Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1971-07-01 / 7. szám
1971. július hó $*imAKÖ*T 11. oldal VITAFÓRUM — VITAFÓRUM — VITAFÓRUM KÍNA A FORRADALMI VÁLTOZÁSOK HAZÁJA A cikk írója: CHESTER RONNING, hosszú időn át volt kanadai diplomata. Jelenleg már nyugállományban van. A kínai ügyek kiváló szakértője, ő maga Kínában született, mint kanadai misszionárius család gyermeke. Ott nevelkedett 12 éves koráig. Külföldi tanulmányainak befejezése után ismét visszatért Kínába, ahol mint missziós tanár működött hosszú időn át. A forradalom alatt ismerkedett meg Csu-En-lai-jal, akihez személyes jó barátság fűzi. Az ő hívására látogatott most el Kínába, és írta meg élményét az alábbi cikkben. Az írást a clevelandi Plain Dealer 1971. május 28-i számából vettük. Eredeti címe: Old China swept out by change. Sárkány — Medve — Sas (Csina, U.S.S.R., U.S.A. világhatalmi háromszögben, két pozitív erő döntő küzdelme, a totális győzelemért. ... Jelenben a Jövő megsejtése? — vagy csak — költői okoskodás? Felel majd az Idő.) A titokzatos birodalomban hétszáz millió sárkány, hétszáz millió fej és egy akarat. A hangyák szorgalmával, a sárkány erejével dolgoznak, küzdenek, építik, védik a birodalmat. A sárkány félelmetes ereje, a nép ősi szimbóluma. Ősi birodalom: Csina, sárkányok és hangyák népe. Szorgalom és erő, hit és akarat, hősi Jelen, boldog Jövő diadalt arat! A sárkány teste még vérzik ma, a népet ellenség pusztítja. Hangyák hulla-hegyei, a halál piramisai. De megölni minden hangyát és megölni minden sárkányt nem lehet! Új és újabb hullámok támadnak, lábak fejek sorakoznak. Útját állják a fenevadnak, rettenetes, vérengző medvének atomizált erejét, rontó seregét szétzúzzák, az életvédő hangyák. Hatalomtól, vértől részegült vadállat, a veszedelmes őrült, országokat dönt romokba, népeket sodor nyomorba. Elpusztít virágzó kultúrát, elrabalja, az ember jogát. Európa szívét kitépte, pokol-gyomrába temette — És megindult, Usszori folyó felé, rengett a föld páncélos talpa alatt. A folyó, sáros, iszapos vérré változott. — Az Égből tűz fakadt. — Szláv medve vadul tör előre, véres karmai közt, Pekinget vak dühében, mint Budapestet tépi, marja, halálra sebzi. Hol virág nyílt halálszagú a táj, vér, füst, romok. A mindenség fáj. ■.. De fájdalomban születik a csoda, sárkánnyá változik minden hangya... Sárkány és Medve élet-halál harcát, jog és zsarnokság döntő csatáját figyeli a Sas. Levegő királya, figyel és vár. Rá ült a Holdra. A sas látja, — ömlik a tüzes láva — Nap és halálsugár a sárkány szeme, az óriás vérhabos medve, égő sebekkel zuhan földre. Hazát, jogot védő sárkány győz, győzött, emberbőrbe bújt szovjet fenevad fölött!!! Elnémul örökre, a népgyilkos szláv medve: Végre! Megszületik, az Igazságos Béke?! California, U.S.A. 1970. július 31. Seres Péter (Sárkány — Medve — Sas c. vers tartalmi összefoglalója: 1—4 — részletes bevezetés 5—7 — történeti előrevetítés 8—9 — történeti ok 10—15 — végkifejlődés.) A legutóbbi kínai látogatásomkor szerzett élményeim, tapasztalataim és beszélgetéseim azt a benyomást keltették, hogy Kína gyökeres, forradalmi változásokon megy át. A jelen, "nagy kultúrforradalom” alapos, és átalakítja Kína régi civilizációját. Ez minden bizonnyal a legnagyobb forradalmi átalakulás, mely Kína történelmében valaha is volt, a benne résztvevő emberek számát tekintve pedig egyike a legnagyobbaknak az emberiség történelmében. A nagy változások értelmében beszélek "forradalom”-ról. A forradalom végső céljait még közel sem érték el. Ezt minden kínai — a miniszterelnöktől a fiatal lelkesedőig — nyíltan beismeri. Kína ma is a forradalmi átalakulás folyamatában van, melyet Kína minden rendű és rangú polgára lelkesülten támogat. Mao Ce-tung tanításai motiválják ezt. Az elért eredmények javait a nép élvezi. Ők ismerik a részvétel serkentő és kielégítő érzését. Hat tartomány meglátogatása után ezek a benyomásaim. Alkalmam volt beszélgetni termelőszövetkezeti parasztokkal, gyári munkásokkal, tanítókkal, orvosokkal, mérnökökkel és technikusokkal csak úgy, mint városok és falvak forradalmi vezetőivel. Benyomásaimat főként az egykori tartózkodási helyeimen: Fancheng és Hupeh városokban — Belső Kínában — folytatott beszélgetéseim révén szereztem; itt húsz esztendő óta külföldi még nem fordult meg. Életem első 12 évét itt éltem le, itt tanultam meg az első idegen nyelvet a — kínait. Mikor 1922-ben először tértem vissza Kínába, a szüleim alapította középiskolában tanítottam. Mostani látogatásomkor találkoztam egynéhány volt tanítványommal, akiket 44 éve nem láttam. Közülük egyesekről már akkor is tudtam, hogy forradalmárok. Ma is azok. Tőlük tudtam meg, hogy a nagy kultúrforradalom Kína népét annyira eggyé kovácsolta, amennyire egységes soha a történelme folyamán még nem volt. Erős változásokat észleltem, amelyek azóta történtek, amióta én mint gyerek, a Mandzsu császár idejében, ott éltem, majd mint tanító, s végül mint kanadai diplomata láttam. 1951-től 55-ig, a Kuomintang uralom alatt, mely korrupciójával és azzal a roppant bűnével, hogy a nép szükségleteit nem elégítette ki — Kínát végülis térdrekényszerítette. Összehasonlítva a jelenlegi Kínát azzal, amelyet a múltban ismertem, csak őszintén álmélkodni tudok a látott reformok nagyságán. Vidéken járva — ha nem láttam volna járó kelő kínaiakat — nehezen hittem volna el, hogy Kínában vagyok. A láthatóknál vannak még fontosabb változások is. Értem ezek alatt e nagy ország átlagemberének magatartásában, véleményében, lelkesedésében, motiválásában beállott változásokat. Több, mint 700 millió intelligens, szorgalmas, öntudatos ember van állandó mozgásban. Kína megváltozott, változik és ezt folytatja az elkövetkezendő időkben is még hoszszasan! Nem lepődtem meg azon, amit találtam, hallottam és éreztem a Kínában eltöltött hetek alatt, — hogy tudniillik nagy átalakulás van folyamatban. Láttam már azokat a reformokat, melyeket a Kuomintag alól történt felszabadítás első két évében hajtottak végre, melyekről úgy gondoltam, azok megvalósítása nem lesz lehetséges az én életemben. Ilyen reformok: a polgárháború megszűntetése; a rend és törvény uralmának egész Kínára kiterjedő helyreállítása; az elbocsájtott katonák terroruralmának megszűntetése. Azután: a pénz értékének megszilárdítása, és megszűntetése annak a tragikus inflációnak, mely széjjelrombolta a kínai parasztok, bérmunkások és tisztviselők erkölcsét; a rizs és kenyérgabona árának rögzítése, mely megszűntette a kínai parasztnak az egyes lelkiismeretlen magáncégek révén történő kizsákmányolását; földosztás, mely véget vetett a nagybirtokosok, az uzsorakölcsönzők és más paraziták kíméletlen uralmának a kínai parasztok fölött. Végül: a megszervezett kínai koldusok átnevelése, és hasznos cél érdekében történő alkalmazása; a Sárga Ökör és a Teaház bandák a parazita szervezetek tevékenységének fölszámolása, melyek a Koumintág uralom alatt is virágoztak. Bármelyik kormány is megnyerte volna a kínai nép támogatását, ha képes lett volna e reformok közül csak egyet is végrehajtani, és ezzel ezeknek a gonoszságoknak Kínára nézve pusztító hatását megszűntetni. A Nankingban töltött két év vége előtt már nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az átlag kínai elfogadja és támogatja a Népköztársaságot. Midőn legutóbbi látogatásomkor kínai területre léptem — vártam, hogy változásokkal fogok találkozni. Azok nagysága azonban valósággal elképesztett. Nyugati megfigyelők hiresztelik a Nagy Előre Ugrás hibáit; ezzel szemben találtam gyárakat, melyekben kínaiak — minden idegen segítség nélkül — gyártják mindazt, amire hazájuknak szüksége van, főként: tehergépkocsikat és mozdonyokat. Az ósdi acélkohók, melyeket az országot csak kívülről szemlélő nyugati megfigyelők megmosolyogtak sok kísérlet és tévedés után a ma már egész Kínára kiterjedő modern ipar alapjait vetették meg. A mezőgazdasági termelés megnövekedése nagyszerű. Ahogy a vonat robogott velünk Kwangtung dél-kínai tartományon át, megfigyeltem a gabona állapotát. A földek, az azelőtti idők kis foltjaihoz képest terjedelmesek, és a rizs hozama olyan volt, amit azelőtt soha nem tapasztaltam még Japánban sem! A paraszti munka iránt nagy az érdeklődésem mióta Valhalla-ban — Alberta, Kanada —, ahol egy tanyám, 50 hold szűz földet törtem föl négy ökörrel a Nagy Prérin. Kínában sem cserélték még fel gépesítéssel a szántásnak ezt a módját. Elkezdték ugyan, de a kínai parasztok még mindig főleg kézzel, tehenekkel és ökrökkel dolgoznak. Az a híresztelés, miszerint minden kínai kiismerhetetlen, színtelen és embertelen gépember, — csak mende-monda. A mai kínai öltözék lehet egyhangú — összehasonlítva a letűnt idők gazdagjainak színes selyem és szatén viseletével, — de nincs semmi egyhangúság sem a már az új Kínában felnőtt millió és millió intelligens és lelkes kínai között. A forradalom, amely több, mint egy évszázaddal ezelőtt a Taiping zendüléssel kezdődött, s amely csak a keserű hibák halmazát eredményezte, — most végül is az egész országot átalakító regeneráló erővé alakult. "Ne félj se az Égtől, se a Földtől, — csak a kantoni-nyelvjárással beszélő kínaitól tarts” — ez már teljesen kiment a divatból, különösen a fiatal kínaiakat illetően. A forradalom mindezt megváltoztatta. Manapság már az egész ország területén a nemzeti nyelvet beszélik. Nyugati megfigyelők, már régóta úgy tudják, hogy a kínai inkább, mint a világ bármely más népe, izzó idegen-gyűlöletben szenved. Ha ez a föltevés valaha is igaz volt, ma már nem áll fenn. A kínai nép, hazájának forradalmi átalakulásából, bizalmat és büszkeséget merített magának. A korábbi felfogás — és gondolkozásmód átalakulóban van. Ha az a nyugati, aki azt mondja, hogy a kínai gyűlöli az idegent, Kínába menve elvegyülne az emberekkel és beszélne velük, — rájönne, hogy a kínai melegszívű és udvarias és talán méginkább az, a barátságos idegenhez. Felderül az arcuk, ha az idegen az ő saját nyelvükön szól hozzájuk — barátságosan mosolyognak és szívből nevetnek. Az, hogy a kínaiak nem örülnek, nem tréfálkoznak — egész egyszerűen nem igaz! A kínai is mindenek előtt "egy nép”, és az egész világra nézve az lesz a legjobb, ha ezt a többi országok népei mielőbb felismerik! SZOMORÚ STATISZTIKA Az 1970. évi népszámlálás újabban közzétett részletes adatai szerint jelenleg 2 millió 900 ezer család él a Csonkaországban, amely a tíz évvel korábbi állapothoz képest 6 százalékos növekedésnek felel meg. Növekedett a családok száma, de a gyermektelen házaspár is több az utóbbi tíz esztendőben. A családi kötelékben élők számának növekedései még a két százalékot sem érte el, így a száz családra számított átlagos létszám 312-ről 301-re csökkent. A népszámlálás során 3 millió 220 ezer gyermeket írtak össze az országban, s ez az adat a száz családra jutó gyermekek számának további fokozatos csökkenésére utal. A népszámlálás adataiból kiderül, hogy Budapesten például az összes családnak csaknem a fele két személyből áll, míg országosan egyegy családra valamivel több mint három személy jut. Lényegében tehát az egy-gyermekes házasság Magyarországon az általános családnagyságot jelenti.
