Szittyakürt, 1970 (9. évfolyam, 1-11. szám)
1970-09-01 / 9-10. szám
8. oldal SZITTYAKÜRT 1970. szeptember—október hó Emigrációs csoda a lövész táborozáson Idén már hat államból gyűltek öszsze a lövész központ rendezésében megtartott lövész táborba az apródok és a kislány lövészek, öröm volt nézni a kipirult arcú ifjúságot, ahogy egymás után érkeztek gépkocsikon a különböző államokból. Az ismerkedés igen hamar megtörtént, nem volt szükség bemutatóra. A társalgási nyelv kevert volt: magyar, angol. Azonnal csend lett, amikor a vezetők ékes magyar nyelven kezdték osztogatni parancsaikat. A lövész központi parancsnokság utasítása szerint a vezetőknek már szombaton réggé1 re kellett beérkezniük a tábor színhelyére, mert az ő feladatuk volt a fogadás. A bejelentkezések alapján a vezetőség már előre össze tudta állítani a beosztást, a helyszínen alig kellett kisebb, nagyobb változtatást végrehajtani. Az első heti táborozást az apródoknál és a kislány lövészeknél Andreánszky Károly löv. ti. vezette, beosztva volt Györváry József löv. sti. A második heti táborozást vezette Mód Lajos löv. ti., beosztva volt Dr. Balogh Sándor gyakorló löv. apród csapat pk. A tiszt iskolát és a rajvezetői tanfolyamot vezette Vasvári Zoltán löv. tti., a löv. közp. pk-a. A beosztás után az apródok és a kislány lövészek elváltak a szülőktől és a vezetők irányításával azonnal megkezdődött a serény munka a tábor berendezése, fa gyűjtése a konyhához, mert a gyomor ellátása rendkívül fontos. Sokan megkérdezték a vezetőséget, hogy hogyan tudják ezt a bőséges étkezést előállítani abból a szerény öszszegból, amit kérnek a táborozás díjaként. A válasz rövid volt: itt nem nyerészkedés a cél, hanem önzetlen munkával szolgálni a magyar jövőt. Este, mikor első ízben vonultak díszben a zászló tisztelgéséhez, már nem is lehetett ráismerni a délelőtti érkezőkre, szépen, fegyelmezetten, puskával a vállukon menetelő aprótokra. A kislányok sem maradtak le az apródoktól, ők is szépen, fegyelmezetten vonultak csinos egyenruhájukban a zászlóhoz. Istenem, milyen boldogság itt kint az emigrációban ennyi magyar ifjút együtt látni. . . A következő hét végén, mikor újra kimentünk megnézni őket, hatalmas fejlődést tapasztaltunk. Lassan lemaradt az angol beszéd és helyette felcsendült a magyar nóta. Este a tábortűznél is nagy meglepetésben volt részünk, mikor Andreánszky Károly löv. ti. tábor pk. vezetésvei a furulya együttes: fiúk-lányok, legalább nyolcán, szebbnél szebb magyar dalt adtak elő. Sokan az együttesből egy héttel előtte azt sem tudták, hogy mi fán terem a furulya. Az első hét végén a tábortűznél közölték velünk, hogy minden vendéget szívesen látnak 1970 augusztus 7-én és 8-án, amikor a lövészek tartják két nap és egy éjjel tartó nagy gyakorlatukat. Gondoltam magamban, mint szülő és volt katona, megnézem ezt a gyakorlatot. Sokat hallottam beszélni az őszi és a téli hétvégeken tartott gyakorlatokról, de ilyen nagyszabású gyakorlatot még nem tartottak, ez volt az első. Bevallom, izgalommal vártam én is a csütörtök estét, mert ez az időpont volt megadva minden 16 éven felüli lövésznek, hogy ekkorra érkezzenek be a táborba. Alig vártam, hogy kiérjek. Annak dacára hogy késő este volt, nagy sürgést-forgást találtam, mert egymásután érkeztek a lövészek. Rövid eligazítás után az érkezők nyugovóra tértek. Reggel mindenki részt vett a csukló-gyakorlaton, majd reggeli után osztották ki a felszerelést. E jelenetet neveztem emigrációs csodá-nak, mert a lövész központ rendelkezik egyenruházattal és egyéb katonai felszereléssel. Pontosan minden úgy történt, mint amikor én bevonultam a m. kir. honvédséghez nyári gyakorlatra. Kérdést intéztem az egyik vezetőhöz, hogy árulja el ezt a nagy titkot, hogyan lehetséges mindez? Nevetve ő annyit mondott: erre valók a báli mulatságok bevételei, és a célt világosan látó adakozók adományai! A mai gyakorlathoz szükséges felszerelés megvásárlására is az egyik lövész fiú, mivel autóját összetörték, a biztosítótól kapott 700 dollárt is odaadta a lövészmozgalomnak. Csodálatos ez az áldozatkészség. A magyarságtudat és a fanatikus hit viszi egyre előbbre ezt az ifjúsági mozgalmat. A süketeknek és a vakoknak is egyszer észre kell venniük az emigráció tagjaival együtt, az igazi magyar munkálkodásukat. . . Közben a teljes harci felszerelésben levő lövészek összegyülekeztek, hogy a gyakorlatvezető Vasvári Zoltán löv. tti, a löv. közp. pk-ának módja legyen beosztani őket a kék és piros kűzdőcsoportokba. Lassan én is odaódalogtam hozzájuk, mert a kíváncsiság annyira erőt vett rajtam. Mióta elhagytam hazámat, ilyet még nem láttam ... A fiúk egészen átszellemült ábrázattal ültek és várták a parancsokat. Közben látom, hogy egyenruhás lányok is érkeznek vöröskeresztes karszalaggal a karjukon. Kérdezem a fiúkat, mi lesz a lányok feladata? Komolykodva mondják, hogy minden küzdőfélhöz lányok vannak beosztva, mint egészségügyi osztag, Feladatuk az első segélynyújtás. . . . Érdeklődés közben látom, hogy lövészek kosarakat cipelnek tele hideg élelemmel, krumpli, kolbász, hagyma, kenyér, olaj stb. A kijelölt parancsnokok azonnal intézkednek, hogy egységeik el légynek látva élelemmel, a főzés is harcszerűen, csoportonként fog történni. Miután már minden felvételezés megtörtént, a gyakorlatvezető ismertette a küzdő felekkel a gyakorlat szabályait és a biztonság szigorú követelményeinek betartását A. oktatás után a küzdő felek parancsnokai Írásban, vázlaton rögzítve, megkapták feladataikat. A két napig tartó gyakorlat igen sok változatos fordulattal és különböző meglepetésekkel tette izgalmassá a küzdőknek a harci gyakorlatot. A parancsnokok sokszor kerültek olyan helyzetbe, amikor a gyakorlatvezető utasításai elmaradtak és maguknak kellett az előállott nehézségeket a saját belátásuk szerint megoldani. A lövészeket a változatos gyakorlat alatt igen igénybe vette a meleg időjárás, és a terep nehézségeinek a leküzdése. Végezetülakék félnek sikerült felrobbantani a vörös fél által erősen védett és sok kellemetlenséget okozó rádió-leadóállomás tornyát, — ez volt a végcél. Dr. H. Hymes: “A Lexikostatisztika Eddig” c. érdekes tanulmányában logaritmikus képletet ismertet nyelvrokonságok meghatározására az alapszó-jegyzékek összehasonlítása útján. Megállapítva azt, hogy a képlet kedvező eredményekre vezetett 2.000 éves időszakon belül, további kutatásra hív fel abban az irányban, vájjon a grottokronológia logaritmikus képlete érvényes-e vagy nem 5.000 éves időszakra is. Az ismertetett tanulmány egy ilyen kutatásról számol be, mely a sumér nyelv agglutináló (ragadozó) szerkezetén alapul. Már 1850-ben H. C. Rawlinson megállapította, hogy a legrégibb ékírásos szövegek Mezopotámiában szkita nyelven íródtak. Tudósok az egész világon további kutatások alapján bebizonyították a sumér és az ural-altáji nyelvek rokonságát nyelvszerkezeti szempontból. Első sorban tehát az ural-altáji térséget kell figyelembe vennünk ennek a rokonságnak történelmi tanulmányozásakor. Az eljárás a következő volt: Először ki kellett kapcsolni a többi, sokkal távolabbi ragozó nyelveket. Ezután össze kellett gyűjteni az alapszójegyzék vizsgált szavainak a megfelelőit az uráli és altáji nyelvekben, figyelemmel a hangzóváltozás szabályaira. A Hymes-féle 100-szavas szójegyzék került alkalmazásra. A véletlen egyezések kiküszöbölése céljából csak azok a morfémék (alakzatok) maradtak meg, melyek jelentése ugyanaz, mint az alapszójegyzék megfelelő szavainak jelentése, mikor mind az alakzatnak, mind a jelentésnek a megfelelősége fennáll az uráli és altáji nyelvekben (az ősarabot és az akkádot is figyelembe véve) a véletlen egyezések valószínűsége a minimum. Ennek a komplex-(sokszögű)módszernek az alapján szerkesztett táblázatok közvetlen összekötő vonalat mutatnak 5.000 évvel ezelőttől máig. A vizsgálat főeredménye az, hogy a 100 sumér alapszóból 57 megvan a mai magyar nyelvben. Ez az érték, a Hymes-féle logaritmikus képlet alapján, közvetlen (egyeneságú) rokonságot mutat a sumér és a magyar nyelv között; a két nyelv közötti ismert rokonság viszont bizonyítja a képlet érvényességét. Javaslat történik a 100 szavas jegyzék bizonyos módosítására — nevezetesen néhány szónak behe-A gyakorlat végén egy hatalmas diófa árnyékában tartotta meg a gyakorlatvezető az oktatás-szerű megbeszélést. A beszédekből és a lövészek hangulatából kivettem, hogy az első nagyszabású gyakorlat jól sikerült. Én a szülőhazám sorsáért aggódó, egyszerű szürke hazafi, arra kérem az Egek Urát, adjon a lövész vezetőknek erőt és hitet, hogy le tudják győzni a lelket romboló közönyt, — a fiataloknak pedig kitartást! A hasonló gondolkozású nemzeti szervek vezetőinek pedig üzenem: tegyék elsőrendű feladatukká ezt az ifjúsági mozgalmat tűzön-vízen keresztül támogatni, erkölcsileg, anyagiakkal, és nem utolsó sorban személyes közreműködésükkel. Ebben látom én a nemzeti emigráció közös összefogásának egyetlen reményét! Rajta! Ne késlekedjünk!!! Ambrus József öreg-honvéd lyettesítésére — mely sokkal ősibbnek látszik. Ha ezeket a cseréket figyelembe vesszük, a 100 sumér szóból 65 van meg a mai magyar nyelvben. Az a tény, hogy a magyar nyelv a finnugor nyelvcsoportba tartozik (az uráli nyelvcsaládon belül), a kérdésnek az egyik oldala. A másik az, hogy a magyar közeli rokonságban van más uráli és altáji nyelvekkel is és a rokonság nem ugyanaz, mint az eredet. Fel kell kutatnunk a sokkal ősibb forrásokat. Nagyszámú írott bizonyítékunk van (a nyelvszerkezetre és a szótári anyagra nézve), hogy a magyar nyelv preurali formája nagyon közeli rokonságban van a sumérral. Ez a felfedezés megvüágítja az uralaltáji nyelvcsaláddal való kapcsolatokat és az ősi szkita felé mutat, melyet legnagyobb részben a magyar őrzött meg, műit annak középső ága. Az aránylag magas vissza-maradási arány, mely ebből a vizsgálatból adódott, arra a tényre mutat, hogy a visszamaradási arány magas az ősi időkben és mindig gyorsabban csökken, amint a jelenhez közeledik. A 86 százalékos visszamaradási arány (1.000 évnyi időszakra vonatkoztatva) 1.000—2.000 évre vonatkozóan lehet 88—90 százalék 3.000—4.000 évnyi távolságban és még magasabb még ősibb korokban. Az itt ismertetett tanulmány ezzel a felfedezéssel kiszélesítheti a nyelvi jelenségnek tudományos látóhatárát az emberiség művelődéstörténeti fejlődésében. (A The University of Chicago kiadásában megjelenő: Current Anthropology 1969 okt.-i cikke nyomán:) Dr. Z. A. Északi Vártán — 35. szám • ROMÁNIA FÉL-SIKERT ARATOTT. Két "nyet"-et akart mondani a Szovjet felé. Először: nem ismer el olyan kötelezettséget, hogy saját haderejével segítse megvédeni a "szocialista-testvérországokat", másodszor nem ismeri el a Brezsnyevdokrinát. Ez utóbbit lenyelte a Szovjet. Kihagyták a román-szovjet barátsági szerződés szövegéből. Az előbbi? ... hát az csak szerződés! Mit számít — Romániápak, amikor Peking újabban is sokszor hangoztatja, hogy a háta mögött áll?! A SUMÉR NYELVRŐL
