Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1971-02-01 / 2. szám

MINDENT LELEPLEZ! A „GAZ-MECH” HÁTTERE 1971. február hó___________________________________________________ £#ITT^AKO&T __________________________________ 3. oldal Kezdettől látszott, hogy milyen kí­nosan megy otthon az ország gazda­ságának működtetése kommunista módon, és érthetetlennek tűnt, hogy a “termelő eszközök köztulajdonba vételét” mennyire készségesen támo­gatta a zsidóság, amikor épp annak a soraiból kerültek ki korábban a leg­dagadtabb magánkapitalisták. A gya­korlat és az elmúlt évek fordulatai adták aztán meg a feleletet erre a fi­­fikus kérdésre. A válasz közgazdasági oldala arány­lag egyszerű: végső jelentőségében nem az a fontos, hogy kinek a tulaj­donában van a tőke, hanem az, hogy kinek a kezében van, ki rendelkezik vele. A tőke ugyanis korunk mindkét gazdasági rendszerében meglehetős mozdulatlanságra van Ítélve, mert minden nagyobb arányú vállalkozás erősen leköti magához. Korszerű nagyvállalkozás csak igen nagymére­tű befektetéssel indulhat meg a gépek korszakában. Ha egyember tulajdona lenne is a befektetett tőke, a tulajdo­nosa akkor sem volna bolond idő előtt kivonni a vállalkozásból, mert ezzel csak veszítene. A magántőkés is ki­várja tehát, amíg a tőkéje legalábbis megduplázódik, addig nem nyúl hoz­zá. És azután is csak akkor, ha vala­mely más vállalkozás sokkal több, sokkal gyorsabb profitot igér. A tő­ke hasznosításának az alkalma tehát fontosabb, mint a tulajdonjoga. A közgazdaságnak ezt az új arcula­tát idejében meglátták a pénztőke mo­dern szakértői, és nyomban áldásukat is adták rá: legyen csak egyelőre az államé a tőke, ha ők kezelhetik! Talán ilyesmit hámozgatott már Marx is, akinek a “KAPITAL”-ra vo­natkozó talmudi okoskodásait őrző kéziratai valóságos gazdaságelméleti dzsungelt teremtettek úgy annyira, hogy azt még Engels is csupán némi­leg tudta meggereblyézni, pedig csak így lehetett terjesztésre alkalmas könyvnek a “tudományos” anyagává varázsolni. Ha tehát Marx nem zsidó “lángész” lett volna, gazdaságelmé-Emigrációnk irodalma két egészen kiváló munkával gazdagodott. Az egyik: dr. Somogyi Ferencnek, a pécsi egyetem volt magántanárának kiskönyv alakban kiadott remek Szent István-tanulmánya. Igen mély törté­nelem-látással tökéletesen tisztázza benne az első királyunk születési éve körül felmerült véleményeltérést. Kü­lönös elismerést érdemel a munka zamatos, de főleg sima nyelvezete. Ezzel éri el a szerző azt, hogy tudo­mányos gondolatmenetét nyomban és hiánytalanul magáévá tudja tenni az olvasó. SZENT ISTVÁN a magyar nemzeti élet központjában Irta: SOMOGYI FERENC DR. • A másik — remek kiállítású — könyv: verseskötet. Kossányi József leti spekulációival bizonyára akkor is megnyeri a zsidóságot, melynek közismerten jó szimata és érzéke van a tőke hasznosítása terén. ♦ÁLLAMVAGYON CÍMÉN — ZSIDÓ KÉZBEEN MINDEEN Magyarországon a gyakorlati hely­zet már 1945-ben odafordult, hogy a gazdasági élet minden irányító kereke az egyedül felszabadítottak kezébe, zsidó kézbe került. Közismerten pél­dázza ezt a “Goldberger-dinasztia”, melynek külföldre nem mentett va­gyonát államosították, de a tőke-va­­gyon valamennyi üzletágának vezér­­igazgatója Goldberger-fiú. Más vál­lalatoknál inkább: magyarosított ne­­vűek vezérigazgatnak, és ezzel olyan tőke fölött rendelkeznek, mely — jo­gilag — magyar államtulajdon, de ez csöppet sem zavarja őket. A kommunista gazdálkodás ugyan nem ismer és nem enged meg magán­profitot, ez a tilalom azonban kijátsz­ható. Titkait Ábrahám vére, tanait a talmudok őrzik. .. A profit a gazdasá­gi liberalizmusnak is, meg az állam­kapitalizmusnak is hajtóereje, de ma­gánosoknak, a kommunista érában erről le kellett mondaniok egy időre. A vezérigazgatók eleinte megeléged­tek tekintélyes összegű fixszel, mert azt könnyen meg is pótolhatták kü­lönböző — elszámolásra nem kötele­zett — alapokból. ♦“FEJLESZTÉS” — “MODERNIZÁLÁS” A kommunista közgazdaság működ­tetése azonban mindinkább bonyolult és költséges lett, a termelékenység pedig igen aláesett, s végképp kima­radt a vüágversenyből. Ezen kellett segíteni, és ez volt az ok arra, hogy “új gazdasági mechanizmus”-t eszel­jenek ki — prémium-rendszerrel. A valóságbban ez azonban már azt je­lenti, hogy a zsidó vezérigazgató elv­társak államtőkés rendszerben is sza-Végtelen út vérbeli költőnknek immár negyedik gazdag versgyűjteménye. Költemé­nyeinek olvasgatása hazaröpíti az em­ber lelkét arra az áldott magyar föld­re, melynek lélegzése annyira hiány­zik már a külföldi életsorvadásból.. . Nyújthat ennél többet emigráns költő? (Mindkét munka technikai előállítá­sával a Classic Printing Corporation Berta Lászlója remekelt.) bályosan gyűjthetnek magánprofitot, aminek jelenleg “prémiumm” az el­nevezése, és amiből a dolgozóknak legfeljebb aprópénz üti a markát, az is csak itt — ott. Alaposan megadjusztálták hát Marx tőke- és profitelméletét, úgy látszik azonban, hogy az ilyen formá­ban is bele illeszthető a kommunista népgazdaság szerkezetébe, már csak azért is, mert tetszetősebb az elöre­gedett dogmáknál, és az érdekelt kö­zönségben új reményeket kelt. Az új gazdasági mechanizmus valóban fej­lődést jelent a hosszú évekig köve­tett komunista gazdálkodás merev módszerével szemben, — a bibi vi­szont abban van, hogy az egész ma­­hináció indítéka — teljesen zsidóér­dekű, csak épp nem hivalkodik ezzel. Mégis pontosan emiatt, nem pedig a kilenc szótagú kifejezés rövidítése kedvéért kapta otthon a “gaz-mech” elnevezést, és ez nemcsak a jó ma­gyar humorérzék jele, hanem a tár­sadalmi tisztánlátásé is. ♦VÖRÖS GAZDASÁGI KÍSÉRLETEK Első kísérletképpen elindították a vasfüggöny mögötti népgazdaságok­nak az összemüködtetését. Egyik en­nek, másik amannak a termelési ága­zatnak a felfejlesztésére fektette a súlyt, s kölcsönösen veszik igénybe egymás technológiai előnyeit. De ez csak olyan lett, mint szegény embe­rek társulása, akik összeadják a gara­saikat, azonban a közös vállalkozá­suk is szegényes marad. Mégsem a szegénységben van a baj. Az a baj, hogy a Szovjetunió —- a fődirigens — katonai és politikai ver­senyt akar nyerni a világon, ehhez pe­dig nagyon komoly gazdasági ered­mények szükségesek, amikkel finan­szírozni lehet a világversenyt. Nem elég hozzá kiszipolyozni a csatlósálla­mok szűkös népgazdaságait, — szé­lesebb gazdasági hálózatra van szük­ség! S erről a Kremlin sokatakaróit tökéletesen meggyőzték saját gazda­sági szakértőik, akik természetesen szintén zsidók, és “asszimiláltan” is édestestvéri viszonyban vannak a nyugati liberális kapitalistákkal. Má­ris majdnem úgy üzleteznek, mintha nem volna vasfüggöny. .. Ez lett a kommunista közgazdaság második kísérlete a “korszerűsítés” érdekében. A Szovjetnek állítólag zsidómentes felső vezetése pontosan megszabta azokat a határokat, amelyeken belül szövögetni lehet a gazdasági hálót ke­let és nyugat között. Ám ha az üzle­ti manipuláció nekidurálja magát, lép­­ten-nyomon határsértést követ el. A gazdasági koegzisztencia ugyanis a törzsökös kommunistáknak is csak eszköz, meg a zsidóságnak is, — de a cél már nem ugyanaz. Csökkenvén a kilátás a világkommunizmus meg­valósítására, a nagyszláv, vagy a nagyorosz impérium is kielégítené már a vörös cárok álmait. Ezzelszem­­ben a zsidóság célja és terve minden­képp az egyetlen világállam megvaló­sítása — kizárólagosan zsidó főhata­lom érvényesülésével. (A “világkor­mány” rég megvan, és működik is, csak “Salamon trónja” vár nyilvá­nos betöltésre.) A cél tehát nem azonos, — helyeseb­ben: kettévált az előkészítő menete­lés során. ♦A ZSIDÓ CÉL KÜSZÖBÉN . . . A zsidó cél van közelebb a megva­lósuláshoz, mert az mind a két poli­tikai nagyhatalom érdekterületén tö­kéletesen elő van készítve. A Szovjet­birodalom zsidó alapítású (judeo-bol­­sevizmus),s az antiszemimtizmus tör­vényes megtorlása ott még mindig — akasztófa. De teljesen zsidó-szervezé­sű a gazdasági liberalizmus is, bele­­szöve a demokráciák politikai és tár­sadalmi struktúrájába (judeo-kapita­­lizmus). Az a tény, hogy a gazdasági liberalizmus ma oly erősen hatol a vasfüggöny mögé, fordított irányban pedig a kommunizmus szólamai mar­cangolják a nyugati demokráciák tár­sadalmi stabilitását, — szóval ez a tény: szervezett összemüködésnek a világos jele. Pontosabban olyan ösz­­szeműködésé, melyet mindkét tábor­ban a gazdasági és politikai szerke­zetbe beépült zsidóság képes csak forszírozni, éspedig direkte a világ­judaizmus célkitűzésével. ♦BECSAPOTT KOMMUNISTÁK ... A Kremlinnek ma óriási problémá­ja van. Törzsökös kommunistává vált törzsökös oroszok, — törzsökös zsidó­segítséggel megalapítottak egy biro­dalmat, de — hamisnak bizonyult ál­lamcéllal. A törzsökös oroszok most — kommunisták vagy nem, mindegy — követelik a jussukat, az alapító társak pedig a maguk zsidó-jussát, a közös koncból. A dulakodás egyelőre kulisszák mö­gött folyik, mögüle alig-alig látszik ki valami, és ami kilátszik, azt a zsidó­ság nyergeli meg: antijudaizmussal vádolja a judeo-kommunizmust, a hitlerizmus felújulását hangoztatja, sőt sűrűn emlékeztet a cári idők pog romjaira, szóval közhangulatot kelt — maga mellett, noha ő csapta be a pro­letárvilágot, mert nem annak épített paradicsomot, hanem sajátmagának egy másik, különleges territóriumot, ahol ugyan jogilag nem tulajdonosa a tőkének, de éppúgy kézbentartja azt, mint a liberális világban, tehát itt is, ott is, mindenfelől a zsidó világura­lom szolgálatába állíthatja. A Kremlin urai előtt ma már csak két út van, illetve volna, ha szaba­dulni tudnának attól a félévszázados beidegzettségtől, melynek tartalmá­val Szent-oroszországból bolseviki Szovjet-köztársaságot csináltak. De nem tudnak szabadulni ha akarnának sem, mert egész politikai, gazdasági, társadalmi rendszerük, új szovjet­kultúrájuk, gyökértől a virágzásig a talmudi marxizmussal van átitatva, megalapozva és fölépítve. Csak a má­sik úton találhatnak keserves megol­dásra: megadják magukat a zsidó vi­lághatalomnak, mely egyetlen nációt ismer el emberként, a törzsökös zsi­dó népet, s minden mást csupán a törzsökös zsidó — szolganépének. A “gaz-mech” a világhódítás új mechanizmusa. Lehet, hogy a Krem­lin törzsökös oroszai még ellen-offen­­zívát indítanak, de — gyakorlati si­ker nélkül. Mindössze kiderülne be­lőle, hogy a “visszatérő sztálinizmus” valójában véres terror-e, vagy pedig elszánt szabadságharca annak a népi óserőnek, melyet keleten éppúgy ki­forgatott magából a zsidó hatalmi őr­jöngés, mint tette azt Nyugat kultúr­­népeivel a szabadosságba gennyesí­­tett liberalizmus útján, de már oly­mértékben, hogy ezek sem fölisme­résre, sem ellenállásra nem képesek. GAZDAGODUNK!

Next

/
Thumbnails
Contents