Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1971-07-01 / 7. szám
«ITTVAKÖfcí igj A KERESZT ES KARD MOZGALOM HANGJA Csak önzetlen emberek önzetlen munkája viszi előre a magyar ügyet! j NEGYVENNYOLCAS SZABADCSAPATOK A minap kezembe került Jókai Mórnak a nagy regénye, írónknak egy közleménye, amelyik a fenti címen látott akkor napvilágot. Érdekessége ennek a Jókai cikknek az, hogy Vasvári Pál szabadcsapatáról is ír benne. Nekünk is van egy Vasvári Zoltánunk aki a Lövész mozgalom neve alatt képezi fiainkat és lányainkat az előttünk álló nagy felszabadító harcra, most már szinte jogfolytonossági alapon. Legyünk mindannyian segítségére! Ambrus József öreg honvéd ÍME A KÖZLEMÉNY A Pestre vezető egri országúttól északra fekszik egy ódon urasági kastély, elől nyílt erkéllyel és rózsakerttel, hátul terjedelmes gyümölcsössel és angol parkkal, amely egész a közeli rengeteg erdőkig nyúlik és csak egy magas fal választja el a királyi vadaskerttől. A közeli erdőben, éppen a gyümölcsös háta mögött, egyszerre sűrű puskázás támad 50—60 lövés egymásután, aztán egy diadalmas győzelem- vagy vadászkiáltást hallani. Ők jönnek. De kivel harcoltak vájjon? Az egész gödöllői erdőt, fel a Mátráig, mind a nemzeti hadsereg tartja megszállva; csak nem egymásra lövöldöznek? A talányt megoldják a következő percek. A gyümölcsösön keresztül közeledik a lövöldözés után egy lármázó csoport. Felszerelésük mutatja, hogy guerillák. Szabadcsapatosok. Uniformisuk nincs, kiki a maga polgári öltönyét viseli, csupán egy széles vörös szallag a kalapon és egy mellé tűzött toll a háborús jelvény. Egyedül a vezérnek van egyenruhája. A hadjárat története keveset beszél róluk, az csak a nagy csatákkal foglalkozik. A guerilla csapat, ahány annyiféle, külön fogalommal ismertette meg a közönséget. A legelső szabadcsapat Pesten keletkezett. Neve: "barrikád-őrök” volt. A radikális fiatalságból alakult. Tagja volt Petőfi is és e sorok írója is. Petőfi Desmoulins Camillenek látta magát, alulírott pedig Sainte Justenek. Egy pesti rézműves láncon forgó, ananász fejű buzogányokkal látta el a csapatot, amiknek nagy hasznát veheti barrikád harcoknál. Különben volt mindenkinek vadászpuskája és kardja. Petőfi kardját guillotinenak hívták, e sorok írója nem emlékszik rá, hogy valamikor torlaszt emeltek volna. Egyszer lett volna rá alkalom, valami utcai csetepaté volt. Éjjeli álmunkból vert fel bennünket a “fegyverre” kiáltás. Egy szálláson laktam Petőfivel. Én hamarább készen voltam és indultam siettetni Petőfit. A közös szobában elém jött a költő felesége. A veszedelem percében a forradalmi nő fölött túlsúlyra kapott a féltő feleség. Arra kért suttogva, hogy ne várjam be, míg férje felöltözik, hanem távozzam egyedül és vigyem magammal a közös lépcsőrácsozat egyetlen kulcsát. Ezért az egyetlen elárult "gyengeségéért” tiszteltem Szendrei Júliát legjobban. Megfogadtam a szót, én elsiettem és Petőfi nem jöhetett le a bezárt lépcsőn. És míg ő a rácsot döngette haraggal, azalatt vége lett a csetepaténak, minden barrikád nélkül. (Bár a segesvári csata előtt is rázárta volna valaki az ajtót.) Noszlopi guerilla csapatának hegyi ágyúi is voltak és egy egész repülő hadoszlopát foglalkoztatta az ellenfélnek a Bakony erdejében. Hednyánszky csapatának magvát a győri megyebörtönből kibocsátott negyven fegyenc képezte. Az egész hadjárat alatt becsületes Nekünk magyaroknak kiváló és találó mondásaink vannak, csak éppen mi nem fogadjuk meg, azt amit naponta mondunk. Például az "okos más kárán tanul”, — mi a saját kárunkból sem tanulunk. Mi az oka ennek? ... Sokan azt mondják, hogy mi az eseménytelen időszakokban teljesen megfeledkezünk nemzeti kötelességeinkről. Mikor aztán a baj beáll, fejveszetten kapkodunk és egyszerre szeretnénk pótolni a szörnyű mulasztásainkat. Ez az állítás nagyban fedi az igazságot, tehát induljunk ki ebből. Szűrjük le a tényeket, és próbáljuk az emigrációt jobb belátásra, illetve okos cselekvésre bírni, hogy az eseményekkel mindig együtt haladva, kész terveink legyenek. Ennek sikere csak akkor lesz, ha az álprófétákat félre állítjuk. A nagy-nemzetek segítségében bízókat pedig meggyőzzük arról, hogy a sült-galamb-várás nem elégséges saját felkészülés és tervek nélkül. Ha emigrációnk ezt az egyszerű tényt megértené, akkor valóban közelebb jutnánk nemzeti céljaink megvalósításához. Igyekszem ezt példákkal megmagyarázni, hogy jobban érthető legyen. Szomszédunk, Jugoszlávia, hat különböző nemzetből erőszakos úton összekovácsolt állam. Kommunista diktátora, a véres kezű Tito, elérte az emberi élet felső határát: minden pillanatban várható a halála. A hírek szerint a nemeztiségek máris foglalkoznak a saját nemzeti problémájukkal, pedig még a diktátor él. Ebben főszerepet visznek a horvátok. Nagy szerencséjük, hogy a hazai kommunistáik teljesen egy véleményen vannak az emigrációjukkal az önállóság és a szerbektől való függetlenség kérdésében. Mi lesz ha a diktátor meghal? ... Véleményem szerint Jugoszlávia öszsze fog roppanni. Két eset várható: orosz megszállás, vagy nemzetiségi államokra való szétbomlás... Mi magyarok, mindkét esetben készületlenek és tanácstalanok vagyunk. Ennek a lehetetlen állapotnak újra az elnyomásban és a kisebbségi sorsban élő magyar véreink fogják meginni a keservét. Még az is hozzájárul, hogy a mi hazánkat bitorló kommunista kormányzat az elszakított véreinkkel nem törődik. így minden védelem, megalkotott terv és végrehajtás a magyar emigráció feladatává válik. emberek voltak és vakmerőén verekedtek. Emlékezetes szép guerilla csapat volt a Vasvárié; díszesen egyenruházva, jól felfegyverezve és komoly tettekre készen. Ezeket vezérükkel ifjúkori barátommal együtt, az utolsó emberig leölték, egy szorosba csalva a Bihar havasai között. Ugyanebben a harcban pusztult el Hatvani szabadcsapata is. Minden guerilla csapat kölcsönzött valami történelmi hőstől nevet. Voltak Rákóczi, Thököly, Zrínyi csapatok. Jókai Mór Ezt kell, ha törik ha szakad, megváltoztatnunk. Szinte eszelősen és kétségbe esve hirdetem a hazafiak, szabadságharcosok októberben New Yorkban tartandó szellemi kongresszusát. Itt kell megszületni a terveknek és a végrehajtás módozatainak minden várható eseményre. Sokszor fogunk összeütközésbe kerülni az úgynevezett “baráti nagyhatalmak” elgondolásaival, ezért van szükség önálló magyar tervre is. Ha a szovjet lerohanná a széteső Jugoszláviát, franciaországi értesülésem szerint a "NATO” ez esetben hajlandó volna szembehelyezkedni az orosszal. Van-e összeköttetésünk a "NATO” tagállamok felé, hogy a felállítandó szabadcsapatainknak megfelelő felszerelése legyen? Remélem, a mai mérgezett szellem ellenére is, tisztában vagyunk azzal, hogy a diplomácia mellé erőt is kell adnunk, hogy a konferencia teremben ne feledkezzenek meg rólunk. És ha szükséges: asztalra is tudjunk csapni! Ezt pedig csak az teheti aki áldozatot is mer vállalni. Ha a nagyháború félelme miatt az orosz beavatkozás elmaradna, és engedik apró államokra szakadni Jugoszláviát, akkor a horvátokkal volna szükséges összefognunk. A súlyuknál fogva ők fogják a legnagyobb területrészt kikanyarítani a tákolmányból. Az évszázados együttélés alapján valami eredményt mégiscsak tudnánk az ott élő honfitársaink javára kiverekedni. Be kell látnia az emigrációnak, hogy minden megmozduláshoz erőre és önfegyelemre van szükségünk. E célból is kérem a lövész ifjúsági mozgalom támogatását a jövő érdeke szempontjából. Sokan a kényelmesek közül azt hajtogatják, hogy kicsinyek vagyunk, a szavunkat sem hallgatják meg. Ebben igazuk van, ha nem teszünk semmit. Mernünk kell!!! Akkor a nagyok figyelme is ránk irányul, ezt pedig ki kell használnunk és kamatoztatnunk. Magyar Véreim! az a kérdés: szolgaságban akarunk-e élni vagy szabadságban? A szabadság áldozattal jár! Lehet, hogy áldozatra nem is kerül sor, mert az erő mutatása is elégséges lesz. Kérdezem én: vesztünk-e valamit is azzal, hogy a legrosszabbra is felkészülünk? Nem! Ezzel csak harcos és egészséges szellemű magyar fiatalságot nevelünk, ez pedig — győzelmet jelent! Gyertek! Segítsetek! Világesemények és a passzív emigráció 7. oldal Lövésztábor 1971 Idén háromhetes tábort tartunk, fiúk és lányok részére 7 éves kortól felfelé. Célunk magyarság ismeretében tökéletesíteni a fiatalságot. Szeretettel várunk minden fiatalt, tekintet nélkül arra, hogy évközben részt vett-e a Lövész Egyesület munkájában. Tábor díj: Egy fiatal: 1 hét $23.00 2 hét 40.00 3 hét 58.00 Két fiatal egy családból: 1 hét $40.00 2 hét 66.00 3 hét 98.00 Három fiatal egy családból: 1 hét $ 50.00 2 hét 82.00 3 hét 116.00 Négy fiatal egy családból: 1 hét $ 60.00 2 hét 105.00 3 hét 136.00 Öt fiatal egy családból annyi mint a négy, az ötödiket ingyen táboroztatjuk. Táborvezetők a fiúknál: Lothringer József löv. ti. Andreánszky Károly löv. ti. Dr. Balogh Sándor löv. ti. Táborvezetők a lányoknál: Nagy Sándorné l. löv. Vasvári Enikő l. löv. ti. Szilágyi Katalin l. löv. ti. Jelentkezni lehet: Központ: Vasvári Zoltán 256 Dayton Ave., Clifton, N. J. 07011 Tel: 201-546-5342 New York: Balogh László 9025 170 St. Jamaica, N. Y. 11422 Tel: 212-AX7-1866 Cleveland: Mód Lajos 3787 West 37 St. Cleveland, Ohio 44109 Tel: 216-661-8329 Albany: Dr. Kollarits Béla Comings Hill, Glenmont, N. Y. Tel: 518-434-3698 N. J.: Lotharinger József 1016 Hazelwood Ave., Middlesex, N. J. 08846 Tel: 201-EL6-7726 LÖVÉSZ KÖZPONTI PARANCSNOKSÁG KÖZLÉSE Idén is megtartjuk a nagyszabású nyári gyakorlatunkat. Kérjük a lövészeket, hogy tegyék szabaddá magukat 1971. augusztus 13, 14 és 15-re. Beérkezés a táborba aug. 12-ről 13-án reggelig-Hozzuk el magunkkal az egyenruhát a zászló tisztelgéshez, valamint a gyakorló öltözetet, háló felszerelést és evőeszközöket. Étkezés a tábori konyháról. Az ügy megkívánja és a gyakorlat, hogy teljes létszámban legyünk ott, szóljunk barátainknak is. Lövészek, a viszontlátásra a táborban. (V. Z.)
