Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1971-10-01 / 10. szám

1971. október hó «IttVAKÖftt 5. oldal HORVÁTH MIHÁLY: Ezeréves nyelvi rejtély a megfejtés utján nyíregyházi tudós vallatja az avar rovásírást A Szabolcs-Szatmár megyei múzeu­mok igazgatója: dr. Csallány Dezső kandidátus, 150—160 ezer leltározott régészeti tárgylelet gazdája, ismerő­je — 1926 óta. Nevét most mégsem a gazdag megyei gyűjtemény példás gondozása és publikálása kapta szárnyra, hanem annak a néhány esz­tendős kutatómunkának meglepő eredménye, amellyel nem kevesebbet bizonyít, mint azt, hogy a magyar nyelvet itt találták és tanulták meg a Kárpát-medencében a honfoglalók. Árpád és seregei — a kutató sze­rint — török és iráni nyelven beszél­tek s a mai magyar nyelv elődjét, az ugor nyelvet az akkori tiszántúli ős­lakosság, az időszámításunk után 568-ban odatelepült avarok beszélték. Árpád népe tőlük vette át azt. BALRÓL JOBBRA Mivel bizonyítja a nyíregyházi tu­dós ezt a meghökkentő állítást? Mindenekelőtt: az avar sírokban ta­lált leletek rovásírásainak megfejté­sével. Ám mielőtt a bizonyítékokra térnénk, szükséges megjegyezni, hogy "magyar” rovásírás néven eddig a kutatók a székelyek — XIV—XV. év­század óta használt — rovásírás-rend­szerét értették. Régebbi rovásírásos leletek megfejtésével alig foglalkoz­tak, hiszen nem volt meg ahhoz a nyelvi alap. Született ugyan számos megfejtési kísérlet az első ezredfor­duló idejéből származó rovás jelek értelmezéséhez, ezek azonban több­nyire téves következtetésre vezettek. A téves megfejtési kísérletek és zsákutcába jutó kutatások tudósai minden lelet esetében a székely ro­vásírásra jellemző "törökös” jobbról balra olvasással kísérleteztek. Csal­lány Dezső az avar rovásleleteket megpróbálta “magyar módra” balról jobbra megfejteni, s a jeleket az ösz­­szes eddig ismert rovásírás-rendsze­rekből összeállítani. A több eszten­dős munka eredményeként, 18 jel teljes bizonyossággal azonosítható betű-hang értéket adott. A meglepe­tés akkor következett, amikor a bal­ról jobbra olvasott, hangra regiszt­rált avar rovásjelek érthető magyar szöveget, szövegrészeket adtak. Íme a példák: az 1905-ben felfedezett szentesi felsőcsordajárási avar teme­tő 36. számú sírjából előkerült rovás­jelekkel ellátott csontlapocska az új módszerrel történő elemzés után a következő szöveget adta: “Temesi­­tek!", azaz: temessétek!... A felirat rendelkezés a honfoglalás előtti ha­lott eltemetésére. A Jánoshida-Tót­­kérpuszta (Szolnok megye) avar te­metőjének 228. sírjában talált női csont dísztárgy vésete az ördögűzést mutató sátánábrázolás mellett a kö­vetkező szöveget adja: Satanas — szatanas, azaz “a sátáné”. Törökös kezdésű avar alakja egy latin erede­tű műszónak, amely mai nyelvünk­ben is tovább él a "sátán” szó alak­jában. NEMES KISESEK ... A 18 betű-hang jel biztos ismereté­ben folyik tovább a sokat ígérő kuta­tás, amelynek következtetéseit így vonja le a nyíregyházi tudós: — Döntő fontosságú adatok ma­radtak fenn a tiszántúli avarok, Ba­ján, Kagán népének ugor nyelvére nézve. Főleg a Szentes-környéki ro­vásfelirat adott tisztán ugor nyelvi dokumentumot. Ez — más egyebek mellett — bizonyítja, hogy az ugor nyelv a Kárpát-medencében Árpádék 896. évi honfoglalása előtt 568-ban már megjelent a Tisza vidékén, még­pedig az avarok útján. Az avarok nem pusztultak el, nem szlávosodtak el, hanem töretlenül éltek tovább a magyar nevet felvéve. Árpád népe pedig az avarok nyelvében feloldó­dott, nyelvileg felszívódott egy-két évszázadnyi kétnyelvűség után. Ké­sőbbi magyar rovásírás-megfejtések is bizonyítják, hogy honfoglalás kori török nyelvű őseink sokáig megőriz­ték a török nyelvet és sokáig megtar-TÖRÖK SÁNDOR: Napjainkban a magyar őstörténet újraértékelésének korát éljük. Szin­te naponta jelennek meg a különbö­ző dolgozatok, cikkek, újabb elméle­tek, amelyek a magyar honfoglalást, annak körülményeit igyekeznek a széles körben meginduló tudomá­nyos eredmények tükrében bemu­tatni. A magyar honfoglalás 896-os dátu­ma módosításra szorul, s ezt az idő­pontot mintegy 250 évvel korábbra kell hozni. Lassan világossá válik, hogy Árpád honfoglaló “magyarsága” csak részben volt finnugor eredetű. Ha ma mégis magyarul beszélünk, azt a sok idevágó adat mellett azzal is magyarázhatjuk, hogy az avar hon­foglalással (568) és azt követően is igen jelentős számú finnugor (ma­gyar) elemek telepedtek le a Kárpát­medencében. A magyar honfoglalás két szaka­szához ma már alig fér kétség, az elsőhöz tartozó finnugor elemek a fehér, míg a másodikhoz (Árpádék) a fekete magyarok tartoztak. Véleményem szerint igen jelentős tudományos irányvonalat képvisel Csallány Dezső nyíregyházi múzeum­igazgató munkássága az avar rovás­írás megfejtését tekintve. Megállapí­tásai merészek, de alapjában véve helyesek, melyeket saját nyelvészeti kutatási eredményeim is nagymér­tékben alátámasztanak. Az avarok története még napjaink­ban is igen homályos, a rendelkezé­sünkre álló forrásmunkák megbízha­tatlanok. Döntőek azonban Theophy­­lactus korabeli tudósításai, melyeket több későbbi krónikás is átvett. Theophylactus miután ismerteti a keleten lakó turkok kagánjának le­velét, érdekes és meglepő tudósítást közöl az avarok genetikai viszonyai­ra nézve. Határozottan megkülön­bözteti az európai avarokat az igazi ázsiai avaroktól, melyekhez hozzáfű­zi, hogy az előbbiek jogtalanul vise­lik az ázsiai avarok nevét. Vizsgáljuk meg most ezt a kérdést kissé közelebbről a nyelvészet segít­ségével. Sokszor tapasztalható, hogy egy-egy nép nevét több nép is felve­szi, de előfordulhat az is, hogy egy meghatározott területen, illetve egy adott égtájhoz csatolt mitológiai je­lentőségű színjei képzete, az ehhez kapcsolódó hiedelmek valamilyen tulajdonsága, ismérve adja egy bizo­nyos nép nevét. Ezek a népnevek gyakran hang­alakjukat tekintve, eltérhetnek egy­mástól, de jelentéseik mindig egy meghatározott körben mozognak. tották például "iái" — azaz: "úr" rangjukat, még akkor is, amikor már elugorosodtak. Ennek igen sok — az ugyancsak Csallányi Dezső által meg­fejtett — jobbról balra, tehát "török­székely” módra olvasandó rovásírás emléke van. Ilyen például a Pomáz környékén talált rovásírásos gyűrű felirat: “Tamás szerzetes”, azaz a tu­lajdonos neve és foglalkozása. "Idis nemes kisesek adjik Isten" — mond­ja egy Hódmezővásárhely környéki kútásás közben talált XIV. századi elektronfém gyűrű szövege: "Nemes Előfordulhat az is, amikor azonos, vagy rokonhangzású népnevek egy­mástól teljesen különböző fogalma­kat takarnak. Ázsiában és Kelet-Európábán az égtájaknak valamikor különös jelen­tőséget tulajdonítottak, mindegyik­nek egy-egy természeti isten felelt meg. A családok, törzsek, törzsszö­vetségek rendszerét az istenekéhez hasonlóan alakították ki, köztük ugyanolyan családi kapcsolatokat képzeltek el, mint a földi családok viszonylatában. A korabeli népnevek nagy többségének kialakulását ezek­ben az ősi képzetekben kell keres­nünk. Valószínű, hogy a belső-ázsiai ere­detű avarság sohasem jutott el a Kárpát-medencéig, tehát itt két kü­lönböző népről van szó. A turkok kagánja szerint az az avar nép, me­lyet ő leigázott, valahol Ázsiában szé­kelt a keleti égtáj irányában. Ezek­nél a népeknél a kelet színe a kék volt, ahol az ég, az időjárás és a víz istene székelt. Sok török nyelvjárás­ban még ma is az ob = levegő, víz, obo = ég, menny, agaar = levegő, ég, stb. Ennek az égtájnak az irányá­ban helyezkedik el a kök türkök (kék török), amit nevük is bizonyít és meghatározza a legjobban tisztelt természeti istent is. A turkok kagánja az álavarokat az előbbiektől nyugatabbra, azaz Pannó­niában tudja. E népről eddig nem tudták, hogy magát valóban avarnak nevezte-e, de az eddigi kutatási ered­ményeim ezt látszanak alátámasz­tani. Csupán véletlen azonosság van népnevük és az ázsiai avarság nép­neve között. Kelet-Európa és Ázsia népeinél a nyugat színe a fehér volt, azok a tör­zsek, amelyekben nyugat volt a fő­irányuk, ezen égtáj oltalma alá hú­zódtak és hold volt a fő természeti istenük. Majdnem minden török nyelvjárásban ez azonos az on, ong, késes urak adjon Isten." Nem vitás, hogy a rovásfelirat a késesek céhé­hez fűződik. AZAZ: JÓ MUNKÁT! Ezernyi rovásírásos tárgy, vagy a tárgyakról készült fotó, rajz, sok ro­vásírás-ábécé, számos félig kész tu­dományos dolgozat — ez a 68 eszten­dős dr. Csallány Dezső birodalma. Gondolkodásmódja távol áll a fantá­zia birodalmától: bizonyít, érvel, kö­vetkeztet, fél éjszakákon át, hiszen nappal ott a hét szabolcs-szatmári múzeum gondja. Kívánsága: jó finn­ugor nyelvész szakember kellene, aki meggyorsíthatná a rovásírás-kutató munkát. Mert a nyíregyházi tudós két doktori diploma és kandidátusi rang után — most pályázik a "törté­nettudományok doktora” címre. onog = a féhér, fényes, fakó, ősz, valamint a nyugat fogalmával. Az ongur, onugor török nyelven nem más, mint nyugati, azaz fehér törzs és semmi köze a török on = tíz és og = nyíl szavakhoz. A kifejezés ab­ból a korból származik, amikor a családok, nagycsaládok, törzsek ta­nácskozásain, lakoma-rendjein a bölcs öregek, az őszek a fehér szín­nel jelölt nyugati oldalon helyezked­tek el. Az on, ong, onog, onugor szó szi­nonimája az avar népnév volt, amely viszont a finnugor eredetű av tőből származik. Eredeti jelentése: öreg, idős, ősz, ebből avik, avul, avas, avar (erdőalja) stb. származékok képződ­tek. Megjegyezendő, hogy a régi anya jogú társadalmakban a nyugat fehér színéhez nemcsak a bölcs, idős öregek tartoztak, hanem magának a nőnek, az anyának is ez volt az ég­tája. A török népek az ak = fehér szóval nem csak a nőt illetik még máig is, de ezt a kifejezést használ­ják az öreg, ősz, idős ember megszó­lításánál is. A török ak = fehér, ősz, öreg, idős jelentésű szóból szárma­zott a magyar agg szó is, mely ro­kon, illetve azonos jelentésű az avar szóval. Az avar népnév ezek szerint lehe­tett egy jelentős finnugor eredetű, vagy helyesebben előmagyar csoport magahasználta neve is, míg ugyan­ennek török megfelelője ongur, onu­gor volt. Nem véletlen, hogy Árpádé­­kat megelőző honfoglalókat a VI— VII. században fehérugorok néven emlegetik a korabeli források, míg Árpádékat fekete magyaroknak. A magyar népnév csak jóval azután terjedhetett el a Kárpát-medencé­ben, amikor a hungár, ungár népnév a török onugorból kialakult és elter­jedt Európa környező népeinél, me­lyet azután már a magyarok új nem­zetneve nem tudott befolyásolni. Mindezek után nem elképzelhetet­len, hogy Csallány Dezső az "avar" rovásírást magyar nyelven fejti, hogy az európai avarok döntő többsége valóban magyarul beszélt. Ezek a fel­fedezések és az újabb adatok felku­tatása egyre közelebb visznek ben­nünket ahhoz az időhöz, amikor a magyar nép történetének ma még sok homályos korszaka végre megvi­lágosodik előttünk. • • Majtényi Mihály, az egyik legis­mertebb délvidéki magyar író 75 éves. Születésnapján Újvidéken ben­sőséges ünnepséget rendeztek és meg­jelentették az író legújabb elbeszé­léskötetét, a Remények batárját. Európai avarok és magyarok

Next

/
Thumbnails
Contents