Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-01 / 1. szám

«itmmt _____________________________________ 1971. január hó 6. oldal Csak embernek van “emberszabása*’! “Emberszabású — majom” . .. .Ez­zel a megjelöléssel az utóbbi évtize­dek alatt sikerült átitatni az őslény­tant, mint tudományt, az iskolás fia­talságot, az ember gondolkozását, sőt még az érzelemvilágát is. Kesernyés nosztalgiával, amilyenhez hasonlónak nyoma sincs a történelemben, fogad­ja már el mindenki Ádám—Éva he­lyett öspapájának és ősmamájának a — majmot, melynek “emberszabása” volt. Progresszív rajzokkal, mozgóké­pekkel mutatják, tudományos kísérle­tekkel próbálják bizonyítani, s emel­lett az evolúcióból kihámozott modern logikával is igazságnak hirdetik, hogy másként nem is lehetett, hát így van: majomból fejlődtünk emberré. Ezt állítják a “darvinisták”, pedig Darwin sohasem állította. • Cáfolat született. Az újabb őslénytani kutatatások most nagyot fordítottak a dolgon. Ki­kiáltották és meghirdették az új fel­fedezést: “majomszabású ember” is élt valamikor a Földön. Mást mond ez? Mi rejlik a fordított kifejezés alatt? A tegnapi tudósok mai nemzedéke megállapítja, hogy az emberszabású majom, melynek maradványaira a modern fejlődéselméletet alapozták, régesrég kipusztult állatfajta volt. 35 millió esztendővel ezelőttről olyan maradványai bújtak elő, melyek az A Magyar Találkozó Állandó Tit­kársága évről évre meghirdeti a tu­dományos, irodalmi és művészeti ÁRPÁD pályázatot, amelynek nyer­teseit kimagasló értékű szellemi al­kotásaik alapján — arany, ezüst és bronz ÁRPÁD ÉREMMEL, díszok­levéllel tünteti ki. Az idei — 1970. évi — Árpád pá­lyázat eredményeként a bíráló bi­zottság arany Árpád-éremmel tün­tette ki Dómján József (Tuxedo Park, N.Y.) fametsző-művész pálya­művét és Szeleczky Zita (Los Án­geles, Calif.) színművésznő három hanglemezét, ezüst Árpád-éremmel jutalmazta Fényes Mária (Los Angeles, Calif.) "Örök ifjúság” című kötetét, Harasz­ti Endre (Winnipeg, Kanada) “Pan­slavism” című kéziratát, Moór Jó­zsef (Bryn-Mawr, Pa.) Festménykar­colatok című képsorozatát és vitéz Pongrácz István (New York, N.Y.) zeneszerzeményeit, bronz ..Árpád-éremmel értékelte Bödő Károly (Pasadena, Calif.) de­­tektívtörténeteit, Légrády Tamás dr. (Montreal, Kanada) "Palotás” című zeneművét és Kiss Ödön (Kingston, Kanada) műfordításait. Díszoklevelet nyert Ambrózy Pál (Melbourne, Viet. Australia), Csonth Mozgalmi hírek Mozgalmunk rendezésében 1971. január 23-án tartandó "MAGYAR BÁLRA” az ifjúság erősen készül. A nyitótáncosok minden szombat dé­lután tartják a táncpróbáikat Mol­nár Mária tánctanárnő irányítása és vezetése mellett. Legyünk ott mind­nyájan, hogy idén is népes és szép legyen a "MAGYAR BÁL”! LÖVÉSZTISZTI AVATÁS A lövész központi parancsnokság, szép és bensőséges lövész karácsonyi ünnepélyén 1970. december 19-én, szombaton este avatta fel Lothringer József és Róka Béla lövészeket lö­vész segédtisztekké. A felavatott baj­társak fontos beosztásokba kerültek. Lothringer József löv. sti. átvette a lövész központ segédtiszti teendőit, Róka Béla löv. sti. pedig New York emberi tulajdonságokkal merőben szembenálló fejlődéséről tanúskodnak, őserdők fakoronáin ugrándoztak csak az “emberszabású” majmok. Földet sohase ért a lábuk, így föl se merül­het az a kérdés, hogy a négy végtag­juk közül hányon jártak. Különben is nem négy, hanem öt végtagjuk volt: a farkukat ugyanúgy használták, mint a lábaikat. Nem jöttek rá, hogy a fa­husángot fegyverként lehet használni, nem csiszoltak köbaltát és nem ger­jesztettek tüzet sem. Kizárt dolog tő­lük származtatni az embert Egyszer aztán a Természet változása során megszűntek részükre az életfeltételek. Kipusztultak. Mint ahogyan azóta is kipusztulnak állatfajták, ha életkör­nyezetük tartósan mostoha lesz a számukra. • Csak szét kell nézni jobban! Ezzel szemben, ugyancsak 35 mil­lió évvel ezelőttről, olyan lények ma­radványai ismeretesek már, melyek a földön jártak, és felnőtt korukban min­dig kétlábon Életmódjuk jelentéktelen, mértékben hasonlít az emberszabású majmok életmódjához. Farkuk nem volt, fogásra csak kétkezüket használ­ták, szőrzetük gyér volt és fejükön hosszúra nőtt a haj. Legfeljebb hát majomszabású embereknek nevezhe­tők, de helyesebben ősembereknek, akiket élesen meg lehet különböztet­ni a hozzájuk leginkább hasonló bár-Klára (Düsseldorf, Németország), Juhász István dr. (Tiszacsernő), Kristóf A. C. dr. (St. Boniface, Ka­nada), ..Nemeskéry László (Linz, Ausztria), Noel Péter (Edmonton, Kanada), és Szabóné, Lantos Elza (Toronto, Kanada), Erdélyi Levente (Winterthur, Svájz). Oklevelet kapott Balogh Gábor (New York, N.Y.), Jaritz András (München, Németország) és Létmá­nyi István dr. (Kauserslautem, Né­metország). Az Árpád Akadémia tagjai közül újból sikerrel vett részt a pályáza­ton: Bognár Kálmán dr. (Slippery Rock, Pa.), Csighy Sándor (Marrero, La.), D. Albert Ferenc dr. (Chicago, 111.), Domokos Sándor (Winnipeg, Kanada), nt. Egyed Aladár (Cleve­land, Ohio), Erdélyi József, (New York, N.Y.), Rozanich István (Cara­cas, Venezuela), vitéz B. Tamáska Endre (Pittsburgh, Pa.) és Thiery Ilona (Los Angeles, Calif.). Az idei Magyar Találkozó díszva­csoráján ünnepélyes keretek között nyújtották át az előző évi nyertesek Árpád érmeit: Koszorúsné, f. Fülöp Gabriella (Washington, D.C.), vitéz Szakonyi István (Cleveland, Ohio) és vitéz Szathmáry Károly (Toronto, Kanada,) kitüntetetteknek. város és állam lövész csoportjainak a vezetését vette át. A lövésztiszti avatást Vasvári Zoltán löv. tti. a közp. parancsnoka végezte. A lövész karácsonyi ünnepélyen szerepeltek Tőke György löv. sti., Simon Zoltán löv. rajv., Wankó Helén és Lothrin­ger Irén kislány lövészek, szavala­tokkal, — Andreánszky Károly löv. ti. és Vasvári Enikő 1. löv. sti. furu­lya-számokkal. A szép számmal ösz­­szejött vendég sereg éjfélig együtt szórakozott a lövészekkel. • A Kereszt és Kard Mozgalom ja­nuár havi előadását 1971. január 8-án péntek este 8-órai kezdettel tartot­ták meg az "ÁRPÁD” teremben New York-ban. Előadó v. Serényi István, a KKM. főtitkára volt. Előadásának címe: Beszámoló Délamerika-i utáni­ról. A rendkívül érdekes előadást a nagyszámú hallgatóság igen sok tapssal jutalmazta. mely állafajtától, még a legfejlettebb­től is. e Mi van az evolúcióval? Nincs vele nagy baj. Csak jól át kell gondolni, újra és újra. Segít ben­ne egy másik új felfedezés. Ä fejlődéselmélet mai értelmezé­sének vázlata az, hogy mindenféle­mindenfajta élőlény egyetlen sejtből alakította ki az egyedek és fajták vég­telen változatát, a létkörülmények ha­tására. Logikus volt feltételezni, hogy a változásokhoz igen hosszú idő kel­lett, igen sok nemzedékre volt szük­ség. Mennyire mégis? A tudósok szá­molni kezdtek. Kiderült, hogy a Föld élete sokkal rövidebb, mint amennyi­re az élőlények változatainak kifejlő­déséhez szükség lett volna. Akkor hát hogyan történhetett meg, ami megtör­tént? El kell fogadni a tételt, hogy a Természetben, a fejlődésben — nincs ugrás. De hát akkor? . . . Akkor nem lehetett másként, mint hogy azok a bizonyos egysejtek nem mind azonos természetűek. Ma már állítják, hogy a zsiráf nyaka sem azért nyúlt hosszú­ra, mert a magas fák levelei után nyújtogatta párszázezer évig a száját, és a csiga szeme sem azért nőtt a be­húzható szarva hegyére, mintha a las­sú mozgását kellett volna ellensúlyoz­nia mozgékonyabb látószervvel. Ezek a fajtaváltozatok már adva vannak abban az egysejtben, melyből kifejlőd­nek. Teljesen hasonlóan azokhoz a mai egysejtekhez, melyek osztódás út­ján nőnek többsejtű állattá vagy azokban a “félsejtekben”, melyek pár­ra találva fejlődnek különböző fajták jeleit megtestesítő egyedekké. Ezekből az egyseitekből sohasem fejlődik más­fajta lény, mint a szülői. Csak egyedi változatok tarkítják a fajták változa­tos világát — a szemünk előtt. Amire pedig az ember nem tapasztalat, ha­nem számítás és következtets útján jön rá, abba szükségképp döntően szól bele az IDŐ. S az időt még a mai fejlődéselmélet érdekében sem le­het visszafelé a végtelenbe nyújtani, mert felrúghatatlan határkövet rak elébe az élőlények élethelyének a ko­ra. Az az időpont, melytől kezdve a Földön beállt a szerves élet keletke­zésére és fennmaradására alkalmas kozmo-geológiai állapot. • Mit igazol mindez? Valami olyasfélét, hogy kifejezet­ten emberi természetet hordozott ma­gában az az egysejt, melynek génjei élesen megkülönböztethető embert hoztak létre a különböző élőlények so­rában. Olyat, akinek sejtszervezete egyedül volt alkalmas a különös “is­teni lehelet”-nek, a léleknek, az érte­lemnek a befogadására. Ennek az egyedülállóan emberi sejtszervezetnek is volt kezdetleges korszaka, ez is alá­­ja tartozik hát az evolúció törvényé­nek. Mint ahogyan minden ember, aki a világra születik, embrionális állapo­ton keresztül, egysejtből fejlődik — csecsemővé. • Nem érdekes? Müyen kacskaringós útat kell ten­nie a tudománynak, hogy elérje azt, amit az ősi hit kezdettől vallott! De hát — ez is fejlődés! És az evolúció nem is lehet teljes a Teremtés valósága nélkül. (—r—ó) ODAHAZA PANG A KÖZÉLET KEDVES SZERKESZTŐ ÚR; Az utóbbi hónapokban, különösen a választási törvényjavaslattal kap­csolatban, sokat rágcsálták otthon az "ifjúság kédését”. Hálistennek nem a hippizmus terjedése miatt, hanem hogy hangulatot keltsenek vele, mert a fiatalság húzódozik a marxi szocializmus további építésé­től. A vitából azt lehet leszűrni, hogy a rendszer megtestesítőinek gárdá­ját nagyon bántja az úgynevezett po­litikai közöny, főleg a tehetséges fia­talság részéről. Rengeteget óbégat­­tak azon, hogy a közélettől való visz­­szahúzódás erősen fenyegeti a népi demokrácia fejlesztését. De miért húzódik vissza a nép a közélettől? Mert minden próbálkozását letorkol­ják, és minden javaslata, panasza pusztába kiáltott szó marad. Kétségtelen, hogy torkig vannak otthon a rendszerrel. Nem azért, mert nem nyújtott semmit, hanem mert nem tud nyújtani eleget. A Bethlen-rezsimmel is így volt az első világháború után, nincs hát benne új,hacsak nem az, hogy a második vi­lágháború óta nemcsak az új "uralko­­dóosztály”-nak az igényei emelkedtek rohanvást, hanem az egész társada­lomé. Többszörösére a korábbi igé­nyeknek. És hol van ez a tényleges eredménytől?, az életszint és nem­zeti jövedelem néhány százalékos át­lagos emelkedésétől?! Aki valamikor nem nagyon tudott mást csinálni, mint utcát söpörni, az meg volt elé­gedve egy söprűvel és azzal, hogy söpörhet. De a mai utcasöprő már ismeri az utcasöprőgépet! Várja, hogy ilyet adjanak alája, és ne söp­­rögető-bérével, hanem gépkezelőével fizessék. Joggal várja, ha kommunis­ta-paradicsomban kell élnie. Pár évtizeddel ezelőtt "Bethlen feudál-liberalizmusát” szidta min­denki, aki nem fölözött belőle eleget magának, — ma a népidemokrácia kommunizmusát. De ez a szidalom nem ugyanaz, mint az emigrációé, mert ők benne élnek, mi meg kívüle. A magyar társadalomnak politikai­lag gondolkodó és ítélkező fele már bele is született. A kritérium nem az a szemükben, hogy kommunista-e az a rendszer, hanem hogy mit nyújt nekik, és mit lehet még elérni vele. Nekik nem villámcsapás a kommu­nizmus, és nem űzte el a hazájukból őket. Nekünk még most is az. Ők mosolyognak az öregedő "szólam­kommunistákon” otthon, de idekinn, a mi szemünkben maguk is annak látszanak. Ez helyzeti látószögből eredő tévedés. Ők mindössze abban hisznek, hogy a nemzeti kommunitás a legegézségesebb talaja az egyén­nek. És ebben igazuk van. Ha ennek a nemzeti kommunitás­­nak (nem nemzeti kommunizmus!) megtalálják otthon a szabad politi­kai, társadalmi és gazdasági formá­ját, akkor majd lelkesen vesznek részt a közéletben. A magyar határ közeléből: Huszár Lajos ♦ AZ ÁRVÍZKÁROSULTAK, akik fö­lé még télre sem jutott fedél, szemé­­lyenkint tíz kilogramm szenet kapnak ajándékba az állami tulajdonban lévő szénbányáktól. “Csak egy éjszakára” talán melegük lesz tőle. . . A KERESZT ÉS KARD MOZGALOM HANGJA Kiadja a mozgalom központja XIII. évf. 1. szám — 1971. január hó Levelezési cím: Kereszt és Kard Mozgalom c/o Vasvári Zoltán, 256 Dayton Ave., Clifton, N.J. 07011 AZ ARPAD-PALYÁZAT eredménye

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents