Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-10-01 / 10. szám
8. oldal «ItmKOfcT 1972. október hó a gondolatát, hogy már Géza fejedelmünk is veretett volna pénzeket. Ennek a feltevésnek történetét is megírjuk röviden, annál is inkább, mert ennek kapcsán eljutunk könyvünk utolsó részéhez, amelyik a nagyszentmiklósi kincset, az úgynevezett "Attila kincset” mutatja be. Nos vannak korai forrásaink — igaz, egy s más szempontból nem egészen kifogástalanok —, amelyek szerint Géza fejedelmünk megkeresztelkedésekor az István nevet kapta, s ő kereszteltette meg, akkor, még kisfiú számba menő örökösét — a későbbi Szent Istvánt — is István névre. Ezt tekintve tehát meglenne a lehetősége annak, hogy a Stephanus rex (István király) feliratú pénzeket Üzenet Párizsba... Urak, kik ültök a bölcs asztaloknál s szabjátok az időt és teret és untat a sok bagatel dolog, mert kint a tavasz dalol és nevet egy magyar lélek ott dörömböl szikla szívetek jajtörő falán hát nem ráz fel az átkozott közönyből a nagy sikoltás, hol az én hazám? A vakondok a sötét földbe mászik a vad hazája síri rengeteg a sas hegyormok magányán tanyázik vízben villognak a halpikkelyek, a bogarat is hívja hazája rögön, füvön, levélen, s a fán csak egy hazátlan síró szív kiáltja Ti hazátosztók, hol az én hazám? Onnan kiűztek Itt jött-ment vagyok hideg közönynek hava mindenütt mint minden férget életre melenget reám itt még az áldott nap se süt az én napom, a "Hargitta felett jár az Olt, Küküllő csillog sugarán s vacogva fázva reszket a jajom, Igazságosztók! hol az én hazám? Urak! a Gloár büszke ősi fényén egy virág se nő? mérges gomba csak hát lelketekben egy galamb se fészkel? csak vércsekarmú vérszomjas harag, hát arrafelé embert nem nevel a cifra templom? a múlt szenvedés? a lélek ottan szobrokban hever? s egy az igazság a szurony és a kés. Urak? ti ifjak sosem voltatok? hát nincs egy drága szép emléketek? apátok keze nem simogatott? anyátok csókja nem melengetett? szülőhazátok öreg meghitt kertje nem állt virágban a múlt tavaszán? s múltatok ősze sem hervadt egy sírra? urak, urak, jaj, hol az én hazám? Urak, ti bölcsek kerékasztalnál, ti Istent játszó balga gyermekek nem érzitek még riadt félelemmel mi szörnyű bűn, mit elkövettetek? millió szívre rátapostatok s most szíveteknek rozsdás ajtaján millió szív ráfröccsent vére jajgat hol az életem? hol van a hazám? Urak, gyilkosok reszkessen a kéz, ha ölelni kész mig rá vér tapad. Urak, gyilkosok, reszkessen a láb mely szíveken járt, most szívért szalad, megdermedhet a kacaj és a szív ki a végén sír, az sír igazán Párizs is sírhat még az éjben és jajgathatja hol van a hazám? (A. H. I.) (A fenti versszöveget Csonka-Magyarországról továbbították a szerkesztőségünkbe.) már az apa kezdte volna veretni, saját nevére, a fiú csak folytatta volna a pénz verését. Van egy-két körélmény, ami erősíti ezt a feltevést: az új pénzverés mindig az egykorú nyugati pénzverés mintájára indult meg. így van ez a Stephanus-pénzekkel is, de nem Szent István, hanem Géza-kori féldénárokat utánoznak! E pénzzek hazánkon kívül észak felé terjedtek el — finom ezüstjükért becsülték őket —, s azt is tudjuk, mit vásároltak érettük: díszfegyvereket. Ezeket a díszfegyvereket részben meg is találták, hol ásatásokkor, hol a Duna medrének kotrásakor, de a legszebb sohasem veit földben, az Árpádok kincstárából került cseh tulajdonba, s ma a prágai Szent Vid székesegyház kincse. Ez az elefántcsont keresztvasú Szent István-kard. E régészeti emlékeknek korát meg tudjuk határozni: majdnem kivétel nélkül a X. század utolsó negyedéből valók, tehát Géza fejedelem korából. Az újabb magyar történetírás sokkalta nagyobbra tartja Géza érdemeit, mintsem krónikáink. Ügy látszik, a középkori egyházi férfiak írta krónikákban az apa szerepe elhalványodik, hogy szentté avatott fia érdemei annál meggyőzőbbek legyenek. Ma úgy látjuk, hogy a nyugati értelemben vett magyar állam megalapításának nagy kezdeményezője az apa: Géza volt. (Népszava, 1972. augusztus 20.) A Hungarista Mozgalom Vezetőjének levele az Egyesült Államok Elnökéhez Henney Árpád szkv. altábornagy, az utolsó m. kir. kormány tagja, a Hungarista Mozgalom vezetője. 1956. november 22-ái.. Honorable Dwight D. Eisenhower urnák, General of the Army, az Amerikai Egyesült Államok Elnöke. Igen tisztelt Elnök Ür! Mint az emigráció egyik legnagyobb mozgalmának vezetője kötelességemnek vélem, hogy e levélben, melye! nyilvánosságra fogok hozatni, tudatára adjam azokat az érzéseket és gondolatokat, melyek bennünket, magyarokat nemzetünk hősi felkelésével kapcsolatban eltöltenek, Hogy mi a véleményünk az orosz bolsevisták és magyarországi szolgáik cselekedeteiről, azt úgy hiszem felesleges ecsetelnem. Azonban szükségesnek tartom, hogy tudomására hozzam, mint vélekedik a magyarság túlnyomó többsége az Egyesült Államok és Elnökének nemzetünk élethalálharcával kapcsolatos magatartásáról. Ezt a véleményt és az abból folyó következtetéseket három pontban tudom összefoglalni. 1. Az Egyesült Államokat és annak vezetését árulással és nemzetgyilkosságban való közreműködéssel vádolja a magyar nemzet. Az Egyesült Államok ugyanis a háború befejezése óta szünet nélkül arra biztatták rádión, sajtón és suttogó propaganda révén a magyarságot, hogy tanúsítson ellenállást a kommunizmus ellen, sőt keljen fel az ellen, ha erre alkalom adódik. Honfitársainkat oly hangnemben biztatták mindenkoron, hogy azok joggal remélhették, hogy ha egyszer , felkelnek a bolsevizmus önkényuralma ellen, az Egyesült Államok katonai erejük latbavetésével is támogatni fogják. Ehelyett mi történt 1956 október végén — november elején, amikor a magyarság, bízva Nyugat Ígéreteiben és segítségében, le akarta rázni rabláncait? Még ellen nem őrzött hírek szerint a Radio Free Europe addig fokozta üres és felelőtlen propagandáját, hogy Magyarország lakosságát arra is kioktatta, hogyan kell harckocsikat ártalmatlanná tenni! Ugyanakkor azonban több helyről indított kérés ellenére az Egyesült Államok nem voltak hajlandók sem a harcba beavatkozni,*. ami a folytatott propaganda után elemi erkölcsi kötelességük lett volna; ...*; sem pedig az otthon küzdőket fegyverrel, lőszerrel és utánpótlással ellátni. Az Egyesült Államok ezzel cserben hagyták nemzetünket és így közreműködtek annak kiirtásában. Ennek következménye, hogy a magyar nemzetre többé nem számíthatnak sem az Egyesült Államok, melyekben utolsó mentsvárát és protektorát látta eddig, sem a Nyugat mint egész, melynek védőbástyája volt 1000 éven át a keleti betörésekkel szemben, mert mindketten Ígéreteik és szép szavaik ellenére nem nyújtottak segítséget, amikor aíra a legnagyobb szükség volt. 2. Az Egyesült Államok és annak vezetése ezenfelül elárulták az összes orosz járom alatt nyögő nemzetet, mert elmulasztották az alkalmat a kommunista rendszer könnyű végleges felszámolására. Egyikkel sem számolhatnak többé, mert mindannyinak megmutatták, hogy a legcsekélyebb mértékben sem lehet hinni Nyugat biztatásainak. * A hiányzó mondatrészt Henney altbgy. nem engedte nyilvánosságra hozni. 3. Az Egyesült Államok és annak vezetése ezzel elárulták Európát, saját magukat é6 az egész nyugati kultúrát is. E vádakra bizonyára azt mondja Elnök Ür, hogy hiszen mindent megtett, amit a körülmények között leheteti: gyógyszert, élelmiszert, ruházatot és pénzt bocsájtott a magyarság rendelkezésére és ezenkívül az Egyesüli Nemzeteknél támogatta a nemzetünk megsegítését célzó javaslatokat. A magyar nemzet az előzmények alapján azonban nem ilyen segítséget várt, hanem legalábbis fegyvert, lőszert é6 utánpótlást, mert gyógyszerrel, élelemmel, ruházattal és pénzzel nem lehet harckocsik, repülők és tüzérség ellen harcolni — attól eltekintve, hogy a vöröskeresztadományok zöme még nem lépte át a magyar határt. Az Egyesült Nemzetek pedig október 23.-ától e levél megírásáig — nem utolsó sorban az Egyesült Államok hiányzó kezdeményezése folytán — semilyen akciót nem indítottak, mely alkalmas lett volna hazánk tényleges megsegítésére. Nemzetünk mindennek ellenére a Nyugat számára talán még megmenthető. Ha nem volt üres szó és felelőtlen beszéd az Egyesült Államok eddigi Keleteurópának szóló egész propagandája s ha valóban azt óhajtják, hogy a magyar s vele együtt az összes szovjet igába hajtott nemzet ne vesszen el örökre a Nyugat számára, tegyen meg Elnök Ür legsürgősebben mindent, hogy 1. Oroszország magyar emberek deportálását azonnal beszüntesse és a már deportáltakat Magyarországra haladéktalanul visszaküldje; 2. Oroszország csapatait hazánkból kivonja; 3. ha az oroszok erre nem volnának hajlandók, a diplomáciai kapcsolatot velük megszakítsa, a Szovjet Uniót teljes gazdasági zár alá vegye és a szabad világ minden államát ráveove. hoav ugyanígy cselekedjék; 4. az oroszok által installált Kádár-féle szolgakormány eltűnjön; 5. az Egyesült Államok addig is ne ismerjék el ezt a ,,kormányt" se de facto, se de jure alakulatnak és vgyék rá az Egyesült Nemzeteket, hogy azok ugyanígy cselekedjenek; 6. ugyanígy járjanak el bármily más, esetleg alakuló kommunista domináció alatt álló kormánnyal szemben is: 7. haladéktalanul biztosíttassék Magyarország egészségügyi anyaggal, élelemmel és szállító eszközökkel való hathatós ellátása; 8. valóban szabad választások tartathassanak Magyarországon, melyen minden politikai irányzat félelem nélkül indulhat. E követeléseknek, ha másként nem megy, fegyverrel szerezzen érvényt. Tudom, hogy ez a harmadik világháborút jelentheti. De azt hiszem a magyarországi felkelés világosan megmutatta, hogy a kommunizmus nem riad vissza a legvéresebb eszközöktől sem, hogy minden neki be nem hódoló népet megsemmisítsen. Idő kérdése tehát csak, hogy mikor fog hasonló sorsra jutni Nyugat többi országa s végül az Egyesült Államok is. Ma még legkisebb volna az áldozat, mert az összes elnyomott nemzet felkelne az elnyomó elleni háború esetén. De ha a Nyugat Magyarország eltiprását aktiv beavatkozás nélkül tűri, elvész számára az a katonai potenciál, amit a vörös hadsereg hátában felkelni tudó és ma még felkelni akaró nemzetek jelentenek. Befejezésül kérem Elnök Urat, ne nyugodjék addig, mig tettekkel nem sikerül bizonyítania, hogy az Egyesült Államokból elhangzott biztatások nem üres szavak csupán, hanem azok mögött egy nagy nemzet teljes súlya áll. Teljes tisztelettel Henney Árpád sk. ÜT ÉS CÉL VIII. évfolyam, 12. szám S z á I a s i : A nemzet a mi felfogásunk szerint az emberiség politikai, gazdasági és társadalmi létének építőkockája. A fejlődésben ezonbon megállós nincs. A nacionalizmus és szodclizmus kiteljesedése o nemzeten belül csúcsot jelent a nemzet életében, önmagában tovább fejlődni nem tud. így orra kényszerül, hogy szobályozzo viszonyát a *öbbi nemzetekhez. Ecből a szükségből jön létre amit hungarista ideológiánk konncconalizmusnak nevez, czaz nemzetközösségnek, azaz óz egymásra utalt nemzeteknek érdekszövetsége. érdek‘cmörülése, élet-, társ- és sorsközössége. Nc.gy*er — életér — vezetőnép.
