Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1971-06-01 / 6. szám
1971. június hó «IftVAKÜftT Mohács után és a mai emigráció! Idézetemet vettem Tinódi Lantos Sebestyén 1554-ben kelt írásából bevezetőül: Sem adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat le nem írtam, azmi keveset írtam, igazat írtam.! A cikkemet a tülekedő vezetőkből kiábrándult, félre húzódott szavát sohasem hallatott néma, de áldozatos honfitársaimhoz írom. Akik a tömeget képezik, hogy végre cselekedjenek és vegyék kezükbe a magyarság sorsának irányítását, vagy bízzanak meg olyan személyt vagy csoportot amelyben bíznak. Figyelmeztetem őket arra is, hogy a hallgatásuk beleegyezést jelent és elfogadják ezt a káoszt amiben él az emigrációnk, így ők is bűnrészeseivé vállnak fajtánk népünk sírba tevéséért. Nincs később kimagyarázkodás, a hallgatás a félreállás az pontosan olyan bűn, mint amit a hangos mai vezetők vagy önjelöltek követnek el, tisztelet a kivételnek. Akik egyéni érvényesülésért tehát haszonért képesek külhatalmaknak játékszerévé oda dobni az örök magyarság sorsának irányítását. Néma honfitársaim ebből a káoszból csak egy kiút van: A cselekvés útja! A könnyebb megértés szempontjából összehasonlítást végzek a Mohács utáni vezetők és az emigrációnk vezetői között. Az érdekek és a világ politikai helyzetnek alakulásai kísértetiesen hasonlók voltak a maival, csak a nevek és az időpontok különbözők. A vesztes akkor is és most is maga a hallgatag magyar nép. Az átlag magyar minden időben megelégedett azzal a fél igazságokkal, amit a mindenkori kormányok eléje tártak a nemzet múltjából a saját szájuk íze szerint, hogy soha ne jusson eszébe az Isten adta népnek a vezetők bírálata. Ma újra leigázás jutott osztályrészül az ősi földön élőknek, így még arra sincs módjuk, hogy tiltakozzanak. Hála Istennek sikerült azonban minden harmadik magyarnak kijutnia a pokolból, így a védelem és az igazság hirdetése ezek kötelessége volna. Sajnos itt kint mutatkozik meg most valójában, hogy ki a magyar, amikor lehullott a társadalmi rang a vagyon és ott maradt csupaszon az ember. Sokan a mélyen gondolkozók közül a megélhetés anyagi gondjai mellett is találtak időt arra, hogy ki kutassák az okait népünk tragédiájának, mivel itt kint nincsen semmi gátló körülmény, hogy az igazságokat feltárják. Én is ebből a tárházból kiragadtam egy példát és azt adom okulásul a néma honfitársaimnak. A történelmünket felületesen tudó Mozgalmi hír Lövészek Pöttyös Bálja Pas- 1 i saic, N. J. 1971. május 8-án I I nagy sikerrel zárult. Rég lát- I j tunk ennyi fiatalt egy bálte- , j remben. magyarok, úgy tudják, hogy a Mohácsi vész 1526. augusztus 29-én volt és ettől a naptól kezdve szakadt ránk a török 150 éves uralma. Itt van a nagy tévedésünk, mert 1526. október 9-én már a török hadak elhagyták hazánkat. Véglegesen vissza jöttek 1541-ben, tehát 15 év múlva. Önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogy mit csináltak a magyar vezetők az aránylag nyugodt 15 év alatt. Itt jön most újra az én feleletem, pontosan azt amit itt az emigrációban csinálunk, csak azzal a különbséggel, hogy most nincs két királyunk, de mégis három fő részre vagyunk tagolva. Vannak kapitalista imádók, kommunista imádók és magyar ügyet szolgálók. Az első két csoportba tartozók igen hangosak és igyekeznek elnyomni szinte tervszerűen a magyar imádók szavát. Most ugorjunk vissza 27 évet és írtunk 1944-et, akkor is végzetes veszély fenyegette hazánkat a szovjet kommunista hadak elérték országunk határát, akárcsak 1526-ban a török vész. Maga az államhatalom készületlen volt mind a két időben, és megoszlottak a vélemények. Voltak Frangepán Kristófok és Zápolya Jánosok, akik oldalról nézték a magára hagyott gyenge király hevenyészve összeszedett hadseregének a pusztulását. Tehát a szemük előtt játszódott le a hivatalos magyar hatalmat képviselő király halála és seregének teljes tönkreverése ... Újra egy kérdés, hogy miért? A feleletet is megadom rá, mert a vezetők különböző idegen érdek körök által felkínált egyéni érvényesülésüket lesték és azt többre becsülték, mint a magyar nép védelmét és szolgálatát. Azok a főurak akiknek birtokai hazánk nyugati részében terültek el mint Thurzó Elek-é is azok Habsburg Ferdinánd tüzéhez gyűltek össze, hogy ott süssék meg a maguk pecsenyéjüket. Zápolya Jánosnak hatalmas birtokai voltak az ország keleti részében, így azok az urak akiknek a birtokai arra a félre estek Zápolyára esküdtek, mint magyar királyra. Akik kimaradtak a két üdvös kosárból, azok lettek a hintapolitikusok, mert mindig oda álltak amelyiknek éppen jobban ment. Eszük ágában sem volt, hogy egy erős központi magyar kormányzati szervet létesítsenek és erős jól felszerelt hadsereggel várják a török újabb betörését. Ebben az egyenetlenségi harcban telt el az a drága 15 év, a török is végre megunta a vezetők örökös ármánykodását, egymás beárulását hol az udvarnál, hol a portán, amikor is 1541-ben végleg elfoglalta hazánkat és 150 évig rányomta a török pecsétet. A sok torzsolkodásért a magárahagyott magyar nép fizette a vér és a könny adót, a fiatalok százezreit kötélre fűzve vitték éveken keresztül rabszolgának. A szegény kisnemes, polgár és jobbágy, akik nem tudták megfizetni a váltság díjat azoknak a fiainak bújdosniuk kellett az alföldi nádasokban. Akik ide juttatták az országot azok kényelmesen elvonultak és sütkéreztek a kiszolgáló külhatalom árnyékában. Mily igaz és mily csodálatos a szabadság csillaga mégis a nádasokban bujkáló senkiknek ragyogott. A ragyogás fényében születtek újra a magyar harcosok, akik vérrel váltották meg a szent magyar szabadságot és azt, hogy minket ma is magyarnak könyvelnek el még itt az idegenben is. Ennyi Mohácsról, most pedig jöjjön az emigráció taglalása és a bajok orvosolása. Az élet halál harc magyar-földön egy időre a kommunizmus ellen 1945. április 4-én befejeződött azzal, hogy a vörös orosz csizma az utolsó magyar faluba is eltaposta a szabadságot. Azóta szabadságról ott nem beszélhetünk bármennyire is próbálgatják a széplelkek a valóságot elferdíteni. Az állításomat tökéletesen igazolja a dicsőséges 1956-os szabadságharc kitörése... Megint egy kérdést teszek fel: Miért sikerült 1945 és 1956-ban az ellenségnek elnyomnia a magyar szabadságot? Felelet, mert ismét sok Frangepán és Zápolyánk volt vagyis anglomániások és muszkavezetők, akik aláásták a nemzeti morált a küzdők alatt. Ugyan ezek a személyek terjesztik a rombolás bacilusát itt kint az emigrációban is, de most már nemzeti színnel bemázolva adagolják a hiszékeny magyarnak. Ugyancsak ezek a személyek ácsorognak Moszkva, London, Bonn vagy Washington külügyi hivatalok előszobájában, lesve a pillanatot, hogy mikor szólítják őket. Ha a kegyúr megszólítja őket, akkor jön a régi recept a másik magyar megvádolása, hogy ezáltal közelebb kerüljenek a húsos fazékhoz. Tudatosan elhanyagolják ott a magyar fájdalmak hirdetését erre is tudnak magyarázattal szolgálni Neked hiszékeny magyarom, hogy most nem időszerű és nem lehet a kegyúrat felbőszíteni, mert akkor esetleg elmarad a segítség, vagyis a saját pénzforrás. A kommunista rabbilincs pedig tovább szorítja a némaságra ítélt drága véreinket. Látod néma magyarom ez mind a Te nevedben is történik és ezt Te tűröd? ... Előre tudom az általam felsoroltak mit fognak mondani Neked. Ne hallgass a forró fejűekre itt diplomáciai tudásra van szükség. Azt én is állítom, hogy barátokra igen, de kizsákmányolókra és haszonlesőkre nincs szüksége az árva népünknek. Kiábrándult, félrehúzódott magyar testvéreim lépjetek ki a kicsiny hitüség odújából és gyertek el New Yorkba 1971. október 22—23 és 24-én rendezendő konferenciára. Itt találkozni fogtok a hazájukhoz és a szabadság eszméjéhez mindhalálig hű szabadságharcosokkal, akik ott tartják a "Harmadik Szellemi Kongresszusukat”, hogy kibontsák a magyar jövő egységes szolgálatának és járható útjának a zászlaját. Gyertek és hallgassátok meg a magyar imádók szavát, hogy ne legyen soha több Mohács!!! 5. oldal Lövésztábor 1971 ■ ■ Idén háromhetes tábort tar- S tunk, fiúk és lányok részére i 7 éves kortól felfelé. Célunk { magyarság ismeretében tökéle- • tesíteni a fiatalságot. Szeretet- J tel várunk minden fiatalt, te- i kintet nélkül arra, hogy évköz- S ben részt vett-e a Lövész Egye- { sülét munkájában. Tábor díj: Egy fiatal: 1 hét $23.OC i 2 hét 40.00 ! 3 hét 58.00 i i Két fiatal egy családból: 1 hét $40.00 ■ 2 hét 66.00 J 3 hét 98.00 ; Három fiatal egy családból: 1 hét $ 50.00 ' 2 hét 82.00 S 3 hét 116.00 J Négy fiatal egy családból: 1 hét $ 60.00 I 2 hét 105.00 i 3 hét 136.00 I Öt fiatal egy családból annyi J mint a négy, az ötödiket ingyen « táboroztatjuk. Táborvezetők a fiúknál: Lothringer József löv. ti. S Andreánszky Károly löv. ti. j Dr. Balogh Sándor löv. ti. J ■ Táborvezetők a lányoknál: Nagy Sándorné l. löv. Vasvári Enikő l. löv. ti. i Szilágyi Katalin l. löv. ti. • Jelentkezni lehet: Központ: Vasvári Zoltán 256 J Dayton Ave., Clifton, N. J. 07011 J Tel: 201-546-5342 New York: Balogh László J 90-25 170 St. Jamaica, N. Y. J 11422 Tel: 212-AX 7-1866 Cleveland: Mód Lajos 3787 West 37 St. Cleveland, Ohio 44109 Tel: 216-661 Albany: Dr. Kollarits Béla Comings Hill, Glenmont N. Y. Tel: 518-434-3698 N. J.: Lotharinger József 1016 Hazelwood Ave. Middlesex, N. J. 08846 Tel: 201- EL 6-7726 LÁNYOK ÉS FIÚK ! • Olcsó áron élvezetes, egészsé- J ges szórakozás lesz az idei nyári i lövész-táborunk július 24-től au- i gusztus 15-ig. A hely gyönyörű és egészséges* \ A rummerfieldiek a tanyán már J alig várják, hogy esténkint hall- J gathassák a magyar lövészek J énekét a tábortűz körül. Sok szép magyamótát lehet J majd tanulni a táborban. Lesz ■ furulyaszó zenekarral, tánc, cél- S lövészet, úszás, portya! A lányoknak külön főzés-, hím- [ zés- és festés-oktatás. És megta- j nuthat'ák a fiúk elleni verseny- | zés titkait. A résztvevők hozzanak maguk- • kai jó ötleteket! Szép lenne,, ha ebben az évben i a leány-raj jönne be elsőnek, ! mint a legjobb tábori raj! Bővebbet tőlem: Vasvári Enikő leány lö.ti. J 256 Dayton Ave., Cüfton, N.J. * 07011, — Tel.: (201) 546-5342 » Vasvári Zoltán A KERESZT ES KARD MOZGALOM HANGJA
