Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)

1970-09-01 / 9-10. szám

1970. szeptember—október hó SZITT Y AKÜRT 11. oldal Mi lesz, ha az USA leveszi kezét Juda fiairól? Zsidó mentalitásra jellemző az aköz­­véleményformálási módszer, amely­­lyel a zsidó világsajtó kezelte William Rogers külügyminiszter bejelentését, hogy az Egyesült Államok elnöke fe­leslegesnek tartja az izráeli légierő további megerősítését és kielégítőnek tekinti a ma fennálló erőviszonyt. “A külügyminiszter csak azért töl­tötte be ezúttal a szóvivő szerepét — közli az ÚJ KELET c. zsidó újság 1970. március 27-i száma —, hogy a barátságos vállveregetéssel szépített, negatív döntést ne hozzák összefüg­gésbe Richard Nixon nevével és az ne befolyásolja esélyeit az 1972-ben ese­dékes elnökválasztáson.” A LÍBIAI FORRADALOM SZEREPE AZ ARAB-VILÁGBAN Az 1967 júniusában a Közel-Keleten elszenvedett arab vereség arab győ­zelemmé alakult át másutt. Ez a másutt éppen Líbiában volt, és ott olyan tényezők játszottak szerepet, amelyek korábban nem voltak isme­retesek. Egyrészt, mert az angolok és amerikaiak maguk sem mérték fel, hogy helyzetük megváltozott az arab­világban: ott is sebezhetővé teszi őket, ahol egyáltalában nem számí­tanak rá. Bár a két nyugati hatalom elegendő katonai erővel rendelkezett Líbiában ahhoz, hogy a győztes for­radalmi hadsereget fél óra alatt fel­számolja, de a júniusi háború követ­keztében a Földközi-tenger térségé­ben kialakult politikai-stratégiai hely­zetük egyszerűen lehetetlenné tette a közvetlen katonai fellépést. Az izráeli agresszió anyagi és eszmei támoga­tása oly mértékben meggyengítette helyzetüket az arab-világban, hogy ilyen fellépéssel a megmaradt pozíció­ikat is kockáztatták volna. — Az amerikai külpolitika ismét ugyanazokat a fantomokat kergeti — írja Arad Gideon, a magyarajkú zsi­dóság tel-avivi újságjában —, mint néhai Foster Dulles és főnöke, Eisen­hower tábornok áldatlan emlékű mű­ködése idején: egy letűnt vüág kísér­leteihez ragaszkodik. Amint azonban eltűnt a libiai Idrisz király, az ame­rikai olajmágnások pajtása, úgy el­tűnnek előbb-utóbb a szaudi Fejszál, a petroleumsejkek, vagy Husszein, amerikai Starfighter gépeivel együtt. Mindennek semmi köze a palesztinai viszályhoz. Csak arról hallgatnak Izráelben, hogy a politikai stabilitást Líbiában az a döntő tény segítette elő, hogy részben Idriszék az izráeli agressziót segítették úgy, hogy az amerikaiak libiai támaszpontjain izráeli katonai vezetők kaptak kiképzést, másrészt Idrisz király nem támogatta erejéhez mérten a megtámadott arab országo­kat. A hatnapos izráel-arab háború­ért drágán fizettek az amerikaiak. A libiai forradalom következtében az Egyesült Államok és Anglia kényte­len volt felszámolni támaszpontjait meg légi bázisait, és ezzel pótolhatat­lan pozíciókat feladni. SZOCIALIZMUS AZ ISZLÁM VALLÁS ELVEIN Ha a szocializmus jelszavának meg­valósítására gondolunk, akkor libiai viszonylatban nemcsak az merül fel, hogy milyen lehetőségek vannak az olajforrásokban gazdag, de ipari és mezőgazdasági szempontból teljesen fejletlen országban. Hanem arra is gondolunk, hogy hogyan értelmezik a libiai forradalom vezetői a szocializ­must. Közvetlenül a libiai forradalom győ­zelme után a Forradalmi Parancsno­ki Tanács hivatalos lapjában, az AL SZAUR-ban vezércikk jelent meg, amely igyekezett eloszlatni az olyan aggodalmakat, miszerint az új rend­szer politikai célkitűzése az államosí­tás volna: “A szocializmus nem jelenti azt, hogy a szeptember elseji forradalom meg akarja fosztani vagyonától a szorgalmas embereket, és el akarja osztani ezt a tétlenek között. A libiai szocializmus — folytatta az A1 Szaura vezércikke — meg akarja szüntetni az osztálykorlátokat, de nem oly mó­don, hogy elszegényíti a gazdagokat, hanem azzal, hogy segíti a szegények felemelkedését.” A libiai forradalom győzelme az isz­lám vallás elvein alapuló társadalmi igazság megvalósítását helyezte kilá­tásba. A vezércikk megjegyezte azt is, hogy ezek az elvek tizenhárom szá­zaddal előzték meg a “tudományos szocializmust”. A szocializmus ilyenfajta értelme­zése valóban messze esik a leninék “tudományos szocializmusától”. Kér­déses azonban, hogy a zsidó agresszió következtében a Korán tanítása med­dig bírja a Közel-Keletre nehezedő szovjet-nyomást. EGY MEGKÖVEZETT CIONISTA KASSZANDRA Köztudomású, hogy amióta Juda kormánya Golda Meir személyében megtorpedózta Nahum Goldmann-nak a Zsidó Világkongresszus elnökének azt a tervét, hogy találkozni akart Nasszer egyiptomi elnökkel, azóta Goldmann egyre-másra adja nyilat­kozatait. Tanulmányokat írt az ame­rikai Foreign Affairs számára, leg­utóbb pedig a párizsi La Monde kö­zölte a cionista vezér cikksorozatát. Miről van itt szó? Goldmannt, aki annak idején, 1917-ben ugyan üdvö­zölte a brit birodalom kezdeményezé­sét, de jobban szerette volna, ha a Balfour-nyilatkozatnak az arabok let­tek volna kezdeményezői, — most az aggasztja, hogy “az ENSZ-ben Izráel legtöbb barátja megszavazza az Izrá­­el-ellenes határozatokat”. A legjobban azonban az Egyesült Államok jövő­beli magatartása aggasztja a cionis­ta vezért. Goldmann meg akarja menteni a mai cionista Izráelt a pusztulástól. Goldmann szerint az Egyesült Álla­mok nem “altruista okokból” támo­gatja Izráelt, hanem a közel-keleti gazdasági és politikai pozícióinak vé­delmére. Goldmann világosan látja, hogy mihelyt ezeket az amerikai po­zíciókat — éppen Izráel támogatása miatt — fenyegetné veszély, Washing­ton hajlamos lenne eddigi politikájá­nak megváltoztatására. Goldmann így fogalmaz: “Wash­ingtontól nem lehet elvárni az izráeli poütikai elvakult és feltétel nélküli támogatását. Ebben a vonatkozásban nem téveszthetünk szem elől két té­nyezőt: a Közel-Keleten néhány év óta csökken az amerikai befolyás: a terület két megmaradt Amerika-ba­­rát bástyája — Szaudi-Arábia és a Perzsa-öböl emirátusai — nem men­tes már a forradalmi megrázkódta­tásoktól. És a másik: a külföldi köte­lezettségek növelésétől húzódozó ame­rikai uralkodó körökben erősödik a neoizolacionista irányzat.” Mivel Goldmann a ma Izráeljét akarja megvédeni a holnap veszélyei­től, határozottan leszögezi: “Izraelnek adni kell valamit ahhoz, hogy kap­hasson”. Az Egyesült Államok továb­bi támogatását azzal a politikával kell kiérdemelnie — vallja a cionista kasszandra —, amely a közel-keleti feszültséget csökkentve, enyhíti Wash­ington gondjait.” Az Egyesült Államok a júniusi há­ború óta elvesztette legjelentősebb afrikai katonai támaszpontját, a libiai Wheelus Fieldet, és a zsidó-arab kon­fliktus révén a Szovjetuniónak “egyet­len kardcsapás nélkül sikerült el­érni azt a célt — írja Goldmann —, amelyet a cári Oroszország évszáza­dokon át sikertelenül kergetett”. A hatnapos háború révén a Szovjetunió­nak sikerült kiterjesztenie befolyását a Közel-Keletre. A Zsidó Világkongresszus elnöke a Pénzadományok Antal G., Ausztrália 6.820 lírának megfelelő összeg. — Colorádói Ame­rikai Magyar Szövetség, Denver, Col. 251.— US dollár. Chuka William, St. Monogahela, Pa. 6.240 lírának meg­felelő összeg. — Dr. Danczkay I., Zürich (Svájc) 100.— svájci frank. Dobosh Emilia, Los Angeles (Calif.) 8.—US dollár.—Falek család, Detro­it 10.—US dollár. — Fort Erie-i Ma­gyar Club, Fort Erie (Ont.) havi 25.— can. dollár. — Gábor Lóránd, Mari (Németország) 20.55 DM. — Kelényi Mária, Stuttgart 20.— DM. Lakatos János, Duisburg 10.— DM. Németh John, Bronx, N.Y. 25.— US dollár. — Oláh Gyula, Cleveland 10.— US dollár. — Rész E. Stutt­gart 10.— DM. — Szabó István, Ede, Hollandia 25.— és 50.— Gulden. — Szodfridt József, Phoenixville-i Ma­gyar Club, Lansdale 100.— US dol­lár, és N. Fekete Ádám, Lansdale 5.— US dollár. — Bándi Mihályné, St. Catherines 10.— can. dollár. — Friedrich Emilia, Mobbach (Német­ország) 97.20 DM. — Kuli Istvánná, Cleveland 10,— US dollár. Csomag küldemények Archawski Michel, Mary-le-Roi (Franciaország), Balogh Ádám, Un­terhaching (Németország), Csanádi Mária, Riverside (Calif.), "Északi Vártán”, Södertaelje (Svédország), Fabula Klára, Bonn (Németország), nemzetközi erőviszonyok alapos elem­zéséből levonja azt a következtetést is, hogy a mai Izráel vezetőinek le kell mondaniuk expanzionista törek­véseikről, és komoly engedményeket kell tenniük az őket körülvevő arab világnak. Goldmann élesen támadja azt az izráeli álláspontot, amely eluta­sítja a közel-keleti helyzet rendezé­sét célzó négyhatalmi tárgyalásokat. Goldmann hevesen támadja a közel­­keleti status quo fenntartásának híveit is. A status quo meghosszabbításának vágya véleménye szerint: veszélyes illúzió, — sem az arabok, sem a kül­földi hatalmak nem fogadják el. “Tel­jes mértékben megértem — vallja a zsidó kasszandra —, azt a szentimen­tális ragaszkodást, amely a zsidókat a történelmükkel szorosan összefonó­dott helyekhez, így a ciszjordániai Betlehemhez vagy Hebronhoz köti. Ugyanakkor azonban továbbra is ki­tartok amellett, hogy a status quo fenntartása új viszályokhoz — az Iz­­ráel iránti gyűlölet fokozódásához ve­zet”. És hosszabb távon? Goldmann sze­rint “katasztrofális következmények­kel” sújthatja a zsidó államot. Goldmann mesterien forgatja a po­litikai zűrzavart fokozó gondolato­kat!. . . (m. t.) Gréci Julius, N. Pelham, N.Y., Gras selly, Schwalbach (Németország), Hassko B., Nancy (Franciaország), Hancsics Julianna, Zürich (Svájc), Hegedűs István, Kriens (Svájc), Rév. Horváth Pius, Portola Valley, Calif., Hungarian Students Associ­ation, Chicago, Kovácsházy A., Fran­ciaország, Szabolcs Béla, Buffalo, N.Y., Trauth Éva, Bergsheim (Né­metország), Wittmann Ethel, Mün­chen (Németország). Utólagosan ér­kezett csomag: Haralyi F. Károly, Liezen (Ausztria). Asztalos János Atya hálás köszö­neté mellett, nagy szeretettel arra kéri a jószívű csomagküldőket, hogy lehetőség szerint, inkább annak szállítási összegét küldjék el, mert igen nagy anyagi- és munkatöbblet áldozatba kerül a csomagok vámo­lása, kiváltása, tárolása stb. Rend­szerint nem a szükségletnek megfe­lelő dolgok érkeznek. Pénzkülde­mény esetében a szükségletnek meg­felelően vásárol a segélyszervezet a rászorulóknak. Asztalos Atya ezúton is hálásan köszöni a segítséget és szíves elné­zést kér, hogy mindenkinek képte­len személy szerint megköszönni a szíves támogatást, de áldását küldi minden jószívű adakozónak és imá­val kéri az egek Urát az áldozatos adakozók részére. A 'Magyar a magyarért’ segélyszer­vezet ezúton is kéri a további segí­tést. Ez évi szabadságomat is a lá­gerek látogatására fordítottam. Igen sok az új menekült és egyre többen menekülnek a kádári paradicsom­ból. Vannak süketnémák, kiváló szakemberek a társadalom minden rétegéből. Kérünk sponzorokat, akik segíte­nek a kivándorlásban. Szervezetünk most átalakul "Magyar a Székely­ért” Segélyszervezetté és székely testvéreink megsegítésére siet. Küld­je minden magyar e jelige alatt ado­mányát a Youngstown-i Ferences Atyákhoz : 517 S. Belle vista Ave., Youngstown, Ohio 44509 Mindig ott segíts, ahol a gát sza­kad! — "Magyar a Székelyért”. vitéz Darabont Ferenc Olvasóink figyelmébe A SZITTYAKÜRT-ben már hosszabb idő óta és igen sok alkalommal írtunk professzor dr. TÓTH IMRE honfitársunk nagyszerű és igen ered­ményes munkásságáról nemzetünk szolgálatában. Azt is megírtuk, hogy az orosz hadifogságban szerzett ólommérgezés miatt súlyos műtéteken kellett keresztülmennie, melyek következtében ide s tova már egy esz­tendeje nem dolgozhatik. — így ez idő óta kereset nélkül van. Arra kérjük kedves olvasóinkat és minden nemeslelkű emigráns magyart aki átérzi és megérti dr. Tóth honfitársunk rendkívül súlyos anyagi helyzetét, hogy segítsen. Küldje segítségét a SZITTYAKÜRT címére. Mi azt összegyűjtve időnként továbbítjuk dr. Tóth honfitársun­nak. A részére ideküldött adományokért a SZITTYAKÜRT-ben nyilváno­san mondunk köszönetét a név és az összeg feltüntetésével. “Magyar a magyarért” segélyszervezet nyugtázása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents