Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1970-10-01 / 10-11. szám
1070. október—november hó SZITTYAKÜRT 7. oldal A KERESZT ES KARD MOZGALOM HANGJA Csak önzetlen emberek önzetlen munkája tűzi előre a magyar ügyet! Nemzeti Front! A második világháború befejezése óta eltelt 25 év és 6 hónap. A békének még a nyomát sem látjuk, tehát a változások korát éljük. A külföldön élő magyarság négy különböző időpontban kijövő és felfogásban eltérő menekültekkel gyarapodott. A dicsőséges szabadságharcunk óta eltelt időt joggal nevezhetjük felfogás szempontjából “ülepedési” időszaknak. Az 1945-ös emigráció kis szám kivételével egységes nemzeti felfogású volt, a 45 és 56 közötti időben kijövök már megoszlottak. 1956-ban jövők több újabb gondolattal jöttek ki, amit az elviselt szenvedés és a kommunistákkal való eggyüttélés termelt ki. Az 1956 után napjainkig kijövök nagyrésze már nem annyira politikai, mint inkább jobb élet utáni vágytól hajtva jöttek közénk, tisztelet a kivételnek. Ez érthető is, mert nagy részük fiatal korukra való tekintettel nem ismerték a nemzeti Magyarországot, legfeljebb csak a káros kommunista propagandából. Különböző országokba kerülő menekült először tapogat és ismerkedik a helyi viszonyokkal, majd barátokat keres, ezeken keresztül belekerül később valamelyik működő magyar szervezetbe. A környezet, valamint a szabadság révén kezébe kerülnek olyan könyvek vagy sajtótermékek amelyek a rabsága alatt tiltva voltak, vagy nem juthatott hozzá. Az új fogalmak amelyeket megismer olvasás vagy baráti beszélgetések közben, nagyban befolyásolják későbbi magatartásában. A tapasztalat szerint a zöme lassan beérik az egészséges nemzeti felfogást vallók csoportjába. Természetesen, mint mindenben vannak ellenzők, így ezek száma is szaporodik. A jobb élet lehetősége a sok rossz után olyanokat is felszínre hozott, akik tudatosan el akarják felejteni, hogy magyarok és gyorsan fel akarnak szívódni. Fel is szívódnak a befogadó ország környezetében. A nyelvek elsajátítása után sokban felébred az érvényesülési vágy és belevetik magukat az idegen politikai olvasztó kemencébe. Lassan maguk is rájönnek, hogy egyre jobban elszakadnak az örök magyar gondolatok szolgálatától. A körülmény és az a kevés szabad idő ami még marad, azt a család és más ügyek foglalják le. Néha megnyilatkozik, hogy a lelkiismeretét megnyugtassa, de ez is az évek múlásával elmarad. Az emigrációnknak van még egy elég nagy csoportja, akik a jó fiú szerepét szeretik játszani hazafelé és a befogadó ország felé is. Ezeket magyar ügyben semmire sem lehet felhasználni, tiszta teher tételként függnek az emigráció nyakán. Végezetül szögezzük le a tényt; marad az a zöm amelyet nemzeti emigrációnak nevezünk, de ez is agyon van szervezve külön-külön, sőt évjáratok szerint is. A sok kis apró basa félti a maga kis szemétdombját, a közmondás szerint is a sok bába közt elveszik a gyermek, vagyis a szenvedő szülőhazánk. Erre akarunk most pontot tenni, amikor sürgetjük a “NEMZETI FRONT” létrehozását. Az építő emigrációnak a meddőséget a szótárából törölni kell, helyette vastag betűkkel kell beírni, hogy nemzetet építő nemzet-test akar lenni az idegenben is. Hirdetnünk és tudatosítani kell, hogy a magyar felelőség részünkre nem szűnt meg a határ átlépésével, de még az idegen állampolgárság felvevésével sem. Tisztában kell lennünk, hogy mi politikai menekültek vagyunk és mi kényszerből vagyunk itt, tehát a lépéseinket a kényszer mozgatja. Testvéreim, minden harmadik magyar külföldön kényszerül élni, így oszlik meg a felelőség is. Ennek alapján nekünk többet kell vállalnunk mint az otthoniaknak, mert bennünket a jó Istenen kívül senkisem korlátoz, ha mi akarunk tenni valamit. Magyar Testvéreim, a megoldás kulcsa éppen ebben a mondat töredékben van “ha mi akarunk tenni valamit.” Itt az idő, hogy tegyünk. A sok meg nem értés az idegenben éléssel járó nehézségek, az otthoniak szenvedése, valamint a tudatos nemzetirtás a kommunizmus álarcában több magyar szervezet vezetőségét meggyőzte arról, hogy az egyetlen járható út a problémák megoldásához a közös akarattal megalakítandó “Nemzeti Front”. Sokan joggal megkérdezhetik tőlem, hogy mit értek “NEMZETI FRONT” alatt. Senki ne gondoljon valami új szervezetre. Röviden szeretném a választ megadni. A Kereszt és Kard Mozgalom ez évi konferenciáján adtam elő ezt a gondolatot. A konferencia egyhangúlag elfogadta. A jelenlevő Hungária Szabadságharcos Mozgalom Erdélyi István tudása és gondolkodása nem egy helyen törte át a hagyományos fizika határait. Einstein relativitáselméletén is talált olyan ingatag pontokat, ahol átlátott és biztosabb igazságok felé tört. Ismeretes “impulzus elmélete”, mely szerint az atom alkatrészei közötti térséget megkülönböztette az “űr”-től, s azt állítja, hogy abban impulzusok keletkeznek anyagi indítóerő nélkül. Legmerészebb állítása volt, hogy a Naprendszer égitestjeinek kiszámítható az abszolút forgássebessége is. Van olyan “fix pont” a világűrben,melyet ha meg tud ragadni az emberi elme, akkor nem kénytelen megelégedni a relatív sebesség mérésével és meghatározásával. Még a laser-sugár felfedezése előtt állította, hogy a sugárzások között kell keresni ezt a “fix ponvezetőségi tagjai is magukévá tették. A támogatásról már hangot is adtak a Szittyakűrt 1970. szeptember—október-i összevont számában. A cél az, hogy a külön-külön harcoló nemzeti szerveket összehozzuk egy tanácskozó testületbe, amelynek neve “NEMZETI FRONT”. A csatlakozó szervek megtartják teljes függetlenségüket és egyenlőségüket. A hazánk érdekében vívandó felszabadító harcot eredményesebben tudjuk folytatni, ha az erőinket és feladatainkat koordináljuk. Ügy érzem itt van az utolsó pillanat, hogy ezt megtegyük. Ennek érdekében 1971 májusában tartunk egy konferenciát New Yorkban. Erre a tanácskozásra már most hivatalos minden hazafias magyar szervezet, mely magáévá tudja tenni a fent vázolt gondolat szükségességét. Később írásbeli meghívók is mennek a pontos idő rögzítésével. A Kereszt és Kard Mozgalom semmiféle elsőbbséget nem vindikál magának, csupán a gondolat szükségességét hirdeti és össze kívánja hozni a konferenciát.Nagyon szeretném, ha a nemzeti szervek foglalkoznának a gondolattal és arról bennünket értesítenének. Közös óhajunknak adok kifejezést ha a költő megszívlelendő szavaival fejezem be felhívásomat: HISZEK MAGYARORSZÁG FELTÁMADÁSÁBAN! Vasvári Zoltán a KKM. vezetője tot”. Másszóval: van olyan sugárzás, melynek minden anyagi létezőtől független sebessége van. Ez a meggyőződése vezette, amikor a Sao-Pauloi egyetemen — első konkrét kísérletként — megszerkesztett egy laser-sugarú műszert a földsebesség mérésére. Ezt — halála uhán — “Erdélyi—műszer”-nek nevezték el. Később utcát neveztek el Erdélyi Istvánról, majd az egyetem is az ő nevét vette föl. Most megépült az óriási “Erdélyi laboratórium”. Egyenesen azzal a céllal, hogy a mi Erdélyi Istvánunk lelkében fogant fizikai és asztrofizikai sejtelmekhez megtalálja a konkrét tényeket és bizonyítékokat. És hogy elvégezzék azokat a számításokat, melyek Erdélyi halálával félbeszakadtak. A szabadság-eszme mártírjai A világosi fegyverletétel után hiúnak bizonyult minden olyan reménykedés, mely azt várta, hogy az osztrák kormány a megfontoltság és a mérsékelt ség álláspontjára helyezkedik a szabadságharcban résztvettek sorsát illetően. Haynau szeptemberi hirdetményében a magyar forradalmat befejezettnek nyilvánítva felhívta a szabadságharcban résztvevő valamennyi katonatisztet, hivatalnokot és képviselőket, hogy je lentkezzenek a kerületi pa rancsnokságok vagy a haditörvényszékek előtt. A felhívást követően megindult a "gyanús elemek" összefogása és megteltek az ország börtönei. A Habsburg-család ismét mindenre kiterjedő, céltudatos munkát végzett népünk pusztítására, eszközeikben most sem voltak válogatósak. Az október 6.-i véres megtorlás, a 13 tábornok és Batthányi kivégzése, majd az ezt követő bosszúállás nemcsak a vérző országban keltett mély felháborodást, de az egész világ megbotránkozott a Habsburgok mértéktelen és bosszútól lihegő magatartásán. A baranyai kormánybiztos jelentésében panaszolja, hogy a "gyanús" egyének megtöltik az összes börtönöket, nincs hová elhelyezni őket. A magyaror szági börtönök zsúfoltsága következtében már 1849 őszén megkezdődött a letartóztatottak és elitéltek végtelen sorokban való kiszállítása az ausztriai, cseh- és morvaországi börtönökbe. A várbörtönök kazamatái megteltek a szabadságharc tegnapi lelkes katonáival. Az olomouci és a jesefovi várbörtön magyar rabjai között országos hírű neveket találunk, közöttük Rómer Flóris, Szlávy József, Szontágh Pál, Könyves Tóth Mihály, Kossuth Sándor, Madarász József, neveit. A börtönélet krónikásai között is találunk néhány olyan írót, akiknek feljegyzései értékes forrásmunkák e kor magyarjainak szenvedéseiről. Ilyen Földy János és Barsi N. József bicskei plébánosnak az emlékirata. Gazdag névsor tárul elénk az emlékirat-írók lapjairól az olomouci vár magyar rabjairól. A foglyok között három altábornagy is van: Dobay József, Horváth János és Máriássy János. Az elitéltek között találjuk még Moga, Zichy, Jovics, Hrabovszky tábornokokat is. A polgári foglyok között volt Fieba József bánhidai plébános, akire Haynau ötven botott vágatott. A josefovi várbörtön kazamatáiban raboskodott Mikó Mihály országgyűlési képviselő, Csányi Dániel őrnagy, Okruczky Aurél kapitány, Osztrovszky József kormánybiztos, Ragályi Miksa főispán és Putnik Béla alispán. Azok a sorok, amelyeket Földy János orvos az olomouci és josefovi várbörtönben jegyzett fel naplójába, ma is kiáltó vádiratát jelentik annak a véres és kegyetlen Habsburg rendszernek, amely a levert szabadságharc után szakadt az országra. Az Amerikai Magyar Lövész Egyesület jelenti: Vasvári Zoltán lövész tti. a lövész központ pk.-a Philadelphiában felkereste Mészöly Elemér szkv. m. kir. tábornokot az MHBK. vezetőjét. Vasvári tájékoztatta a lövész ifjúsági mozgalom mai állásáról Mészöly Elemért. Tárgyalásuk eredményeként mindketten megállapították, hogy kívánatos a lövész ifjúsági mozgalmat szélesebb alapokon tovább fejleszteni. Schenectady Albany térségében, szép ünnepség keretében megalakult a "SZONDY GYÖRGY" lövész apród csapat. A lövész apród csapat parancsnokává a lövész központ parancsnokság kinevezte Dr. Balogh Sándor lövész tisztet. ÓRIÁSI ELISMERÉS Erdélyi István emlékezetének
