ... a korábbi évek augusztusi ün­nepnapjához hasonlóan most is több hagyományos esemény lesz: tisztava­tás, dunai sportparádé, zenés őrség­váltás, esti tűzijáték.. Vajon kit mintáztak le az otthoni vezetők? Az út nem rossz. Ha így ha­lad, talán egyszer eljutunk még ahhoz, hogy nemcsak a Magyar Hírekben, hanem hivatalosan otthon is a nemzet előtt is elismerik, hogy Szent István mégis volt valaki. S ha maguk az oro­szok eüsmerik történelmi nagyjaikat, akkor a magyaroknak is van erre jo­guk. “ ... a parlament előtti Kossuth­­téren kerül sor .. .a katonai főiskolák és a Karikás Frigyest?) katonai Kol­légium végzős hallgatóinak nyilvános tisztavatására . . .” Vajon ki volt ez a Karikás Frigyes? a világot úgy, hogy a régi határok már a legtöbb helyen nem érvénye­sek. Az orosz álom valóra vált. Az áldozat, amelyet érte hoztak, nagy volt... De nagy volt a legyőzőiteké is... A történelem kereke azonban nem áll meg, hanem forog; az a rész, amely ma alul van, holnap felülre kerül. A második nagy őrségváltás után elérkeztünk a harmadikhoz. A harmadik nagy és sok évszázadra szólót majd Ázsia népei fogják adni Melyik nép lesz az? A tömegsúlyt kultúrát és politikai-katonai hatal mat tekintve csakis a kínai lehet és a Japán. Lehet, hogy mind a kettő egyszerre. A "sárga veszedelem” — amelynek eljöttét oly régóta mint kísérteiét festegetnek a falra az eurónai né­pek — el fog jönni. Az lesz a harma­dik "őrségváltás”. A becsületes, hu­mánus népeknek nincs okuk tőle fél­ni, csak a rossz lelkiismeretűeknek. Az ázsiai népek nem lesznek kegyet­lenebbek, mint az indiánok milliót Isten nevében kiirtó spanyolok, vagy, mint a szlávok és zsidók, akik olyan kéjelegve gyilkoltak le még nem régen is védtelen emberek tö­megeit, amikor túlsúlyban voltak valahol és valamilyen módon győz­tek. Nem. Nem lesznek kegyetleneb­bek, de igazságot fognak szolgáltatni. Forrásművek: 1. Jan-Jaques Rousseau svájci fran­cia költő és filozófus 1712—1778. 2. Herder német filozófus és költő 1744—1803. 3. Tacizus Cornelius római történet­író Kr.u. 54—120. 4. Ossion kelta bard, költő. 5. Grillparzer osztrák színműíró, all. hivatalnok 1791—1872. 6. McPherson James skót költő 1736—1796. 7. Nietzsche, Friedrich német költő, filozófus 1844—1900. “ . . .Czinege Lajos vezérezredes, honv. miniszter beszédet mond . . .” Ennek a Czinegének illene megvál­toztatni a nevét, vagy eltűnnie. Nem tudom elképzelni, hogy edzett, mor­cos katonák üyennevű vezetőre hall­gatnának belső nevetés nélkül. . . ‘‘Budapestre érkezik az oümpiai láng . .. Véger Mária, a jugoszlávok (?) Európa-vállogatott kosárlabdázó­nője adta át a lángot...” Vajon milyen nyelven beszélhetnek ezek a jugoszlávok? Állítólag jugoszlá­­vul csak egy ember beszél, az állam­fő, Tito. “ . . .az Orion Rádió és Villamossá­gi Gyárban megjutalmazták ... 35 éves törzsgárdatagságáért TV-t, s 12 nap szabadságot... 30 éves munkavi­szonyért aranygyűrűt, s hat nap sza­badságot ... 20 éves munkaviszonyért ezüst jelvényt s 1000 forintot...” Ügy látszik a munkásvándorlás ott­hon is ismertté vált. Ami pedig a ju­talmazást illeti, azt is lemásolták min­den előnyével s hátrányával. ’’Korszerűbb kereskedelmet.. . köl­csönös előnyök . .. együttműködés nyugati országokkal.. .” A cikkből megtudjuk, hogy úgy lát­szik Marx mégis nagy szamár volt, mert üzlet csak profittal képzelhető el, s a mérlegnek eredményesnek kell lennie, mert különben felborul még a legszociálisabb “kereskedelem” is. S végezetül olvassuk el az első ol­dali időjárásjelentést: “Szárazabb légtömegek, JAVUL AZ IDŐ, kevesebb felhő, több napsütés.” Ostor Péter A budapesti "Élet és irodalom” 1972. június 3-i számában egy Hor­váth Gitta nevű nőszemély "Mese Káinról, Ábelről meg magáról az Úrról” című elbeszélésében Mózes I. könyvének vonatkozó részét a kö­vetkezőképpen állítja be, illetve jel­lemzi: "Sárga rézkarika” (= dicsfény). Mikor az Úr Káin előtt az becsé­nek meggyilkolása után megjelent, “Káin azonnal megkérdezte, hogy ki ez a butaképű mama” és amikor anyjától megtudta, hogy ez az Űr, azt mondta: "hogy akkor pláne buta feje van”. Kain irigykedését az öccsével szemben ezzel szépíti meg: "irigy­kedni viszont szabad". Mikor Káin sértegette az Urat és Ábel emiatt megrótta őt, "begurult és akkora frászt kent le az öccsének, hogy ott nyomban szörnyethalt.” Ezzel a "szépirodalmi" förmed­­vénnyel szemben a budapesti "Vilá­gosság" materialista világnézeti fo­lyóirat 1961. áprilisi számában Vér­tes Imre "Lenin a marxista ateizmus kérdéseiről” címmel a következőket írja: "A vallás elleni harc — az osztály­harc szerves része, az ideológiai té­ren folyó osztályharc egyik fontos területe” (2. oldal). "A tudományos világnézetet — mondja Lenin — mindig hirdetni fogjuk, bizonyos ‘keresztények’ kö­vetkezetlensége ellen okvetlenül har­colnunk kell. De ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a vallás kérdését az őt egyáltalán meg nem illető első helyre kell helyezni...” (3. oldalon.) “Az ateista propagandát alá kell rendelni alapvető feladatának: an­nak, hogy kifejlessze a kizsákmá­nyolt tömegek osztályharcát a ki­zsákmányolok ellen” (3. oldal). "... ez a harc a szocializmus fel­építésének alárendelt kérdése” (3. oldal). "Gondosan kerülni kell a hívők érzésének mindennemű megsérté­sét" (6. oldal). "A kommunista pártok a vallás el­len folytatott harcukban felhasznál­ják és alkalmazzák a lenini útmuta­tást. A párt álláspontja az, hogy a még vallásos dolgozókat nem világ­nézetük, hanem mindenekfölött tet­teik, cselekedeteik, hazánkban főleg a szocializmus építésében való tény­leges részvételük szerint kell meg­ítélni. A vallásos meggyőződés nem lehet akadálya a szocializmus építé­sében való részvételnek. Ez az állás­pont szervesen következik a lelkiis­mereti szabadság marxista értelme­zéséből.” (4. oldal.) "Lenin megtisztítja az engelsi té­telt az opportunista ferdítésektől és megmagyarázza, hogy... mindenki szabadon olyan hitet vallhasson, amilyent akar ... Megengedhetetlen, hogy vallási, világnézeti meggyőző­dése miatt bárkit is üldözzenek vagy megkülönböztetett bánásmód­ban részesítsenek” (4. oldal). A másik oldalról a budapesti "Új Ember" félhivatalos katolikus heti­lap 1972. június 18-i számában ezt írja erről az elbeszélésről; "Káin tehát áldozat? Az a Káin, akinek keze által már annyi testvére pusztult el a világtörténelem évezre­deiben, mind a mai napig? ... Káin­ról csak egyféle történet létezik: az, amit közülünk is oly sokan átéltek, és aminek csaknem maguk is áldo­zatai lettek. És ez nem a mesék vilá­gába tartozik. Tanú rá: az élet és az irodalom”. Mi pedig, azoktól az egyénektől, akik előlünk elzárják a magyarorszá­gi sajtót, ezek után a következőket kérdezzük: Horváth Gitta párttag-e vagy sem? Ha párttag, akkor hogyan kerülhet szembe Lenin felfogásával és csúfol­hatja meg azt? Ha nem párttag, ak­kor pedig a párt által ideológiailag ellenőrzött lapban milyen alapon szabad sértegetnie hitükben azokat a párttagokat és pártonkívülieket, akik résztvesznek a szocializmusnak az építésében? Teljesen egyetértünk abban Lenin­nel, hogy "gondosan kerülni kell a hívők érzésének mindennemű meg­sértését”. Éppen ezért fel kell ten­nünk azt a kérdést, hogy ha Horváth Gitta zsidó, akkor nem szégyenli-e magát, hogy hitsorsosainak és régi sorstársainak a Szentkönyvét kigú­nyolja? Nem gondolja-e, hogy ez már az ízléstelenség határán is túl­megy? Mi ugyanis — bár nem a bosszúálló Jehovát, hanem a szerető Krisztust tartjuk ideálunknak — nem gúnyoljuk ki a zsidók Szent­könyvét! Ha pedig Horváth Gitta nem zsi­dó, mit akar elérni a buta talpnya­lásával? Nem gondolja, hogy "a ló másik oldalára esett át”, amikor fel akart szállni rá? Vagy azt hiszi, hogy a párt ideológusai bedőlnek neki, s nyugodtan árulgathatja és fúrhatja őket a magyarok ellenségeinek szol­gálatában? Ezt döntsék el majd otthon az il­letékesek, akiknek biztosan alkal­muk lesz olvasni e sorokat! Budapest, 1972. augusztus. "Iuventus Ventus" tflTTVAKÖtt Megjelenik havonta Publ. Monthly — Publ. mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR Kiadó — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím — Corresp. Offices: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 KANADA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 87 Longueuil, Que., Canada Előfizetés: Egy évre $7.00 — egyes szám ára 50c Printed by Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue, Cleveland, Ohio 44102 Szöllösy Sándor TALLÓZÁS AZ ESTI HÍRLAPBAN

Next

/
Thumbnails
Contents