Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1971-11-01 / 11. szám

8. oldal «ITtVAKÖftt 1971. november hó EXHIBITION 1971. TORONTO Kanada történelmében először, Ka­nadában élő magyarok is résztvettek a Canadian National Exhibition né­ven ismert nemzetközi kiállításon, melyet minden évben Torontóban rendeznek meg az Ontario tó partján. Augusztus 19-től szeptember 6-ig volt nyitva a kiállítás. Mint minden más helyen és esetben a Kanadában élő nemzeti érzésű magyarságot, itt is a Hungarian Turul Society képviselte. Sajnos, de távolmaradtak más egye­sületek ettől a nagy történelmi meg­mozdulástól, "mert”, erre sajnos vá­laszt itt nem adhatunk, azt az olvasó fantáziájára bízzuk, hogy mi lehet vajon a "mert" mögött? Ezen a kiállításon tulajdonképpen négy nemzet együttesen vett részt. Az ukránok, horvátok, lengyelek és mi magyarok. A kiállítás tulajdon­és kevés írott szöveggel, ki kellett mutatnunk és rákellett világítanunk azokra az indítóokokra amiért kény­telenek voltunk elhagyni Szülőföl­dünket, amiért tulajdonképpen Ka­nadába kerültünk. A látogatók tudo­mására kellett hozni, hogy mi nem­csak bevándorlók vagyunk ebben az országban, de egy szovjet rabságban tartott nemzetnek a szabad képvi­selői. Meg kellett mutatnunk, hogy mit csinálunk tulajdonképpen Kana­dában, úgy egyénileg, mint nemzeti­ségi csoport, mit tettünk Kanadáért és milyen eredményeket értünk el az élet minden területén. Természete­sen egy ilyen kiállítás anyagát ennyi mondanivalóval nem könnyű össze­állítani, de elmondhatjuk, hogy sike­rült. Mi magyarok ebben az évben ün-A magyar pavilon egyik látványossága. képpeni mondanivalóját a négy nem­zet emigránsainak összefogása fejez­te ki. Kanada sokrétű nemzetiségi összetételéből eddig mindig csak az angol és francia eredetűekről be­széltek és elhanyagoltak egy olyan döntő harmadik tényezőt, mint az "ethnic” néven ismert harmadik, de nyugodt lélekkel mondhatjuk, leg­nagyobb csoportja Kanadának. Az utóbbi időkben egyre több elismerés jut ennek a nagy harmadik Kanadát alkotó csoportnak, mely csoport kul­turális és történelmi hagyományai­nak ápolásával adja meg tulajdon­képpen a kanadai nép mozaik igazi eleven lüktető színét. Kanadai nem­zetiségi csoportok még soha nem vettek részt ezen a sajátságosán ka­nadai kiállításon, ezért van történel­mi hordereje és jelentősége ennek az első lépésnek, melynek sikere min­den várakozást felülmúlt. A kiállítás anyagában, képekben népétjük a dicsőséges 1956-os Ma­gyar Szabadságharc tizenötéves év­fordulóját, így a magyar részében a kiállításnak kizárólag erre az évfor­dulóra koncentráltunk. Felhívtuk a látogatók figyelmét arra a sajnálatos tényre, hogy 1956 óta a helyzet ha­zánkban lényegében semmit sem vál­tozott. A kiállításunk középpontjá­ban a Time magazin 1957 januári számának fedőlapja volt, nagyméret­re felnagyítva, mely magyar szabad­ságharcosokat ábrázol, az "Év embe­re” felírással. A kép fölé helyeztünk egy kérdést a látogatók részére: "Emlékszel még rá?" — tekintve, hogy itt Nyugaton az emberek oly könnyen felejtenek, de különösen a magyar tragédiákat előszeretettel fe­lejtik nemcsak az idegenek de meg kell valljuk, hogy még saját magyar­jaink is. Az 1956-os dicsőséges Magyar Sza­badságharcról készült angolnyelvü A magyar kiállítás anyagából. A horvát, lengyel, magyar és ukrán pavilon a kiállításon. filmet melynek angol címe: "Men in crisis” állandóan vetítettük a kiállí­tás alatt. Igen alacsony becslés sze­rint nyugodtan elmondhatjuk, hogy mintegy ötszázezer látogató nézte vé­gig ezt a nagyszerű filmet, így soha jobb és kedvezőbb alkalom nem kí­nálkozott volna arra, hogy ezt a fil­met, illetve a magyar tragédiát egy ily nagyszámú "közvéleménynek” be­mutassuk. Az igen jó angol össze­kötőszöveg megtette a hatását és maradandó élményt hagyott a láto­gatókban. A televízió és rádió kor­szakában akadtak olyan emberek, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy tulajdonképpen mi történt Ma­gyarországon 1956-ban, a film végig­­nézése után a Szovjetről és a hazai töretlen hűségünket. Egy ilyen kiállí­tás megrendezése, a helybér és sok­sok a felszínen nem látható apró dol­gok óriási erőfeszítéseket, anyagi ál­dozatokat kíván meg a rendezőktől. A Turul Szövetség ez évben is vál­lalta ezt az áldozatot és a velejáró munkát, aminek hála a Magyarok Is­tenének, a sikere nem maradt el, így nem voltak hiábavalók az erőfeszí­téseink. Ezúton szeretnénk köszöne­tét mondani mindazoknak, akik anyagilag, mint más egyéb módon segítségünkre voltak a kiállítás fel­építésében és a kiállítás tartama alatt velünk együtt állták le a hosz­­szú napi tizennégy órákat, felvilágo­sítva az érdeklődőket a magyarság helyzetével kapcsolatban. Az 1956-os Magyar Szabadságharc dokumentációi. csatlós redszerről sikerült bennük olyan véleményt kialakítani, mely nemcsak nekünk magyaroknak válik hasznára, de Kanadának is, a nagy szovjet barátkozások idején. Számos kanadai előkelőség is végig­nézte a kiállításunkat és igen nagy elismeréssel nyilatkoztak úgy kivitel­ről, mint a gondolatról. Nyugodt lel­kiismerettel és minden nagyzolás nélkül elmondhatjuk, hogy úgy az erkölcsi, mint politikai sikere felbe­csülhetetlen értéket jelent a magyar­ság számára, különösen akkor, mi­kor lassan már teljesen elfelejtettek bennünket, ebben a szabad világban. Sikerünk legnagyobb bizonyítéka, hogy máris meghívtak bennünket a jövő évi kiállításra, minden politikai és szovjetellenes mondanivalóinkkal együtt. Reméljük, hogy jövőévben sikerül az összes vasfüggöny mögötti rabnemzetekkel együttesen résztven­­ni a kiállításon és kifejezésre juttat­ni rendíthetetlen szabadságvágyun­kat, s Szülőhazánk és népe iránti Sajnáljuk azokat, akik nem voltak részesei ennek a nagyszerű magyar megmozdulásnak. Mattyasovszky Tamás • Az abortuszrendszer liberalizálá­sáról fogadott el törvényt az indiai alsóház, jelentik Új-Delhiből. Eddig az abortuszt csak akkor engedélyez­ték, ha az anya élete veszélyben for­gott. Ezután a terhesség megszakítá­sához elegendő lesz, ha két orvos megállapítja, hogy a születendő gye­rek lelki vagy fizikai rendellenesség­gel jöhet világra. • • A Szovjetunió lakossága 1971. jú­lius 1-ig 245 millió fölé emelkedett. A hivatalos statisztika szerint 3.5 mil­lióval több, mint a múlt év végén. • Az angol acélipar az 1971. április 3-án befejezett üzleti évet 10 millió fontos veszteséggel zárta. A folyó év­ben további rosszabbodás várható a termelési helyzet terén.

Next

/
Thumbnails
Contents