Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1971-10-01 / 10. szám
4. oldal tflttMJCÖftt 1971. október hó „A hősi halott szabadságharcos beszéde r az Egyesült Államok Kongresszusa előtt” Uraim! Egy temetővé vált ország szívének áléit dobogása, az örök rabságba induló százezrek szomorú sóhajtása, és ötvenezer halott szabadsághős vádló szemének tört fényében állok itt most a világ lelkiismerete előtt, és Önök előtt, Uraim, az Egyesült Államok Kongresszusa előtt. A Duna mélyéről a Magasságokba szálló lelkem egypár pillanatra még testet öltött, hogy ideállhassak e helyre, ahol száz évvel ezelőtt minden szabadságküzdelmek legnagyszerűbb hőse: Kossuth Lajosa állott, és szólhatott az Önök elődei előtt. Visszajöttem — Uraim — végső utamról egypár pillanatra, egy most is magárahagyott maradék magyar nevében..., amely magyar egy évezred óta áll őrt Európa keleti bejáratánál... és ezer év alatt bebizonyította a Mohi pusztán, Nándorfehérvárnál és Mohácsnál a felhőket elfeketítő pogány nyílzáporban, bebizonyította a segesvári csatatéren és a fehéregyházi síkon, a torzonborz kozákok szörnyű rohamában, és bebizonyította most, Európa lemészárlásának borzalmas főpróbáján, Budapest legendás védelmében, hogyan kell széttörni a rabbilincseket, hogyan kell meghalni a legnagyszerűbb emberi eszményért, a Szabadságért.... és hogyan kell holttestekből égigérő falat emelni, a kétezeresztendős keresztény kultúra, a kivérzett öreg Európa, és a jóllakottan szendergő művelt Nyugat védelmében. Uraim! Önök most néhányan lehajtják a fejüket, és nem néznek a szemembe. Pedig nem vádolni jöttem..., csak köszönetét mondani. Meg akarom köszönni itt Önök előtt, az Önök nagy Szabadságszellemeinek, a Washingtonaknak, a Lincolnoknak, akik századokkal ezelőtt megengedték a legázolt európai szabadságmozgalmak nagy bújdosóinak, a magyar Kovács Mihályoknak, a lengyel Koszciuszkóknak és Pulazskiaknak, a francia Lafayetteknek, a német Stubeneknek és még sokan másoknak, hogy ide jöhessenek az Önök földjére, hogy tovább harcolhassanak, és meghalhassanak az Önök atyái szabadságáért. Meg akarom köszönni azt is Önöknek, Uraim, hogy a vörös vihar által a Tisza tájáról idevert véreimnek, az önként jelentkező volt magyar harcosoknak, Önök nem engedték meg, hogy fegyverrel harcolhassanak szülőföldjük és rabszíjra fűzött véreink szabadságának védelmében, őhelyettük — Uraim — meghalt Budapesten utcai harcban, géppisztollyal a kezében tizennégy éves leányom, és hetvenéves édesanyám__ Uraim!... Száz esztendővel ezelőtt még töretlenül lebegett az önök atyái felett a nagy Washington szelleme. Még voltak nemesszívű, elszánt és bátor férfiak, még volt Mr. Ingraham, amerikai tengerészkapitány, aki egyetlen árva magyar, egyetlen menekült 48-as honvéd emigráns személyes szabadságának védelmében nem jegyzőkönyvezett, nem sok szónoklatot tartott, hanem a konstantinápolyi kikötőben felvonatta csatahajójára az amerikai hadilobogót. Ö maga, órával a kezében, elszántan állott a parancsnoki hídon, töltött ágyúi pedig lövésre készen, komoran néztek farkasszemet az osztrák zsarnokság flotta-egységeivel. És Uraim! Koszta Márton egy óra alatt szabad lett! A bátor tengerészkapitányt pedig az Önök atyái kongresszusi dicséretben részesítették. Uraim, tudom, hogy a nagy Washington szelleme ma is büszke erre a határozatra. Meg akarom köszönni Önöknek a Voice of America és a Free Europa rádiók által a magyar népnek éveken át kisugárzott biztatásokat is, a röplapokat, a ballonokat és a léggömböket, és azt is, hogy mikor a magyar nép a rabláncokat tépte, a börtön falát döngette ..., magára maradt... Meg akarom köszönni Önöknek — Uraim — azt az udvarias választ, amit a segítségért kétségbeesetten könyörgő magyar küldöttség kapott a State Departmentban, hogy... Önök... majd figyelemmel kísérik az eseményeket... Uraim! Amíg ez a nagy figyelemmel-kísérés történt, addig minket kardélre hánytak, országunk hamuvá és pernyévé lett, népem pedig földönfutóvá vált, és szétszóratott a szelek útjára... Megköszönhetném még Uraim, Önöknek Yaltát és Teheránt, Potsdamot és Párisi, ahol a szomorú magyar égre sötéten vetült fel a magyar szabadságküzdelmek végső szimbóluma: a börtön..., és a bitó. De — Uraim — ... nem vádolni jöttem. Mikor halálra sebesülten fogságba estem, és szovjet hóhér akasztott fel a Duna-híd korlátjára, kínoktól gyötörten is hallottam még a Bakony mélyéről rémesen felsíró, utolsó szabad magyar rádió vészes kiáltását: “... Segítsetek rajtunk, mert elveszünk!!!..." Még hallottam haldokló bajtársaim utolsó fohászát, ahogyan összetett kezekkel kérték a Minden Seregek Urát, tegye látóvá az Önök szemeit, és hallóvá az Önök füleit, hogy... “segítsenek rajtunk, mert elveszünk...". De miként századokkal ezelőtt Róland vezér a ronsewalsi Völgyben hiába fújta hegyeket repesztően a segélyt kérő kürtöt, a kürt csak kürt, a hang csak hang maradt. Kiáltó szó... a pusztában... Most, hogy mindezt megköszöntem Önöknek, Uraim, búcsúzom. Búcsúzom azzal, hogy ha egyszer az Önök népe fölött kardot ránt valaki, majd hívjanak bennünket, Budapest elesett védőit, a férfiakat ..., az asszonyokat..., a gyermekeket..., a halott brigádokat és a holt ütegeket... És mi... jönni fogunk! Búcsúzom Önöktől.... és nem haragszom..., és nem haragszunk ..., és megbocsájtunk ..., és ... Úristen! — Te is bocsáss meg mindeneknek. És engedd, hogy e pillanatban ... Jeruzsálem pusztulásáról szóló végső szavakra emlékezzem: “Száradjon el mind a két karom..., és tapadjon ínyemhez a nyelvem ..., ha megfeledkeznék rólad egyszer..." szétdúlt Magyarország! KÍNA, MOSZKVA tS WASHINGTON KÖZÖTT (Folytatás a 3. oldalról.) Az említett politikai előnyre törekvést kell most még szemügyre vennünk. — Kétségtelen, hogy Kína a II. világháborút követő rendezések kisemmizettjének tartja magát. A rendezést megelőző többé-kevésbbé titkos megállapodásokból Kínát kizárta Roosevelt és Stalin. (A vonatkozó irodalomból most csak William Hardy McNeill: America, Britain, and Russia . . . c. művét említem.) — A Moszkva—Washington tengely így nemcsak Európára nehezedet rá, hanem Ázsiára is. Érthető tehát, hogy mindaz, ami ezt a természet- és népjoggal ellentétes diktatórikus világfelosztást megingatja, Pekingnek éppúgy kedvez, mint — mondjuk —, Párizsnak. A De Gaulle-i sürgetés: a regionalis, vagyis tájegységek sajátos érdekeire figyelmeztető politika ezért talált megértő visszhangra Pekingben. Mi, magyarok csak örülhetünk, ha a reánk oly végzetesen nehezedő Moszkva—Washington tengely nyomása szükségképpen enyhül, ha a yaltai megállapodások őrzői kénytelenek lazítani a ránkhengerített sírkő nyomásán. S ezért minden más elnyomott, kisemmizett néppel együtt örömmel üdvözöljük Kína ilyen irányú törekvését. • A korábbi megmerevített állapot tehát a jelek szerint folyékonyabbá vált. Konkrétabb alakulása felől azonban korai lenne véleményt alkotni. A yaltai, potsdami és más egyezmények főhaszonélvezője, Moszkva, természetesen görcsösen ragaszkodik zsákmányaihoz. Ezeket ugródeszkaként további terjeszkedése eszközéül ki- és felhasználja. A görcsös ragaszkodás sok mindent megmagyaráz. így az állhatatosan sürgetett és nagyon is világos célzatú “európai biztonsági konferencia” összehívását. De azt is, hogy a hírhedt trojka tagjai most korábbi meghívásokra hivatkozva, szanaszét szaladgálnak. Podgorny Északvietnamban próbálja a moszkvai érdekeknek megfelelő hűséget biztosítani; Brezsnyev előbb Titót akarja meggyőzni a “sárga veszedelemről”, utána Párizst. Kosygin sem rest, átlendül az óceánon, hogy Kanadát óvja a kínai mosolypolitikától. Mindez a Tass most kiadott dühös jelentése szerint csupán a XXIV. komm, pártkongresszuson meghatározott szovjet béke-politika megvalósításáért történik . . . Ugyanekkor riasztó közléseket olvashatunk a Jane’s Fighting Ships most megjelent 74. kötetében a szovjet haditengerészet elképesztő fölfejlődéséről. Eszerint a Szovjetnek már ugyanannyi atommeghajtású tengeralattjárója van, mint az USA-nak! Avagy eltekintve a Földközi-tengeren nyüzsgő különböző egységeitől, az Indiai-óceánon mintegy húsz hadihajójuk mellett ismeretlen számú tengeralattjárójuk cirkál! Szárazföldi “béke-készülődésükről” az International Institute of Strategic Studies 1971—72-re kiadott jelentése nyomán alkothatunk fogalmat. Például a NATO harckocsijainak száma csak egyharmada a velük szemben sorakozó varsói szerződés erőiével. (Érdekes a USA és URSS erőiével. (Érdekes a USA és USSR előbbinél 2.700.000, utóbbinál 3.375.000 főre rúg a hadsereg létszáma. A Szovjetnek ma másfélszer annyi röppentyűje van, mint az Egyesült Államoknak. Minőségileg ezekét jobbnak vélik.) — A külpolitika e tényezőkkel is számol, de csak a végső esetben él velük. Hírek... * • • Ritka leletre bukkantak Nemesvámoson, házbontás közben. Előkerült a veszprémi molnárok céhének 1663-ban készített pecsétnyomója. Az értékes leletet a veszprémi Bakonyi Múzeumba szállították. • Japán lakossága 104 és fél millió. A szigetország lakossága egy év alatt több mint egy millióval szaporodott. • A világ legmagasabb épülete lesz az új lengyel adótorony. A Varsó mellett épülő rádió- és televíziótornyot 640 méter magasra tervezik. • A táci Gorsiumban befejezték a IV. században épített ókeresztény bazilika helyreállítását és restaurálták a III. századbeli freskókat is, amelyeket a gorsiumi múzeumban helyeztek el. • Nagy-Britannia lakossága 55 millió fölé nőtt az elmúlt tíz évben, közölték a legutóbbi népszámlálás adatai alapján.Az Egyesült Királyság összlakossága ez év áprilisában 55 millió 346 ezer volt, 1961-hez képest több mint két és fél milliós növekedéssel. Londoné pedig 7 millió 379 ezer, több mint 600 ezres csökkenéssel.
