Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1972-09-01 / 9. szám
1972. szeptember hó «ITTVAKÖfcT 11. oldal ÉSZREVÉTEL DR. MIHÁLY FERENC FEJTEGETÉSEIHEZ mu ***tűm o4 ^ ---A “Szittyakürt” 1972 júliusi számában dr. Mihály Ferenc: “Válasz a hozzászólásokra” c. tanulmányában kitért előzőleg írt soraimra, emiatt kénytelen vagyok néhány tévedésre rámutatni, melyeket ő bizonyára teljes jóhiszeműséggel írt. Dr. Mihály azt állítja, hogy Pápiász írta volna Márk és Máté evangéliumát. Ám szólaljon meg! maga Pápiász, aki ezt írta Eusebius szerint (ugyanis Pápiász öt kötetet írt, ezek elvesztek és csak Eusebiuson keresztül ismerjük azok tartalmát): “Máté szedte rendbe arameus nyelven a ‘logia’-kat, ami az egy tárgyra vonatkozó verseket jelenti. Ugyanígy írt Márkról. Azaz maga Pápiász szerint ezen evangéliumok szerzői Máté és Márk voltak. Ne a szabadkőműves Renan könyvén és tendenciózus torzításain keresztül nézzük a kérdést, hanem az eredeti szövegeket olvassuk el. Origenes (meghalt 225) ugyanezt állítja. A Pápiász és Eusebius által ismert szövegek azonosak a maival, de: 1972. április 11-én, a “Le Figaro” egyáltalán nem katolikus lapban olvassuk, hogy a Qumran sivatagban talált töredék már az evangélium szövegét tartalmazza, és ez a töredék kb. Kr.u. 50-ből való. Azaz: a sivatag homokja bizonyítja a hitelességet. Máté mint előzőleg írtam — Iréneusz szerint Kr.u. 50 körül írta evangéliumát. Utólagos betoldás lehetősége is elképzelhetetlen egy olyan korban, mikor egy “i” betű miatt is halomra gyilkolták egymást az emberek. De hol vannak a “még át nem írt” szövegek? A niceai zsinaton — ez egyébként közismert — Ariust nem azért közösítették ki, mert szembehelyezkedett volna a kereszténység “elzsidósításá”val (a kereszténység végleg szakított a zsidó törvényekkel Kr.u. 50-ben, a jeruzsálemi zsinaton, később a spanyol inkvizíció eretnekként üldözte mindazokat, akik zsidó hagyományokat ápoltak), hanem azért, mert tagadta Arius Krisztus istenségét és a Szentháromságot. (Ezért ma is kizárnának bárkit a kát. és protestáns egyházak egyaránt:) Lehetetlen az, hogy IV. Béla (XIII. század!) kiküldöttje Szíriában ariánus magyarokat talált volna, mert az ariánusokról a VII. század után a történelem semmit sem tud, azaz: ekkorra eltűntek végleg. (Lásd: Lexikon für Theologie und Kirche, 1957, kiadó: Herder.) Dr. Mihály teljes jóhiszeműséggel írja, hogy ő nem találta a 21. zsoltárban az “Én Istenem, miért hagytál el engem” (Eliot, Iámmá szabaktani) szavakat, mert: a bibliakiadások a zsoltárok számozásánál a 9. zsoltárig teljesen megegyeznek, de a 9. zsoltárt egyes kiadások két külön zsoltárnak tekintették, és azt 9. és 10. számmal jelölték, míg más kiadások csak 9. szám alatt. Ezen zsoltártól kezdve a következő zsoltárok számozása egy egységgel eltér, aszerint, hogy milyen kiadásban jelent meg. A “La Bible de Jérusalem”, legelismertebb és legmodernebb francia biblia ezért a zsoltároknál mind a két számozást feltünteti, így a 671. oldalon a “Psaume” 22 (21) alatt olvassuk: “Mon Dieu, mon Dieu, pourquoi m’as tu abandonné?”, ami a nálam lévő amgyar kiadás szövege szerint (itt 21. számmal jelölik ezt a zsoltárt) ezt jelenti: “Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? miért vagy oly messze könyörgésemtől, jajjaim szavától?”, stb. Kérem dr. Mihály honfitársunkat, legyen szíves megnézni a bibliájában emiatt a 22. zsoltárt. — Hogy az arameus szavak mit jelentenek, azt az evangéliumok maguk megírják, mert Márk 15:14-ben ez van: “Eloi, Eloi, lamma szabaktani, vagyis: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem”. Ugyanígy megmondja ezen szavak jelentését Máté is a 27:46-ban, így nincs szükség semmi “átmagyarázás”-ra. Máté és Márk csak jobban tudják. Előzőleg már megírtam, hogy a hiteles pogány kútfők szerint Augustus császár három népszámlálást tartott: Kr.e. 8 és Kr.u. 14-ben, a Josephus Flavius által említett népszámlálás ezen utolsó. Igazat ír dr. Mihály Ferenc, hogy ezen népszámlálások eredetileg nem vonatkoztak a negyedes fejedelmekre, de a második (Kr.e. 8) népszámlálást később (Kr.e. 4) kiterjesztették a szövetséges Heródes országaira is, ekkor született Krisztus. Lukács ebben nem volt “bizonytalan”, hanem — olvassuk csak el a szöveget, II. 2. — a leghatározottabban állítja, hogy ez Quirinus, Szíria helytartója idejében történt. — Áldott állapotban sokkal nagyobb utakat tettek meg magyar asszonyok is, gondoljunk csak az 1945-ös és 56-os menekülésekre. Názáret—Betlehem 120 km (lemértem), ez 4 napos gyalogút, a gyaloglást áldott állapotban orvosok kifejezetten javasolják, ezen utat egy várandós asszony — ha mindvégig gyalog megy — legfeljebb egy hét alatt teszi meg kcnnyedén. Talmud. Olvasruk el Luzsénszky fordításában és a “Hídfő” kiadásában a Talmudot. Itt valóban az van, hogy Kr.u. pár évszázaddal már volt egy ilyen összefoglaló (de ezt sem írhatták Krisztus kortársai, akik ekkor már régen elporladtak), de a Talmud mai formáját Mezopotámiában állították össze Kr.u. 1000 körül, a “Hídfő” kiadása szerint. A Talmud ezen kiadása Krisztust nem Nimród, hanem Randera római katona fiaként tünteti fel, hogy gyűlöletet szítson a kereszténység ellen. De lehet, hogy más töredékek Nimród fiának mondják, lényeg az: ha kereszténységről van szó, a Talmud hetet-havat összehord, hogy azt minél jobban beszennyezze (éppen úgy, mint a szabadkőművesek mindent előhoznak, kitalálnak, hogy az evangéliumok hitelességét, ezen keresztül Krisztus istenségét és a kereszténységet, de főleg a katolikus vallást elfűrészeljék. Erre ne hivatkozzunk.) Az Enciclopedia Britannica-val kapcsolatban is igen óvatosnak kell lennünk, mert ez kb. 15 évvel ezelőtt azt írta, hogy Kossuth szlovák volt, az 1911-es kiadás pedig részletesen leírja, hogy Luther miként engedélyezte pénzért Hesseni Fülöpnek a kétnejűséget. Ez is igaz? — Ne felejtsük el, hogy a szabadkőművesség az angolloknál igen erős, a mindenkori angol király főmesterük, napjainkban pedig az észak-írországi katolikusok mészárlását és elnyomását az “Orange” páholy irányítja. Dr. Mihály azt írja, hogy a katolikusok “dogmája” Krisztus zsidó származása. Nem vagyok járatos ebben a kérdésben, de nem tudok róla, hogy ezt “dogmá”-nak hirdették volna ki. Ellenben ezt tanítja egyaránt a protestáns és kát. egyház. Pontosan ismerni kell, hogy mi az a “dogma”, mielőtt ezen a ponton támadást indítunk a kát. egyház ellen (pl. sem a latin szertartás, sem a papi nőtlenség, sem a biblia szavai sohasem voltak “dogmák”). Hogy félreértés ne essék, magam is vallom, hogy a magyarok a szumér nép leszármazottai, ezt nyelvészeti, antropológiai, művészeti, stb. bizonyítékokkal látom igazolva. De ne lőjjünk túl a célon, mert ezzel magát az elvet verjük agyon. Schmökel kiéli szumérológus professzor alapos munkája kimutatta, hogy a szumérok Kr.e. 2000 körül kelet felé eltűntek, Mezopotámiában csoportjuk nem maradt, ellenben nyelvüket Kr.e. 150-ig tanították az egyetemeken. Semmi nyom nincsen arra. hogy Palesztinába valaha is szumérokat telepítettek volna. Légvonalban ez 1500 km, gyakorlatilag ez akkor elérhetetlen, ma is igen messze van (a sok kerülő, sivatagok, stb.). Ha — tegyük fel — Krisztus idejében magyarok laktak volna Palesztinában, akkor a magyar semmi esetre sem származhatik a szumértól, mert ezidőben a szumérok már Perzsiában (mutatja a magyar és perzsa népviselet közötti hasonlóság, a majdnem azonos szavak: majom-majmon, oroszlán-arszalán, stb.) vagy a turáni pusztákon éltek. Ne felejtsük el, csak a magyar a szumér leszármazottja, a többi törökös törzs (tatár, üzbég, stb.) csak oldalrokonok. — A babiloni tiszta szemita nép volt, elég egy pillantást vetnünk a babiloni domborművek alakjainak arcvonásaira. Ha túlzunk, tönkretesszük magát az elméletet, ez olyan, mint a Prohászka által hirdetett asszemitizmus. Valóban nagy szerencsétlenség volt, hogy a magyarság gazdaságilag, majd politikailag is a zsidóság irányítása alá került. De, mikor ezt a felismerést túlzásba vitték és az antiszemitizmus hatására kitépték a zsidógyerek pajeszát és kirúgták a 80 éves öregasszony hóna alól a mankót, ezzel felbecsülhetetlen szolgálatot tettek magának a zsidóságnak, mert — a tömeg mindig globálisan ítél — ellenszenvessé tették az antiszemitizmust, amelyik pedig sohasem hirdetett embertelenséget. Még tovább folytathatnánk más tévedések cáfolatát, de egy igen lényeges szempontot szabad legyen említenünk. Mi, 56-os magyarok, nem azért dolgozunk az emigrációban, hogy időnket, erőnket felekezeti, vallásalapítási, stb. vitákra, különösen: egymás vallásos érzületének megbántására, avagy ilyenek kivédésére pazaroljuk. — Ezért kérjük: Minden vallási kérdést, “vallásalapítást”, stb. kapcsoljunk ki nemzetvédelmi munkánkból, mert ennek eredménye sem egymás meggyőzése, sem új vallás “alapítása” úgysem lesz soha, ellenben veszekedéseket idéz elő és megbénítja nemzetszolgálatunkat, azaz: csak ellenségeinknek használ. Aki vallási vitákat óhajt, írjon felekezeti lapban, avagy alapíthat ilyet. Írjunk Magyarország felszabadításáról, küzdjünk Trianon és az abortusz ellen, nekünk ez itt a kötelességünk. Tisztelem más felfogású magyar testvéreim vallási meggyőződését, és azt sohasem bántom. De mások se tegyék ezt a katolikusokkal szemben, mert ezzel csak a magyar ügynek ártanak, végnélküli vitákat idéznek elő, miközben a magyar pusztul, kivész. — Kérem mindenki megértését! Dr. Gálfi Géza llllllllllllilllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllliilllllllllllllllilllUlllllllllllllllllllUUlllllü • A Kolozsvárott megjelenő Dolgozó Nő című magyarnyelvű folyóirat májusi számában Halhatatlan hűség címmel érdekes és költőien szép részleteket közölt Benedek Elek eddig kiadatlan naplójából. A naplót a kisbaconi emlékházban őrzik. A folyóirat közli annak keletkezését is: 1919 szeptemberében Fischer Mária, Benedek Elek felesége, Budapestről Kisbaconba utazott, hogy súlyos beteg Jankó fiukat a havasalji levegőn meggyógyítsák. 35 évi házasélet után először szakadtak el ekkor a házastársak egymástól. Megegyezésük értelmében naponta lejegyezték az eseményeket, így kerekedett ki egy teljes napló. Más erdélyi lapok arról írnak, hogy valószínűleg sor kerül az eddig kiadatlan napló könyvalakban való megjelentetésére is. 2,5 .másodpercenként egy indiai állampolgár Salzburger Nachrichten Amikor a közelmúltban közzétették az 1971 áprilisában tartott indiai- népszámlálás eredményeit, az adatok már régen nem voltak helytállóak. A mindössze egy éve megállapított 547 949 809 fővel szemben már újabb 13 millióval nőtt az indiai állampolgárok száma. Legalább is feltételezhetően ez a helyzet, mert a hivatalos statisztika szerint a születések arány•számának növekedése ebben a Kína után legnépesebb országban 1961-től 1971-ig évi 2,48 százalékot tett ki. Még a’családtervezők sem vitatták, hogy az elmúlt 12 hónap alatt aligha volt kisebb a népességszaporulat. Ellenkezőleg. A családtervezők beismerték, hogy a legnagyobb erőfeszítéseik ellenére sem sikerült megakadályozniuk, hogy továbbra is minden 2,5 másodpercben új indiai állampolgár lássa meg a napvilágot. „Elkedvetlenítő népszámlálási eredmény” ezzel a címmel jelent meg a Times of India kommentárja e kérdésről. A Jan-Szang párt pedig ijesztő irányzatról beszél. Amennyiben e kijelentés megtételénél .a tartós és robbanásszerű méreteket öltő népszaporulatra gondolt volna, úgy megállapításait kétségtelenül indokoltnak tekinthetnénk. A párt azonban azt a tényt tartotta ijesztőnek, hogy a gyermekáldás az utóbbi évtizedben túlnyomórészt a kisebbségeknek tulajdonítható, miközben a hindu többségnél „mindöszsze” 23,6 százalékkal nőtt. Annak ellenére, hogy a hinduk teszik ki még mindig a lakosság 82,72 százalékát, soviniszta szóvivőik azzal vádolták a családtervezőket, hogy munkájuknál túl kevés figyelmet fordítottak a keresztények, s a muzulmánok népszaporulatára. Az orthodox hinduk éppen csak elfogadhatónak tartják, hogy az indiai keresztények számaránya az utóbbi tíz évben 32,6 szár zalékkal növekedett. Megriasztotta azonban őket mindenekelőtt a muzulmán kisebbség „konkurenciája”. A muzulmánok számaránya az említett évtizedben pedig több mint 30 százalékkal növekedett. A hinduk aggályoskodása teljes egészében túlzás volt, ezt kiemelte a Times of India is azzal a megjegyzéssel, hogy a muzulmánok részesedése India összlakosságából mindössze 11,21 százalék, tehát „még néhány száz évre” lenne szükségük ahhoz, hogy túlszárnyalják a hindu többséget. Ugyanakkor a népszámlálás eredményei megerősítették, hogy a családtervezők a korábbi helyzethez hasonlóan most is elsősorban a keresztényeknél és a muzulmánoknál találkoztak a legnagyobb ellenállással. Az első ízben vallási (gs nem kaszt) alapokon végrehajtott népszámlálásnál kitűnt, hogy a hindu lakosság 453 292 086 fő (82,72 százalék), ezt követik a muzulmánok 61 417 934 fővel (11,21 százalék), a keresztények 14 223 832 fővel (2,6 százalék), a szikhek 10 378 797 fővel (1,89 százalék) és a buddhisták 3 812 325 fővel (0,7' százalék). összefoglalóan meg kell állapítani — és a milliós városok nyomornegyedeinek állapota erőteljesen alátámasztja ezt a körülményt —, hogy a népességszaporulat iránya mind gazdaságilag, mind pedig társadalmilag elkedvetlenítő, sőt riasztó.
