Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1971-07-01 / 7. szám
10. oldal n ITTVAKOfcT 1971, július hó f KLASSZIKUS MAGYAR ZENE, HANGVERSENY ÉS OPERA A CLEVELANDI WCL.V (95.5) RÁDIÖÁLLOMÁSON A Clevelandi Állami Egyetem magyar hallgatói három héttel ezelőtt fejezték be 20 angolnyelvű előadásból álló rádiósorozatukat a WZAK— FM rádión: ismertetve a magyarság múltjának és kultúrájának eredetét, kapcsolatait a vele-lakó más nemzetiségekkel, a magyar föld gazdasági és történelmi erejét, valamint az ország viszonyát az angol és amerikai világgal. Ezzel a zavartalanul lebonyolított programmal számos velünk itt együttélő szomszédunkkal ismertették meg kicsiny európai hazánk történelmét és szerepét a nagyvilágban. Élőszóban elhangzott magyarázataikat Az Újság c. magyar hetilap ki is adta, így ezek a beszámolók eljuthatnak azokhoz is, akik felfigyeltek a körülöttük lakó, szorgalmasan dolgozó magyarokra, akikről eddig a jószomszédi viszonyon kívül alig-alig tudtak mást, minthogy jó együttdolgozni velük és hogy nem okoznak bajt. Üj környezetükben is feltalálták magukat, alkalmazkodóképesek, s még attól sem riadnak vissza, hogy új hazájukért — ha szükséges — katonaként életüket is feláldozzák. Ezt a pillanatnyi érdeklődést érdemes további lépésekkel kiaknázni, hogy az értékesebb eredmények megvalósítását is lehetővé tegye. Az élőszó varázsa nagy; különösen ha követi az idegen nyelv stílusát. Ehhez pedig itt felnövekedett ifjaink kiválóan értenek. Bizonyítják ezt azok a bírálatok, amelyeket amerikai körökben és felsőbb hatóságaim révén hallottam róluk. A szó elsősorban az észhez szól, s helyesen használva meggyőző ereje lehet. Van azonban nekünk egy másik nagy kincsünk is, amellyel a szívhez és a lélekhez szólhatunk: a magyar zene. Nem arra a zenére gondolok, amelyet világszerte ismernek: a magyar nótára, a cigánymuzsikára, — hanem nagy zeneköltőinkre, akik közül a külföld csak keveset ismer, de akiknek rendszeres hallgatása végtelenül hatásosabb kultúrfeladatot tölthetne be. Sokat közülük egyes nemzetek már észrevétlenül magukénak sajátítanak ki. (Bartók és Kodály Amerikában — Liszt Ferenc Ausztriában és Németországban.) De vannak nekünk olyan zeneszerzőink is, akik a világ legnagyobbjaival is felvehetik a versenyt. Vannak szimfóniáink, zongora- és hegedűversenyeink, operáink és operaszerű operettjeinek. Ha ezeket a körülöttünk élő zeneértő környezetünkkel megismertetjük — életüket és költészetüket beledúdoljuk a zenekedvelők fülébe — a szó varázsa eltörpülhet a feladat nagyszerűsége mellett. Sor kerülhet operaénekeseink szólószámaira, a hegedű és zongora nagyszerű mestereire, a kiváló magyar karmesterek által vezényelt nagyzenekarok bemutatására, helybeli magyar művészeink és kórusaink szerepeltetésére is. Ha már tanulmányi vonalon az állami legfelsőbb hatóságokkal hivatalosan elismert és tanítható modern nyelvként elfogadtattuk nyelvünket, akkor másfajta kulturális feladatok megvalósítására is vállalkozhatunk. Ez a gondolat vezetett, amikor hallgatóimmal karöltve elhatároztuk, hogy megszólaltatjuk az éter hullámain a magasabbértékű magyar zenét; hadd tudják meg a körülöttünk élő idegen jóbarátok, hogy ezen a téren is az alkotóerő és tehetség övezte nemzetünket. Július hó 4-től kezdve minden vasárnap délután egy és két óra között felcsendül tehát egy-egy magyar zenei lángész műve a clevelandi WCLV— FM 95.5 hullámhosszán, amely állomás elsősorban a klasszikus zene közvetítője, és itt Clevelands Fine Arts Radio Stationnak ismerik. Ezt a magyar zenét nem szakítják meg kereskedelmi jellegű hirbemondások, nem beleülő üzleti reklámok, — ezért az egész órát meg kellett vásárolni. Az állomást a klasszikus zenét kiválóan ismerő vezetők irányítják, akik a sorrakerülő zeneszerzőt szakszemen ismertetik, beleillesztik a zenetörténetbe az őt megillető helyre, az operát felvonásonként ismertetik, s így a hallgatók ezután egy teljes órán át élvezhetik a legkiválóbb lemezekről a magyar zenei géniuszokat. Ez az állomás havonta nyomtatott 44 oldalas műsorfüzetet (Guide) is ad ki, amelyben az első oldalon közli, hogy ez a műsor hogyan és kiknek a segítségével jött létre, és csak azt kívánja, hogy megemlíthesse: a lemezt hol és mennyiért lehet megvásárolni. Az állomás azt is vállalta, hogy a nehezebben megtalálható lemezeket esetleg az európai piacokról is beszerzi. Hallgatóim ismerőseik és a magyar kereskedők között, én pedig a magyar egyesületek és jóbaráti körömben igyekeztem támogatókat keresni, és megajánlásokat gyűjteni. Az ötlet hatása és az eredmény szinte elképzelhetetlen méretekben igen kedvező volt. Ma, amikor köreinkben annyi gyűjtés és támogatásra való felhívás folyik, két hét alatt 1500 dollárt ajánlottak fel a magyarság külföldi hivatástudatában bízó hon fitársaim, úgyhogy gondolkozás nélkül írtam alá hallgatóim és a magam nevében egy félévre szóló szerződést, amely december hó 26-ig hozza a magyar muzsika remekeit saját magunk és amerikai barátaink szórakoztatására. Az állomás, az egyébként 40 centbe kerülő havi műsort, ingyen bocsájtja az adakozók rendelkezésére július hónapban. Az anyag már nyomdában van és e hó 20-a után mindenkinek, akivel eddig érintkezésbe tudtam lépni, megküldöm. A vasárnap délutánja 1 és 2 óra közt elsőrangú rádióidőnek számít, s célkitűzésünket figyelembevéve a rádióállomás igen kedvező árat számított az egyes adásokért ($78.75). Mivel az eddig megajánlott és befizetett összeg már több mint négy hónapra terjedő programmot fedez, arra számítunk, hogy a még hiányzó kiadásra is akadnak majd segítő társaink, akik lehetővé teszik ■^Wmikor még kritikus volt a második világháború kimenetele, Anglia, az USA és a Szovjet elhatározták: szövetségükbe hívják Törökországot, és ráveszik, hogy Németország ellen lépjen be a háborúba. Churchill vállalta, hogy az ügyet Törökország elnökével letárgyalja. Anadába utazott, majd Kairóba kért újabb találkozót. A megbeszéléseken a török köztársasági elnököt sikerült “meggyőzni” a Szövetségesek tervéről. Akkor azonban előállt a legnagyobb tekintélyű török marsall: Fevzi Cakmak, és olyan követelményeket tárt elő, melyeket sem az angolszászok, sem a Szovjet nem teljesíthettek. Ez mentette meg Törökországot a háborúba való belépéstől. Egyben ez lett a vitéz marsall legnagyobb "háborús bűne” — a Szövetségesek szemében. Fevzi Cakmak nem hajlott meg. Inkább vállalt második "háborús bűnös” szerepet is. Amikor a Kaukázus térségében a német haderő erősen szorongatta a szovjet hadsereget, német szövetségesként hajlandónak mutatkozott háborúra, — de kifejezetten a Szovjet ellen, hogy hazája javára megszerezhesse azokat a területeket, melyeken török népek élnek szovjet-elnyomatásban. A titkos tárgyalásokból kitudódott annyi, hogy Cakmak marsall hajlandó volt a török ármádia élén megindulni. Kedveztek is neki az események, mert ezidőtájt több orosz hadosztály menekült a németek elől török területekre, parancsnokaikkal együtt. (Maradványaikból 40—50.000 ember a háború végéig internálva volt Yozgát és Tokát tartományokban.) Az akkori földerítések megállapították azt is, hogy a Kaukázus térségében lévő szovjetorosz katonai alakulatok készek voltak fegyverletételre, ha a török hadsereg megindul arrafelé. A hadihelyzet olyan zavaros volt, hogy török részről elkerülhetetlenné lettek bizonyos hadmozdulatok. Amikor azonban ezek szabályszerű offenzíva képét öltötték, 1944-ben Cakmak marsall hirtelen felszólítást kapott, hogy vonuljon nyugállományba. HAJLÍTHATATLAN KATONA ÉS ÁLLAMFÉRFI ♦ HAZÁJÁÉRT — RENDÜLETLENÜL Ki volt ez a rendíthetetlen katona, aki szinte egyetlen mozdulatával a sorsdöntő államférfi rangjára emelkedett? Fevzi Pasa Cakmakogulleri Ali bey, török tüzérezredes fiaként született Istambulban, 1876-ban. Katonai középiskola, majd a hadi főiskola elvégzése után huszonkét éves korában vezérkari hadnaggyá avatták. Vezérkari szolgálata után egy ideig külföldön állomásozott, majd érdemeinek elismeréseként Taslicia kormányzójává és a 35. hadosztály parancsnokává nevezték ki. Később a Kősava hadsereg vezérkari főnöke. A Balkán-háború elején a Vardarhadsereg hadműveleti osztályának a vezetője. 1914-ben tábornokká léptetik elő, és az ankarai 5. hadsereg parancsnokává nevezik ki. Az első világháború kezdetén hadseregével a Dardanellákat védi, majd 1916-ban a kaukázusi frontra vezénylik. Itt többízben megveri az orosz haderőt. Sikerei után Syriába kerül, és a 7. hadsereg parancsnokságát veszi át, már vezérezredesi rangban. A fegyvernyugvás éveiben a Vezérkar főnöke, majd 1920-tól hadügyminiszter. Ez alatt robban ki az anatóliai függetlenségi háború. Az Ankaa féléves terv végrehajtását, vagy esetleg még a határidő megtoldását is. A magyar zenei géniusz különben is határtalan. Amennyiben valaki csatlakozni kíván még támogatóinkhoz, kérem az adományt csekkel, "zene” megjelöléssel, otthoni vagy egyetemi címemre (Cleveland State University, University Tower 1614) megküldeni. A hivatalos elszámolást, a végösszegek feltüntetésével, a sajtóban közlöm majd nevek megemlítése nélkül, a műsorsorozat végeztével. Minden adakozónak vagy egyesületnek azonban még július hó folyamán hivatalos köszönőlevelet küldök nyugtaszerűen megemlítve az általa felajánlott összeget. A levelet az Egyetemi Magyar Klub elnöke és én fogjuk aláírni. A “WCLV—FM” rádióállomás gondoskodik a magyar klasszikus zenei műsornak a Cleveland Plain Dealerben és a Cleveland Press-ben való meghirdetéséről is, és a programm részletes hetenkénti ismertetéséről. Ennek a különleges adásnak a következményei szinte kiszámíthatatlanok még, de köztudomású, hogy Cleveland komoly zenei központ, és a fentemlített állomásnak sokezer hallgatója van. Jó mulatást, magasabbrendű szórakozást kívánunk és azt, hogy a magyar név minél több amerikai ajkán új elismerést és lelkesedést hozzon árva hazánknak. Oszlányi Róbert rában megalakult Nemzeti Kormánynak lesz rövidesen a miniszterelnöke, egyben pedig nemzetvédelmi minisztere is. A második függetlenségi háború végén lemond politikai megbízatásairól, és újból a török hadsereg vezérkari főnökeként szolgálja hazáját. Haditerveinek alkalmazása teljes győzelmet hoz. A nemzet hálája jeléül ekkor kapja a marsall-rangot. Az egész török nemzet azt várja, hogy ő legyen a köztársasági elnök. Cakmak marsallt azonban a dicsőség sem hajlítja meg, s hivatását abban látja, hogy megmaradjon a hadsereg fejének. 1944-ben is, nyugalomba vonulása után, mint ízig-vérig katona támogatta az ellenzéki Demokrata Pártot, majd öt éven át volt tiszteletbeli elnöke a Nemzeti Pártnak. Később a Függetlenségi Pártnak lett az istambuli képviselője a parlamentben. 1950. április 10-én húnyta le örök álomra a szemét. Halálával nemzeti gyászt keltett. ♦ EMLÉKE TOVÁBB ÉL Népe rajongásig szerette. Nagyszerű hadvezér, ritka jó parancsnok volt. A hadtörténelemnek és a hadászatnak tudósa és kiváló tanáraként, a török tisztikar nagyrésze az ő szellemében nevelkedett. Mind a szultánság, mind pedig a köztársaság idején sok tábornok szólította így: “a Tanárom”. És — török szokás szerint — kezet csókoltak neki. Kimagasló tehetsége körül legendák támadtak; nem csoda: tizenkét idegen nyelvet beszélt, s köztük nyolcat úgy, mint a saját anyanyelvét. Huszonegy évvel ezelőtt egymillió ember vett részt Törökország Nagy Fiának és egyetlen marsalljának temetésén. Prof. dr. Tóth Imre
