Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1971-06-01 / 6. szám
4. oldal »ITTVAKÖkT 1971, június hó Megrekedtünk a finnugor rokonság kérdésében? Nyílt levél a Magyar Tudományos Akadémia egyik maradi nyelvészéhez Mélyen Tisztelt Uram! Családunkban második nemzedékben voltam — édesapám kolozsvári, magam budapesti egyetemen — Szinnyei József hallgatója, tehát abban a korszellemben nevelkedtem, amelynek terméke volt a finnugor nyelvészeti irányzat is. Azóta több háborút és tudományos forradalmat volt alkalmam figyelemmel kísérni. Igaz ugyan, hogy hivatásom a nyelvészet terén a nyilvánosság elől passzivitásba kényszerített, de magánéletemben környezetem és olvasmányaim révén lépést tartottam nemcsak az evolúcióval, hanem a revolucióval is. Múltam következményeképpen szinte kötelességemnek érzem, hogy mintegy a finnugor nyelvészeti irányzat védelmében, eddig ismert legújabb írásaira válaszképpen felhívjam szíves figyelmét néhány fontos körülményre. 1) Már 1913-ban Berlinben a Göschen’sche Verlagshandlung kiadásában Dr. Bruno Meiszner breslaui egyet, tanártól "Die Keilschrift” címen megjelent könyvecske egymás mellett sumir és babiloni-asszir összehasonlító leíró nyelvtant tartalmaz. Közismert ezenkívül a Varga Zsigmond "Ötezer év távlatából” c. munkájában található sumir nyelvtan, amely a Magyar Tudományos Akadémiától díjat nyert. Ezzel szemben nincs nyelvtanunk a finnugor "alapnyelv"-ről, amelynek múltja visszafelé aligha régibb, mint a sumir nyelvé. Pedig igen kívánatos lenne, ha azt szembe tudnánk állítani a sumirológusoknak mintegy ellenbizonyítékként. 2) Célszerű lenne, ha a finnugor irányzatban pozitív értékelésben legalább annyi forrásra-hivatkozást és szöveget tudnánk hozni (azok a posta homályos útjain hozzánk magánosokhoz is eljuthatnának), amennyit a sumirológusok bel- és külföldön különféle nyelveken kitermelnek. A jelen helyzetben még azt sem tudjuk, hogy a finnugor irányzatnak tulajdonképpen mit kell megcáfolnia ahhoz, hogy globális viszonylatban fölénybe kerülhessen? 3) Szeretnénk olvasni legalább valamit arról a finn nyelvészeti irányzatról, amelynek germanofil felfogásban sikerült hivatalosan nyilvánosságra hozni a nyelvészethez általában szükséges segédkönyveket. 4) Szükségszerű, hogy az orosz nyelvészek véleményét olvashassuk magyar fordításban. Természetesen olyanokét is, akik nemcsak a finnugor nyelvészetben tájékozottak, hanem továbbmenően az uralaltáji nyelvek és a sumir nyelv összehasonlításához is értenek. 5) Szeretnénk tudni (és feltehetőleg az orosz nyelvészek is), hogy mi volt abban a tanulmányban, amit Magyarországon tanuló vietnami demokratikus diákok nyújtottak be illetékes helyre a vietnami és magyar nyelv kapcsolatairól? 6) Kívánatosnak tartjuk, hogy a nyelvészet iránt érdeklődő közvélemény megtudja, vájjon hivatalos szakemberek mit beszéltek, főleg mit véleményeztek a tudományegyetemen a múlt évben igen rövid idő alatt szűk körben lefolyt uráli szimpozionon? 7) A Magyar Tudományos Akadémia hivatalos nyelvészeti kiadványainak szerkesztésében résztvevő tudományos munkatársak ne utasítsák el maguktól a nyomtatásban megjelent vagy kéziratban megrekedt tudományos munkák elolvasását, amelyeknek a címében a sumir szó szerepel. Ezért még csak nem is ismerik azt az irányzatot, amely a finnugor nyelvek és a sumir nyelv közötti rokonságot keresi. 8) Hibásnak tartjuk azt a harcmodort, amelyet hivatalos finnugor irányzatunk használ az ellenzékével szemben. Engedje meg Uram, hogy ezt az elábbi élményemmel érzékeltessem: Néhány nappal ezelőtt délben Buda egyik kertes külvárosában ismeretlenül becsengettem egy villalakás kapuján. Erre az eurázsiai steppéknek egy gyönyörű ősmagyar kuvasz példánya vágtázott a kapuhoz hátborzongató ugatással és orrát a kapurács vasrudai közé nyújtotta. Lehúzván kesztyűmet kezemet orrához nyomtam, hogy megszagolja, mire vakkantott egyet és farkát kezdte csóválni. A házból még mindig nem jelentkezett senki. Második csengetésemre — az az érzésem volt, hogy az ajtó homályos üvegén át megfigyeltek — végre kinyílt az ajtó és egy öreg úr, majd egy idős hölgy jelentkezett a keskeny résen át. Feltűnt nekem, hogy a kutya azonnal ismét harcias modort vett fel, mintha be akarta volna bizonyítani a két öregnek, hogy nem érdemtelen a tőlük kapott falatokra. A két öreg viszont úgy tessék lássák megkísérelte leinteni a kutyát, de az csak még nagyobb igyekezettel bizonyította nekik megbízhatóságát. A nagy hangzavarban csupán annyit tudtam megérteni a két öreg kiabálásából, hogy az általam keresett egyén csak délután lesz otthon. A kutya azonban csak nem akarta félbehagyni a fülsiketítő ugatást. Másnap tudtam meg, hogy a ház nem is a két öregé, csak kegyelemből laknak ott, ami találó befejezése aesopusi mesémnek. 9) Én azok közé az öregek közé tartozom, akik még tanulni szeretnének a fiataloktól, visszaszerezni olyan tulajdonságokat, melyek a korral homályosodni szoktak. De hogyan tanulhatnék olyan fiataloktól, akiknek a "lendülete”, kezdeményezésük, energiájuk ugyanazon változatlan szólamok hangoztatásából áll és végül is kimerül egy olyan rokkant háznak a védelmezésében, amelyet az új gazda már lakatlannak minősített, illetve a hatóság lerombolásra ítélt. Úgy érzem, a finnugoristák mindaddig nem élvezhetik a közvélemény támogatását, amíg harcmodorukon a fenti szellemnek megfelelően nem változtatnak, sőt a "sumirilógusok” táborát növelni fogják. Sapienti sat! Tacitus Hungaricus SZEMLE Nt. Dömötör Tibor: KÉTÉLŰ KARD (Ez a közlemény megjelent az Amerikai Református Egyház lapjában, a "Magyar Egyház” I. évf. 4. számában, ezévben.) Kedves kiváltság számomra, hogy Dömötör Tibor lelkipásztor testvérem "Kétélű Kard” című könyvéről az ismertetést én írhatom meg. Dömötör Tibor rajtam keresztül lett az Amerikai Magyar Református Egyház egyik áldása. Akroni egyházunk Dömötör Tibor kiváló lelkészi munkája következtében háromszorosára nőtt az elmúlt öt esztendő alatt. Megtelt templom, megnövekedett gyülekezet, megújult egyházi élet a bizonysága annak, hogy az Ige elvégzi a maga gyülekezetét formáló és fenntartó munkáját, megtermi a maga megsokszorozott gyümölcsét. Dömötör Tibor egyházunk egyik legjobban képzett lelkésze, legsokoldalúbb tehetsége. Lelkipásztor, igehirdető, író, költő, lapszerkesztő, egyházszervező, egyházegyesítő, politikus, diplomata, szónok, harcos, de mindenek felett mélységesen hivő és magyar. Ez a kötet a nagyszerű igehirdetőt mutatja be, aki mestere a gondolat vezetésnek és a magyar nyelvnek egyaránt. Igehirdetéseiben csodálatos egységbe fonódik az egyház prófétai hivatásának, krisztusi életcéljának és állandó megújulásának bibliai tanítása. Minden igehirdetéséből kicseng a gyülekezetét, egyházát, népét féltő fájdalmas aggódás és odaadó szeretet. Rendületlenül hiszi, hogy Isten előre elrendelte mindenkinek helyét, hivatását és jövendőjét ezen a földön. Vallja, hogy az örök élet csak Krisztuson keresztül ingyen, kegyelemből és hit által érhető el. Képeit a mai életből veszi, mert tudja, hogy minden kornak és minden népnek a maga nyelvén kell megmagyarázni az isteni kijelentés örök igazságait. Igehirdetései az igényes, gondolkozó, kérdésekkel küzdő, választ kereső olvasóknak szólnak. Dömötör Tibor az értelemhez szól, de kikerüli a mai igehirdető legnagyobb kisértését és a modern, Isten ellen lázadó korban is megmarad mélyen hívőnek, az Ige theológusának. Kedvesen vallja, hogy hitét édesanyjától örökölte. Ezt a hitet csiszolta tovább a theológián és ezt élte meg élete ezer próbáiban^ Ez a hit egy egy drága bizonyságtételben csattan ki minden igehirdetésben. Dömötör Tibor bibliai és reformátori alapokon állva világosan látja az egyház hitvalló szerepét. Az anyaszentegyházat kovászul küldte az Úristen erre a földre, hogy ez a kovász átformálja az egyéni életeket és ezeken keresztül az egész világot. Hirdeti, hogy csak az az egyház maradhat meg a világban, amely mer egyház lenni. Pusztulásba rohanó világunk egyetlen menedéke az egyház — a Krisztus szavára hallgató egyház! Az egyház pedig csak úgy bizonyíthatja be, hogy hű marad Krisztushoz, ha meg mer állni az isteni kijelentés csodálatos igazsága mellett és hitét önfeláldozó, bátor cselekedetekben mutatja meg a világnak. A könyvben közölt harminckilenc igehirdetés egy fiatal lelkipásztor bátor kiállása Krisztus egyháza mellett, forró vallomás arról, hogy mi a mi hivatásunk és küldetésünk: Hűség Krisztushoz, ragaszkodás őseink hitéhez, együttmaradás népünkkel minden körülmények között. Hivő ember számára élmény Dömötör Tibor minden igehirdetése, mert a sok zsákutcába vivő földi út között világosan megmutatja az egyetlen, az örök életre vezető útat. Nem elcsendesítő, hanem nyugtalanító igehirdetések, amelyek azonban végül is rámutatnak a békesség egyetlen forrására a Krisztusban való hitre és az Isten akaratának vállalására és elfogadására. Dömötör Tibor anyaszentegyházunk harmadik lelkipásztora, aki könyvével a nyilvánosság elé lép és akire méltán büszke lehet egyházi közösségünk. A könyv második felében negyven imádság van. A fajtáját rajongásig szerető és örökké égő szívű ember itt az imádságban elcsendesedik és drága beszélgetésbe kezd Istennel. Az imádkozó lelkipásztor mellett akaratlanul is ott látjuk a hivő édesanya képét, aki fiát hinni és imádkozni tanította. Sok hazáját vesztett magyarnak lesz áldás ez az imádság gyűjtemény. Több igehirdetését versben mondja el Dömötör Tibor. A verseket olvasva úgy érezzük, hogy a mi hitünket fejezte ki csodálatosan és tökéletesen. Néhány mesterien alkalmazott és rímbe szedett mondatban új formában pereg le a szemünk előtt a történelem (Kétélű Kard), az imádkozó lélek legszebb imája nyer új színeket és új mélységeket (Mi Atyánk) és az egyház létének célja és értelme kap pár gyönyörű és felejthetetlen gondolatban és verssorban új világosságot (Krisztus Parancsa). Legyen áldás azon, aki hitét ilyen szép magyar nyelven igehirdetésekben, imádságokban és költeményekben kifejezte. Legyen áldás e könyv olvasóin és imádkozzunk azért, hogy Dömötör Tibor akroni református lelkipásztor igehirdetései, imái és versei jó magyar szívek barázdáiba hulljanak és teremjenek sok gyümölcsöt Isten nagy nevének dicsőségére. Nagy Lajos v. püspök • A könyv megrendelhető a szerző címén: 1657 Centerview Drive, Akron, Ohio 44321. A könyv ára $3.25. Gondolatok A betű: Tabemákulum, melynek szellemi tartalma anynyira éltet, hogy még hulladékmorzsáiból is hét kosarat lehet megtölteni. <$> Kevéssé különbözteti meg az állattól az embert az, ha két étkezés között ódákat isi zeng a — zabálásról. <$> Az írás az eszköze annak a törekvésnek, hogy az ember visszaadja az utódoknak azt, amit az elődeitől kapott.
