Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-10-01 / 10. szám
1972. október hó «ITTVAKÖftí 9. oldal N EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET! KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA VASVÁRI ZOLTÁN: r r 1T SORAINK RENDEZESE AZ ÜJ FELADATOK E01T Elhangzott a Kereszt és Kard Mozgalom 1972. szeptember 2-, és 3-án tartott évi konferenciáján. Hölgyeim és Uraim! Kedves magyar véreim! Mielőtt elmondanám beszédemet, egy idézetet szeretnék itt, ma, megszívlelésre felidézni Bárdossy László mártír, volt miniszterelnökünk szavait: "Amelyik nemzet nem megy zárt sorokban és fegyverrel a kezében az életét fenyegető veszedelem elé, az rabszolgaként az ellenség lába alá kerül.” Az idézet sok mindenre megadja a feleletet, csak hittel követni kell. Az aktív, fanatikus magyar nemzeti emigráció, már 27 éve áll az első vonalban töretlenül, ezelőtt 16 évvel kapott erősítést és az jól megfiatalította erőben és felfogásban. Az élet rendje alapján, ki szabadon, ki gátolva éli az Istentől kapott és az emberektől megrontott földi életet. Az egyén és nemzetek élete viszont nagyban függ személyek és a közösségek magatartásától. Általában az erőszakos és gátlásmentes erők szokták dominálni a napi életet... Erről a napi életről szeretnék bővebben szólni, mivel ez szokta kialakítani egy nemzet, illetve ránkvonatkoztatva nemzet töredék életét, felfogását és magatartását. A mi emigrációnkat nem szabad összetéveszteni az előttünk járt honfitársaink életével, tevékenységével és sorsukkal, mivel azok létszámban is jóval kevesebben voltak. A kijövetelük oka is egészen más volt, mint a mostani menekülteké, sajnos a statisztika kimutatása szerint minden 3. magyar távol kényszerül élni szeretett szülőföldjétől. Ha ehhez még hozzá vesszük a kint születettek létszámát, az már egy tekintélyes szám, amit akarva vagy nem akarva is észre kell vennie az otthont bitorló szláv kommunista rendszer képviselőinek. Mivel 27 év pergett le a homokórán a rendszer számítása nem vált be. Ők úgy számoltak, hogy minden bajnak és fájdalomnak legjobb orvossága az idő múlása. Az emigráció ereje és harci készsége nem csökkent, sőt igen sok esetben fokozódott, miáltal igen sok borsot törnek a rendszert képviselő kommunista nagyságok orra alá, ami harcmodor változtatásra kényszerítette őket... Nézetem szerint bolond ember az, aki tudja, hogy honnét jön a veszély és nem tesz ellene semmit. Vagy számító az illető, aki előtt a nép, a nemzet sorsa nem lényeges, ha temérdek könnybe vagy vérben is kell gázolnia, az mind nem számít, ha ellenértékűi megkapja a szőrős kezektől az érvényesülés lehetőségét. Itt álljunk meg, mert erről ma bővebben kell beszélgetnünk és meg kell találjuk a mai konferenciánk szellemét kialakító erőnek a megfogalmazását. Minden oknak meg van az okozata. Az okot tudjuk, annak orvoslására hirdettük meg ezt az évi konferenciát is. Ha szabad úgy mondanom, meg kell kezdjük és fel kell vennünk az arcunkba dobott kesztyűt, amely az élet-halál harcnak a kezdetét fogja jelenteni. Kezdjük ott, hogy mi nem a közönségessen vett emigrációs élet fenntartásáért küzdünk, aki azt hiszi az szörnyen téved, vagy nem akarja belátni népünk segítségére rendelt emigrációs szükségállapotot. Küzdünk: 1. A magyar szabad gondolkozás és cselekvő képességünk meggátolása ellen. 2. Szabadon, mi magunk akarjuk megválasztani barátainkat. 3. A magyar történelmi igazságokat szabadon kívánjuk tanítani, minden erőszakos gátlás nélkül az ifjúságunknak. 4. Az ifjúságunk nevelését belső ügyünknek tartjuk és azt nem bízzuk külső erőkre. 5. Visszautasítunk minden olyan törekvést, ha az nemzeti színekben is jelentkezik, amely az emigráció felosztására törekszik. 6. A szenvedő magyar néppel szorgalmazzuk az összeköttetést, de nem a rendszer küldöncei útján. 7. Az emigrációnak is vannak kiváló művészei és tudósai, akik nem a kommunista pártérdekeket szolgálják, azok támogatására szólítjuk fel honfitársainkat. 8. Kultúrkapcsolatok felvételét az otthonnal csak a kölcsönösség alapján ismerjük el. 9. A hazai kiküldött küldöncök itteni támogatóit az otthon szenvedő magyarok sírásóinak, a kint élő nemzeti magyarság árulóinak tekintjük. 10. A magyar nemzeti gondolat fenntartására illetve megőrzésére a romboló Népfronttal szemben életbevágóan szükséges, hogy a nemzeti erők összpontosított erejét a Nemzeti Frontot működésbe hozzuk. Kedves Baj társaim, a Kereszt és Kard Mozgalom e pontok szellemében működhet tovább, kérem a konferenciát adjon teljes felhatalmazást e pontok szellemében a vezetőnek, hogy az képes legyen a megalkuvás nélküli harcot tovább vinni a végső győzelemig... Evégből szükségesnek látom a soraink megtisztítását, az ingadozók és megalkuvók eltávolítását a vezetőségből... A kommunista hazai rendszer a jelek szerint, most nagy rohamra indul, hogy az utolsó ellenfelét a nemzeti emigrációt két vállra fektesse. Ennek megvalósítására minden elérhető és rendelkezésükre álló eszközt igénybe fognak venni, mivel ezt tudjuk, a harcra nekünk is fel kell készülnünk. Az előttünk álló küzdelem kemény és kegyetlen lesz, a vezetőknek álhatatos két lábon álló megingathatatlan személyeknek kell lenniük. Nekünk is változtatnunk kell a harcmodorunkon, ezt könnyen megtehetjük, mivel mi rendelkezünk az értékes dollárokkal, így ránk van szüksége a pénztelen, kommunista, magyar rendszernek. A harc kulcsa kezünkbe adatott, ezzel az előnnyel eddig nem éltünk, mert az emocionális érzések a józan megfontolt cselekvéseinkben gátoltak. Hála Isten ezen már a kint élő honfitársaink nagyrésze túl van, most érkezünk el ahhoz a ponthoz, amikor mindent vissza tudunk fordítani a mi javunkra. A hazai látogatást meggátolni nem lehet, sok szempontból ez előnyös is számunkra, ha eredményes felvilágosítással tudunk a nagy nyilvánosság elé állni, akkor abból tőkét is tudunk kovácsolni a nemzeti magyarság számára. A legfontosabb és bekezdő lépésnek tartom, hogy a hazamenők viselkedjenek szerényen és biztosítsák az otthon szenvedőket a segítő készségünkről. A gátlásnélküli, öntelt, üres dicsekvés akaratlanul is utálatot vált ki a hazaiakból és könnyű táp talajt ad a kommunista propagandának, hogy kint nem hazafiak élnek, hanem csak kalandorok. A bizalom kiépítésére kell törekednünk Magyar Testvéreim, hogy bízzanak bennünk az otthoniak, ha ezt elértük, akkor adott esetben tömeges támogatásra fogunk találni a hazai földön. ‘‘Hazamenő magyar, legyél szerény és nem dicsekvő!” Ez legyen minden hazamenő magyarnak önként vállalt szent fogadalma. Ennek a gondolatnak emigráns magyar honfitársaim, legyetek bátor hangadói mindenütt. Ha a mozgalmunk is ebben élen fog járni, akkor a hazai kiküldöttek munkája itten is zátonyra fog futni, rövid időn belül. Erre a veszélytelen, nemes harcra hívjuk ki minden kint élő honfitársunkat, ha ez sikerül, akkor valójában a szláv kommunisták első számú ellenségei leszünk és hűek maradtunk mártír miniszterelnökünk igazmondásához. “József apánk” születésének századik halálának tizedik évfordulójára Az augusztusi nyári szünetben a Vitézi Rend és a Németországi Szervezetek Központi Szövetsége képviselői koszorút helyeztek el egy csendes bajorországi temetőben. A piros és fehér szekfűvel díszített zöld koszorún nemzeti színű szalag, rajta felírás: A 100. évfordulóra... Nemcsak katona volt ő, akit honvédéi az első világháborúban "József Apánkénak hívtak atyai gondossága, közismert emberszeretete miatt, akkor is, amikor véres csatákat vívtak, keleten Lembergnél, délen Doberdó sziklás magaslatain és a tizenkét győztes isonzói csatában, ahol sebesülten is tovább vezeti hadseregét. Később Erdély védelmét látja el, s ott kapja a marsallbotot. A háború végső szakaszában ismét az olasz hadszíntéren vezeti a magyar seregeket, ahol az összeomlás éri. Itt végződik aktív katonai pályafutása, amely 18 éves korában hadnagyként kezdődik és 28 éven át a ranglétra fokain vezet a legmagasabb, a tábornagyi rendfokozathoz. Nem a népszerű Kálmánoperettek hercegi-katonai karrierjét futja. Minden rangért, kitüntetésért meg kellett szolgálnia, úgy mint tisztbaj társainak. Ebben gyökerezett József főherceg nagy népszerűsége. Erre a népszerűségre alapozva nevezi ki a talajt vesztett Károly király "homo regius”nak; de a Károlyi-forradalmat és a kommunista puccsot már nem sikerült megakadályoznia. (Kísérleteit ellenfelei később félremagyarázták.) Kun Béla csúfos bukása után a hatalmat magához ragadja, kormányzónak választják és Horthy Miklós fővezér az ő kezébe teszi le az esküt. A Monarchia restaurálásától félő antant azonban lemondásra kényszeríti, s Horthyt hajlandók elfogadni. Ekkor visszavonul, s tudományos, történelmi munkásságnak szenteli életét. Ebben is a magyar nép iránti forró szeretete vezeti. Legkiemelkedőbb munkája a tizennégy kötetben megírt I. világháború története. Munkásságának elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia elnöke lesz 1936—1945-ig. Messze tekintő politikai érzéke megóvta a kalandoktól és az illúzióktól. A második világháború végén az ország hadműveleti kiürítése során ő is Nyugatra jött, s az emigrációban szervezkedő magyarok készséges támogatóra találnak benne. Horthy Miklós halála után, 1957-ben megválasztják a hontalanságban a Vitézi Rend főkapitányának ... Humánus lényének tiszta emlékét őrzik a sírkövek és megőrzi törétnelmünk egyik viharos korszaka is. A modem kor fiatalabb nemzedéke is elismeréssel tekinthet történelmi alakjára, mert az igazi haladás szellemét kereste egy életen át. (v. R. A.)
