Szittyakürt, 1972 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1. szám

«ITíVAKŐfcf MEZOPOTAMIA-MEDITERRAN KULTÜRVILÁGUNK KIALAKULÁSÁRÓL ÜJABB FELTEVÉSEK 1972. január A budapesti "Delta” folyóirat 8. és 9. számában két érdekes cikk jelent meg. Az egyik Maron Ferenctől “Az 5500 éves Tepe Yahya”, a másik Nyárády Gábortól “A nagy félkör hatvanat jelent” címmel. Mindkettő a magyarországi sajtó íróinál meglepő tájékozottságot mutat és elfogulatlansággal igyekszik bánni a témával. Észrevenni azonban, hogy nincs közvetlen kapcsolatuk a magyarországi "sumi­­rológus tábor”-ral. (Lásd Papp László “A sumir-magyar kérdés" c. cikkének a budapesti Magyar Nyelvőr 1970. júl—szept. 3. számában a 282. oldalon az utolsó bekezdését!) Ezért mindkettőjük szíves elnézését kérem, hogy cikkeik ki­egészítését szükségesnek tartom az alábbiakkal. A szükségérzetemet ehhez, elsősorban Nyárády Gábornak a cikkében ez a két idézet vál­totta ki: "Vajon civilizációnk, szorosabban az írásbeliség bölcsője, mégsem Mezopotámiában ringott volna, hanem a postglacialis Euró­pában, talán a Balkánon, vagy a Marosvölgyében?” “A jégkorszak utáni éghajlati és földrajzi körülmények Euró­pában nem kedveztek a domesztikációnak, a földművelő-állatte­nyésztő termelési módra való áttérésnek, következésképp az írás kialakulásának sem.” Pzekre válaszképpen elsősorban nemrég elhunyt, családjában örök­letes isteni adományként előfordult adottsággal rendelkező, kiváló kul-Azért tettem a folytatás szót idéző­jelbe, mert a hazacsalogató Ma­gyart?) Hírek, 1971. okt. 16-i számá­ban egy névtelennek támadt baja "A Regős-ügy” kapcsán a külföldi magyarsággal. Ez az írás, ha nem is szerves folytatása Szántó "dialógizá­­lásának”, de célzata azonos: a mi kioktatásunk. Már mint afelől, hogy mikor vagyunk elfogadható demok­raták az ő szocialistának hirdetett közösségükben. Mikor és hogyan kell felkészülni arra, hogy a Szántók és elvtársaik által elorzott Hazába sza­bad be- és kijárása legyen a magyar embernek. A pökhendiségnek a “testvéri” szovjet támogatás birtokában termé­szetesen nincs határa. így sem a hang, sem a kéz nem Jákobé, hanem teljesen idegen. — A cikkel mégis foglalkozzunk néhány sorban. Csip­kelődései, hogy ne írjam: ostoba vag­­dalkozásai kiáltó önellentmondásban szenvednek. Egyrészt ugyanis az emigráció csüggesztésére szánt nevet­séges kicsinylés olvasható ki azok­ból. Másrészt nyomban feltűnik, ha ilyen elhanyagolható az emigráció, mégis a "kicsiny a bors, de erős!” mondásra emlékeztet. Igen! Azok a kicsiny, de tevékeny szervezetek, amelyek a rabmagyarság szenvedései­nek, kiuzsorázásának hangot adnak a szabad világban, minden alkalmat és megragadható eszközt e cél érde­kében felhasználnak — nagyon fáj­nak az elvtársaknak. S éppen mert az annyira lenézett emigráció ilyen nagy gondot okoz nekik, e ténynek kell fokozotabb te­vékenységre ösztönöznie mindnyájun­kat. (Idetartozik a tisztességes ma­gyar sajtó, a magyar érdekeket védő szervezetek erkölcsi és anyagi támo­gatása.) A névtelen gúnyolódásainak van azonban egy pontja, ahol — a tárgyi­lagos dialógus szellemében — el kell ismernünk, jólértesült a külföldi ma­gyarság sajnálatos hibája felől. S ez a mondvacsinált “szervezetek”, bi­zottságok, egyesületesdit játszó han­goskodó ugra-bugrálás. A senkitől fölnemkért, senkitől demokratikusan meg nem bízott elnökök (akik külö­nösen választások idején ügyködnek túrtörténészünk és régészünk, Né­meth Péter valószínűleg legutolsó kéziratára hivatkozom (címe: A pili­si kultúrközpont kialakulása a Kár­valamely tartományi vagy szövetségi párt jelöltjei érdekében) valóban kel­lemes támadási felületet nyújtanak a Magyart?) Hírek tollnokainak. Ugyanígy — miként arra utaltunk "Üzenet az 1956-ra emlékezőknek” c. írásunkban — az emigráció hivatlan prókátorainak fölösleges marakodá­sai. Nyilvánvaló, hogy ezeket szíve­sen tűzi lándzsahegyre a Magyart?) Hírek. A "vezetők”, "elnökök”, taná­csos lenne, ha önzetlen buzgalommal az emigráció valódi támogatására több gondot fordítanának. Egyébként az egész zavarosan tá­­lalat "Regős ügy”, valamint "szélső­­jobboldali” lap 1967-i közlését említi, amelynek alapján 7970-ben(!) meg­tagadták ettől a magyartól a beuta­zási vizumot a "népköztársasággá” nyomorított Hazába. — Ebben meg három dolog figyelmeztető: 1. az, hogy a cikkíró még mindig nem is­meri az igazi demokrácia játékszabá­lyait, amely a politikai nézetek "szél­sőségeinek” is szerepet enged. A sza­bad világ éppen azért szabad, mert abban a kommunista párt éppúgy indulhat a választásokon, mint vala­mely "szélsőjobboldali”. 2. Micsoda buzgósággal kartotékozza a bolseviki rendszer a külföldi magyarságot egyénenkint is! Hja! a rossz lelkiis­meret állandóan kutat, szimatol és gyanakszik. Kerül, amibe kerül, a ma­gyar dolgozók verejtékéből s a haza­­látogatók kemény valutájából fönn­tartja a csatlós-kormány a spiclik, a besúgók, az ügynökök siserahadát. Ők mindent följegyeznek ... Ezért tesznek föl pimasz kérdéseket a ha­zalátogatónak a KEOKH nál s más idegenellenőrző kopóknál. 3. Nyilván­való az is, hogy milyen tűrhetetlen pimaszsággal szeretnék áttelepíteni a szabad világba a bolseviki terror módszereit! Nem gondolják a Ma­gyart?) Hírek-nél, hogy ez már ha­tártalan szemtelenség!? Köszönjük a rabországba meghonosított rendfenn­tartókról ezt a leleplező önarcképet! Ez az önarckép is bebizonyítja, mennyire nem élvezi a rendszer a magyarság bizalmát s hogy mennyire fél az Igazságtól, amelynek hordozó­ja, szóvivője, védelmezője mindenki, aki a rabmagyarság fölszabadításán fáradozik. pátmedence történelmében), mely éppen előttem fekszik. Konkrét ada­tok és éles logikája párosítása révén e tanulmányában ugyanis a követke­zőket sikerült valószínűsítenie: 1. Kb. 14.000 évvel ezelőtt, a leg­utóbbi jégkorszak végén az eljegese­dés elől a Kárpátmedencébe mene­kült emberek évezredek során ter­mészeti törvényszerűséggel evolucio­­nális úton igen magas kultúrát alakí­tottak ki, amely azután szétsugárzott elsősorban dél-felé, majd másodlago­san keleti és nyugati irányban. 2. A Kárpátmedencében a Kárpá­tok északi lejtőjéig jutott eljegesedé­­si folyamat alatt olyan enyhe éghaj­lat uralkodott, amely lehetővé tette a földművelő-állattenyésztő módra való áttérést, tehát az írásban kifeje­ződő magas kultúra kifejlődését. Másodsorban nem szabad elfelejt­keznünk Magyar Adorján intuitiv, de kellő indokok nélkül fantasztikusnak minősített elképzeléseiről a Kárpát­medencének az emberiség kultúrájá­nak kialakulásában való szerepével kapcsolatban. (Magyar Adorján: (“Elméletem ...” — Copright by Ma­gyar Adorján. Zelenika. Boka Kotors­­ka. Yugoslavia.) Az obszidián lelőhelyeiből levont következtetésekkel pedig elővigyáza­tosan kell bánnunk, mivel megállapí­tott tény, hogy a Kárpátmedencében éppen úgy voltak obszidián “bá­nyák”, mégpedig egyidejűleg, mint amilyenekre Nyárády Gábor hivat­kozik. Ilyen "bányák” még most is találhatók a Tokaj-Hegyalja hegy­ségben. Nem vagyok tudós, sem szakember e kérdésben. Csupán intuicióm és lo­gikám segítségével 1966-ban, mikor Maron Ferenc riportját olvastam a budapesti Magyar Nemzet 1966. de­cember 17-i számában Henri de Cos­­tenson francia archeológusnak Da­­maszkusztól 30 km-re a Tel Ramad dombon tett felfedezéséről (egy 8500 éves város romjai), azonnal eszme­társítottam ezt a hódmezővásárhelyi és mezopotámiai hasonló korú sír- és romleletekkel, valamint Cshurch­­ward felvetéseivel a legutóbbi jég­korszak előtt megalakult és valószí­nűleg az azzal megsemmisült ujgur világbirodalom időadataival. Az ily­­képpen hirtelenében öszekapkodott időadatokat nagyszerűen összhangba tudtam hozni. Ezért mintegy válasz­képpen Nyárády Gábor és Maron Fe­renc fentidézett cikkeire bátorko­dom felkérni a szakkutatókat és szaktudósokat a magyarságot érintő alábbi kérdőpontok megválaszolásá­ra. Felkérem őket egyúttal, hogy e kérdőpontokat jóakarattal kezeljék, s nem azoknak a lehetetlenségét akarják bebizonyítani, hanem a lehe­tőségének bebizonyításához szüksé­ges bizonyítékokat igyekezzenek meg­szerezni, tehát ne negatív, hanem po­zitív irányban válaszoljanak. 1. —A sumir kultúra nem külön­féle elsődleges kultúrák keveredésé­ből alakult-e ki és lett a jelenlegi mezopotámiai-mediterrán kultúrvi­­lágunk alapja? 2. — A sumir-kultúra alkotó elemei (népei) nem végeztek-e ellentétes irá­nyú vándorlásokat és vándorlásaik időrendben hogyan következtek? 3. — Lehetséges-e, hogy a Kárpát­medence a jégkorszak alatt és után kialakult kultúrájával hozzájárult a sumir kultúra kialakulásához? (Lásd a legújabb erdélyi sumir leletek és Nagy Géza alább idézendő tanul­mányát! ) 4. — Milyen népekből, mint össze­tevőkből alakulhatott ki a sumir kul­túra és annak rögzítője, a sumir pik-VITAFÓRUM — VITAFÓRUM Selmeczi Kristóf dr.: A DIALÓGUS „FOLYTATÁSA” 11. oldal tographia, illetve ékírás? (Lásd Csal­­lány Dezső, Pataki László, Andrássy Kurta János, Szepessy Géza, stb. sok ismeretlen szaknyelvészünk és szak­történészünk munkáit!) 5. — A macedón kérdés körüli vi­lág-vitában bolgár részről oly gyak­ran emlegetett thrák-bolgár rokon­ságnak milyen tudományos tárgyi alapja van? Végezetül az alábbiakban felsoro­lom a fentiekkel. kapcsolatos, előt­tem részleteikben vagy teljes egé­szükben ismeretes forrásmunkákat és felajánlom, hogy ezek megszerzési lehetőségeire nézve bárkinek írás vagy szóbeli érdeklődésére, útbaiga­zítást, illetve segítséget nyújtok a Szittyakürt szerkesztőségén keresz­tül. Simion Saveanu: Ne-au vizitat Sumerienii?. Interview Nicolae Vlas­­sa román régésszel a romániai “Ma­gazin" 1970. dec. 19-i számában. Torma Zsófia: Hunyadmegyei neo­­lith kőkorszakbeli telepek. — Erdélyi Múzeum kiadványai 1879—1880. és "Ethnographische Analogien”. Jena, 1894. Torma Zsófia: Szimbolikus ősem­lékek keleti vonatkozásai. Leipzig, 1899. Laki Kálmán: On the origin of the sexagesimal System. — "Journal of the Washington Academy of Scien­ces.” 1970. januári szám. Jáki Gábor: Torma Zsófia gyűjte­ménye. — "Őskutatás”. New Bruns­wick, N. J. 08901. USA. Dr. Benda László: A magyar föld őstörténete. I-II. kötet. — Vasvárme­gyei Múzeum Ásvány-őslénytárának Kiadványában a 3. szám. Kaposvár, 1929. Dr. Lenhossék Mihály: A jégkor­szakbeli ember. James Churchward: The children of Mu. — Copright 1931. Paperblack Library, New York, 1969. Nagy Géza: A történelmi korszak kezdete. — “Századok”. Budapest 1899. évf. VIII. füzetének 677—697. oldalain. Magyar Adorján: Elméletem ... — Copright by Magyar Adorján. Boka Kotorska. Zelenika, Jugoszlávia, 1969. Technika Molodzsi. — Moszkva, 1960. Leonard Wooley: History of Man­kind Cultural and Scientific Develop­ment. — 1963. Volum. I. 2.p. Jan Filip: Kelstká civilizace a jeji dedictvi. (A kelta civilizáció és örök­sége. Budapest, 1966. 14—17.) — Praha, 1963. Budapest, 1971. december havában (S. L. V.) Hírek... • A Kínai Népköztársaság és az EAK kereskedelme mintegy 40 száza­lékkal bővül. Az erre vonatkozó meg­állapodás szerint a két ország árúcse­­re-forgalmának értéke eléri a 72 mil­lió dollárt. Egyiptom a termékek szé­les körét importálja majd: többek között húst, konzervféléket, teát, do­hányt és vegyipari termékeket. Kína ezúttal első ízben egyenruhaszövetet szállít az egyiptomi hadseregnek. Az EAK exportjának fő tételei: rizs, pa­mutfonal, gyógyszerek és len. • Japán statisztikai adatok sze­rint a világ tőkés államainak ipara 1970-ben 411 millió tonna nyersacélt állított elő, 2.5 százalékkal többet, mint 1969-ben. Egyesült Államok nyersacél-termelése 119 millió tonna, a japánoké 93 millió tonna volt. Az USA és a Japán acéltermelése kö­zötti különbség 46 millió tonnáról 26 millió tonnára csökkent.

Next

/
Thumbnails
Contents