Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1970-09-01 / 9-10. szám
10. oldal SZITTYAKÜRT 1970. szeptember—október hó A Katolikus Szó írja: AZ ARABOKÉRT ÉS A CIONIZMUS ELLEN SZÁLLT SÍKRA A BEJRÚTI KERESZTÉNY VILÁGKONFERENCIA Ez a konferencia a maga nemében új és rendkívüli is. Új, meri a palesztinai kérdés tanulmányozására eddig nem hívtak össze keresztény konferenciát. Rendkívüli azért is, mert a kérdést a helyszínen akarta tanulmányozni és a leghitelesebbektől informálódni. Méreteiben is rendkívüli. 37 országból 400-an vettek részt és mintegy 500 megfigyelő. Jelentőségét emelte a maronita vallósú, Ch. Helou köztársasági elnök megnyitója. Az ünnepi megnyitáson 2000-re teszik a megjelenteket. Köztük a mohamedán miniszterelnök, miniszterek, képviselők, a diplomáciai testület, egyházi vezetők, a sajtó képviselői. A Bejrutban megjelenő “Le Jour” írta: “Ki kell emelni, hogy a részvevők katolikus, anglikán, orthodox és protestáns egyházi, de ugyancsak politikai, kereskedelmi, egyetemi, sajtóköröket képviselnek.” Az UNESCO hatalmas termében tartották az előadásokat. Előterében mind a két ellenállási csoport információs irodát állított fel. A megnyitó beszédben Ch. Helou kiemelte ennek a konferenciának jelentőségét: “Érdeklődéssel, rokonszenvvel és bizalommal fogadjuk ezt a konferenciát abban a Libanonban, melyet testvéri szolidaritás szálai fűznek a többi arab népekhez és elkötelezte magát az erkölcsi értékek szolgálatára is . . .” “Az önök konferneiája elsősorban is nemes célkitűzéseit határozza meg: Bizonyos, egyáltalában nincs szó önök részéről, mint ahogy nálunk sem arról, hogy a zsidósággal szembe helyezzék a kereszténységet, vagy az izlámot, akár pedig a kereszténységet és izlámot együttesen. Inkább arról, hogy az igazság és szeretet isteni tanítása nevében, megvédjék az ember és az Isten jogait a Biblia szent szavának fajpolitikai értelmezésével szemben, melv a világosság és kegyelem u alma helyett a sötétség és az állandó erőszak e világi birodalmát hozza létre.” “Különös — jelentette ki a köztársasági elnök —, hogy a cionisták a 20. században a napalmot alkalmazzák a jövendölések értelmezésének szolgálatában ... az is, hogy emberek, akik ismerték és átélték az üldözést, ők maguk alakulnak át az arab világban üldözőkké. Tiszteletben tartjuk a zsidókat, de ellentmondunk egy elnyomást gyakorló és terjeszkedő államban testet öltött cionizmusnak.” Beszélt arról a veszélyről is, mely Libanont fenyegeti. Izráel öt napra rá meg is támadta Libanont. Izráel ezt azzal indokolta, hogy erről a területről a palesztinai ellenállók támadják Izráelt. Megfélemlítésnek szánta. Erre hivatkozva az elnök kijelentette: “Kötelességem megvédeni az országot az izráeli farizeizmussal szemben — igazolni akarván fenyegetését s támadását — mely szemünkre veti a libanoni területen a palesztinai nép egy részének jelenlétét és tevékenységét. Mi önök előtt csak azt mondhatjuk, amit rendületlenül ismételünk a biztonsági tanácsban: ha Libanon területén 300.000 palesztiniai él, ezért nem Libanon a felelős, hanem Izráel, mely elűzte ezeket az otthonaikból. És ha ezek nem reménykedhetnek abban, hogy a nemzetközi fórumok által elismert joguk alapján visszatérhessenek, az ellenállást, a fegyveres ellenállást választják, hogy ezáltal szerezzenek érvényt ügyüknek. Ezért nem Libanon, hanem Izráel a felelős. Ebben a felelősségben pedig mindazok, akik támogatják Izráelt, részt vállalnak.” A konfemcia céljára utalva pedig ezeket mondotta: “Ebben a drámában az önök szerepe jelentős lehet. A kötelesség, mely önöket ennek a konferenciának megtartására ösztönözte, az éberség, a tájékozódás és védelem kötelezettsége, A keresztény ember és valamennyi hívő kötelessége, hogy tanúságot tegyen az igazságról és mozgósítsa önmagát az igazság érvényesüléséért.” “A szív és értelem mozgósításában az igazságosság és igazság érdekében, az önök konferenciája jelentős szakaszt jelent. Szerte a világban elmondják ennek a drámának, amelyben élünk, értelmét és kiterjedését és a veszélyt, mely az emberiséget fenyegeti.” “Inkább tudatlanság, mintsem az ellenségeskedés, ami korlátozza a nemzetközi lelkiismerethez intézett felhívásaink eredményét, sőt hangját. Valójában olyan cionista propagandába ütközünk, mely megmásítja a tényeket. Ami pedig ennél is több, az agyak elsötétítésének propagandájával, a lelkek bitorlásával nem kevesebb nyomást gyakorol a világ közvéleményére, mint amekkora fokban elnyomja az arab világot erőszakos területszerzései által.” G. Montaron, a Témoignage Chrétien igazgatója, a konferencia elnöke bevezető előadásában vázolta a konferencia célját: “Mi először is azért jöttünk ide, hogy meghallgassuk a palesztinaiakat. Azután Közel-Kelet keresztényeit, akiknek sok a mondanivalójuk és megérdemlik, hogy a Nyugat meghallgassa őket. Az Evangélium megvilágításában szemléljük a palesztinai eseményeket. Tanulmányozzuk és feltárjuk a Biblia helytelen magyarázatait, mintha a szent könyvek teljesen kész megoldást nyújtanának a mai problémákhoz. Végül is azért, hogy ünnepélyesen megvalljuk teljes szolidaritásunkat a palesztinai nép iránt.” A cionizmussal kapcsolatosan mondotta: “Nem szabad félnünk attól, hogy denunciáljuk ezt az ideológiát. Ennek ugyanis megkülönböztető, ha ugyan nem faji jellege van, mely elfogadhatatlan mindazok számára, kik úgy vélekednek, hogy minden ember egyenlőnek és ugyanazon joggal rendelkezőnek születik. Ez veszélyes az arabok számára, ők tudnak erről valamit. Veszélyes mindazok számára, akik a Bibliát Isten szavának tekintik, mert a cionizmus a Szentírás leegyszerűsített és materialista értelmezése. Veszélyes valláspolitikai zárlatot idéz elő.” AZ ÜLÉSEK Az első napon az előadók a palesztiniai kérdést történelmi, gazdaságszociológiai és a humanizmus szempontjából ismertették. Nagy érdeklődés kísérte Kamal Nasser, az Egyesült Palesztiniai Felszabadítási Mozgalom egyesített parancsnokságának tagja előadását. Ismertette a palesztinai forradalmi mozgalom célkitűzését, mely Palesztina teljes felszabadítására irányul. A mozgalom nem veti alá magát semmilyen kívülről rákényszerített politikai megoldásnak. Laikus és demokratikus Palesztina létrehozását kívánja, mely lehetővé tenné a zsidók, keresztények és arabok együttélését. A zsidók számára, hogy megszabaduljanak a cionizmustól. Az első nap szintézise. Az információs anyag Palesztináról minőségben és mennyiségben elégtelen. A keresztényekre különös felelősség hárul. Harcolnak a cionizmus ellen, de nem a zsidók ellen. Jogsértés történt. Ezt minél előbb orvosolni kell. A régi történelmet rosszul értelmezik, az újat pedig nem ismerik. A palesztiniai probléma nemzetközi. Figyelemre méltó volt V. Maximos Hakim, melkita pátriárka üdvözlete a konferenciához. Ez jókívánságokat tartalmazott azok részére, akik érdek nélkül, emberbaráti érzésekkel közelítik meg azt a problémát, mely minden jó akaratú embert tettekre is kell ösztönözzön. Különbséget kell tenni a “cionizmus elítélése” és az “antiszemitizmus” között. Fel kell tárni azt a tévedést, mely agressziót akar igazolni a Szentírásból. Assaf ammani érsek így foglalta össze benyomását: “Csodálatos volt a mai összejövetel. Jó és komoly munka folyt. Ez a konferencia felébreszti az emberi lelkiismeretet, különösen Európában. Azt akarják elhitetni, hogy a keleti keresztények támogatják a zsidókat. Ez egyáltalában nem igaz. Keresztény, evangéliumi és emberi szempontból nem szabad, nem engedhető meg, hogy fegyverrel a kézben fellépjen bárki is, és elűzze a másikat, majd letelepedjen a helyébe. Nem tudom megérteni, ezek a cionisták hogyan tudnak birtokba venni egy házat, melyből kiűzték lakóit, beköltözni oda, ugyanazon ágyakban aludni és fektetni gyermekeiket, melyekhez vér tapad.” A második napon a keresztény hit és a palesztinai probléma, a cionizmus teológiai elemzése szerepelt a programon. Ezekre a kérdésekre a későbbiekben visszatérünk. Ezen a napon a munka dandárja az eszmecseretalálkozókon, a bizottságokban, a felhívás szerkesztésében folyt. A különböző bizottságokban kialakult véleményeket és a konferencián kikristályosodott álláspontot híven tükrözi a konferencia záróakkordjában hatalmas lelkesedéssel elfogadott felhívás. A felhívás elsősorban a nyugati keresztényeknek szól. A BEJRÚTI FELHÍVÁS A Palesztinával foglalkozó Keresztény Világkonferencia, melyen 37 országból 400-an vettek részt, anglikánok, katolikusok, ortodoxok és protestánsok, megerősödve az arab keresztények elkötelezettségén és élettapasztalatán, testvéri felhívást intéz a világ valamennyi keresztényéhez. A felhívás többek között kimondja: — Valljuk, hogy az Evangélium olyan Messiást mutat be nekünk, aki nem e világból való, jóllehet ebben a világban nyilvánul meg, de visszautasítjuk a bibliai szövegek csalárd alkalmazását politikai hatalom céljaira. Minthogy ezeknek a szövegeknek cionista politikai értelmezése ellenkezik a kereszténység szellemével, mi úgy látjuk, a keresztények ezt nem fogadhatják el. Ugyanígy azok a zsidók sem, akik kitartanak az ószövetség lelki értelmezése mellett. Ez valójában odavezet, hogy törvényesíteni lehet a Szentírás által azokat a súlyos igazságtalanságokat, melyek a palesztinai és a többi arab népeket sújtották, és amelyek láttán az emberi lelkiismeret csak fellázadni tud. így a cionista állam, mint ahogy valamennyi valláspolitikai rendszer, támaszkodjék vagy sem az eleven hitre, szembehelyezkedik az emberi méltósággal és szabadsággal. Ezért mi, Bejrutban összegyűlt keresztények, felkérünk valamennyieteket, működjetek közre egy emberséges állam megalkotásáért, mely laikus és demokratikus lesz, és tiszteletben tart valamennyi felfogást. Mi, Bejrutban összegyűlt keresztények, elismerjük: a palesztinai és többi arab népeket ért igazságtalanság miatt súlyos felelősség hárul sok nem arab államra és a nagyhatalmakra. Teljes mértékben tagadjuk, hogy a közel-keleti problémákat csak az erőegyensúly, kizárólagosan a nagyhatalmak közbelépése, nemzeti vagy nemzetközi politika által lehetne megoldani, ha ezek a palesztinai nép jogával ellenkeznének, s főképpen azzal az alapvető önrendelkezési jogával, hogy visszatérjen hazájába. Kijelentjük: először is a palesztinai népre tartozik, hogy politikai megoldást keressen, mely lehetővé teszi majd az arab világon belül egy szabad és demokratikus Palesztinában különböző népi közösséghez tartozó, vallási meggyőződésű és ideológiai emberek együttélését. Az elfoglalt területek kiürítését a béke előkészítésének első és nélkülözhetetlen lépésének tekintjük. A második lépés a békéhez, úgy gondoljuk, csak a cionista szerkezet eltűnése után tehető meg. Felemeljük ugyancsak a szavunkat az öldöklések, a kínzások, a falvak és házak lerombolása, a földek elidegenítése, úgyszintén valamennyi, a közösségeket és egyéneket sújtó önkényes intézkedések ellen, a polgári lakosság jogainak megsértése ellen stb. Amikor tiltakozunk az embernek ember által történő mindennemű kizsákmányolása ellen, a palesztinaiak harcát nem választjuk el a szegények s elnyomottak harcától, azokétól, akik világszerte felszabadításukért és felemelkedésükért küzdenek. Valamenynyi testvérünket hívjuk, hogy belső megújulással azok mellé álljanak, akik emberi méltóságuk elismeréséért harcolnak, űj nemzeti és nemzetközi, társadalmi és politikai szerkezetek létrehozása megkívánja az eddigi elnyomást és erőszakot alkalmazó struktúrák kiküszöbölését. Mint keresztények, alávetve magunkat az Isten ítéletének és irgalmas kegyelmétől vezérelve, mi elkötelezzük magunkat és felszólítjuk a világ valamennyi keresztényét: szerezzetek jobb értesüléseket az arab problémáról, és támogassátok a palesztinai népet ellenállásában s harcában, mely az emberért és szabadságáért vívott harc egyik legjelentősebb kifejezése. • Tartja magát a hír, hogy Kína miniszterelnöke közelesen Pestre is ellátogat. A kínai—magyar diplomáciai viszony helyreállításán kívül szélesebb gazdasági kapcsolatok kiépítését is remélik a látogatástól. AT W I* •• •• Családi orom Horváth Ferencnek, a IISzM központi vezetőségi tagjának és feleségének Katinkának augusztus 10-én kisfiúk született, aki a keresztségben a Lehel nevet kapta. Mozgalmunk lapunkon keresztül is üdvözli a kis Lehelt és a boldog szülőket.
