Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1970-10-01 / 10-11. szám
8. oldal SZITTYAKÜRT 1970. október—november hó Adalékok Trianonhoz +•-------------------——•———t MAGYAR BAL ELŐZETES ÉRTESÍTÉS Ezidén bálunkat a NEW YORK HILTON hotel termeiben 1971. január 23-án, szombaton este 9 órakor tartjuk. MAGYAR BÁL COMMITTEE Vasvári Zoltán, Háznagy 256 Dayton Ave. Clifton, N. J. 07011 (201) 773-5342 v. Tarköy Árpád (212) LE 5-6699 Holpert József (201) PL 1-1884 Dr. Kollarits Béla (518) 434-3698 Gróf Zichi Imre (201) 773-7456 vitéz Serényi István (212) Hl‘5-5706 Kroman István (201) 754-7495 Szerafin Gyula (212) Hl 5-5706 Andreánszky Károly (201) 778-9733 .. Szondy István (203) CA 7-1430 v. Aradi Vigh Mihály (212) 726-7419 Károly László (201) GR 2-0964 NYITÁS Elsöbálozó leányaink fehér díszmagyarban “palotással” nyitnak, hagyományaink szerint. Nyitóleányok és kisérőik decembertől kezdve hetente jönnek össze. Aki a nyitásban részt kíván venni, vagy ismerősei körében van nyitókorban lévő leány, értesítse vitéz SERÉNYI ISTVÁNT (212) Hl 5-5706 BÁLKIRÁLYNŐ Idén is megválasztjuk a bál legszebb leányát, hogy egy esztendőre királynőnk legyen. DÍSZMAGYAR Törekvésünk, hogy minél több kedves hölgyvendégünk viseljen díszmagyart, vagy magyar stílusú estélyi ruhát, ezért választás lapján a három legszebb magyar ruhát megjutalmazzuk. ZENEKAR + Sikerült idén is biztosítani NAGY FERENC kiváló szalonzenekarát (volt Révay zenekar). HÁZIASSZONYOK Kérjük kedves háziasszonyainkat, hogy társaságukat idejében értesítsék. Mint a múltban, asztalaink tíz személy részére biztosítanak helyet. Korai asztalfoglalásnál az asztal helyét is biztosítani tudjuk. MEGHÍVÓ IGÉNYLÉS Kérjük kedves vendégeinket, hogy névsorunkban nem szereplő ismerőseik számára időben igényeljenek meghívót a Bálbizottság itt felsorolt tagjaitól. EGYÉB öltözet: Hölgyek díszmagyar, vagy hosszú estélyi ruha, urak magyar, vagy társasági (black tie). ♦ Belépőjegy $19.00 Nyitópárok a szokásos kedvez- j ményben részesülnek. “A NAP FIAI” közlöny 1970. évi, május-junius havi száma kétségkívül “Trianon”-i szám. Az itt felsorolt és közölt adatokhoz szeretném az alábbiakat hozzáadni. Jobb későn, mint soha! • Londonban, a Britons Publishing Company kiadásában megjelent 1962- ben egy kis fűzött kiadmány. A címe “The Nameless War”. (A Névtelen Háború.) írta: Captain A.H.M. Ramsay. Szükségesnek tartom a íróját bemutatni. Captain Archibald Maule Ramsap a tanulmányait Etonban, majd a Saidhurst-i Királyi Katonai Akadémián végezte. A mult világháborúban a Coldstream II-ik zászlóaljában szolgált egészen 1916-ig, mikor is súlyosan megsebesült. Ekkor a hadsereg főhadiszállásán osztották be, majd a Hadügyminisztériumba került (War Office), innen Párizs-ba, mint az angol Háborús Misszió tagja. Itt teljesített szolgálatott egészen az múlt háború végéig. 1920-ban a Skót Királyi Gárda tagja lesz, majd 1931-ben az Angol Parlament-ben Midlothian és Peeblesshire képviselője. A Regulation Act 18,b. pontja alapján letartóztatták 1940. Május 23-án, és minden tárgyalás nélkül, a Brixton-i börtönben tartották fogva egészen 1944. Szeptember 26-áig. Másnap megint elfoglalja székét a Angol Parlamentben, mint képviselő, és ezt meg is tartja egészen ennek a Parlamentnek a végéig. Könyvének 18-ik oldalán ezt írja az ötödik bekezdéstől: “Akik II. Jakab királyt éppen a döntő fordulatnál hagyták cserbe és árulták el, kimagasló szerepet játszott Churchill János, Marlborough első hercege. Személyével kapcsolatosan nagyon érdekes a Zsidó Enciklopédiát olvasni (Jewish Encyclopedia), hogy ez a herceg, hosszú évekig, évi 6.000 angol fontot kapott a holland Medina Salamon nevű zsidótól.” (Fordító megjegyzi: 1600-as évek derekán 6000 angol font már egy kis vagyonnak számított!). “Az ellenállás igazi célja pár évvel később aztán el is lett érve, mikor 1694-ben, királyi határozattal felállították az Angol Bankot és a Nemzeti Adósságok intézetét. Ez a törvény átadta egy neve-nincs bizottságnak a pénzverés királyi privilégiumát, átváltoztatva az igazi gazdaságot puszta aranyra és lehetővé tette, hogy a nemzetközi pénzkölcsönök biztosítékául az állami adót kapják meg. Ettől az időtől fogva indult meg az a gazdasági gépezet, mely lassan minden valóságos és tényleges vagyont a zsidóság ellenőrzése alatt álló aranyra változtatott át és így szívta ki lassan az egész ország vérét és az életét, az angol nép igazi vagyonát, mely a születés és a vér jogán angol volt..’ Két megjegyzésem lenne a fent fordítottak után. Az egyik — ha már az első Marlborough-i hercegre, s ennek kései unokájára gondolunk, hogy “Kutyából nem lesz szalonna”. — A másik megjegyzésem az, hogy az angol Ramsay kapitány nincsen egyedül a nemzeti vonalakon, mert ez nálunk Magyarországon is így volt — menetrendszerűen végrehajtva. Minket magyarokat tulajdonképpen nagyon érdekel ez az egész 121 oldalas kiadmány, de a legérdekesebb része közöl valamit Trianon egészen sötét hátteréből, amit alig ismer valaki. A könyv 57-ik oldalán a második bekezdéstől ezt olvashatjuk: “A Versaüles-i Konferenciának egy nagyon érdekes része azonban titokban lett tartva azok részéről, akiknek hatalmuk volt mindig arra, hogy a nagyközönség elölt bármit is eltitkoljanak, illetve, még a háztetőkről is szabadon hirdetni kívánságaikat. Ami itt törtéit az ez: Ezen a Konferencián, minden fontosabb döntést a “Nagy Négy” (The Big Four) hozta. Anglia, Franciaország, Olaszország és az Egyesült Államok, mely négy hatalmat sorrendben az alábbiak képviselték: Lloyd George, M. Clemenceau, báró Somino és Wilson elnök. Ezt mindenki tudja. Amit azonban alig tud valaki, hogy a Loyd Georgenek a zsidó Jassoon, M.Clemenceaunak a zsidó Mandel Rothschild, - (most mint Mandel ismeretes) és Wilson elnöknek a zsidó Bandeis volt a titkára, báró Somino maga is zsidó. A fordítójuk egy Mantoux nevű és a katonai tanácsadójuk egy Kish nevű zsidó volt. Széltében-hosszában tudott dolog az a tény is, hogy úgy Lloyd Georgenek, mint a többieknek csak nagyon — Artamono orosz professzornak 1962-ben megjelent könyve alapján közli a "Magyar Kurír” 1968. október 7-én. — BARTHA Antalnak "A IX—X. századi magyar társadalom” címen az Akadémiai Kiadónál legutóbb megjelent műve méltán keltett nagy érdeklődést itthon és külföldön is. A szerző az egykori bizánci, arab, orosz stb. kútfőket és a legújabb szovjet történészek és régészek által feltárt és értékelt leleteket veti egybe. Azután szellemes okfejtéssel a honfoglaláskori leletanyagunkra támaszkodva követi nyomon visszafelé, a még ősibb korok felé a magyar műveltséget. A magyarságot már régóta nagy történelmi tapasztalatokkal rendelkező, arisztokrata vezéri elemei által szervezett politikai kötelékek fűzték egybe. A kazáriai türk népek laza törzsszövetségében élő magyarság adta Kazária legfőbb katonai erejét. Ezt igazolta az a tény is, hogy az alkalomszerűen csoportosult európai védelmi fegyveres alakulatokkal szemben is csaknem egy évszázadig fölényben volt a magyar könnyűfegyverzetű lovasság. Nyílt, vendégszerető, ősi családi hagyományokban és egynejű házasságban éltek, más népekkel is a barátságot és együttműködést keresve. Sajátos ízléssel, motívumokkal, eszmei tartalommal és megmunkálással rendelkező fémművességük, mely iráni és kaukázusi kovácsműhelyekből ered, eltűnik a honfoglalás után az Alpoktól a Kárpátokig húzódó nagy steppékről. Ugyanez a sajátos jelleg pecsételi meg a kőfaragó, — lakótorony — és várépítő munkájukat; templomépítést, kerá miát, díszítőművészetet és fafaragást. Mindezt megkoronázta az ősi mágikus hitvilág, melynek ereje különösen akkor tűnt ki, mikor Kazáriában egy zsidó családból való kagán ragadta magához a hatalmat (Obadja) és a mintegy 300 gazdag talmudista család támogatásával a Talmudot tette meg az állami és társadalmi élet törvénykönyvévé. Ezekről az eseményekről M. I. Artamonov 1962-ben megjelent nagy munkája tudósít bővebben. Az államcsíny miatt kitört lázadást a kagán a behívott besenyők segítséködös fogalmaik voltak a földrajz teterén, azonban zsidó titkáraik éppen ellenkezőleg — szakértői voltak annak. Ezek a zsidók, esténként mindig 6 órakor ültek ősze és megszövegezték a határozatokat és kitérképezték a döntéseket a “Nagy Négy” másnapi ülésére. Az eredmény végzetes lett, minden tisztességes ember szemszögén át nézve azt, akik becsületes békét akartak olyan feltételekkel, melyek — ha talán szigorúak is de — igazságosak és így hosszú békét képesek biztosítani. Foch generális hangosan és indulatosan kelt ki a békeszerződés ellen, hangoztatva, hogy új háborút készít elő. Arthur Henderson és számos politikus szintén tiltakoztak a határozatok ellen, de minden remény nélkül. Ennyit el kellett mondanom ebből a könyvből, melyet ajánlok mindazoknak, akik a kulisszák mögötti setét hatalmat mégjobban meg akarják ismerni, egy becsületes, rendes angol hazafi tollából. Dr. Rimanóczy László (Megjelent a “Nap Fiai”-ban.) gével vérbefoj tóttá. Az életben maradt három kabar törzs a magyarokhoz menekült, akik kezdettől az ellenállókkal tartottak. Álmos fejedelem — Kazária kijevi helytartója — ekkor elérkezettnek látta az időt új hazába való költözésre, melyre népét már jóelőre felkészítette. Így került sor a Dnyeperen való átkelésre, az etelközi vérszerződésre, majd a honfoglalásra. Bartha műve felvázolja azt a hagyományunkban élő láncszemet, amely a Subartu (sumir felvidék) tájáról Médián, Örményországon, Kaukázuson keresztül észak felé vonuló magyarság történelmét a honfoglalás korával összekapcsolja. Megmutatja, hogy a magyarság Európában már kiérett, sajátos veretű ősműveltséggel, saját írással, politikai és katonai tudással, megszervezett társadalommal, tiszteletreméltó erkölcsi és hitvilággal lépett be, mely az egyisten hitében gyökerezett és Európától szinte csak a kereszténységet vette át, mellyel tulajdonképen már régen megismerkedett, s melyhez kezdettől vonzódott. Munkás-induló Szöllösy Sándor verse Áldott a kéz, amely fárad, amely után élet árad; amely szánt, vet, gyomlál, arat s hogyha vész jön, gátakat rak. Áldott, aki gyárban termel, a gépheznőtt, sápadt ember. Áldott az ész, amely szervez, folyton alkot, újat tervez. Áldott a szív, amely lángol s a HAZÁÉRT halni bátor. Alkosson hát a munka hős hada, hogy viruljon a Nép s a szép Haza! Szent az ember, aki termel; aki alkot és a harcot állja híven, becsülettel! Sopron, 1943. AZ ÖSMAGYAROK HELYZETE HAZAIJÁBAN
