Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)

1970-09-01 / 9-10. szám

8. oldal SZITTYAKÜRT 1970. szeptember—október hó Emigrációs csoda a lövész táborozáson Idén már hat államból gyűltek ösz­­sze a lövész központ rendezésében megtartott lövész táborba az apródok és a kislány lövészek, öröm volt nézni a kipirult arcú ifjúságot, ahogy egy­más után érkeztek gépkocsikon a kü­lönböző államokból. Az ismerkedés igen hamar megtörtént, nem volt szükség bemutatóra. A társalgási nyelv kevert volt: magyar, angol. Azonnal csend lett, amikor a vezetők ékes magyar nyelven kezdték oszto­gatni parancsaikat. A lövész központi parancsnokság utasítása szerint a ve­zetőknek már szombaton réggé1 re kel­lett beérkezniük a tábor színhelyére, mert az ő feladatuk volt a fogadás. A bejelentkezések alapján a veze­tőség már előre össze tudta állítani a beosztást, a helyszínen alig kellett kisebb, nagyobb változtatást végrehaj­tani. Az első heti táborozást az apró­­doknál és a kislány lövészeknél And­­reánszky Károly löv. ti. vezette, be­osztva volt Györváry József löv. sti. A második heti táborozást vezette Mód Lajos löv. ti., beosztva volt Dr. Balogh Sándor gyakorló löv. apród csapat pk. A tiszt iskolát és a rajve­zetői tanfolyamot vezette Vasvári Zol­tán löv. tti., a löv. közp. pk-a. A be­osztás után az apródok és a kislány lövészek elváltak a szülőktől és a ve­zetők irányításával azonnal megkez­dődött a serény munka a tábor beren­dezése, fa gyűjtése a konyhához, mert a gyomor ellátása rendkívül fontos. Sokan megkérdezték a vezetőséget, hogy hogyan tudják ezt a bőséges ét­kezést előállítani abból a szerény ösz­­szegból, amit kérnek a táborozás dí­jaként. A válasz rövid volt: itt nem nyerészkedés a cél, hanem önzetlen munkával szolgálni a magyar jövőt. Este, mikor első ízben vonultak díszben a zászló tisztelgéséhez, már nem is lehetett ráismerni a délelőtti érkezőkre, szépen, fegyelmezetten, puskával a vállukon menetelő apró­tokra. A kislányok sem maradtak le az apródoktól, ők is szépen, fegyel­mezetten vonultak csinos egyenruhá­jukban a zászlóhoz. Istenem, milyen boldogság itt kint az emigrációban ennyi magyar ifjút együtt látni. . . A következő hét végén, mikor újra kimentünk megnézni őket, hatalmas fejlődést tapasztaltunk. Lassan lema­radt az angol beszéd és helyette fel­csendült a magyar nóta. Este a tá­bortűznél is nagy meglepetésben volt részünk, mikor Andreánszky Károly löv. ti. tábor pk. vezetésvei a furulya együttes: fiúk-lányok, legalább nyol­cán, szebbnél szebb magyar dalt ad­tak elő. Sokan az együttesből egy hét­tel előtte azt sem tudták, hogy mi fán terem a furulya. Az első hét végén a tábortűznél kö­zölték velünk, hogy minden vendéget szívesen látnak 1970 augusztus 7-én és 8-án, amikor a lövészek tartják két nap és egy éjjel tartó nagy gya­korlatukat. Gondoltam magamban, mint szülő és volt katona, megnézem ezt a gyakorlatot. Sokat hallottam beszélni az őszi és a téli hétvégeken tartott gyakorlatokról, de ilyen nagy­szabású gyakorlatot még nem tartot­tak, ez volt az első. Bevallom, izga­lommal vártam én is a csütörtök es­tét, mert ez az időpont volt megadva minden 16 éven felüli lövésznek, hogy ekkorra érkezzenek be a táborba. Alig vártam, hogy kiérjek. Annak dacára hogy késő este volt, nagy sür­­gést-forgást találtam, mert egymás­után érkeztek a lövészek. Rövid el­igazítás után az érkezők nyugovóra tértek. Reggel mindenki részt vett a csuk­ló-gyakorlaton, majd reggeli után osztották ki a felszerelést. E jelenetet neveztem emigrációs csodá-nak, mert a lövész központ rendelkezik egyen­­ruházattal és egyéb katonai felszere­léssel. Pontosan minden úgy történt, mint amikor én bevonultam a m. kir. honvédséghez nyári gyakorlatra. Kér­dést intéztem az egyik vezetőhöz, hogy árulja el ezt a nagy titkot, hogyan lehetséges mindez? Nevetve ő annyit mondott: erre valók a báli mulatsá­gok bevételei, és a célt világosan lá­tó adakozók adományai! A mai gyakorlathoz szükséges fel­szerelés megvásárlására is az egyik lövész fiú, mivel autóját összetörték, a biztosítótól kapott 700 dollárt is odaadta a lövészmozgalomnak. Cso­dálatos ez az áldozatkészség. A ma­gyarságtudat és a fanatikus hit viszi egyre előbbre ezt az ifjúsági mozgal­mat. A süketeknek és a vakoknak is egyszer észre kell venniük az emig­ráció tagjaival együtt, az igazi ma­gyar munkálkodásukat. . . Közben a teljes harci felszerelésben levő lövészek összegyülekeztek, hogy a gyakorlatvezető Vasvári Zoltán löv. tti, a löv. közp. pk-ának módja le­gyen beosztani őket a kék és piros kűzdőcsoportokba. Lassan én is oda­­ódalogtam hozzájuk, mert a kíváncsi­ság annyira erőt vett rajtam. Mióta elhagytam hazámat, ilyet még nem láttam ... A fiúk egészen átszelle­mült ábrázattal ültek és várták a pa­rancsokat. Közben látom, hogy egyen­ruhás lányok is érkeznek vöröske­resztes karszalaggal a karjukon. Kér­dezem a fiúkat, mi lesz a lányok fel­adata? Komolykodva mondják, hogy minden küzdőfélhöz lányok vannak beosztva, mint egészségügyi osztag, Feladatuk az első segélynyújtás. . . . Érdeklődés közben látom, hogy lö­vészek kosarakat cipelnek tele hideg élelemmel, krumpli, kolbász, hagyma, kenyér, olaj stb. A kijelölt parancs­nokok azonnal intézkednek, hogy egy­ségeik el légynek látva élelemmel, a főzés is harcszerűen, csoportonként fog történni. Miután már minden felvételezés megtörtént, a gyakorlatvezető ismer­tette a küzdő felekkel a gyakorlat sza­bályait és a biztonság szigorú köve­telményeinek betartását A. oktatás után a küzdő felek parancsnokai Írás­ban, vázlaton rögzítve, megkapták feladataikat. A két napig tartó gya­korlat igen sok változatos fordulattal és különböző meglepetésekkel tette izgalmassá a küzdőknek a harci gya­korlatot. A parancsnokok sokszor ke­rültek olyan helyzetbe, amikor a gya­korlatvezető utasításai elmaradtak és maguknak kellett az előállott ne­hézségeket a saját belátásuk szerint megoldani. A lövészeket a változatos gyakor­lat alatt igen igénybe vette a meleg időjárás, és a terep nehézségeinek a leküzdése. Végezetülakék félnek sike­rült felrobbantani a vörös fél által erősen védett és sok kellemetlenséget okozó rádió-leadóállomás tornyát, — ez volt a végcél. Dr. H. Hymes: “A Lexikostatisztika Eddig” c. érdekes tanulmányában logaritmikus képletet ismertet nyelv­rokonságok meghatározására az alap­szó-jegyzékek összehasonlítása útján. Megállapítva azt, hogy a képlet ked­vező eredményekre vezetett 2.000 éves időszakon belül, további kutatásra hív fel abban az irányban, vájjon a grottokronológia logaritmikus képlete érvényes-e vagy nem 5.000 éves idő­szakra is. Az ismertetett tanulmány egy ilyen kutatásról számol be, mely a sumér nyelv agglutináló (ragadozó) szerkezetén alapul. Már 1850-ben H. C. Rawlinson meg­állapította, hogy a legrégibb ékírásos szövegek Mezopotámiában szkita nyel­ven íródtak. Tudósok az egész világon további kutatások alapján bebizonyí­tották a sumér és az ural-altáji nyel­vek rokonságát nyelvszerkezeti szem­pontból. Első sorban tehát az ural-al­­táji térséget kell figyelembe vennünk ennek a rokonságnak történelmi tanulmányozásakor. Az eljárás a következő volt: Először ki kellett kapcsolni a többi, sokkal távolabbi ragozó nyelveket. Ezután össze kellett gyűjteni az alapszójegy­zék vizsgált szavainak a megfelelőit az uráli és altáji nyelvekben, figye­lemmel a hangzóváltozás szabályaira. A Hymes-féle 100-szavas szójegyzék került alkalmazásra. A véletlen egye­zések kiküszöbölése céljából csak azok a morfémék (alakzatok) marad­tak meg, melyek jelentése ugyanaz, mint az alapszójegyzék megfelelő sza­vainak jelentése, mikor mind az alak­zatnak, mind a jelentésnek a megfele­lősége fennáll az uráli és altáji nyel­vekben (az ősarabot és az akkádot is figyelembe véve) a véletlen egyezé­sek valószínűsége a minimum. Ennek a komplex-(sokszögű)módszernek az alapján szerkesztett táblázatok közvet­len összekötő vonalat mutatnak 5.000 évvel ezelőttől máig. A vizsgálat főeredménye az, hogy a 100 sumér alapszóból 57 megvan a mai magyar nyelvben. Ez az érték, a Hymes-féle logaritmikus képlet alap­ján, közvetlen (egyeneságú) rokonsá­got mutat a sumér és a magyar nyelv között; a két nyelv közötti ismert rokonság viszont bizonyítja a képlet érvényességét. Javaslat történik a 100 szavas jegyzék bizonyos módosítására — nevezetesen néhány szónak behe-A gyakorlat végén egy hatalmas diófa árnyékában tartotta meg a gyakorlatvezető az oktatás-szerű meg­beszélést. A beszédekből és a lövé­szek hangulatából kivettem, hogy az első nagyszabású gyakorlat jól sike­rült. Én a szülőhazám sorsáért aggódó, egyszerű szürke hazafi, arra kérem az Egek Urát, adjon a lövész veze­tőknek erőt és hitet, hogy le tudják győzni a lelket romboló közönyt, — a fiataloknak pedig kitartást! A ha­sonló gondolkozású nemzeti szervek vezetőinek pedig üzenem: tegyék el­sőrendű feladatukká ezt az ifjúsági mozgalmat tűzön-vízen keresztül tá­mogatni, erkölcsileg, anyagiakkal, és nem utolsó sorban személyes közre­működésükkel. Ebben látom én a nemzeti emigrá­ció közös összefogásának egyetlen re­ményét! Rajta! Ne késlekedjünk!!! Ambrus József öreg-honvéd lyettesítésére — mely sokkal ősibbnek látszik. Ha ezeket a cseréket figye­lembe vesszük, a 100 sumér szóból 65 van meg a mai magyar nyelvben. Az a tény, hogy a magyar nyelv a finnugor nyelvcsoportba tartozik (az uráli nyelvcsaládon belül), a kérdés­nek az egyik oldala. A másik az, hogy a magyar közeli rokonságban van más uráli és altáji nyelvekkel is és a ro­konság nem ugyanaz, mint az eredet. Fel kell kutatnunk a sokkal ősibb for­rásokat. Nagyszámú írott bizonyíté­kunk van (a nyelvszerkezetre és a szó­tári anyagra nézve), hogy a magyar nyelv preurali formája nagyon közeli rokonságban van a sumérral. Ez a felfedezés megvüágítja az uralaltáji nyelvcsaláddal való kapcsolatokat és az ősi szkita felé mutat, melyet leg­nagyobb részben a magyar őrzött meg, műit annak középső ága. Az aránylag magas vissza-maradási arány, mely ebből a vizsgálatból adó­dott, arra a tényre mutat, hogy a visszamaradási arány magas az ősi időkben és mindig gyorsabban csök­ken, amint a jelenhez közeledik. A 86 százalékos visszamaradási arány (1.000 évnyi időszakra vonatkoztatva) 1.000—2.000 évre vonatkozóan lehet 88—90 százalék 3.000—4.000 évnyi tá­volságban és még magasabb még ősibb korokban. Az itt ismertetett ta­nulmány ezzel a felfedezéssel kiszé­lesítheti a nyelvi jelenségnek tudomá­nyos látóhatárát az emberiség műve­lődéstörténeti fejlődésében. (A The University of Chicago kiadá­sában megjelenő: Current Anthropo­logy 1969 okt.-i cikke nyomán:) Dr. Z. A. Északi Vártán — 35. szám • ROMÁNIA FÉL-SIKERT ARA­TOTT. Két "nyet"-et akart mondani a Szovjet felé. Először: nem ismer el olyan kötelezettséget, hogy saját haderejével segítse megvédeni a "szocialista-testvérországokat", má­sodszor nem ismeri el a Brezsnyev­­dokrinát. Ez utóbbit lenyelte a Szov­jet. Kihagyták a román-szovjet ba­rátsági szerződés szövegéből. Az előbbi? ... hát az csak szerződés! Mit számít — Romániápak, amikor Peking újabban is sokszor hangoz­tatja, hogy a háta mögött áll?! A SUMÉR NYELVRŐL

Next

/
Thumbnails
Contents