Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1971-12-01 / 12. szám
10. oldal n ITTVAKOfcT 1971. december hó Rabindranath Tagore az ünnepelt Nobel-díjas hindu költő, 1930 novemberében Santiniketában, az ő iskolavárosában az akkori hindu élet szellemi központjában, egyetemi tanárai előtt a következőket mondta: — Európa és Amerika élet-halál harcot vív. A nagy vagyonok, a materiális világfelfogás lejtőre juttatták ezt a két világrészt. A vagyon öncéllá vált. Gyáriparával mammutvárosokat hozott létre. Az ókorban rabszolgákkal dolgoztattak, ma gépek helyettesítik a rabszolgákat. De a gép mellett dolgozó ember elvesztette a lelkét. Ő is géppé vált. A gép nem gondolkodik, csak engedelmeskedik. A gép mellett unalmasan dolgozó munkás gondolkozik, érzi, hogy valamije hiányzik, ami nagyapját, dédapját boldoggá tette: a falu, a rét, az erdő, ahonnan táplálékát szerezte. A gyárüzemekbe kergetett modern munkást elszakították a földtől, nem lehelheti be a széna illatát, nem hallhatja a madár dalát. Korom, füstszag, egyhangú zakatolás fojtogatja, nyugtalanítja. Két pártra szakadt Amerika és Európa. Gyárosokra és munkásokra. Tőkepénzesekre és proletárokra. A tőke olyan, mint a kövér ember, aki nem élvezi már az evést, de tovább kell ennie, a sovány proletár pedig éppen olyan sokat szeretne enni, mint az elhízott. Ez a habzsoló falánkság mindkét oldalon boldogtalanná tette az európaiakat és az amerikaiakat, az egész fehér fajt. Még a hatalmuknak sem tudnak örülni. Sokkal helyesebb volna elosztani a vagyont, hogy ne legyen se túlságosan kövér, se túlságosan sovány nemzet. Akkor békében és szeretetben megférnének egymás mellett. A gépek egyformává gyúrják a világot. Isten az embert is gépnek teremtette, de olyan gépnek, mely a szellem szolgálatában á'l. Az emberszeretet parancsoljon a gyártásnak. Fel kell öltöztetni a ruhátlanokat, aratógépekkel kell megmunkálni a földet, hogy megkíméljük az embert az állati munkától. A haszon eszmei legyen, ne halott arany, és ne kizsákmányoló hatalmi vágyban élje ki magát. Európában és Amerikában a gépeket öncélúnak tekintik. Rohannak a rohanás kedvéért. Nem tudnak megállni. Gyártanak, eladnak, termelnek, fogyasztanak, rendszer és ész nélkül. Hová fog vezetni ez a rohanás? Rettenetes káoszban száguldanak, a gépeket egymásra uszítják. Elindították a rabszolgákat, és nem tudják őket megállítani többé, mert a gép a rabszolga. A gépek az ember urai lettek, elfogják taposni az emberiséget. Amerika és Európa el fog pusztulni! Lángtengerbe rohan a káosz felé melyben a kultúra el fog égni és meg fog semmisülni! Szeretném megfogni Európa és Amerika kezét, hogy visszarántsam őket szeretném a fülükbe kiabálni, hogy vigyázzanak, itt az utolsó óra, álljanak meg! Mert ha a gépek kerekednek felül gyilkolni kezdenek, megölnek mindent és mindenkit, kövér és sovány országokat egyformán, férfit és asszonyt, gyereket és aggastyánt s a végén a romhalmaz fölött ott áll majd az őrült gép tehetetlenül, mert kiszállt belőle a szellem. A költő, a szellem szerelmese így siratta az emberiséget. (E feljegyzés megjelent Hankóczy Rózsa: Bengáli tűz. című müvének II. kötet 276. lapján. Az írónő férjével, Germanus Gyula híres orientológussal három évet élt Indiában, a költő egyetem-városában.) Tagore 41 évvel ezelőtt nyilatkozott így. Azóta csak romlott a helyzet. A jóslatszerű meglátásból kezd valóság lenni. Spengler is megírta, hogy Európa összeomlása elkerülhetetlen. A veszély csíráit önmagában hordozza. Nürnberg óta meghaltak az ideálok, bűn lett a hazafiúi kötelességteljesítés. Az erkölcsi és bölcseleti vonalakon negatívumok s ennek pusztító viharát az ifjúság szítja. Az igényeket fokozó műszaki fejlődés lelket romboló. Az erények diadala helyett a gépek zakatolása és az elektronikus kapcsolások furfangja az élet lényege. Ebben a hajcihóban végül is elvész az ember s nem lesz, aki elindítja a gépeket. A mi gyermekkorunkban azért dolgoztak az emberek, hogy megéljenek. Ma azért dolgoznak, hogy szerezzenek. A gyermekek nevelésére nincs idő. Sietség és kapkodás az élet s nem jut idő gyakorolni a szeretet fegyelmező erejét! Ebben a szerzési lázban elvesztették gyermekeink és a család közös lelkiségét. Az így bekövetkezett jobblét megindította a családok közti versenyt. Mindenki többet akart mutatni. A barátok elszakadtak egymástól. Egyik ilyen a másik olyan világnézeti félrevezetés áldozata lett. A rádió és TV lett a felvilágosító barát és a gazdagodott ember elfeledte Istenét, hazáját és áldozata lett az erkölcsi züllésnek. Úrrá lett az elvtelenség. A fiatalság a társadalmi kötöttségből az ősállapot felé törtet, ahol a színvonalat az állati élet jelenti. A jól irányított sajtó siet e zűrzavarból tudományos kórboncolást végezni. Holmi perverz lélekidomárok ezen állati színvonalat szexuális forradalomnak nevezik, ahol az a’jasságon van a hangsúly és a szemérmetlenség, a mocsok hordozza a zászlót. Szexuális kérdések mindég voltak, de ma csak azok vannak. Mindez semmiesetre sem forradalom, hanem igen jövedelmező üzlet! Írók és tintabetyárok, nyomdák és filmesek kihasználják a szeretet fegyelmező erejét vesztett, önfegyelemre, tiszteletre nem nevelt fiatalság tántorgását a mélységek felé és szabadságot hirdetve destruálnak. A gombhoz kabátot szabtak, mert így jövedelmező. Ennek a beteg destrukciónak nőalakja a párzó nőstény és amatőr prostituált, mert szerintük a nőnek is joga van a nemi élethez. Ez a felszabadult modern nő, aki narkotikus kábulatban a nyilvánosság előtt levetkőzik, hogy gátlások nélkül lépjen ki az emberi társadalomból az állati hordákhoz. Sokan csak azt nem értjük, nem volt a prédikátoroknak anyjuk, testvérjük, leányuk? A fehér embernek ez az aljassága, ez a bitlis és hippis nihilizmus már nemcsak európai veszély. Amerika és és Nyugat társadalmaiban — mint szú a fában —, belülről őrli a szellemet, a hagyományt, a hivatástudatot, a szolidaritást, mindazt, ami népeket nemzetté formálhat. Szerencsére minden őrült agyakban született babona, mint gennyes kelevény társadalmak testén, végül is felfakad és a seb kitisztul. Európát nemcsak a belső fekélyesedés veszélyezteti. A nagyobb baj, hogy ott minden eladó, mint egykor Athénben a demokrácia dicsőségére. A tőke nem ismer erkölcsi előítéleteket. Mindent megvesz, mindenre kölcsönt ad s leginkább akkor, ha nagy a megszorultság. Az Egyesült Államok mindezért “csak” aranyat kértek. Mikor ezt mind elvitték, jók voltak a műkincsek, majd a tudósok is. A szovjet viszont tehergépkocsikat, gyárakat vesz, területeket rabol el s helyette öncélú tanácsokat ad s akadnak agyalágyult "államférfiak”, akik e kiárusítással nemcsak hazájukat, de Európát is veszélyeztetik. Ezzel Európa anyagilag, szellemileg vérszegénnyé lesz s nem tud ellenálló erőt kifejteni sem az amerikai kizsákmányolás, sem a szovjet gyarmatosítás ellen. Mindezeken túl ott a végzetes veszély. Surányi Miklós írt erről és úgy fejezte ki: "Ha a birnámi erdő egyszer megindul!” Külpolitikai rovatokban ma ez örök téma. Ki így, ki úgy találja. Ahogy fizetnek. Egy bizonyos, újra a magyar fog pusztulni, mert országa ott áll védtelenül Kína ádáz ellenségének karmaiban. Románia helyezkedése csak növeli a veszélyt. Feltehető, hogy egy kínai—szovjet háború esetén Belgium sorsa érné, mert az oroszok lerohannák. A magyar hadak itt felszabadulnának, hogy aztán Ázsiában vérezzenek el. Aztán már vagon sem kell. A nemzet semmit sem tehet. Idegen bábok intézik sorsát, önrendelkezési joga nincs. Európa kihasználta, eladta, mint cigány a lovát, mert nyugatnak mindég Ázsiából jött barbárok voltunk nekik nem tetsző lelkiséggel, de tisztább erkölcsökkel s férfiúi jellemvonásokkal. Európában igazi kereszténységet csak a magyarság gyakorolt. A magyar nemzet segítőkészsége és türelme a nemzetiségekkel szemben az igazi krisztusi hit gyakorlata volt. Nemzetünk érdekeinkkel ellentétben mindég magasabb európai célokat szolgált! Mondhatnók azt is, "Magyarország a történelem balekja volt”. Az európai veszély elsősorban a magyarság jövőjének a veszélye! Európa kettéosztottságában a magyar kérdés rendezése Európa védelme! Ha a francia s angol urak tudtak annak idején hazug állításokra, gőgös butasággal egy természetes védelmi egységet szétdarabolni, tudják ma okos alázattal azt újra összerakni! Európa sorsa és Magyarország jövője így kötődnek össze. Jaj annak, aki ezt nem veszi észre! Hogy is mondta Tagore? Amerika és Európa el fog pusztulni. Lángtengerbe rohan a káosz felé, amelyben a kultúra el fog égni és meg fog semmisülni! ... a végén a romhalmaz fölött ott áll majd az őrült gép tehetetlenül, mert kiszállt belőle a szellem!” Palló Imre H írek... ♦ MAGYAR KISLÁNY nyerte az indiai Shankar’s Weekly gyermekrajzkiállítás első díját, az elnöki aranyérmet: a szentpéterszegi, 12 éves Pásztor Irma. A 14 éves Smej Miklós, az ácsi iskola tanulója pedig korcsoportgyőztes lett és Nehru-díjat kapott. Kívülük még 12 díjat nyertek gyermekművészeink. ♦ A LEGÚJABB hivatalos amerikai felmérés szerint az Egyesült Államokban 177 millió 748 ezer fehér, 22 millió 580 ezer néger, 973 ezer indián, 591 ezer japán, 435 ezer kínai, 343 ezer fülöp-szigeti és 720 ezer egyéb nemzetiségű lakos él. Emlékezzünk! "A szabadság fáklyája, amelyet a magyar nép példa nélkül álló hősiességei meggyújtott, a szovjet páncélosok túlerejével eloltható volt, de az a tűz, amelyet lángralobbantott, amely az évek óta szolgaságban élő bátor népet a barrikádokra hajtotta, tovább izzik és eddig sem brutális népgyilkossággal sem tömegelhurcolásokkal elnyomható nem volt. Embereket, akik puszta kézzel a páncélosokra vetik magukat, meg lehet ölni s el lehet hurcolni az ellenállókat ezrével Szibériába, de az a szívós küzdelem, amely október 23 óta a világ lélekzetét visszafojtja, ezzel még nagyon sokáig nem fejeződik be. Ez az egyhangú ítélete mindazoknak, akik Budapest poklából kiszabadultak és ez az a hatalmas benyomás, amelyet a tárgyilagos megfigyelők a magyarországi eseményekből levontak. Éppen olyan spontán, ahogy egy csendes tüntetésből durva erőszak alkalmazása az ország minden részében minden előkészítés nélkül, minden szervezet nélkül, sőt minden egységes vezetés nélkül ezt a felkelést kirobbantotta, váltotta ki az egész világban olyan visszhangot, amely éppen oly őserővel az embereket tiltakozó gyűlésekre és tüntetésekre magával rántotta és valósággal kényszerítette, hogy együttérzésüknek a szabadságharcosokkal szemben tanújelét adják. Akkor, amikor az ezeréves Magyarország utolsó őrtornyain a megrázó SOS-jelek elnémultak és azok, akikhez ezek a segélyké rések szóltak, amidőn óráról órára világosabb lett, hogy az emberi jogok hivatásos védője, az UNO szánalmasan csődöt mondott, amidőn megszámlálhatatlan konferenciákon rogygyant tiltakozásokat és meghunyászkodó szavakat fogalmaztak, hogy szabad-e semleges megfigyelőket küldeni, akkor, amikor már a gyilkos fegyverek vas-nyelve beszélt, hajtotta ez a segélykérés a szabad világ tömegeit az utcákra, hogy felháborodásuknak hangot adjanak. Az UNO new yorki luxus palotája előtt embertömegek vonultak fel, százezrek gyülekeztek Berlinben a Brandenburger-Tor előtt s alig lehetett megakadályozni, hogy a keleti övezetbe át ne törjenek, Rómában a Piazza Venezia-n diákok tüntettek, Párisban neves politikusokkal az élen végeláthatatlan emberfolyam vonult fel és majdnem minden nyugati fővárosban ugyanezen a módon adtak kifejezést az együttérzésüknek brutálisan legázolt magyar baj társaik iránt... Franciaország baloldali lapjaiban az UNO-hoz intézett tiltakozások jelentek meg, amelyben figyelmeztették az UNO-t, hogy csődje esetén számoljon minden kulturális intézménye teljes bojkottjával. A ‘New York Herald Tribune’ hasábjain megjelent nyíltlevél követelte, hogy meg kell szakítani minden kulturális kapcsolatot a szovjettel... (Ahogy egy Magyarországból visszatért neves nyugat-német újságíró megállapította): ... Mit hoz a jövő: egy nem kommunista-kormány megalakulását, tárgyalásokat a szovjet csapatok kivonásáról és semleges Magyarország megalakulását, vagy végnélküli vérfürdőt, népgyilkosságot és tömegelhurcolásokat, nem tudni; egy azonban bizonyos a szovjet magyarországi politikája eredményeként: a koegzisztenciális politikai szélhámosság teljes megsemmisülése, a szovjet európai helyzete gyöngeségének leleplezése, a kommunista világmozgalom létének a csődje, a moszkvai vezetők között dúló állandó vezetői-válság. S mindezt a szabad világ a magyar nép szabadságharcának köszönheti”. (Neuland, 1956. XI. 24. "Auch der Boykott ist eine Waffe.") A költő siratta az emberiséget...
