Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1971-01-01 / 1. szám
2. oldal «ITTVAKOftT 1971. január hó Dr. Gálfi Géza: Érvényben van-e még az 1947-es magyar békeszerződés ? Magyarország trianoni felosztását újból megpecsételte az 1947-es párizsi békeszerződés. Most nem arról akarunk szólni, hogy ez mennyiben “igazságos”, bár a szerződés 2. paragrafusának 5. bekezdése szükségesnek tartotta hangsúlyozni, hogy a szerződés az “igazságosság elveihez alkalmazkodva” rendezi Hazánk sorsát. Azt sem részletezzük, hogy a győztes hatalmak újból gyalázatosán megszegték a háború alatt tett ünnepélyes Ígéreteiket a népek önrendelkezési jogáról, a demokráciáról. Régen tudjuk, hogy szószegés szempontjából nincsen különbség a 17 pontot nagy dobveréssel meghirdető Wilson, avagy azon Churchill között, aki Teleki Pál tragikus halála alkalmával hangzatosán bejelentette: “A halott magyar miniszterelnök részére egy széket fogunk fenntartani a béketárgyalásokon...” Morál szempontjából nincsen különbség Kelet és Nyugat között és a Brennus gall vezér által 2600 év előtt kimondott “vae victis” ma is változatlanul érvényes. Főleg, ha a magyarról van szó . . . Most csak jogi szempontból vizs-A TIZEDIK ZÁRON Yl LAT KOZ ATA A X. MAGYAR TALÁLKOZÓ 1970. november 27 és 29. között Clevelandben (Ohio, USA) megtartott tanácskozásait az alábbi zárónyilatkozattal rekesztette be: A magyar emigráció alapkövetelései változatlanok: 1. ) követeli a Magyarországon tartózkodó szovjet haderő azonnali visszavonását, az általános szabad választások meghirdetését, a trianoni békeszerződésből folyó igazságtalanságok kiküszöbölését és a Duna-medence népeinek boldogulása érdekében Középeurópa területi kérdéseinek újrarendezését, 2. ) az új német—orosz szerződés következtében előálló helyzetet különös figyelemmel kíséri; előre leszögezi, hogy a szerződésnek a magyarságra is vonatkoztatható népcserével kapcsolatos és határvéglegesítési pontjait a szerződés ratifikálása esetén sem ismeri el, 3. ) továbbra is elutasít minden egyoldalú kultúrális hídépítési kísérletet, amely az egyetemes magyar érdekek figyelmen kívül hagyásával csak egyoldalú propaganda terjesztését szolgálja, mint a debreceni nyelvkonferencia, a tervezett iskolai tankönyv akció, vagy egyéb tudományos és kultúrális mezbe öltöztetett próbálkozás, 4. ) megérti a magán ügyekben hazautazó magyarok helyzetét, azonban elítéli azokat, akik a jelenlegi rendszernek felkínálkoznak, propaganda szerveknél, mint pl. Magyarok Világszövetsége, látogatásokat tesznek és emigrációs kérdésekben előzetes felhatalmazás nélkül nyilatkoznak, megbízásokat vállalnak, ezeket géljük meg az 1947-es békediktátumot, hogy vajon annak rendelkezéseit mennyiben tartották be azok, akik ezt ránk kényszerítették és annak betartását garantálták. Itt előre bocsátjuk, hogy ezt a diktátumot a budapesti kormányon kívül az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és a Szovjetunió, valamint a “győztes” Csehszlovákia, Jugoszlávia írta alá, majd az ENSz közgyűlésével is elfogadtatták és becikkelyeztették. így ennek betartásáért 6 ország kormánya és maga az ENSz felelős. ÁM NÉZZÜK MOST A SZÖVEGET! A II. rész 2. cikkének 1. pontja kimondja: “Magyarország . . . minden személynek biztosítja faji, nemi, nyelvi és vallási különbség nélkül... a véleménynyilvánítás, a sajtó, közzététel, vallásgyakorlat, a politikai véleménynyilvánítás és nyilvános gyülekezés szabadságát. . .”, a 2. pont: “alkalmazásuk során a magyar állampolgárok között annak faja, stb. alapján nem fognak különbséget tenni.” Nos: közismert tény, hogy a komaz emigrációs szervezetek felelősséggel járó, irányító tevékenységéből ki kell kapcsolni, 5. ) sürgeti a nyugati magyarságot, hogy a hazai kultúra emlékeinek ápolásában ne engedje magát tévútra vezetni selejtes kabaré jellegű "produkciókkal", hanem pártolja az itt élő művészek érdemes megnyilatkozásainak bármelyik ágát, 6. ) leszögezi, hogy az északamerikai magyarság politikai vonalvezetése csakis az egyetemes nemzeti érdekek szemelőtt tartásával történhetik és hangsúlyozza azt a tényt, hogy különös felkészültségre és készenlétre, valamint a befogadó országok kormányainak és közvéleményének állandó tájékoztatására van szükség, hogy a magyar nemzeti célok szolgálata mind a befogadó országokban, mind a Kárpát medencében bármilyen politikai változás esetén kellően érvényesülhessen. 7. ) A Varsó-i Katonai Egyezményhez kötött Magyarország gazdasági fellendülését szolgálni kívánó nyugati kereskedelmi kapcsolatok fejlődését tárgyilagosan szemléli, azonban kétségeinek ad kifejezést a magyar tömegek kereseti viszonyainak stagnálása és főképpen a lakásépítkezés hiányossága és lassúsága miatt, amely mind szorosan összefügg az ultra-liberális abortusz törvény kihatásaival és a veszedelmesen alacsony ..népszaporodási arányszámmal. 8. ) Különösen fontosnak tekinti az utódállamok területén élő magyar milliók kultúrális elszigeteltségének megszüntetését, enélkül a Magyarok Világszövetségét csak a nyugati magyarság felé irányuló propaganda eszköznek tartja. 9. ) Hangsúlyozza, hogy a magyar öntudat átörökítése a magyar szülők legszentebb kötelessége. A fiatal magyar értelmiség csak a szülők, papok, nevelők, vezetők határozott, céltudatos magatartásának és magyarságszolgálatának eredményeképen készülhet tudatosan hivatására, amelyre polgárjoga és magyar származása egyaránt kötelezi. 10. ) A Magyar Találkozó ezúttal is köszönetét fejezi ki azoknak a sajtótermékeknek, rádióállomásoknak, amelyek munkásságát megértéssel fogadják s önzetlenül támogatják. Cleveland, 1970. november hó 29. Dr. Nádas János a Magyar Találkozó Állandó Titkársága vezetője munista diktatúrában csak a kommunista párt működhetik. Magyarországon 1948-ban a kormány utasítására minden más pártot megszűntettek (ezt a békeszerződést garantáló és aláíró hatalmak nagyon jól tudták és nem tiltakoztak a szerződésszegés ellen!). A más véleményűek nemcsak, hogy nyilvánosan pártot nem alakíthatnak, de minden olyan magánbeszélgetést, ami különvéleményt fejezett ki, súlyos börtönbüntetéssel súlytottak. Így — egy példa a számtalan közül — 1953- ban asztali beszélgetés miatt 8 évi börtönnel büntették Sárközy Gyulát (ott szerzett betegségében halt meg) és társait, majd 1956 után 12 évi börtönre ítélték — ugyancsak magánbeszélgetés miatt — a tüdőbajos dr. Mateovics Ferencet, társaival. A gyülekezési jog úgy érvényesült, hogy az 1956-ban, a parlament előtt összegyűlt fegyvertelen tömegbe belegéppuskáztak, ami több száz halottat eredményezett. A párizsi békediktátum tárgyalása alkalmával a felvidéki és erdélyi magyarok gyűlést hirdettek, ahol a demokrácia és a népek önrendelkezési jogának alapelvei érvényesítését akarták követelni. A gyűlést a rendőrségen előre bejelentették. A renőrség a gyűlést feloszlatta és szervezőit börtönbe vitte. Budapesten. A VALLÁS A vallásszabadság így érvényesült: 1950-ben erőszakkal feloszlatták a férfi és női szerzetesrendeket. A vallásoktatást gyakorlatilag lehetetlenné tették az iskolákban, a papíron biztosított “vallás alapján nem fognak külömbséget tenni...” paragrafus így érvényesült. (Egy példa a számtalan közül, hogy a jelen sorok írójának fiát, aki az osztály első tanulója volt, az ötödik helyre fokozták le szándékos “jegylerontás”-sal. Tanítója nyíltan meg is mondta: “azért, mert bérmálkozott”.) A vallás magánoktatását — saját törvényeik ellenére — börtönnel büntették, hiába hivakozott a bíróság előtt Lénárd Ödön piarista: “Ha zenét lehet magánúton tanítani, miért ne lehetne ugyanígy a hittant”. Szó sem lehet vallásszabadságról ott, ahol a misehallgatást, egyházi esküvőt stb. feljegyzik a személyi lapra azért, hogy ennek igen érezhető hátránya legyen. FAJI MEGKÜLÖNBÖZTETÉS Ami a faji megkülönböztetés igen hangsúlyozott tilalmát illeti, azt kell megállapítani, hogy gyakorlatilag 1945 után olyan faji megkülönböztetést valósítottak meg, ami a magyar történelemben eddig ismeretlen volt. Ez érvényesült még a bírói gyakorlatban is. Egyes kiragadott példák: az 1944-es, német katonai megszállás következtében történt deportálások alkalmával Endre László államtitkár segítő szakértője volt Berend szigetvári főrabbi. Berend 1945 után ezért elsőfokon 7 évet kapott, másodfokon viszont felmentették kifejezetten azzal az indoklással, hogy zsidó. A Berend tanácsai alapján, de kötelező parancsra (ezidőben parancstagadásért golyó járt) működött magyarfajú csendőröket viszont felakasztották. 1946-ban védtem a Népbíróság előtt Hetényi egyik detektívjét, aki a vád szerint csoportfőnökével együtt, annak utasítására egy kommunista ügynököt vallatott. Védencem 10 évet, míg csoportfőnöke — aki ugyanezt tette, sőt ő adta ki a parancsot — csak öt évet kapott, kifejezetten azzal az indoklással, hogy a felesége zsidó, így enyhébben lehet csak megbüntetni. A Szálasit elítélő tanács tagja volt Friss népbíró úr. Amikor a Molnár utcai fegyveres nyilas csoport ügyét tárgyalták, az egyik vádlott felismerte, hogy a tanács tagja: Friss népbíró volt az, aki 1944 végén fajtestvérét pénzért lebuktatta és puskacső elé juttatta. Csak 15 évet kapott, indoklás: mert ő is zsidó. — Dr. Nyiszli Miklós a budapesti “Világ” c. napilapban 1946—47-ben cikksorozatban írta le (“Mengele boncolóorvosa voltam” címmel), hogy a náci koncentrációs táborban hogyan segédkezett Mengele SS orvosnak, aki “fajnemesítési kisér létéi” során pl. ikreket ölt meg azért, hogy az ikerszaporodás titkát tanulmányozhassa. Nyiszli nem kötelet, hanem magas honoráriumot kapott cikksorozatáért, mert zsidó volt, így a náci tömeggyükossággal fűszerezett “kutatómunká”-ért nem büntethető. Ellenben, ha egv magyar katona parancsra járt el, az más .. . A 30. cikk 4. pontja szerint: “Magyarország a maga és a magyar állampolgárok nevében lemond minden Németországgal és német állampolgárokkal szemben az 1945. május 8-i állapot szerint fennálló veszteségre és kárra vonatkozó minden igényéről”. Erre: a zsidófajú egyéneknek igen komoly kártérítéseket fizetett a német állam; viszont, ha egy magyar munkás a németek kényszerítő parancsa miatt lábát, szemét avagy életét veszítette, annak és családjának egy fillér sem jár, merthát a békeszerződés 30. cikke . . . KATONASÁG A III. rész I. címének 12. cikke az a.) pontban összesen csak 65.000 főnyi katonaságot engedélyezett, a b.) pont megtiltja bombázógépek alkalmazását. A 14. cikk kifejezetten kimondja, hogy aki a hadseregbe besorolva nincs, az katonai vagy katonai légi kiképzést semmilyen alakban nem nyerhet. Ezzel szemben ma a hadsereg létszáma kb. 300.000, Budapesten minden év május 1-én, a nyugati katonai attaché-k szemeláttára végigdübörögnek Budapest felett a magyar bombázógépek. Közismerten számos rakétakilövőhelyet építettek, ami pedig kifejezetten megtilt a 15. cikk, mondván: “Semmiféle irányított lövedéket, vagy ilyennek kivetésére szolgáló szerkezetet” Magyarország nem tarthat. 1956 előtt az ÁVő létszáma egymaga 80.000 volt, ezen szervezet keretében annak tagjai a legmodernebb katonai kiképzést kapták, a szervezet pedig a legjobb fegyverekkel volt ellátva, a fentemlített 14. cikk nagyobb dicsőségére. A nyugatiak részére nem mentség az, hogy ők erről “nem tudtak”. Kémszervezetükön keresztül még a legapróbb részletekről is pontos ismereteik voltak, hírszerzésük szolgálatában sok jószándékú magyar fiatal fejezte be életét akasztófán. A “Szabad Európa” adásaiból mindenki tudja, hogy még a legeldugottabb falu embereiről is pontosak voltak információik. Mégsem tettek semmit sem a békeszerződés megszegése ellen, azzal egyetértettek. Nem tettek semmit azért, mert nem vélték érdeküknek azt, hogy a magyar nép érdekei mellett fellépjenek. Most, a transzjordániai harcok alkalmával Amerika a Szovjetnél közbelépett és elérte azt, hogy a Szovjet utasítására a sziriai tankok kimentek Transzjordániából. Ezzel szemben, amikor Budapesten patakokban folyt a vér, Amerika Titónak küldött üzenetével (. . . az U.S.A. nem nézne jó szemmel a szovjet határokon egy olyan rendszert, amelyik nem bírja Moszkva teljes bizalmát”) egyenesen felbiz( Folytatás a 7. oldalon)
