Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1970-10-01 / 10-11. szám
1956 OKTÓBER 23: Szocializmust - de magyar módra!- ÁRA 35 CENT -IX. ÉVFOLYAM 10—11. SZÁM 1970. OKT.—NOV. «ITTVAKÖM A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA Magyar szociallimusért munkálkodunk! Népszavazás volt ez az esztendő! Szavazott a magyarság. Nem először, de most lehiggadva, anélkül, hogy vérét pezsdítené a várakozás, az akarás, a cél. Túlestünk a jubileumokra rendezett látogatások nagyszabású idényén, és a hazalátogatók — mind egy szálig visszajöttek. Ez szavazási Népszavazás az ellen az életrendszer ellen, mely az 1917-es októberi orosz forradalom beteges lázában fogamzott, s mely azóta sem tudott talpra állni,életrenddé fejlődni. Csak a tömeges emberi életküzdelemnek szabott más formát, de nem nyújtott semmi újat ahhoz a törekvéshez, hogy az emberiség lényegi kiútat találjon a kollektív nyomorúság hínárjából. És népszavazás 1944 meg 1956 októbere mellett, a végsőkön is túlérő két történelmi magyar tiltakozás mellett, hogy ezt a fenyegető hínárbajutást eltaszítsuk, s mert hazánkra iszaposították, legalább tizenkét év után letisztítsuk magunkról. Népszavazás? Az! Nem tudni, meghaladta-e a hazalátogatók száma a százezret, ahogyan azt a hazai propagandahivatalokban tervezték, de nem is lényeges. Ahányan mentek, annyian visszajöttek. Sőt mindenik visszatérő magával hozta az otthoniak szavazatát is. Egyszázat?, kétszázat egyenkint? — ez sem lényeges, mert valamennyiét, akikkel találkozott, akikkel szót, vagy szótlan pillantásokat váltott. Akikben mosolygós vagy könnyes örömet váltott ki a találkozás a külföldön élő rokonnal, baráttal, és egy pillanatra szabad útat talált bennük a lélek legbensőbb, legtitkosabb önvallomása: — jó lenne külföldre menni, ahol nem nyom, nem szorít annyira az élet... ... Csak az észt és hirtelen cselekvést megfojtó megfontolás az, ami visszatartja őket. De hát a népszavazás nem is ezekből fakad. Sokkal mélyebbről: szívből és vágyódásból! Lehet végnélkül sorolni a hazai változások javát is, egyenkint. De a cifranyomorúság ma is ugyanaz, • • A keletmagyarországi katasztrófa komolyabb árvízvédelmi tervet indított el. A folyók azonban nem számítottak Trianonra, amikor kialakították a medreiket: a Kárpátmedencében most államhatárok is beleszólnak az árvízvédelembe. A románok nem hajlandók Északerdély vizeit szabályozni és gátrendszert építeni. Nagy-gyorsan belementek abba, hogy a mai Csonkamagyarország végezze el az árvízvédelmi berendezések felújítását a mai román területen is. mint tegnap volt, ha egy-két-három százalékkal nőtt is az életnívó, a nemzeti jövedelem. Összegezve nem ezek a százalékos emelkedések békéltetik meg az embert az élet kereteivel, hanem az érzései, a megnyugvás, a szabadulni nem-akarás, a jólvégzett munka eredményei, meg a jövő kilátásai. S ezek azok, amiket negyedszázad alatt sem tudott biztosítani a kommunista csatlós-rezsim a Moszkvához kötözött új szabású életrendszerrel. A magyarság nyugati nép, csak vérében, emlékezésében, újabra szebbre törekvésében keleti. A nyugati életformát igényli, és ösztönösen borzong maga előtt látni jelenben-jövőben azt a sívár elmaradottságot, amit régen maga mögött hagyott, de ami keleten csak nemrég kezd újdonsággá válni. Elsősorban ezért rettenetes rablánc számára mindaz, ami arra figyelmezteti, hogy Moszkvához van kötözve. Ez az érzés kelti az otthoniakban a vágyódó pillantást külföldre. S ez az érzés hozza vissza nyugatra a hazalátogatókat. Az emigrációs öntudat újjászületett ezen a nyáron: hitben megerősödött vallomássá. Kiderült az is, hogy otthonról talán tízmillió magyar szeretne emigrálni, múltat, hazát veszejtve is jobbsorsot találni. Leszavazta ezzel a vasfüggönyt, a magánéletet megülő rendőri ellenőrzést, az örökös szipolyozást, a szűkablakú pár-direktivákat, — a "jóvátételt” élvező lúdtalpas rehabilitáltak pöffeszkedő kivételezettségét és fölényes dirigálását. Szeretné felszedni a széles nyomtávú vasúti síneket az északkeleti tájakon, felrobbantani a záhonyi átrakodó állomást, ahonnan a magyar munkaverejték minden eredménye idegenbe megy, az elnyomót hizlalja mind erősebb, mind telhetetlenebb elnyomóvá. A mai turista-divat szerint a csatlós-rezsim tervezte ezt az idei "nyai'alást". Nagyharanggal, évfordulós ünnepségekkel — magyarok nagyszabású találkozójává. A nemzeti sajtó itt bőszen tiltakozott, hazafias negligálásra buzdított, olykor fenyegetett is, hogy az árulás bélyege sül rá a hazalátogatókra. Talán egyedül mi hallgattunk, s íme — az őszi számvetésnél — mi derű ki? A rezsim nyert némi valutákat, — magyarságunk pedig mérhetetlenül többet: népszavazást! Népszavazást a meg nem alkuvó tiltakozás mellett, az emigráció mellett, — és népszavazást a csatlós-rezsim ellen, a kommunista életforma ellen! Megérte! (Sz. L.) 1970 okt.—nov. Szabadságharcunk tizennegyedik évfordulója alkalmából Montreálban,1970 november 7-én és 8-án került megrendezésre a Hungária Szabadságharcos Mozgalom, a Kereszt és Kard Mozgalom, valamint a Magyar Turul Szövetség csúcstalálkozója. A két napos zártkörű értekezésen a mozgalmak vezetői és vezetőségi tagjai megvitatták s összefogták azokat az irányelveket, amelyek szerint a három mozgalom a jövőben együttműködni kíván. Elsősorban felülvizsgálták azt a képet, ami a szabadságharcról az eltelt tizennégy év alatt a különböző idézésekben és magyarázatokban kialakult. Megállapították, hogy ez a kép ma lényegesen eltér attól a képtől,amelynek valóságát a jelenvoltak átélték, amit ők átharcoltak, láttak, és amit a maga friss élménye szerint zártak az emlékezésükbe. Ez az eltérés helytelen, veszedelmes és feltétlenül gyökeres revízióra szorul, mert igen könnyen történelemhamisításra vezethet. Le kell szegezni, hogy a magyar nemzet a szovjet-megszállás előtü időben, legalább egy évtizeden át, — alapvetően új életrendszer szükségességét látta, és ennek vitathatatlan kifejezést adott. Az az életrendszer azonban, mely a szovjet-megszálással reászakadt, politikai és társadalmi kívánságainak egyáltalán nem felelt meg. Már a legelső időkben belső ellenzékbe vonult a nemzet, részben pedig megpróbált alkalmazkodni az erőszakhoz, ami elháríthatatlannak bizonyult. Fojtott törekvéseiben — csaknem teljes mértékben — azok az irányelvek vezették, melyeknek megvalósítására már a háborút megelőzően felkészült. így az 1956-os forradalmi törekvések előterébe hangsúlyosan az ú. n. magyar szocializmus került. Ez a tény és valóság a “szabad világ”-ban, a befogadó országok politikai, gazdasági és társadalmi viszonyai között egészen háttérbe szorult. Még a Az 1956-os magyar szabadságharc tizennegyedik évfordulóján a Szabadságharc Clevelandi Emlékbizottsága, a különböző egyesületek részvételével november 1-én emlékünnepélyt rendezett a Manger-Hotel nagytermében. Azon számos amerikai közéleti férfiú és a nemzetiségek képviselői is résztvettek. A magyarnyelvű ünnepi beszédet Kálnoki-Kis Tibor, az MHBK helyettes főcsoportvezetője mondta. Beszédét a következő számunkban, teljes egészében közöhú fogjuk. Robert Taft jr. US szenátor angolnyelvű ünnepi beszédét élénk lelkesedés közben mondta el. Megemlítette, hogy “Magyarország meg nem értett szabadságharcos csoportok célkitűzéseiben is. Egyedül a Hungária Szabadságharcos Mozgalom megalapítói ismerték föl ezt már eleve, és váltak mozgalmuk megalakítása óta is a magyar szocializmus gondolatának hordozóivá. A magyar szocializmus “középút”, melytől jobbra is, balra is életválság fenyegeti az embert és a nemzeteket. Az államkapitalizmust elavúlt ideológiája annyira gátolja a fejlődésben, hogy gazdasági élete máris sorsdöntő válságba szorult, és csak “reformok”kal próbálja magát fenntartani. A magánkapitalizmus is saját liberalizmusában fulladozik, s válságának tünetei egyre szembetűnőbben mutatkoznak. Az 56-os forradalom a magyar nemzet élet-akarásának kirobbanása volt, és a világ kétoldalú válságának közepette a maga jövőjét kívánta biztosítani. Ettől, bármelyik válságba jutott rendszer utánzásáért eltérni: reakció és magyar öngyilkosság. • A montreáli találkozó anyagának további munkálására a Hungária Szabadságharcos Mozgalom, a Kérészt és Kard Mozgalom és a Magyar Turul Szövetség már ki is tűzte a jövő évi találkozóját. Előre meghirdeti az 1971. október 22, 23 és 24-én New Yorkban megtartandó HARMADIK MAGYAR SZABADSÁG HARCOS SZELLEMI KONGRESSZUST. o A zártkörű értekezést a Hungária Szabadságharcos Mozgalom montreáli szervezetének nyüvános Emlékünnepélye követte. Itt Vasvári Zoltán, a KKM vezetője mondott ünnepi beszédet. Fazakas Ferenc, a detroiti Magyar Művészkör alapítója és Szigeti Endre szavalataikkal, a helyi Hunor— Táncegyüttes pedig magyar táncszámokkal gazdagították a műsort. árva gyermeke a világnak, pedig ő az, aki legtöbbet harcolt a szabadságért.” Sajnálatos, hogy az emlékünnepély túlságoson magán hordozta az amerikai választási kampány jellegét. Ez már annyira ismétlődő és bántó hiba, hogy az Emlékbizottságnak megfontolás tárgyává kellene tennie ezt a jelenséget. Az Emlékbizottságnak a jövőben ki kellene küszöbölnie egy másik hibát is. Azt, hogy az általa rendezett ünnepélyeken ne lehessen érezni a kompromisszumos megoldásokat, amelyek már-már elnyomják a forradalom és szabadságharc egyetemes történelmi jelentőségét. OKTÓBERI EMLÉKÜNNEPÉLY t
