Szittyakürt, 1971 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-01 / 1. szám

1956 OKTÓBER 23: : -:'á ví.,. Szociatizntu st - de magyar mc idra! 1971. JANUÁR HÓ X. ÉVFOLYAM 1. SZÁM — ÁRA 35 CENT — JZITTVAKÖfcT A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA EZ A HANG A NEMZET AKARATA X. évfolyam 1. szám Nagy és becsületes harcunkban magunk mellett érezzük az igazságos Istent. Amikor lapunk a tizedik évfolyamba lép, az első szavunk köszönet a Szittyakürt előfizetőihez és olva­sóihoz. Azokhoz, akik megértették, hogy a Hungária Szabad­ságharcos Mozgalom lapja nemcsak újság, hanem hit is. Nem­csak betű, hanem ige is. Nemcsak havi tájékoztatás, hanem magyar jövőépítés is. A Szittyakürt fennállásának 10. év­fordulóját ünnepelve, mi sem lenne egyszerűbb, mint terjedelmes beszá­molóban arról írni, hogy milyen te­rületeken milyen eredményeket ért el a lap és a Hungária Szabadsághar­cos Mozgalom. Írni arról, hogy ho­gyan járult hozzá mozgalmunk a nemzetgyilkos abortusz-törvény el­leni küzdelemhez, és miként sietett az "Arccal Magyar Véreink Felé” ak­ciójával a magyar édesanyák megse­gítésére, akik gyermeket adtak a nemzetnek vagy szeretnének adni a magyar jövőnek. írhatnánk arról is, hogy nemrég miként vált a Magyar Szabadságharcosok Trianoni Kong­resszusa világméretekben is a ma­gyar emigráció legkiemelkedőbb ese­ményévé. Cikkezhetnék minden jog­gal és érdemmel arról is, hogy ho­gyan járult hozzá lapunk a hazátlan­­ság országútján szétszóródott ma­gyarság kommunistaellenes küzdel­méhez, sokszor az áljobboldal vagy éppen a világhódító arcvonal liberá­lis kenyeréért esdeklő reakciós világ­nézet helyett, az igazi antibolsevis­­ta-szemlélet formálásához. Tudjuk, hogy a jubileumok több­nyire a dicsekvésnek az ösztönzői. Sorolhatnánk így most mi is neve­ket, számokat és témákat, de úgy gondoljuk ez részben felesleges. A Szittyakürt előfizetői és olvasói bi­zalommal vannak a Hungária Sza­badságharcos Mozgalom és lapja iránt. A nemzeti sors szolgálata örök és változatlan feladata mozgalmunk­nak. Mozgalmunk politikája — kon­cepciójában, szellemében — kerek egész. Ez azonban nem jelenti azt, hogy politikánk minden részlete, minden mozzanata érinthetetlen ta­bu, amit nem lehet vagy nem kell kor­rigálni, és azt mindenkor az örök nemzeti sors szolgálatához igazítani. Volt és van feladatunk a politiká­val szemben. Ezért végzett a jubi­leumi évfordulóra az ünnepélyes kül­sőségek helyett számadást a Szittya­kürt. Számadást végeztünk arról, hogy miként szerzett évtizedes mun­kájával egyre nagyobb tekintélyt a kommunisták csehszlovákiai ta­nácskozásán halálraítélt Hungária Szabadságharcos Mozgalom. Száma­dást arról is, hogy miként vált és maradt a magyar szocialista szem­léletnek, az 1956-os Magyar Forra­dalom és Szabadságharc célkitűzé­seinek zászlóvivőjévé a Szittyakürt. Eddig sem csináltunk titkot belő­le, hogy a Hungária Szabadsághar­cos Mozgalom hangja a hazai kom­munista rezsimmel szemben az emigrációba kényszerült világnézeti és politikai ellenzék hangja. Szavunk a Szittyakürtön keresztül is az öt­venhatos forradalmárok szava. Nem azért mert korunkban "divat” forra­dalmárnak lenni. Nem is azért, hogy a "szocializmus és a forradalom vonzereje, a tömegek politikai érett­sége, vágyai és reményei kényszerí­tik” mozgalmunkat arra, hogy tet­teinket "forradalmi lepellel takar-Eléggé ki van már tárgyalva az" a tény, hogy Amerika — szorosabban az Egyesült Államokat értve alatta — két- háromszáz éves történelme alatt nem csinált külpolitikát, a má­sodik világháború után pedig annak a kellős közepébe pottyant. Semmi más eszköze nem volt hozzá, mint óriási katonai ereje és roppant gaz­dagsága, újabban meg egyedülálló technológiai előreszökése. De ez a három eszköz együtt is csak annyit jelent a világpolitikában, mint üres koldustarisznya a világ vándorának nyakában. Egyszerűen azért, mert mind a három csak keret, támaszték, nem pedig tartalom. Huszonöt esztendeje tart ez az üres tarisznyával való dáridózás a vi­lághatalom sáncain. Zaja túlharsogja a letiport Európa nyöszörgését, a vö­­rös-áradatnak nyugat felé való höm­­pölygését, a majd’ kétezer év óta al­vó Ázsiának tétova ébredezését, és a még öneszmélésig sem jutott Afrika kannibál-zsivalyát. Ennyi a sikere. Huszonöt esztendő után azonban már egyre élesebben mutatkozik a — sikertelensége. S ez éppolyan termé­szetes jelenség, mint amilyen termé­szetellenes volt éretlenül kiterjesz­teni a világra Amerika külpolitikai hálóját. Az első percben sem volt kétséges, hogy a pusztán katonai győzelem nem tehet tartóssá világuralmat. De még fél-világuralmat sem úgy, hogy megosztozik egy másik katonai be­­hemóttal. A világhatalom tartóosz­lopai már rogyadozni kezdenek mind a két világhatalom alatt, mert mes­terkélt fenntartásuk irtózatos pénz­be kerül. A Szovjet a népből sajtol­ja ki a rávalót, ami előbb-utóbb nem megy tovább, Amerika pedig gazda­sági prosperitásából. Ez tovább tart­hatna, ha a spekuláció nem sütné ki, hogy talált profitálóbb befekte­tési lehetőséget is a tőkéje számára. Ezt az "üzlet-diplomáciát” a gazda­sági verseny sürgeti, és a hajsza bi­zony nem alkalmas — tanulásra. Ho­gassuk”, ahogyan azt a kommunista rezsim marxista toliforgatói állítják rólunk. Nem vagyunk a "reakció képvise­lői” sem. Tisztában vagyunk azzal, hogy forradalmi szavunknak a ju­­deo-bolsevizmus mellett van még egy halálos ellensége, a judeo-liberál­­kapitalizmus. Mindkettő átlósan el­lentétes a magyar népakarattal, és mindkettő egyformán a zsidó világ­uralom funkciója. Ennek a világhó­dításnak antibolsevistára festett és magyaros ruhába öltöztetett emig­ráns képviseletével sorsközösséget nem vállalunk. Ez a bamba politikai rekció csillagbörtönbe és internáló táborokba zárta a két világháború között a magyar szocializmus gondo­latának képviselőit. Ez az elzsidóso­­dott, keskeny és kiélt reakció a ma­gyan érhetne így meg Amerika ké­pessége arra, hogy vezesse a világot? Alkalom ugyan nyílt rá, de nincs hozzá tanulási idő. A Szovjet még csak az iramot fé­kezi, Amerika azonban már likvidá­lásba kezdett. Ahonnan kivonul, ott kitűzik a vörös zászlókat, ami a két­­pólusos világhatalom zsákutcáját je­lenti máris, mert az emberiség nem annyira lelki szegény, hogy beérje vagy az egyik, vagy a másik skatu­lyába való tuszkolásával. A közös megállapodáson alapuló kölcsönös lefegyverkezés: illúzió. Huzavonája csak taktikázás — idő­nyerésért. Az elmaradt államok gaz­dasági segélyezése a kommunizáló­­dás elhárítása végett, nem vált be, mert mindössze felgyorsította az igények emelkedését, de a magasra szökött igények kielégítését nem bír­ja megoldani. Akármilyen gazdag egy ország, az nem tarthat el más országokat. A "vietnamizáció” néven alkalma­zott taktikai fogás kilátásai még bi­zonytalanok. Ha Indokínában balul is végződnék Amerikára, azt még el bimá viselni. De folyamatban van a “japánizáció", és Amerika kénytelen lesz azt előbb-utóbb be is fejezni. Ez már nem lesz csak taktikai fogás! A “japánizáció" mögül a távolkeleti probléma teljes súlyával kikandikál. A japánizáció azt jelenti, hogy a gazdasági és technikai nagyhatalom­má nőtt Japán, hamarosan katonai nagyhatalommá építi fel magát. Van neki miből. Ez — hátrafelé tekintve — a kínai-japán rivalitás felújulásá­­ra mutat, de a jövőre nézve: sárga­barátság lehet belőle, elsősorban a Szovjetunió felé való fenyegetéssel. Távolkeleten hatalmas erők fe­szengenék, a téli álmot alvó medvék azonban tavasszal kibújnak a bar­langjaikból. Cammogva nem jutnak gyorsan messzire, de a három ázsiai nagyhatalom egymásközötti vetélke­dése, vagy kettőnek a másik ellen való szövetkezése végképp kiszorít­gyar nemzet legfőbb szellemi és tö­megbeli értékeinek félreállításával, a magyar parasztság és munkás­ság akaratának háttérbeszorításával akart és akar "nemzeti politikát” csinálni. Szavunk: népakarat! A világhódítás “proletárdiktatúrá­jában” elnyomott magyar nép aka­rata, amely az elmúlt negyedévszá­zad alatt nem lehetett sem a hata­lomnak sem az országának birtoko­sa. Ez a népakarat 1956. október 23-án politikai érettségében, vágyá­ban és reménységében ott ragyogott forradalmi küzdelmének zászlaján: Magyarországot és magyar szoci­alizmust akart a magyaroknak! Ezt a népakaratot csak idegen se­gítséggel, a szovjet csapatok igény­­bevételével és nyugati jóváhagyással zúzták szét a magyarok hazájában! A mi feladatunk, hogy minden rága­lommal, feledéssel és elszürküléssel szemben tisztán őrizzük. hatja az útjából Amerika ázsia-poli­­tikáját. Ez lenne Amerikának a leg­nagyobb lépése vissza Amerika felé. S mert Afrikát is, Délamerikát is meglehetősen elhanyagolta eddig, ez a kettő is könnyen kicsúszhat diplo­máciai kamasz-kezéből. Európával együtt___Aki másokon kíván ural­kodni, annak előbb szilárd önmagát kell megtalálnia. A tendencia mindenesetre megfe­lelne a természetes fejlődés követel­ményeinek. Amerikának időt enged­ne arra, hogy elvégezze a külpolitikai főiskolát, az öreg Európának arra, hogy talpra álljon, a többieknek pe­dig arra, hogy belső életüket készít­sék fel arra az új évezredre, mely már nagyon közeleg az ember világa számára. Az emberi élet vészesen tornyosu­ló problémái mutatják inkább, mint a naptár, hogy közel van immár, itt a küszöbön ... Az 1971. októberében New Yorkban tartandó Harmadik Magyar Szabadságharcos Szellemi Kongresszus Előkészítő Bizottsága március 27-én Syracuse-ban tartja értekezletét. Major Tibor Hová tart Amerika külpolitikája?

Next

/
Thumbnails
Contents