Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
1971. január hó **ITTVAK<>fcT A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA Csak önzetlen emberek önzetlen munkája tűzi előre a magyar ügyet! Wemzeti tragédiánktól terhes, a történelem országút ján mérföldköveket jelentő 25 és 50 éves évfordulókra való emlékezések már mögöttünk vannak. Figyelve éber és aggódó szemmel az öt világrészen szétszórt magyarság megnyilatkozásait, célszerű és észszerűnek látszik, hogy a következtetéseket levonjuk ... Felemelő és lesújtó tények egyformán elénk tornyosulnak, s az ismeretlen és bizonytalan jövője fajtánknak, megkeseríti amúgyis fájdalmas és megpróbáltatásokkal teli életünknek utolsó éveit is. A magyar nemzeti emigráció problémái közt első helyen áll az úgynevezett hídépítés, hogy egy ma nagyon divatos kifejezéssel éljek. A hazalátogatások és az otthonról kiküldött művészek szereplései után megszületett az igen veszedelmes kakukkfióka az 1970. nyarán Debrecenben megtartott “ÉDES ANYANYELVŰNK KONGRESSZUS” is, ahol léprementek még általunk személyesen is ismert, talán jóakaratú, de mindenesetre legalább is naív emigránsok is. Jellemző, hogy azok akarják édes anyanyelvűnket az emigrációban megmenteni, akik otthon a kommunista "Magyarok Világszövetsége” közreműködésével is egy olyan marxista jazznyelvet termeltek ki, hogy az átkos régi világban az anyaföldi vagányok és zsebmetszők nyelvezete ehhez képest irodalmi szalonok társalgási nyelve volt... a szeg hamar kibújt a zsákból, mert az egész cirkusz valódi célja az volt, hogyan lehetne az emigráns magyar ifjúság (cserkészek) nevelésébe a kommunista szakértőket beépíteni. Szomorú tény, hogy nemzeti ünnepélyeinken alig látunk két—háromszáz magyarnál többet, de az otthonról kiküldött Lakatos cigányzenekar csábítására egyik magyar gócpontban 1000 jegyet adtak el, s a közönség soraiban 1945-ös és 56-os menekültek is akadtak bőven, sőt a magy. kir. Honvédség törzstisztjeiből is akadt olyan, aki "ereszd el a hajamat” mottójára igyekezett elfelejteni a sok tízezer halálrakínzott magyar testvérünk velőtrázó sikoltását és halálordítását, mártírjaink és 18. életévüket elért szabadságharcosaink kivégzését. Igaz, hogy gyászmagyar, szemét magyar és áruló magyar minden évszázadban akadt, s a 20. század csak az árulókat övezi glóriával. Ha a nemzeti emigráns otthoni véreit segíti, hogy a nyomort és betegséget enyhítse, vagy haldokló szüleit meglátogatja, az Isten által parancsolt irgalmasság testi és lelki cselekedeteit végzi, tehát erkölcsileg is méltányos és emberileg érthető eljárás. De aki azért megy haza, hogy sportkocsijával kérkedjen, s a csak dollárral megfizethető lokálokban mulasson és ezáltal segítse a kommunista cselédkormány helyzetét megszilárdítani, az nemcsak az emigráció, hanem elsősorban az otthoniak undorát és megvetését érdemli meg. S ugyanez vonatkozik a művészkiküldöttek támogatására. A kommunista rendszer a művészeket fizeti a legjoban, s így azok nincsenek rászorulva a dollárokra, amelyeknek nagyrészét úgyis a rabtartók veszik el tőlük. Fajtáját szerető hűséges és jellemes magyar nem segíti azt a rendszert, de nem is áll azzal szóba, amely a nemzetírtást és Mérleg nemzethalált közvetlenül és közvetve is elősegíti. Majd ha az aburtuszrendeletet a pesti vörös kormány visszavonja, mint azt az oláhok s a többi kommunista állam tette, s lakást építenek az új házasok számára, hogy azok a gyermekáldást elfogadják, akkor majd építhetünk hidat, ha azon kétirányú forgalom lesz. Moszkva helytartóival semmiféle egyezkedés nincs, de a nemzeti emigráció saját maga által választott otthoni szakemberekkel akár külföldön, akár otthon bármikor leülhet a magyar nép fájó feladatait megtárgyalni. A másik kérdés, amit csak érinteni tudok: van-e értelme Trianon elleni harcunknak, s nem lesz-e káros a magyar nép fennmaradására a revízió hangoztatása?... A napraforgó lelkületű és liberálisnak született egyén, továbbá az otthoni majd tizenkét évi történelmi agymosáson keresztülment, s abba beleszédült Lassan elfeledi a világ, hogy az 1945-ben Japánra ledobott két atombombának pillanatok alatt több mint félmillió emberi élet esett áldozatul. Az "atom-sebesültek” sokmilliós számát sem szokás emlegetni, pedig a rádióaktív sérülés még a halálnál is veszedelmesebb, mert lappangva gyilkol, és nem lehet tudni, hogy miféle és hányféle nyavalyát fejleszt ki távoli nemzedékekre káros hatással. A hiroshimai atombomba sérültjeit csak orvostudományi szempontból tartják nyilván. Félévenkint adnak ki jelentést arról, hogy 1945 óta hányán haltak meg közülük, és milyen betegség okozta a közvetlen halálukat. Az elmúlt félesztendőben huszonhatnak ért véget nyomorúságos élete, s legtöbbjüknek vérrák miatt. Ez a kis eldugott jelentés egymagában sokat mond. Ä rák egyre veszedelmesebb pusztításának csak keresgélik az okát, de titkát, ha őszinték a jelentések, sűrű homály fedi. Viszont semmiféle utalás nem hozza összefüggésbe sem az atomhasítással, sem a próbarobbantások kísérleteivel. Ez arra vall, hogy "civilizációnk hatalmas vívmányának” káros oldalát céltudatosan takargatják. És ez nagyon bűnös takargatás. Le kellene már rántani a leplet a tudomány és az üzlet cinkosairól. És ki kellene teregetni nyíltan a kérdést, hogy az atomerővel folyó manipulációnak nincs-e egyéb hatása is a néhány bevallott kórtani rontáson kívül. Például az, hogy agy- és idegsejtek elváltoztatásával nem ez okozza-e az emberben, főleg a háborús generációk utódaiban, az erkölcsi érzék kiesését?! Az időbeli összefüggés mindenesetre — megvan. A történelem legnagyobb lelki betegségének jelentkezése és kifejlődése pontosan erre a két és fél évtizedre esik. Kutatásánál százféle irányba terelik szét a lehetséges okokat. Például a “generációsszakadék” semmitmondó, de folyvást hangoztatott megállapítására. Hát végső elemzésben miért követegynéhány honfitársunk, végül a Free Europe zsoldosai Trianon elleni harcunkat szeretnék megtorpedózni. Egy nemzet, mely feladta emlékeit és történelmi hivatását, megszűnt küzdeni szabadságáért, az elvesztette lelkét és jövőjét, s hiába áldoz fel mindent a békéért, mert végül is az áhított békében csak kedvteléseinek élve, gyorsan süllyed a dekadenciába, mint azt ma Svédország példája bizonyítja a legjobban. A magyar emigráció elég gyászosan szerepelt az erdélyi és csonkaországi árvízkárosultak megsegítésében. A detroiti segélybizottság egykétszáz magyar jóvoltából összeszedett ugyan tízezer dollárt, amit csomagokban elküldött, s ezzel talán az első helyen áll, de hol maradtak az ezrek és tízezrek a jólétben dúskálok közül? Milyen reményünk lehet a 60 ezer dollár összeszedésére, mely az egyetlen magyar középiskolánk jövőévi elkerülhetetlen építkezéseire kellene?!... kezett be ez épp a mostani korban ennyire nagymértékben? És hol van az eredő oka a hippizmus meg a bűnözés ilyen nagymérvű elterjedésének? A tudományos kutatómunkának soha nem volt nagyobb irama, mint most. Miért nem működik pont ebben, az emberiségre legveszedelmesebb kérdésben? A történelem legnagyobb felelőtlenségével jelent egyet az atomveszély takargatása. PAPlRSZERZÓDÉS Eleinte csak Bradt kancellárt meg szocdem klikkjét támadta a jobboldali sajtó a német—szovjet szerződés miatt, aztán ráfordult a szó a német népre, hogy az elvesztette józan ítélőképességét, csak az üzlet, az életnívó emelkedése érdekli, nincs természetes refleksze a politikai fordulatok iránt. Most érdekes hír világít rá erre a "német népi reflex”-re. Egyik bajor lap jókorát fordított a kritika értelmén, és több lap kapott a gondolaton: "minek olyan nagy hűhót csinálni belőle, hiszen ez is csak egy — papír-szerződés!... A mi Mécs Lászlónk vallotta a "Hiszek a vérszerződésben" című versében, már évtizedekkel ezelőtt, hogy nem hisz a papírszerződésekben. Mintha ez a vallomás lobbant volna lángra most Németországban. Nincsenek mellette, de ellene sem mozdulnak, csak nem hisznek a szovjetemberekkel parolázó kancellár papír-manipulációjában. • • Újból kipenderült a Mátyás! Kósza hír hozta, hogy a pártkonferenciára Budapestre érkezett Brezsnyewel egy szempillantás alatt elintézte Kádár a dagadt gazfickó ügyét. Hivatalos jelentést még az odaérkezéséről sem adtak ki, de most állítólag biztos, hogy hirtelen parancsra szállították vissza a Szovjetunióba Rákosi-Róth Mátyást. Fazakas Ferenc a KKM. USA. Közép kér. vezetője. TAKARGATJÁK AZ ATOMVESZÉLYT 5. oldal A legnagyobb közös osztó Matematikusok, tudósok és diákok ismerik a fogalmat. Melyik az a legnagyobb szám, amivel két vagy több szám maradék nélkül osztható. A 9 és 12 szám között a 3 a legnagyobb közös osztó, mert a 4 és a többiek vagy ebben, vagy abban nincsenek meg maradék nélkül ... "Az otthon és a szétszórt magyarok”. .. Vájjon mi az, ami még mindig mind a kettőben maradék nélkül feltalálható? Nyilvánvalóan nem minden, de még így is elég sok. Miért nem dolgozunk, miért nem harcolunk, hogy a legtöbbet, a legnagyobbat megtaláljuk? Kádár tud magyarul, én is. Ha a Kádár szereti a magyar népi kultúrát, én is. Én szeretem a kirántott borjúhúst, talán a Kádár is. Ő nem akar nagybirtokot, én sem. Ö szereti az oroszokat, én nem. Neki életkérdés, hogy az oroszokat ne bántsa, nekem nem. Én elmondhatom, amit érzek, ő nem. Hol a legnagyobb közös osztó? Ó magyar, érezd meg, hogy a Te sorsod otthon vagy távol nagyon nehéz sors, de mindig magyar sors. A szétszóródott magyar nem akar új országot csinálni, csak az otthonit, de, ha lehet, jobban. Ezért van vége az olyan emigrációnak, amelyik azt vallja, hogy az otthoniaknak nincs JOGUK MAGYAR ÉLETET ÉLNI, mert erre a magyar alkotmánynak nincs passzusa. Elfelejtik, hogy otthon az emberek, divatosan mondva a nép, magyar életet él, akár van joga ehhez, akár nincs. A szétszóródott magyar egyetlen tulajdonsága az ÉLETKÖZÖSSÉG, hiszen magyarnak született, gyermekeit így neveli, de nincs TÁRSKÖZÖSSÉGE, nincs SORSKÖZÖSSÉGE a mai otthonnal. Évente százezrek látogatják innen külföldről az otthont, viszik gyermekeiket, TÁRS KÖZÖSSÉGET keresnek. Hol a legnagyobb közös osztó...? A politikai osztódottság, Nixon vagy Kosygin, ezek csak az élet pillanatnyi epizódjai. Ebben nagy távlat nincs, hiszen ettől a két , a magyar élettől oly távoleső motiváló erőtől sem itt, sem ott, sem jót, sem rosszat nem várhatunk. Ha várhatunk valamit, az inkább rossz, hiszen az orosz zsarnokság és az amerikai rendszerű kapitalista elnyomás között, a mai jelek szerint, lényegbevágó különbséget nem sokat találunk. Hol a magyarság elemi, valóságos erejében a legnagyobb közös osztója?... Erre feleljen meg a következő évtized, hívjanak téged Kádárnak, vagy Kis Jancsinak, a feladatunk, hogy megtaláljuk azt is, ami összehoz, és eltűrjük, elvárjuk egymástól, amit ez a buta, reális világ tőlünk személyesen követel. Ez a legnagyobb magyar közös osztó... Andreánszky Károly
