Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1971-07-01 / 7. szám

8. oldal «ITTVAKÖftf 1971. július hó Az ’’önelnyeletés” művészete Szabó Dezső írja az “Elsodort fa­lu” című művében, hogy “a könnyel­mű népek könnyen esnek manapság az ‘önelnyeletés’ veszélyébe. Maguk rakják meg a tüzet, amelyen megsül­nek. Maguk húzzák magukat nyárs­ra, sütik meg, darabolják fel és rak­ják ellenségeik szájába.” Az önelnyeletés művészetéhez tar­tozik korunkban az egykézés, vala­mint a népek vagy fajták nem hoz­­zájukillő fajtákkal való túlságos ke­veredése. Az egykéző népek lassú ha­lállal múlnak ki... A lehető "cons­­tans”-népeknek, a hozzájuk nem illő fajtákkal való keveredése megront­ja a fajta állandóságát, úgy okozza annak pusztulását. Közismert, hogy az egykézés már régóta folyik a kultúrnépeknél. Elég szomorú példája a magyar nép egy­­kézése. A nyugati népek között a franciák döbbentek rá legelőször, — amikor összehasonlították a né­metek és franciák születési statisz­tikáját, — hogy végzetes úton jár­nak a modern egykézéssel. De Gaul­le, a nagy francia, nagy családi se­géllyel, valamint idegen népek befo­gadásával próbálkozott a nagy ger­mán szaporodási fölényt kiegyenlí­teni. Részben sikerült is neki. A francia demokratizmus egyenlővé tette — papíron — a gyarmatok né­pét az anyaországbelivel, s azok bár­mikor letelepedhettek Franciaország­ban. Ma mintegy hárommillió gyar­matbirodalmi, főként északafrikai bevándorolt, — nagyrészben szemita­­beütésű — lakosa van Franciország­nak. Ugyancsak többszázezret tesz ki a szintén szemita zsidóság száma is, amely immár évszázadok óta ke­veredik a francia néppel. A tudo­mány szerint "a természet szereti a beoltásokat”, a franciák esetében azonban már nem “beoltásról” van szó, hanem az államalkotó fajta rom­lásáról, a faji összetétel szinte erő­szakos megváltoztatásáról. Az alap­fajta: — kelta, frank, breton — képe lassanként teljesen idegenre változik. Az egykézés (születéskorlátozás, magzatelhajtás) nagymérvű gyakor­lása kezdi foglalkoztatni korunkban a nemzeti-érzelmű németeket, és tu­dósokat is. Statisztikát közölnek a régi és a korunkbeli szaporodási ál­lapotról, amely ijesztően hátrányos a régivel szemben ... "1901-ben, — amikor egy kis felső osztálynak elég jól ment a dolga, a munkásság azonban a maihoz viszo­nyítva nyomorultul élt, az élve szüle­tettek száma — 1000 lakosra számít-Irta: Nemes Várady Imre va: 35.7 volt. 1933-ban, amikor Né­metország a világgazdasági krízis­ben is a legmélyebb fokon állt, 14.7 ezrelék volt a születési szám. Ez a szám 1939 ben 20.4 ezrelékre emelke­dett. 1970-ben, — a soha nem álmo­dott anyagi jólétben, — soha nem létezett alacsony szintre szállt le: 13.2 ezrelékre." (Deutsche National Zeitung 1971. június 25. szám.) IDEGENEK BEVÁNDORLÁSA Az idézett lap behatóan foglalko­zik azzal a kérdéssel: mi haszna lesz a német népnek abból, hogy a német nők mindenféle módon, — sőt hiva­talos segítséggel is — menekülnek a gyermekszüléstől, csupán kényelem­szeretetből? Lesz-e előnye a szaporu­lat visszaesésének?... Az előny — írja a lap — talán az lesz, hogy "kevesebb gyermek kikép­zése kevesebbe kerül, kevesebb szo­ciális épület, iskola, óvoda lesz szük­séges. Az asszonyok jobban felhasz­nálhatók lesznek a termelésben. A hátrány azonban jóval nagyobb: ke­vesebb ember kevesebb termelési eredmény, kevesebb adófizető, keve­sebb nyugdíjalap-befizető ..." És te­gyük hozzá: kevesebb honvédő is lesz, azonkívül a nép teljes kiörege­dése, kihalása is gyorsan be fog kö­vetkezni ... A gazdasági szakemberek és politi­kusok azzal is érvelnek még, hogy “Németország bevándorlási ország lesz az idegen munkások számára, ami a fajta romlásához fog vezetni. Míg korunkban minden német mun­kásra egy idegen esik, ez a szám ké­sőbb annyira felemelkedhetik, hogy minden németre egy idegen fog esni. Az idegen munkások nemcsak ma­guk vándorolnak be, hanem maguk­kal hozzák asszonyaikat és gyerme­keiket is. Ezideig: spanyolok, ola­szok, görögök, és törökök vándorol­tak be főként. Azonban az idegen — ma még elmaradott — országok­ban is halad az iparosítás és belát­ható időn belül kimerül embertarta­lékuk. Helyettük más földrészekről nyomulnak ide mérhetetlen tömegek megélhetés keresésre ... "Nem szük­séges prófétának lennünk, hogy meg­állapítsuk: 50 év múlva főként India, Afrika és Délamerika fogja az em­bertömegeket ontani Németország­ba.” — idézi a lap. Tegyük hozzá, hogy Európa más országaiba is! Ami tehát a befogadó népet legin­kább fenyegeti: az az államalkotó fajta megromlása. "Az évezredek folyamán Közép-PÁLYÁZATI HIRDETMÉNY A Magyar Találkozó Állandó Titkársága újból meghirdeti Honszerző Árpád fejedelemről elnevezett pályázatát. A pályázaton részt vehet bármely kimagasló értékű irodalmi, tudományos és művészeti alkotás szerzője, ha műve írásban rögzíthető. Minden pályaművet három példányban kell beküldeni. A kéziratos műve­ket jeligével kell ellátni s a szerző nevét, címét jeligés borítékban kell közölni. A pályázatra benyújthatók nyomtatásban már megjelent, vagy egyéb­ként közzétett művek is, amennyiben megjelenési idejük tíz évnél nem régibb. A benyújtott pályaműveket az Árpád Akadémia ületékes szakosztályai, vagy ilyenek hiányában felkért szakbírálók véleménye alapján arany, ezüst vagy bronz Árpád Éremmel, ületőleg díszoklevéllel, vagy oklevéllel tüntet­jük ki. A pályaműveket bármikor, de legkésőbb 1971. augusztus 20-ig kell cí­münkre (1450 Grace Ave., Cleveland, Ohio 44107. USA.) beküldeni. A pályázat eredményét a november 26—28. között tartandó Magyar Találkozó díszvacso­ráján hirdetjük ki. A benyújtott pályamunkákat nem küldjük vissza, hanem az Árpád Akadémia könyv és irattárában helyezzük el. Cleveland, 1971 évi júüus 1. az Állandó Titkárság vezetője dr. Nádas János Európa minden nehézség nélkül fel­vett bevándorlókat Európa minden sarkából. Azoknak a törzs-németség­gel való keveredéséből alakult ki a német nép. Ez a bevándorlási folya­mat azonban azonos térségben lakó rokon népekből adódott... A néme­teknek indiaiakkal, afrikaiakkal, dél­amerikai indiánokkal való keveredé­se teljesen megváltoztatná népünk jellegét... Csak azok látnak a keve­redésből előnyt, akik félnek a ter­mészettudomány megállapítását el­fogadni, — különösen az anthropolo­­giait és a faji karakterisztikát...” "A népkeverék előállása azonban, bár megfelel a szélsőjobboldali véle­ménygyártóknak és néhány UNO-beli főideologusnak, mit sem változtat az Immanuel Kant megállapításának igazságán: A törzsek keveredése, — amely lassanként elmossa a ka­raktert, jellegzetességet — nem hoz­ható helyre és nem fogadható el. Egy olyan Németország, mint náció, mint egy nagy tömeg, megszűnnék létezni, mert a jellegzetesség az egyes egye­­dek bizonyos adottságát tételezi fel. amely szélsőséges csoportokkal való keveredés esetében nincs jelen. Ilyen népkeverék nem gazdagítaná az em­beriséget, hanem az egyéniséget, egyéni jelleget semmisítené meg. Ép­pen az USA évről-évre való állandó bomlása, — amit a sokféle fajta idéz elő — áll előttünk intő példaként...” Mit szóljunk mi, magyarok ehhez, akiknek még a németeknél is alacso­nyabb a szaporodási száma, amellett moszkvai utasításra néhány év alatt több mint 2 millió magzatot vettek el a magyar anyáktól, azonkívül fa­ji átörökítő képességünk gyengébb, mint az északifajú németeké? ... Népünk megmentése tehát, — ami­re a felsorolt példa is figyelmeztet, — a szaporodási szám felemelése, vala­mint a fajta megtisztítása a nem hozzá illő egyedektől: a szemiták­­tól... A többi vele élő fajták vére nem rontja fajiságát. "A fajta minden, azonkívül nincs más; ipazsáír!’’ MAGYAR MILLENNEUM A keresztény magyarság millenneumi éveinek Művészeti Kiállítását elő­készítő rendezőbizottság, a clevelandi Katolikus magyar egyházközségek rész­vételével, június havi megbeszélését Lorainban tartotta meg. A Szt. László Egyházközség iskolájának előadótermében Father Demetzky Sándor, a művészi bizottság vezető-elnöke számolt be a múlt hónap óta meg­tett lépések eredményeiről. Bejelentette, hogy a kiállítás céljaira a Higbee Co. ajánlotta fel ismert auditóriumát, 1972. augusztus 12—19-ig terjedő időszakra. Aztán bemutatta és ismertette a kiállítási tervezetét, amelynek anyaga két részre oszlik: magyar és amerikai—magyar művészetre. Az első rész, a Szt. Korona hitelesen hű másolatával együtt, magában foglalja majd az egyes egyházközségek magyar családjainak birtokában lévő, különböző korokból származó, eredeti, műbeccsel bíró műtárgyait, esetleg teljes gyűjteményeit. Ezeket kiegészítőén három népművészeti csoport (kalota­szegi, kalocsai és matyó) meglévő vagy még fellelhető emlékei kerülnek bemutatásra. Father Demetzky elgondolása szerint a magyar képzőművészet egészen különállóan fog szerepelni képekkel, szobrokkal, grafikai alkotásokkal. Az iparművészetet kerámiák, szőttesek és ötvösművészeti tárgyak képviselik. A mai időknek modern irányú törekvései az eddigiekhez tartózóan ugyan, de külön rendezésben illeszkednek be a kiállítás anyagába. A második rész az amerikai—magyar festészet, öleli fel — a szobrászat, a grafika és az építészet egykori és újabb alkotásait. E csoportban is az iparmüvészetteJ kapcsolatban. Az elnöki ismertetést hozzászólások követték. Ezeknek különös jelentősé­get adott az a tény, hogy a megjelentek egyhangúan tették magukévá Father Demetzky tervezetét, és vállalták magukra a felelősségteljes elzsürizést, va­lamint a nem kis fáradságot kívánó egyéni gyűjtési munkát. Megnyilvánult az a kívánság is, hogy ez a magyar Művészeti Kiállítás a lehető legtökéletesebb rendezésben, de főleg belső, nemes, tartalmi értékekben kerüljön Cleveland amerikai közönsége elé. Elhatározták azt is, hogy az előkészítő-bizottság a sajtóval, rádióval és TV-vel ez alkalommal állandó kapcsolatot fog tartani. Mindenki kellő időben, tájékozódást nyer majd a meginduló, előrehaladó és végén a befejezéshez közeledő rendezési munkákról, mert csak így biztosít­ható, hogy a keresztény magyarság millenniumukat ünneplő kiállításán a ma­gunk sajátos-régi és új, alkotó eszmevilága méltó módon juthasson kifejezésre. Radnay Rudolf A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA Kiadja a mozgalom központja XIII. évfolyam 7. szám — 1971. július hó Levelezési eím: Kereszt és Kard Mozgalom c/o Vasvári Zoltán, 256 Dayton Ave., Clifton, N.J. 07011 Az 1956 os Magyar Forradalom és Szabadság­­harc 15. évfordulója alkalmából 1971. október 22, 23 és 24-én New Yorkban kerül megrende­zésre a MAGYAR SZABADSÁGHARCOSOK HARMADIK SZELLEMI KONGRESSZUSA. A kongresszust rendező egyesületek: a Hun­gária Szabadságharcos Mozgalom, a Magyar Tu­rul Szövetség, valamint a Kereszt és Kard Moz­galom. Szervezési cím: Magyar Szabadságharcosok Szellemi Kong­resszusa Bowling Green Station, New York, N. Y. 10004

Next

/
Thumbnails
Contents